Lánchíd Rádió Reggeli Hírműsor - 2012.07.23. - 07:23

Mv: Patikaliberalizáció a szocialista szabad demokrata kormányok idején, aztán a patikaliberalizáció leállítása az Orbán-kormány idején. Aztán visszajött a kamarai tagság kötelezővé tétele, aztán megfogalmazta a gyógyszerész társadalom a "Mit kíván a magyar gyógyszerész?" 12 pontot.
Hétvégén pedig egy zuglói gyógyszertárban találkozott a miniszterelnök, és a szakma sorsáról egyeztettek.
Ennyi dióhéjban a gyógyszerész társadalom elmúlt pár éve, ami ugyan dióhéj, de annál inkább van hatással a teljes magyar társadalomra. Hogy miért, és mi az a bizonyos jövő, amiről a hétvégén egyeztettek, arról már Hankó Zoltánt, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökét kérdezem.

Jó reggelt kívánok!

Hankó Zoltán, elnök, Magyar Gyógyszerészi Kamara: Kezeit csókolom, jó reggelt kívánok!

Mv: Kezdjük ezzel a bizonyos patikaliberalizáció leállításával. Ennek elsősorban gazdasági vagy szakmai, egészségügyi érvei vannak?

Hankó Zoltán: Mind a kettő. Kezdem azzal, hogy a liberalizációt 2006. végén indította el az akkori kormányzat, és az Európai Unió bírósága 2009-ben és 2010-ben hozott olyan döntéseket, amelyek egyértelműsítették, hogy a gyógyszertár-működtetésben a közegészségügyi érdeknek kell dominálnia, ebből fakadóan a gyógyszertár létesítése nem lehet szabad, tehát geográfiai és demográfiai korlátokhoz kell kötni, másrészt a gyógyszertár működtetésében a gyógyszerésznek a szakmai és egzisztenciális függetlenséget biztosítani kell. Ez közegészségügyi érdek.

Mv: Bocsánat, álljunk meg egy pillanatra! Akkor ezek szerint, ha a szavait jól értem, akkor brüsszeli érvek és jogszabályok is szabályozzák azt, hogy bárki, bárhol nem nyithat patikát. Azért is kérdezek erre vissza, mert nagykereskedők eközben azt mondják, hogy ezzel a, felszámolják az a, ugye hogy leállították a patikaliberalizációt, ezzel felszámolják azt a bizonyos piaci versenyt, amit Brüsszel oly sokszor hangsúlyoz.
Pici ellentmondást érzek.

Hankó Zoltán: Nézze, én erre, én erre azt tudom mondani, hogy ha a nagykereskedőket említi, a liberalizáció kezdő időpontjában, tehát 2006. végén a gyógyszertárak a nagykereskedők felé körülbelül egy olyan 35 milliárd forintos értékben tartoztak. Ez nem is igazából tartozás, mert egy olyan 30-32 napos fizetési határidőre teljesített az ágazat a nagykereskedőknek, a liberalizáció végére ez fölkúszott hetvenmilliárd forintra, tehát durván megkétszereződött, és innentől kezdve mondhatom azt, hogy plusz 35 milliárddal eladósodott a patikai ágazat az alatt a négy év alatt a gyógyszer-nagykereskedőknek, és az egyik gondot pont az jelenti, hogy a mai napig ezt az eladósodottságot nem sikerült megszüntetni, ezt görgetjük magunk előtt. 2011. december 31-ei adatok alapján ez az érték ma is 69 milliárd forint.

Mv: Ezt a bizonyos zárt piacot, amiről beszélünk, ezt elsősorban egészségügyi szakmai érvek indokolják, ha jó értem.

Hankó Zoltán: Így van, így van, igen.

Mv: Akkor ezek szerint, ugye ott megakasztottam az előbb a gondolatmenetét, hogy uniós jogszabályok is vonatkoznak arra, hogy nem lehet bárkinek patikát nyitnia, tehát akkor ezek szerint elsősorban szakmai érvek vannak a, vagy voltak a patikaliberalizáció felszámolására, de itt volt az a bizonyos gazdasági érv is, viszont hogy ha jól láttam én az elmúlt időszakban, akkor Budapesten gombamód szaporodtak a patikák, ott úgy tűnik, hogy ez a gazdasági érv akkor nem érvényesült annyira, mint mondjuk a vidéki patikák életében.

Hankó Zoltán: Ez így igaz, tehát az államnak az egészségügyi ellátás szervezése keretében a térben és időben kiegyensúlyozott gyógyszerellátásnak a feltételeit garantálnia kell, és ezek a mostani jogszabályok ezt mindenképpen biztosítani képesek, ugyanakkor egy mondattal még a, előző, egyben említettekre hadd térjek vissza, az Unió nem jogszabályt alkotott akkor, amikor az uniós bíróság döntést hozott, hanem azt mondta, hogy mindegyik tagállamnak önállóan joga a saját gyógyszerellátó rendszerének a kialakítása, ugyanakkor azok a szempontok, amelyeket előbb mondtam, a bíróságnak a döntésében egyértelműen benne vannak.

Mv: Elnök úr, két percünk van hátra. Tudom, hogy ez egy nagyon kevés idő erre a nagy témára, viszont a hétvégi egyeztetésben szóba került az a bizonyos "Mit kíván a magyar gyógyszerész?" címmel megfogalmazott 12 pont. Mik azok a pontok, amelyek a legfontosabbak, és amelyről a miniszterelnökkel egyeztettek, hogy a közeljövőben segítik a megvalósulását?

Hankó Zoltán: Nézze, hát a 12 pontba foglaltuk össze mindazokat a szempontokat, amelyek a liberalizáció leállítását, a gyógyszerészi kompetenciák helyrerakását, illetve a gyógyszerészet hivatásrendiségének a helyreállítását célozták. Ebben viszonylag jól állunk, sőt, időarányosan kifejezetten jól, és az volt a kérésünk miniszterelnök úrtól, hogy a 12 pontban foglaltakat természetesen vihessük tovább. Volt néhány kiemelt téma, ilyen a gyógyszertárak tulajdonlásával összefüggő törvényfölírás, miszerint 2014. január 1-jéig 25, 2017-ig pedig ötven százalékos gyógyszerészi tulajdont kell biztosítani.

