Időnként vállalni kell az ütközést - Interjú Hankó Zoltán kamarai elnökkel - mgyk.hu


Ma már jól látható, hogy az épülő új gyógyszerellátási modell gazdaságilag racionálisabb, szakmailag biztonságosabb és morálisan érzékenyebb az előzőnél – véli Hankó Zoltán. A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökét az elmúlt évek szakmai érdekvédelmi munkájáról, a vállalt politikai szerepekről, a konfliktusokról és a jövőbeni lépésekről is kérdeztük.


Eddig soha nem tapasztalt érdeklődéssel figyeli a nyilvánosság a gyógyszerészek politikától sem mentes tevékenységét. Támadások kereszttüzébe is kerültek, ami azért is érdekes, mert a patikusokat higgadt, a polgári réteg prominens képviselőinek tartotta a közvélekedés. A viták létrejöttében akarva akaratlan szerepet vállalt a kamara, konkrétan ön is. Korábban alelnökként, majd egy ideje elnökként talán túl közel engedte a politikát a szakmához. Miért tette?

- A politika nem most, és nem általam került közel a gyógyszerészethez. A liberális egészségügyi kormányzás idején Molnár Lajos akkori miniszter megengedhetetlen mértékben rendelte alá a gyógyszerészettel kapcsolatos döntéseit egy azóta megbukott ideológiának és egyes lobbycsoportok gazdasági érdekeinek.  Olyan helyzetet teremtett, hogy esély sem volt semmiféle ésszerű kompromisszumra. A közpolitika szintjén érvényesített pártpolitika károkozását a politika együttműködése nélkül nem lehet helyrehozni.

 

Akadtak azonban szép számmal olyan gyógyszerpiaci szereplők is, akik támogatták az akkori változtatásokat. Ehhez nyilván nekik is megvoltak a maguk átgondolt szempontjai, indokai. Belegondolt-e az ő helyzetükbe is?

- Igen, és azt láttam, hogy az akkori változtatásokból kizárólag saját maguknak reméltek előnyt. Döntően olyan szereplők jelentek meg akkor, akiket elsősorban nem a patikaműködtetés vonzott, hanem a bármilyen módszerrel bezsákolható profit, vagy a patikapiac feletti irányítás megszerzése. Nem érdekelték őket sem a gyógyszerészek, sem a betegek. Ezért 2010 elejére egy fenntarthatatlan és vállalhatatlan helyzet alakult ki. Hatszáznál is több veszteséges patikával, nagykereskedők által kitartott láncokkal, brutális eladósodással, szakmai és morális válsággal kellett szembe nézni.

 

Amit viszont a kamara akart a politikára támaszkodva orvosolni.

- Hadd pontosítsak, nem a politikára támaszkodva, hanem vele együttműködve. A közhatalom gyakorlóival az együttműködés szándékát már a szocialista kormányzás ideje alatt is egyértelművé tettük. Ugyanakkor tény, hogy a jelenlegi kormányerőkkel már akkor elkezdődött az együttműködés, amikor még ellenzékben voltak.

 

A jelenlegi kormány hatalomra kerülése óta csaknem négy év telt el, így nem mindenki emlékezik az együttműködési megállapodás lényegére. Mi volt ez?

- Két hónappal a választások előtt, 2010. márciusban kötöttünk stratégiai megállapodást, amelynek a gerince a kamara debreceni vándorgyűlésén 2010 februárjában elfogadott „Mit kíván a magyar gyógyszerész?” című 12 pontból álló kiáltvány volt. Ezt megelőzően – 2009-ben – készült egy részletes elemzés is a lakossági gyógyszerellátás helyzetéről és a teendőkről. Ennek készítése során a kormányzati szerepre készülő Szócska Miklós szakértői csapatával már együttműködtünk. Egyértelmű volt, hogy a kamara törekvései találkoznak a polgári erők filozófiájával. Mire a választások lezajlottak, már megszülettek a leglényegesebb elvi döntések. Ilyen volt a többi között a moratórium és az is, amely a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításának irányait határozta meg.

