Esetismertetések újratöltve – IV., V. és VI.


Néhány évvel ezelőtt, gyógyszertár-létesítési és -működtetési anomáliákat látva, „Esetismertetések” címmel mutattam be néhány „tipikus” történetet. Ezzel a gyógyszerészek, a gyógyszerészetet körülvevő környezet, a hatósági jogkörrel rendelkezők és a politikai döntéshozók figyelmét szerettem volna felhívni arra, hogy a „valóság” időnként elgondolkodtató tükröt tár elénk. A sorozat újraindítását aktuális feladatnak tartottam.Az első „újratöltött” esetismertetés július 15., a második július 25., a harmadik szeptember 7. óta  olvasható a honlapon. Most – az eddigi gyakorlattal szakítva – három esetet teszek közzé egyszerre, és igyekszem mindhárom történetet röviden leírni.

 

Esetismertetés IV.

A talán legnagyobb patikaszámot magáénak tudó lánchoz kapcsolódóan, több kollégám egymástól függetlenül, de egybehangzóan jelezte, hogy a gyógyszertár-hálózathoz tartozó gyógyszertárak gyógyszerészeinek az államilag kamattámogatott patikahitel felvételéhez a többségi tulajdonos nem járul hozzá. Így ezekben az esetekben meghiúsul az államilag támogatott kedvezményes hitel felvételének lehetősége.

Ez – ismerve a patikahitel-konstrukció kondícióit – hátrányos a tulajdont szerezni kívánó gyógyszerésznek. Másfelől szembe megy a deklarált kormányzati célokkal. Kérdés, hogy ezekben az esetekben a gyógyszerésznek a valódi belső hitel lehetősége fennáll-e (és ha igen milyen kondíciókkal és milyen visszafizetési feltételekkel), továbbá a hitel visszafizetéséig tartó hatállyal (vagy azon túl is?) a gyógyszerésznek kötelező-e továbbértékesítési tilalomra vonatkozó szerződést is aláírni? Ezzel a módszerrel, fennáll a kockázata annak, hogy a gyógyszerészeket olyan szerződések megkötésére kényszerítik, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a társasági szerződésekben deklarált többségi gyógyszerészi tulajdonlás ellenére a gyógyszer-gazdaságossági törvény előírásai betartásra kerüljenek.

 

Esetismertetés V.

Egy személyi jogos gyógyszerész – jelentős, de a gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban a 26%-ot el nem érő tulajdonhányaddal – sikertelenül próbálta megszerezni a többségi tulajdonláshoz szükséges tulajdoni hányadot; a többségi „tulajdonos” egy nála jóval többet ígérő pályázó lett, aki a II. számú újratöltött esetismertetésben ismertetett módszerrel tett felülmúlhatatlan (de igencsak vitatható) ajánlatot.

Ezt követően az új „tulajdonos” mögött álló (közép-dunántúli székhelyű gyógyszertárláncban tulajdonnal rendelkező) befektető levélben kérte a hoppon maradt személyi jogost az egyeztetésre. Az egymást követő egyeztetéseken különböző megoldási lehetőségek is felmerültek, a hosszabb távú együttműködéstől kezdve a személyi jogos gyógyszerész rapid távozásáig. Ezek részletezésétől most eltekintve, a személyi jogos dilemmája a következő: tudja, hogy olyan valódi többségi tulajdonosa van a gyógyszertárnak, aki minden bizonnyal jogsértő módon, strómanszerződést felhasználva szerezte meg a tulajdont. Ha neki adja el az üzletrészét (másnak nem tudja), minden bizonnyal jogszabálysértő adásvétel részesévé válik. Ha pedig megtartja az üzletrészét (és a személyi jogát is?), olyan gyógyszertárban tart fenn tulajdonosi (és vállal vezetői) pozíciót, amely már jelenleg is nagy valószínűséggel semmis szerződésekkel működik.

 

Esetismertetés VI.

„Prémium” kategóriába tartozó gyógyszertár személyi jogos gyógyszerésze 25%-ot meghaladó, de 50%-ot el nem érő valódi tulajdonhányaddal július elején bejelentkezett a többségi tulajdonosnál, hogy az előírásoknak megfelelően szeretné megvásárolni a törvényben előírt üzletrészt. A többségi tulajdonos érdemi tárgyalás helyett közölte, hogy papíron ugyan rendezhetik az ügyet, de érdemi adásvételre a gyógyszerész ne is gondoljon. Ha nem tudnak megegyezni, a gyógyszerész minden jogáról és százalékáról mondjon le. Ha ez nem így lesz, ő akár arra is képes, hogy bezáratja a patikát, sőt még örülni is fog, „legalább megmutatja a Hankóéknak, hogy másodszorra is ő fog nyerni és példát fog mutatni az egész országnak, hogy az ő tulajdonát Orbán nem veheti el.”  Érdemi tárgyalásra azóta nem került sor (pedig mindkét felet sürgeti az idő). Egyébként az ilyen fenyegetőzések racionalitása kérdéses, hiszen megoldás hiányában a működési engedély elvesztése túl nagy anyagi veszteséget jelentene – a többségi tulajdonosnak is.

 

Budapest, 2016. október 3.

Dr. Hankó Zoltán
elnök