Most megállapodtunk miniszterelnök úrral abban, hogy létrehozunk egy közös munkabizottságot, amely ennek a szakmai és gazdasági feltételeit áttekinti, és ő pedig vállalást tett arra vonatkozóan, hogy egy kedvezményes patikaalapnak, hitelkonstrukciónak a létrehozásával a kormány is mögé áll ennek a programnak.

Beszéltünk itt a gyógyszerár-képzéssel kapcsolatos kérdésekről, a Széll Kálmán Tervről, például egyetértés volt abban, hogy olyan módon szabad csak lépni a továbbiakban, hogy a betegterhek ne növekedjenek, és a gyógyszerellátásnak a minősége is megmaradjon.

Miniszterelnök úr ígéretet tett arra, hogy ezt is fokozott körültekintéssel fogja figyelni.

 

Mv: Akkor ezek szerint szakmai és gazdasági témákról is egyeztettek.

Természetesen ennek a bizonyos munkacsoportnak az egyeztetését mi is figyelemmel kísérjük. Hankó Zoltánnal, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökével beszélgettem. Fél nyolc.

forrás: Lánchíd Rádió

 

 

Lánchíd Rádió – Déli híradó - 2012. július 23. - 12:05

    Mv: Szakmai és gazdasági érdekek állnak a patikák tervezett visszavásárlása mögött - mutatott rá a Lánchíd Rádió reggeli hírműsorában a Magyar Gyógyszerészi Kamra elnöke. Hankó Zoltán hangsúlyozta: az Európai Unió néhány éve hozott olyan döntést, amely kimondja, hogy a gyógyszertárak létesítése és működtetése nem lehet szabad, hanem a közegészségügyi érdekek alapján kell azokat kialakítani.

    Emellett az évek során kiderült: a patikaliberalizáció a gazdaság szempontjából is hibás döntés volt. Hankó Zoltán, elnök, Magyar Gyógyszerészi Kamara: A liberalizáció kezdő időpontjában, tehát 2006 végén a gyógyszertárak a nagykereskedők felé körülbelül olyan 35 milliárd forintos értékben tartoztak. A liberalizáció végére ez felkúszott hetven milliárd forintra, tehát durván megkétszereződött és innentől kezdve mondhatom azt, hogy plusz 35 milliárddal eladósodott a patikai ágazat az alatt a négy év alatt.

    A gyógyszer-nagykereskedőknek is az egyik gondot pont az jelenti, hogy a mai napig ezt az eladósodottságot nem sikerült megszűntetni, ezt görgetjük magunk előtt. A 2011. december 31-i adatok alapján ez az érték ma is 69 milliárd forint.

 

a Klubrádió – Reggeli gyors-ban elhangzott beszélgetés (2012.07.23.) - 

Műsorvezető: A telefonnál itt van velünk Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, jó napot kívánok.

Hankó Zoltán: Jó napot kívánok. 

Műsorvezető: Miért jó nekem, mint potenciális betegnek, gyógyszertárba járónak az, hogyha a gyógyszerészek visszavásárolhatják a patikákat, vagy tulajdonrészt vásárolhatnak benne?

Hankó Zoltán: Ahhoz, hogy ezt értelmezni tudjuk, egy kicsit visszább kell menni a történetben. 2009-ben és 2010-ben az Európai Unió Bírósága foglalkozott gyógyszerpiaci szabályozási kérdésekkel és ezekben a döntéseiben két lényeges dolgot mondott ki. Egyrészt azt, hogy a gyógyszertári piac nem célszerű, hogyha szabadpiacként működik. Tehát a térben és időben kiegyensúlyozott ellátáshoz indokolt az, hogy a patikalétesítés szabályozott keretek között történjen meg, tehát geográfiai és demográfiai korlátozások lehetnek. Másrészt kimondta azt is, hogy a gyógyszertár működtetésben a betegérdek és a közegészségügyi érdek az első, és ennek a letéteményeseként az Európai Unió Bírósága is a gyógyszerészt adta meg és úgy fogalmazott, hogy a gyógyszerész egzisztenciális és szakmai függetlensége a garanciája annak, hogy a beteg a megfelelő gyógyszerellátásban részesüljön. Tehát akkor, amikor 2010 végén a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítására és hát jelentős módosítására sor került, akkor a módosítás során ezeknek a szempontoknak a figyelembe vétele is megtörtént.

Műsorvezető: Ugye most, akik ennek az új ötletnek a kritikusai azt mondják, hogy több száz patika is bezárhat esetleg, és hát azt én mint fogyasztó, bár ez nem olyan piac, mint a többi, mint a krumpli piac, mert az is egy bonyolult ügy, mégis az előnyét látom annak, hogy eddig hosszú sorba kellett állnom a sarki gyógyszertárba, most meg kettő vagy három nyílt a környékünkön, igaz Budapest nyilván speciális helyzetben van, kedvesebbek, nem kell sorba állnunk. Tehát a versenynek van eredménye, azt látom.

Hankó Zoltán: Ez kétségtelenül így igaz. Ugyanakkor, hogyha említi ezeknek az új, vagy az elmúlt években létrejött gyógyszertárnak a szerepét, akkor ehhez sajnos azt is hozzá kell tennem, hogy ez idő alatt a gyógyszertáraknak a beszállítók felé az eladósodottsága megduplázódott és jelen pillanatban körülbelül olyan 69-70 milliárdot tesz ki, tehát korlátlanul nyilván pénz nem áll rendelkezésre ennek a rendszernek a működtetéséhez, tehát az sem mindegy, hogy hány és milyen feltételek között működő gyógyszertár van. De én azt gondolom, hogy a gyógyszertárak számának az alakulása elsődlegesen nem attól függ, hogy a gyógyszerészek tulajdonosok-e a gyógyszertárban, vagy sem.