 

Az elmúlt három és fél évben sorra teljesültek a kamara elképzelései. Vannak, akik azt állítják – talán némi demagógiával? – hogy nem tudnak lehetetlent kérni a kormánytól.

- Ön is tudja, hogy ez nem így van. A mai kormánypolitika koherens világképpel és erős érdekérvényesítő erővel rendelkezik. Más kérdés, hogy a vitáinkat elsősorban tárgyalásos módon próbáltuk rendezni, ugyanis a médiában való üzengetés együttműködő partnerek között sehová sem vezet. Tény, hogy az együttműködési megállapodás helyessége beigazolódott. A gyógyszerészettel kapcsolatos döntések zöme a 2010-ben kijelölt irányok mentén, a köztestületünkkel történt egyeztetések után született meg. Ilyen volt például a gyógyszerellátás visszaintegrálása az egészségügybe, a szükségleti elv érvényesítése a patikalétesítésben, a marketing-szabályozás szigorítása a patikáknál, a menedzsment jogok rögzítése és a kompetenciarendezés, a többségi gyógyszerészi tulajdonlás előírása a gyógyszertár-működtetésben és a Semmelweis-terv gyógyszerpolitikai fejezetének a megfogalmazása. S ha nem is volt mindig mindenben nézetazonosság az egészségpolitika és közöttünk, a stratégiai irányokat illetően a konszenzus mindvégig megmaradt. Ez teremtett lehetőséget arra, hogy közös akarattal kezdődjön el a gazdasági, a szakmai és a morális válság felszámolása. Még odább van az út vége, de már jól látható, hogy az épülő új modell gazdaságilag racionálisabb, szakmailag biztonságosabb és morálisan érzékenyebb az előzőnél.

 

Azt akarja mondani, hogy előre ismerték a gazdasági megszorításokra vonatkozó terveket is?

- Nem ezt mondtam! A Széll Kálmán-terv előirányzatának fő számaival kapcsolatban nem kérdeztek meg, mint ahogy a többi gyógyszerpiaci szereplőt sem. A költségvetési hiány leszorítása a kormánynak mindennél fontosabb volt. De ez után folyamatos munkakapcsolat jött létre a kormányszervek és a kamara között, hogy a lakossági gyógyszerellátás lehetőleg ne sérüljön. Nem tiltakoztunk, ha egy intézkedés nem kockáztatta a gyógyszerbiztonságot és nem okozott a gyógyszertáraknak árrés-kiesést, ha pedig árrés-veszteséggel járt, kompenzációt kértünk. Ennek a munkának volt az eredménye például a kisforgalmú gyógyszertárak támogatásának a növelése és a generikus kompenzáció bevezetése. Tavaly nyáron született döntés a szolgáltatási díj bevezetéséről és a patikaalapról. És az Orbán Viktor miniszterelnökkel történt tárgyaláson született megállapodás arról is, hogy felülvizsgálják a Széll Kálmán-terv gyógyszerkasszára vonatkozó előirányzatait, a nagy társadalompolitikai kockázatra való tekintettel. Ennek megfelelően emelték meg 2013-ra 63 milliárddal a gyógyszerkassza eredeti összegét. Ez egyben a Széll Kálmán-terv lezárását is jelentette. Örülök, hogy a kamara mindezekben a történésekben részt vehetett. Ha nem ezt tesszük, ma a patikák rosszabb helyzetben lennének.

 

Egy stratégiai megállapodás mindkét felet együttműködésre kötelez. Miben segítette a kamara az ágazatvezetés munkáját?

- Hadd mondjak konkrét példákat. A szakgyógyszerész-képzés megújításáról ugyan politikai döntés született, a részletszabályok előkészítését azonban a kamara koordinálta. A gyógyszerbiztonsági szakmai irányelv összeállítását is a köztestület koordinálta. Részt vettünk a generikus ösztönző és a szolgáltatási díj részleteinek a kidolgozásában. A politika mindkét esetben elfogadta, hogy a kisforgalmú gyógyszertárak működőképességének elősegítése elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Reális kompromisszumot kerestünk a létszámszabályozás területén. Közreműködtünk abban is, hogy a gyógyszertárak bekapcsolódjanak a népegészségügyi programokba. Most véglegesítjük pl. a dohányzásról való leszokást célzó programban a gyógyszerészek feladatait összegző elnökségi ajánlást. A belső minőségügyi kézikönyv kiadásával és egyéb dokumentumokkal pedig a gyógyszertár-működtetés szakmai és minőségi garanciáit erősítettük. Ez is közös érdek.