Műsorvezető: Amai Népszabadságban Danó Anna írt erről Kikényszerített adásvétel címmel és itt megkérdezi egy kollégáját, egy pécsi gyógyszerészt, aki azt mondja, hogy a kikényszerített adásvételnek a családi vállalkozások és a magántulajdon elleni támadásnak ítéli ez a megkérdezett gyógyszerész. Tehát a magyar családi vállalkozások és a magántulajdon elleni támadásnak értékeli. Neki is egy kilenc patikából álló családi vállalkozása van. Miért kellene neki ezt kényszereladnia ki tudja mennyiért?

Hankó Zoltán: Nézze, ez nyilván egy nagyon kényes és nagyon szofisztikált rendszert igényel, és ennek a kidolgozása az elkövetkező másfél évben várat magára. És szombaton a miniszterelnök úrral folytatott egyeztetésen is ebben állapodtunk meg, hogy jöjjön létre egy olyan közös munkabizottság, amelyik egyrészt ennek a gazdasági feltételeit, másrészt a különféle leágazásait is végig tudja vizsgálni, például az olyat is, mint amit a Népszabadság itt a pécsi kollégára hivatkozva említ. Ezeket mind az elkövetkező másfél évben végig kell beszélnünk. A gyógyszerellátás ezzel ne sérüljön, sőt az az érdek erősödjön meg, ami valójában ott van mögötte, hogy egy stabil, kiszámítható, a betegérdeknek az elsődlegességét garantáló rendszer működjön.

Műsorvezető: Ön is említette, hogy kevés a pénz ebben a rendszerben, ugye folyamatosan számolunk be mi is azokról a hírekről, hogy mennyivel vágják meg a gyógyszerkasszát, hogyan alakul a támogatások rendszere, nyilván ez a gyógyszertárak működésében is alapvető jelentőségű. Azt mondják, hogy óvatos becslések szerint is százmilliárd forintnyi közpénz felhasználásáról van szó, tehát egy relatíve nagy pénzről. Biztos, hogy ez a legjobb módja egy ilyen pénzhiányos időben a pénz fölhasználásnak.

Hankó Zoltán: Nézze, hogy mi a legjobb módja a pénzfölhasználásnak, ez nyilván nagyon sok szempont szerint mérlegelhető. Jelen pillanatban a gyógyszergazdaságossági törvény ezeket a tulajdonosi korrekciókat a gyógyszerellátó rendszerben előírja, ismételten mondom, ennek az elvi alapjait egy európai uniós bírósági döntés alapozza meg. Nekünk az a feladatunk, hogy ebben a rendszerben, ahogy az előbb említettem, a lehető legkevesebb zökkenővel, a lehető legtöbb haszonnal tudjunk dolgozni. Nyilván nagyon oda kell figyelni arra, hogy fölösleges pénzkiáramlás ebben ne történjen, tehát olyan vagyonértékelési módszereket, meg egyebeket kell kidolgozni, amelyek garantálják azt, hogy adott esetben, ha közpénz kerülne is a rendszerbe – már miniszterelnök úrral arról egyeztettünk, hogy kedvező feltételekkel kiírt hitel, amit nagy valószínűséggel meg lehet csinálni –, de hogyha közpénzek kerülnek is a rendszerbe, akkor ezek a közpénzek kontrollált módon és hatékonyan kerüljenek fölhasználásra. Azért mondom, hogy mindannyiunknak ez az érdekünk.

Műsorvezető: Ha jól értem, amit ön mond, akkor ez még messze nem egy kidolgozott rendszer, hanem egy ötlet, vagy annál talán egy kicsit több, de hogy még alakulhat, hogy ez hogyan működhet.

Hankó Zoltán: Nézze, van egy jogszabályi előírás, ehhez értelemszerűen igazodnunk kell és a jogszabályi keretek között kell kidolgozni azt a konstrukciót, ami működőképes lehet mindenféle szempontból, igen.

Műsorvezető: Na jó, de vannak olyanok, akiknek nagyobb hatása van a jogszabályok alakulására, hogy ebben az idézett Népszabadság-cikkben ennek a rendszernek a  kritikusa azt mondja, hogy ez az egész ahhoz hasonlít, mintha valakit arra kérnének, hogy mondjon le a lakása, a nyaralója, tehát a vagyona 51 százalékáról egy olyan helyzetben, amikor az sem biztos, hogy piaci árat kérhet érte.

Hankó Zoltán: Nézze, az, hogy piaci árat kérhessen érte, én azt gondolom, hogy garanciális elem kell, hogy legyen, hogyha egy ilyen közös munkacsoportban ez kidolgozásra kerül. Egyébként én úgy tudom, bár annak a területnek nem vagyok szakértője, hogy a gazdasági élet egyéb területein is vannak olyan tulajdonlást korlátozó intézkedések – nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is –, amelyek adott esetben példaként alkalmazhatók erre az esetre is.

Műsorvezető: Hát itt ugye csak az a furcsa, hogy egyszer csak van egy rendszer, ami már működik, vagy kialakult, és akkor azt mondják, hogy tessék eladni, merthogy ez a jogszabály, akkor nem ugyanaz az ára annak a dolognak, mint amikor egy szabadpiaci alkuban azt mondják, hogy kereslet-kínálat, stb. Tehát, hogy akik bíztak abban a jogszabályban, hogy hosszabb távra tervezhetnek, azok most joggal érezhetik, hogy átejtették őket, és amikor minden bizonytalan, mi a biztosíték azoknak, akik most visszavásárolják, hogy három év múlva valaki nem mondja azt, hogy megint másképp csináljuk. Nem kiszámítható rendszer, arra próbálok célozni.

Hankó Zoltán: Nézze, a rendszer kiszámíthatóságát illetően akkor két mondatot hadd mondjak. A gyógyszerellátó rendszernek az előbb említett demográfiai és geográfiai korlátok figyelembevételével történő kialakítását, illetve a gyógyszerészeknek a tulajdonlását 1994-ben, majd 2002-ben megalkotott jogszabályok rendezték és tulajdonképpen ebbe a – fogalmazhatok úgy, hogy az uniós bíróság által is elfogadott – szempontrendszerbe került 2006-ban a liberalizáció, és tulajdonképpen 2010 után nem történik más, mint a 2006 előtti rendszer elveihez történő visszatérés. Tehát, hogy akkor ez a rendszer mennyire stabil, vagy mennyire nem, azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedek történéseit is ennek a részeként kellene majd kezelnünk, és nagyon bízom benne, hogy azért a stabilitás csak be fog kerülni előbb-utóbb ebbe a gyógyszerellátó rendszerbe. Mindannyiunknak ez az érdeke.

Műsorvezető: Így van. Hankó Zoltánnak, a Magyar Gyógyszerészi Kamra elnökének köszönöm szépen.

Hankó Zoltán: Köszönöm szépen, viszont hallásra.

 

atv.hu - ATV – Start - Visszakerülnek a patikák a gyógyszerészekhez - 2012.07.24. 06:35 - Videolink!

A Híróra vendége dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke.

MR1-Kossuth Rádió – Ütköző - 2012. július 24 én a Halász Zsuzsa vendége volt dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke és dr. Erőss Gábor, az LMP országos választmányának tagja

18:00

Mv: Magyarország érdeke, hogy a gyógyszertárak a patikusok tulajdonában legyenek - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Gyógyszerészi Kamara vezetőségével folytatott szombati konzultációját követően. A találkozón a kormányfő pénzügyi segítséget ígért a patikusoknak a gyógyszertárak visszavásárlásához, Hankó Zoltánnal, a kamara elnökével pedig abban állapodott meg, hogy létrehoznak egy közös munkacsoportot, amely ennek a pénzügyi alapnak a kereteit határozza meg. A Thália Látványstúdióból jelentkezik az Ütköző, a szerkesztő-műsorvezető Halász Zsuzsa köszönti a hallgatókat, és persze kedves vendégeimet is, Hankó Zoltánt, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökét és Erős Gábort, az LMP országos választmányának tagját, jó napot kívánok az uraknak. El kell, hogy mondjam, hogy ide vártuk Gyenes Gézát, a Jobbik országgyűlési képviselőjét, parlament egészségügyi bizottságának alelnökét is, ő viszont nem érkezett meg, így most a Jobbik álláspontjától ebben az ügyben el kell tekintenünk. Én ezt nagyon sajnálom, mert a hír kapcsán nem nagyon nyilatkoztak meg az ellenzéki pártok, kivételt képez az MSZP, ugye ott Tukacs István, ha jól emlékszem, képviselő úr mondott valami kellemetlent az üggyel kapcsolatban. De hát sem a Jobbik, sem az LMP véleményét nem ismerjük, úgyhogy én Erőss Gábortól azt kérem elsőként, hogy az álláspontjukat legyen kedves megosztani velünk és hát persze a hallgatókkal is.

Erőss Gábor, tag, LMP Országos Választmánya: Üdvözlöm a kedves hallgatókat, köszönöm a lehetőséget. Az LMP szerint az egészségügyben sokkal de sokkal nagyobb problémák vannak, amelyek megoldásra várnak, úgyhogy mi egyáltalán nem gondoljuk, egyrészt nem látjuk biztosítottnak, hogy mi lenne ennek az anyagi fedezete, másrészt pedig azt gondoljuk, hogy ha a kormánynak van százmilliárdja erre a célja, akkor azt egészen másfélképpen kellene fölhasználnia. A megelőzésre kellene sokkal többet költenie, a hozzáférés javítására, ha már gyógyszerről beszélünk, a vidéki patikák veszélyben vannak, azok megerősítésére, az orvoshiány elhárítására, hiszen hiába van patika, hogyha nincsen orvos. Vidéken egyre több a betöltetlen háziorvosi praxis. Ha nincs orvos, aki felírja az orvosságot, az a betegnek nem kell részleteznem, hogy mennyire nem jó. De hát ez a helyzet, tehát eléggé megdöbbentünk, hogy most egy ilyen százmilliárdos, újabb állami kötelezettségvállalásról hallunk, amikor - még egyszer ismétlem - sokkal de sokkal nagyobb bajban van az egészségügy ennél.

Mv: Na most konkrét összegről valóban nem hallottunk - fordulok Hankó Zoltánhoz -, csak arról, hogy a kormány segíteni fog a patikák visszavásárlásánál. Valóban százmilliárdos nagyságrendről van szó, lehet ezt tudni most?

Hankó Zoltán, elnök, Magyar Gyógyszerészi Kamara: Hát hogy mennyiről lesz szó, azt szerintem még ma senki nem tudja, de ez a százmilliárdos nagyságrend én azt gondolom, hogy a realitást nélkülözi.

Mv: Amennyiben?

Hankó Zoltán: Tudniillik hogyha azt nézzük, hogy a gyógyszertári hálózatnak vagy az ágazatnak, a teljes hálózatnak mennyi a sajáttőke-ellátottsága, akkor egy olyan 45-46 milliárdról beszélhetünk, és hogyha az ágazatban működő, nyereségesen működő gyógyszertáraknak az éves összeredményét nézzük, akkor az nem éri el a nyolcmilliárd forintot. Na most ezeknek az adatoknak az alapján - még egyszer mondom -, amelyek a teljes ágazatra, tehát lényegében a 2400 gyógyszertárra vonatkoznak, és hogyha valaki vagyonértékelésben egy kicsit is gondolkodott valaha, egy ekkora nagyságrendű összegnek az említése – tudom, hogy nem a beszélgetőtársam találta ki ezt a számot, hanem egy tegnapi újságcikkben jelent meg – én azt gondolom, hogy ez nem a realitás. Hogy valójában mennyi lesz, ez majd, valamikor 2013 végén fog eldőlni, de én azt gondolom, hogy ez egy nagyságrenddel kisebb összeg lesz. Ez az egyik, amit szerettem volna mondani. A másik, hogy ugye a visszavásárlás kifejezést tetszett használni. Megint csak ennek a kifejezésnek van előzménye ebben a történetben, de ez fogalmilag, amiről itt szó van, ez nem visszavásárlást jelent, hanem annak a törvényi előírásnak a teljesítését, amelyik 2011 január 1-én megjelent a gyógyszer-gazdaságossági törvényben, és azt mondja ki, hogy 2014 január 1-étől azok a gyógyszertárak működhetnek, amelyeknél a bent dolgozó gyógyszerészek tulajdonhányada meghaladja a 25%-ot, és 2017 január 1-ét követően pedig azok a gyógyszertárak, ahol úgyszintén a bent dolgozó gyógyszerészek tulajdonhányada meghaladja az ötven százalékot. Na most ez egy jogszabályban rögzített - fogalmazhatok úgy - kötelezettsége a rendszernek. És annak érdekében, hogy ezt a jogszabályi kötelezettséget a gyógyszertárak tényleg annak a társadalompolitikai szempontnak a figyelembe vételével tudják teljesíteni, ami annak idején ennek az előírásnak a megfogalmazásakor megvolt, ehhez – én azt gondolom – egy ilyen patika-alapnak a létrehozása mindenképpen indokolt. És a harmadik megjegyzésem ehhez, hogy ez a pénz, amiről miniszterelnök úrral szombaton tárgyaltunk, ez nem ajándékként kerülne a gyógyszertárakhoz, hanem ahogy megállapodtunk az elvekben, egy olyan türelmi idővel megsegített, alacsony kamatozású és hosszú távú hitelkonstrukcióról lenne szó, ami mögé odaáll az állam, és ezáltal a gyógyszerészeknek - jórészt a fiatal gyógyszerészeknek - a gyógyszertári tulajdonhoz jutását is segíti. Tehát nem százmilliárd forintról van szó, hanem egy kedvezményes hitelkonstrukciónak a megvalósításáról, és lényegesen kisebb értékben.

Mv: Nem tudom, Erőss Gábor erre kíván-e reagálni.

Erőss Gábor: Hát, számháborúba nem mennék bele. És egyébként sem a patikusokkal van nekünk vitánk, hanem a kormánnyal. Amit mondtam, azt fenntartom, hogy válságban van a gazdaság úgy általában, és pedig épp a kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt, és az egészségügy meg különösen. Soha nem látott alacsony szintre süllyedt az egészségügyi közkiadások mértéke, a jövő évi költségvetésben újabb drasztikus megszorítás éri épp a gyógyszerkasszát. Tehát ha már gyógyszerekről beszélünk, és van akár bármilyen hitelforrás is, akkor is azt gondolom, hogy ezt másként kellene és lehetne befektetni.

De mondom, ez nem a patikusok ellen szól, hanem a betegek érdekében.

Mv: Bocsásson meg, csak közbevetőleg mondom, hogy Hankó Zoltán nem a kormány képviselője, tehát ugye elég nehéz tőle olyan dolgoz számon kérni, ami nem az ő profiljába vág, hiszen ő ugye a Magyar Gyógyszerészi Kamarának az elnöke. És akkor menjünk talán azzal tovább, hogy miben áll ennek a megállapodásnak a jelentősége? Illetve az ezzel kapcsolatos 2011-es jogszabálynak? Miért nem mindegy az, hogy egy patikának a tulajdonosa nem gyógyszerész, ha mondjuk a szakmai vezetője viszont az. Miért fontos, hogy mindenképpen a tulajdonos gyógyszerész legyen?

Hankó Zoltán: Három szempont van, ami ezt alátámasztja. Az egyik az, hogy a gyógyszertárak működtetésében, és ezt miniszterelnök úr is a szombati sajtónyilatkozatában megerősítette, hogy bár maga a gyógyszertár kereskedelmi körülmények között működik, ugyanakkor a hivatás szempontjainak elsődlegesnek kell lenni. Tehát a gyógyszertárban olyan helyzet nem fordulhat elő, nem szabad, hogy előforduljon, hogy a beteg érdekét a vállalkozásnak vagy a tulajdonosnak vagy a befektetőnek az érdeke megelőzi.

Mv: Ez most gyakorlat manapság, hogy megelőzi?

Hankó Zoltán: Én most ezzel nem azt mondom, hogy ez gyakorlat vagy nem, hanem én egy elvről beszélek, nem szeretnék minősíteni mostani gyakorlatot. Én egy elvről beszélek, amelyik azt mondja ki, hogy az egészségügyi szolgáltatásokban a legfőbb érték a beteg üdve, és azokban a szolgáltatási ágazatokban, ahol egzisztenciavállalkozásként lehet ezeket működtetni, ott is ezt garantálni kell. Na most ennek az egyik garanciáját jelentheti az, hogy a gyógyszerész többségi tulajdonban van a gyógyszertárban, és ezt nem csak én mondom, hanem 2009 és 2010-ben az Európai Unió bírósága több ítéletében foglalkozott az uniós gyógyszerpiacnak a kérdéseivel, és ott két lényeges szempontot mondott ki a bíróság. Az egyik az volt, és ez a 2009-es határozata volt, miszerint a gyógyszertáraknak a létesítését illetően egyrészt a tagállamoknak önálló döntési joga van, hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe, másrészt a geográfiai és demográfiai korlátoknak a szabályozásba való beépítése az egy elfogadható és az uniós joggyakorlat és az uniós értékrend szerint egy jó megoldásnak minősül, és ezt az uniós bíróság az uniós bizottság álláspontjával szemben mondta ki, tehát ez egy lényeges szempont volt. A 2010-es uniós bírósági döntés pedig azt mondta ki, hogy a gyógyszertárakban szükséges, és fontos az, hogy a gyógyszerészeknek a szakmai és az egzisztenciális függetlensége biztosított legyen, és ennek részben a gyógyszerpiac többi szereplőjétől való teljes függetlensége, másrészt pedig a többségi tulajdoni viszonyoknak a biztosítása lehet a garanciája. Itt a gyógyszerésszel szemben az uniós bíróságnak az állásfoglalása szerint is olyan etikai és szakmai szempontok támaszthatók egy ilyen rendszerben, ami egy vállalkozás vagy egy gyógyszerpiaci szereplő vagy nagykereskedő által működtetett, menedzselt gyógyszertárnál nem biztos, hogy számon kérhető. És van még egy harmadik szempont, és ezt már nagyon röviden fogom mondani, hogy azt gondolom, hogy ez nemzeti érdek. És amikor miniszterelnök úr az mondta, hogy Magyarország érdeke, hogy a gyógyszertárak többségi gyógyszerészi tulajdonban legyenek, én azt gondolom, hogy nemzeti érdek az, hogy a gyógyszertárak ténylegesen nemzeti érdekkörben maradjanak, és a jelenlegi uniós szabályzás szerint ennek egyetlen lehetséges útja, hogyha Magyarországon élő, életvitelszerűen itt élő természetes személyek a többségi tulajdonosai ezeknek a gyógyszertári vállalkozásoknak. Tehát ez a három szempont az, ami alapján én azt gondolom, hogy indokolható egy többségi gyógyszerészi tulajdonnak az előírása, és ezeknek az előírásoknak a teljesítése.

Mv: Látom, Erőss Gábor jegyzetelt közben, úgyhogy biztos van mondandója.

Erőss Gábor: Igen, az egyik, amit szerettem volna hozzátenni, hogy azért biztosan hallgatják nagy számban kis- és középvállalkozók is ezt, ezt az adást, és biztosan ők is áhítoznak, egy ilyen kedvező hitelkonstrukcióra.

Tehát valószínűleg vannak más magyar, ha tetszik nemzeti vállalkozói körök, akik viszont nem jutnak hozzá, ilyen kedvező hitelhez.

Mv: Úgy érti, akik másban utaznak, nem a gyógyszerészet területén?

Erőss Gábor: Igen, így van. A másik amit mondani akartam, félre ne értse, de sajnos és igazán, megint csak nem önnel vitatkozom, hanem a kormánnyal. De sajnos a Fidesz retorikájában, önmagában az, hogy tehát, hogy ez, ez egy retorika ugye, hogy a nemzeti vállalkozók. Láttuk a Közgép esetében, ők is magyar tulajdonosok. Csak éppen öt-, tízszeres áron nyernek el adott esetben állami megbízásokat. Tehát önmagában az, hogy más magyar kisvállalkozókat, középvállalkozókat vagy más magyar nagyvállalatokat kiszorítva nyernek el, nyernek el pénzeket. És még egyszer mondom, nem a patikusokkal vitázom. Az, az önmagában nem garancia. Tehát, azt látom, hogy nem, nem indokolta meg a kormány. Ön tett erre most egy kísérletet, hogy miért éppen, miért éppen a gyógyszertárak, és nem biztosítja ezek közben azt, hogy egyébként pedig a betegek hozzáférjenek az orvosi ellátáshoz. Mondom, egyre fogynak az orvosok. Menekül, gyakorlatilag hanyatt-homlok hagyják el az országot. És, és a vidéki patikák is veszélyeztetve vannak. Tehát lehet, hogy tulajdonos lesz a patikus, mert hozzásegíti az állam, csak közben becsődöl az üzlet, hiszen a gyógyszerpiacot olyan mértékben szűkíti a Széll Kálmán-terv és egyéb megszorítások, hogy nem fognak tudni fennmaradni a kisebb forgalmú patikák. Tehát, ez lehet, hogy önöknek sem érdeke.

Mv: Erre Hankó Zoltán itt beszélgetésünket megelőzően utalt is, hogy ugye itt van némi eladósodottság a gyógyszerészek körében. Én kérdezem, hogy mekkora ez az adósság állomány? És ugye arról is szó volt, Orbán Viktor arra is tett hát ígértet, hogy az árrések a jövőben, majd a gyógyszertáraknak kedvező módon fognak módosulni.

Hankó Zoltán: Hát tekintettel arra, hogy Magyarországon élek és ugye a környezetemben is nagyon sok kis és közepes vállalkozást ismerek és ilyen vállalkozókat is ismerek, nekem is az az érdekem, hogy minden magyarországi kis és középvállalkozás, normális viszonyok között tudjon működni. És mi a gyógyszerész kamarában azt szeretnénk, hogy a gyógyszertáraknak is ez a lehetőség biztosított legyen. Ugye itt, ezen a szombati megbeszélésen, az egyik napirendi pontként szóba került a gyógyszertáraknak az eladósodottsága. Szeretném jelezni, hogy a patikák ma a beszállítóinknak, tehát a főbeszállítóinknak a nagykereskedőknek, körülbelül 69-70 milliárd forintos kifizetetlen számlával tartoznak. Most ennek egy része természetesen a normális üzletmenetnek a része. Tehát, mondjuk egy harminc, harmincöt napig még ki nem fizetett számla, az én azt gondolom.

Mv: Az normális?

Hankó Zoltán: Normális működés. Ugyanakkor, azt kell mondanom, hogy ez a 69 milliárdos eladósodottság, ez lényegében a kétszeresét jelenti. Tehát, amikor a 2006. végén elindult a gyógyszerpiaci liberalizáció, akkor a patikák és a nagykereskedők közötti, rendezetlen számláknak az értéke, olyan 32 és 35 milliárd forint között volt. És mondom ez a mindennapi működés sajátosságait figyelembe véve, egy vállalható és egy egyensúlyi helyzetet teremtett. A liberalizáció végére szedtük össze, a nagykereskedőkkel szemben ezt a 69-70 milliárdos adósságállományt, ami több szempontból is problémát jelent. Ugye, magának a gyógyszertárnak a készletezése, egy ilyen eladósodott helyzetben nem igazán működik. Az, amit nem fizetünk ki a nagykereskedőknek, az praktikusan náluk is hiányzik, tehát őnekik a készletfinanszírozási problémáik igen jelentős mértékben megnőnek, harmadrészt pedig egy eladósodott gyógyszertár azt a szakmai színvonalat nem tudja garantálni, ami azért egy gyógyszerellátásnál fontos. És annak érdekében, hogy ez valamilyen szinten csökkentésre kerüljön vagy kerülhessen, a miniszterelnök úrral folytatott szombati egyeztetésen ez terítékre került. Nem egyszerű a helyzet, de azt gondolom, hogy részben ennek a tulajdonosi programnak a megvalósításával párhuzamosan az ágazatnak az eladósodottságát is valamilyen szinten rendezni kell.

Mv: De visszatérve még egy pillanatra az árrésekre, itt egy piacgazdaságban hogyan tud beavatkozni az állam atekintetben, hogy az árrésekkel kapcsolatosan meghatározzon ezt vagy azt?

Hankó Zoltán: A gyógyszertári működés - világos -, a gyógyszertári működés az nem tiszta, szabad piac. Tehát amikor előbb arról beszéltem, hogy a gyógyszertár létesítéssel és működtetéssel kapcsolatban vannak nagyon komoly jogszabályi előírások, ezek pont abból fakadnak, hogy az államnak is valamilyen szinten a gyógyszerellátásért alkotmányban, illetve jogszabályban rögzített felelőssége van, és ez az a felelősség az, ami alapján őneki a gyógyszertárak működtetési feltételeibe közvetlen beleszólási joga van. És amikor itt az árrésekről beszélünk, akkor ez praktikusan azt jelenti, hogy azok a gyógyszerek, amelyek a közfinanszírozott gyógyszerek, tehát a támogatott gyógyszerek közé tartoznak, azok ugye praktikusan nem szabadáras termékek. Egyrészt van egy nagyon kemény befogadási eljárás a gyártó és az OEP között akkor, amikor ezeket támogatásba veszik, másrészt a gyógyszertáraknál és a nagykereskedőknél egy hatósági árrés szabályozás van. És az, hogy mikor milyen mértékben nyúl be az állam a gyógyszertáraknak az árrés rendszerébe, az részben a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek, illetve a gyógyszertárak jövedelmezőségi problémáinak is a függvénye.

Mv: Lehetne-e ezt ésszerűbben csinálni?

Erőss Gábor, tag, LMP Országos Választmánya: Hát, ha most ironizálni szeretnék, még egy korábbi gondolatára visszatérve. Mondta, hogy miniszterelnök úr elkötelezett, miniszterelnök úr elmondta, megígérte, tárgyalnak. A miniszterelnök úr tán két nappal korábban, nem is tudom, vagy csak eggyel éppen, a - nem mondom ki a nevét - cukrozott, szénsavas üdítőitalokat termelő, rendkívül egészségtelen, az egészségre rendkívül káros, cukrozott, szénsavas üdítőket termelő vállalat, vállalat, méghozzá multinacionális külföldi vállalat mellett volt elkötelezve, és őnekik ígért gyakorlatilag közpénzekből kiemelt támogatást, úgyhogy nem feltétlenül - hogy témánál maradjunk - vennék mérget arra, hogy ez az elkötelezettség ez holnaputánra is megmarad. Már csak azért sem, mert az egészségügy az épp egy olyan terület, amely - és itt ismét nem Önnel vitázom -, amelyben a Fidesz éppen az ellenkezőjét csinálja annak, mint amivel a választók bizalmát elnyerte. Ugye, ígértek egy állami kézben lévő egészségügyet, emlékszünk a népszavazásra, satöbbi, most pedig azt látjuk, hogy adómentessé tették a magán-egészségpénztári befizetéseket, ezzel gyakorlatilag jelentős adóbevételről mond le a kormány, más szóval milliárdokkal támogatja azt, hogy az emberek kivonuljanak az állami egészségügyből és a privát egészségügyben keressék a boldogulást vagy a gyógyulást, talán éppen azért is, mert, mert látja, hogy az általa egyébként támogatni ígért nemzeti középosztálynak az állami egészségügy, amelyből egyre több forrást vonnak ki, már nem tud megfelelő ellátást biztosítani.

Mv: De Önök, Önök egyébként ezzel nem értenek egyet? Tehát most túl azon, hogy itt a miniszterelnök úr szavahihetőségéről beszél, nem értenek egyet ezzel a fajta megközelítéssel, hogy áll…

Erőss Gábor: Egyáltalán nem, az LMP, a Lehet Más a Politika egyik…

Mv: Tehát Önök teljességgel állami egészségügy-pártiak?

Erőss Gábor: Elmondom. A Lehet Más a Politika egyik előszervezete a tb. mentők volt, amely az előző kormányzat alatt tiltakozott az egészségügy privatizálása és a megszorítások ellen, és akkor még úgy tűnt, hogy a Fidesz is ezen az állásponton van, tehát egyrészt igen, ez egy pálfordulás, másrészt pedig mi azért vagyunk a közfinanszírozott és egységes egészségügy pártján, mert hogyha kialakul egy duális, egy kettős rendszer, akkor, akkor szükségszerűen leromlik az állami egészségügy színvonala és a kis létszámú elitnek van jó minőségű magán-egészségügy, nekik a gyógyszerek is rendelkezésre állnak, míg az állami egészségügybe hát ezt is látjuk, nem fogadnak be új innovatív gyógyszereket. Tehát szép lassan az állami egészségügy egyre, egyre, egyre rosszabbul teljesít, fogynak az orvosok, nem fogadják be az innovatív gyógyszereket, hogy tényleg erről is beszéljünk, tehát romlik a hozzáférés minősége és azt látjuk, hogy ez mindenféle szempontból káros a társadalmi igazságosság szempontjából is és egyébként hosszú távon a büdzsé szempontjából is, mert az a beteg, aki most nem jut hozzá a megfelelő ellátáshoz, a háziorvosa révén, aki nyugdíjba ment, az, az egy év múlva sokkal súlyosabb állapotban…

Mv: Kórházba kényszerül, kiesik a munkából, satöbbi és a többi. Hankó Zoltánnak adjunk most szót.

Hankó Zoltán: Csak egy mondatot, hadd mondjak: Szerkesztő asszony előbb felmentett az alól a kötelezettség alól, hogy ezeket a nem gyógyszerpolitikával összefüggő kérdéseket bármilyen szinten is lereagáljam, úgyhogy engedje meg, hogy se a colára, se egyebekre, vagy valami ilyesmire…

Mv: Mégis csak kimondódott a név

Hankó Zoltán: bocsánat, elnézést

Mv: Semmi gond

Erőss Gábor: Jól mondta, mert nem mondta a márkát, csak…

Hankó Zoltán: Világos. Én csak arról tudok beszélni, ami azon a tárgyaláson történt, ahol én ott voltam.

Mv: Viszont az innovatív gyógyszerek kérdése az azért egy fél mondatot megérne.

Hankó Zoltán: Nekem az innovatív gyógyszereknek a kérdése egy szakmapolitikailag, vagy gyógyszer-politikailag tágabb kontextusban értelmeződik: mi történt, illetve mi történik a Széll Kálmán Tervben? Ugye mi történt 2012-ben és mi történhet 2013-ban a Széll Kálmán Tervnek a gyógyszer-politikai részében, mert tényleg fontos az, hogy az innovatív gyógyszerek bejöjjenek, hozzáférhetők legyenek és lehetőség szerint közfinanszírozott módon legyenek hozzáférhetőek, ugyanakkor, amikor a gyógyszerpolitikáról beszélünk, akkor – még egyszer mondom – fontos, hogy az innovatív gyógyszerek itt legyenek, de ezt egy szélesebb kontextusban is kéne tudni nézni. Tehát szükség van arra, hogy legyenek gyógyszerek, nem csak az innovatívok, hanem az összes többi elérhető legyen, ezek a gyógyszerek megfizethetőek legyenek a betegek számára, legyen hol ezeket, ezekhez a gyógyszerekhez hozzájutni.  Egyetértek azzal, hogy legyenek orvosok, akik ezeket a gyógyszereket indikálják, és azok a gyógyszertárak, ahol ezeket a gyógyszereket be lehet szerezni, ahol ezeket meg lehet vásárolni, ezek egyrészt legyenek, ezeknek a működése térben és időben kiegyensúlyozott legyen. Legyenek nyitva megfelelő ideig. Legyen annyi szakember és olyan felkészültségű szakember, aki a megfelelő minőségű ellátást biztosítani tudja, és ezeknek a szakembereknek legyen affinitásuk arra, hogy a beteggel oly módon törődjenek, hogy az ő együttműködésük, a gyógyszereléssel egyébként szükségszerűen velejáró kockázatokat minimalizálja. Tehát, amikor a gyógyszerellátásról, a gyógyszerpolitikáról gondolkodom vagy gondolkodunk, akkor ebben a holisztikus megközelítésben próbálunk gondolkodni, és a tárgyalásainkon is ezt a szempontot próbáljuk érvényesíteni, és ebből a szempontból mérlegeljük mindig azt, hogy például a Széll Kálmán Tervnek, akár a 2012-es vagy a 2013-as előirányzatai teljesíthetőek-e vagy sem. Elnézést, hogy ezt most mondtam, de azt gondolom, hogy ez egy, egy globálisabb, egy holisztikusabb módon kezelendő probléma. Még egyszer mondom, fontos, hogy az innovatív gyógyszerek itt legyenek, hozzáférhetőek legyenek, de az egész gyógyszerellátó rendszer működését kell tudni biztosítani.

Erőss Gábor: Nagyon finoman fogalmazott, és nem mondta azt, hogy ez nem biztosított, de, hát már most tudjuk, hogy a gyógyszerkassza mégis csak elszalad a kormányzati tervekhez képest, úgyhogy ezt már most lehet látni, hogy nem teljesülnek a tervek, és egyébként ez az az eset, amikor a kecske se lakik jól, és a káposzta se marad meg. Tehát a Fidesz által eltervezett megszorításokat se tudja teljesen végrehajtani a kormány, viszont a gyógyszerellátás is akadozik és romlik, úgyhogy a, hát, ezt nem csak a Lehet Más a Politika gondolja így, hanem valószínűleg a betegek is érzik a saját bőrükön, hogy milyen az, amikor drasztikusan megvágják a gyógyszerkasszát.

Hankó Zoltán: És mi is érezzük a problémákat.

Erőss Gábor: És önök is.

Mv: Viszont abban is megállapodtak a miniszterelnökkel, hogy a 2013-as gyógyszerkassza ügyét folyamatosan újratárgyalják.

Hankó Zoltán: Pont ezeknek a szempontoknak a figyelembe vételével, amit itt előbb említettem, jeleztük ezen a tárgyaláson azt, hogy a 2012-es terv is nagyon, nagyon kifeszített és nagy valószínűséggel a túllépés valamilyen szinten a tartaléknak a terhére menedzselhető lesz, de a 2013-as Széll Kálmán Tervhez kapcsolódó gyógyszer megtakarításoknak a mértéke olyan, hogy ez nagyon komoly egészségpolitikai, gyógyszer-politikai, és azt kell mondani, hogy társadalompolitikai kockázatokat is hordoz. És ezt követően született egy olyan megállapodás, hogy a 2013-as tervezéssel, illetve végrehajtással kapcsolatban egy az eddiginél szorosabb együttműködés vagy tárgyalás lesz a szakmai szervezetek, többek között a kamara és a kormánynak a képviselői között. Én nem azt mondom, hogy megtaláltuk a megoldást, de azt, hogy ezekről a problémákról érdemben és tárgyszerűen tárgyaljunk, én azt gondolom, hogy mindannyiunk számára fontos.

Mv: Már csak egy mondatra van idő, mondom Erőss Gábornak.

Erőss Gábor: Azt remélem, hogy a kormány a betegségmegelőzéssel is foglalkozni fog, és nem fogja az egészségügyet tovább szorongatni.

Mv: Hát, miután ez ugye, mindannyiunk számára húsbavágó kérdés én gondolom, hogy erről még a jövőben sokat fogunk beszélgetni. Mindkettőjüknek nagyon köszönöm, Hankó Zoltánnak és Erőss Gábornak, hogy itt voltak.

Somogyi Juli és Liszkai Károly munkatársaim nevében búcsúzom a kedves hallgatóktól.
Halász Zsuzsát hallották, viszonthallásra.

vissza