 

Térjünk vissza a beszélgetés elejére. A kamara 2010 óta látható tevékenységének egyesek szemében olyan az optikája, hogy a gyógyszerészi köztestület amolyan dédelgetett kedvence a kormánynak. Másokról azonban nem ez a kép körvonalazódik. Ön hogyan látja?

- Egy hivatásrendi köztestülettel való kormányzati kapcsolattartás ténye – mondjuk a jogalkotási munkában – a demokrácia alapkérdései közé tartozik. Ennek az elvi alapjait a már említett 2010-es debreceni vándorgyűlésen tisztáztuk és publikáltuk. A kapcsolat minősége azonban sok mindentől függ. Egy kamarának nem az a küldetése, hogy a mindenkori ellenzéknek akarjon a kedvencévé válni, hiszen ezzel semmire sem megy, de egyébként jól kommunikálhatja a panaszait. És egy kamaránál az sem járható út, hogy a vélt vagy valós eredménytelenségekért másokat okoljon. A kamarának a közpolitika erőterében az a dolga, hogy a mindenkori kormánnyal együttműködve keresse azokat a lehetőségeket, amelyek a szakma számára előnyösek. Ha az alapvető társadalompolitikai kérdésekben nézetazonosság van, akkor ez egyszerűbb, ha szakadék van, akkor ez bonyolultabb kérdés. Fontos a kölcsönös bizalom is, amit az érintettek a személyes kapcsolatokon keresztül erősíthetnek vagy gyengíthetnek.  Ha a kormány a gyógyszertárakban a többségi gyógyszerészi tulajdont helyesnek tartja, ha az árrés-veszteségeinket visszapótolja, ha segít a gyógyszerészi kompetenciák helyreállításában, és ha a gyógyszerészektől a korábbinál többet vár el a patikában, az miért lenne rossz ennek a hivatásnak? És ha kiemelten fontos társadalmi rétegnek tekinti a gyógyszerészeket, miért ne lehetne vele együttműködni? A szakpolitika és a szakmapolitika egymásra van utalva. A kamara a közhatalmi rendszer része, az antagonisztikus érdekellentétek filozófiájára alapozva pedig egy demokratikus rendszerben semmilyen érdekvédelem nem működtethető.

 

Hogyan tovább?

- Az elmúlt évek együttműködése teremtette meg az alapot ahhoz, hogy elkezdjünk a következő időszak feladataival is foglalkozni. Ezt célozta a kormány és a Fidesz-KDNP képviselőinek a kezdeményezésére az október 10-i megbeszélés is. A kezdeményezést dr. Horváth Zsolt miniszteri biztos jelentette be az Egészségügyért Felelős Államtitkárságon tartott közös október 7.-i közös sajtótájékoztatón, és az első megbeszélésre október 10.-én került sor a kamara székházában. Itt értékeltük a márciusi 12 pont teljesülését és a jelenlegi helyzetet. Nagyon fontosnak tartom, hogy újabb modellt a gyógyszerellátásban belátható időn belül senki ne akarjon bevezetni. A mostaniról már látszik, hogy jobb az előzőnél, másfelől pedig az elmúlt két évtizedben számos olyan modellkorrekció volt, ami a legmélyebb alapokig hatóan egyik napról a másikra átírta a gyógyszerellátás rendszerét. Még egy modellváltást a gyógyszerészek már nem viselnének el.  Ebben egyetértettünk. Megoldandó feladatként fogalmaztuk meg a gyógyszerellátás gazdasági stabilitásának megteremtését és a kiszámíthatóságot, a tulajdonosi program végig vitelét és a fiatal gyógyszerészek helyzetbe hozását. Hangsúlyos feladatnak tekintjük a gyógyszertári szolgáltatások fejlesztését – amihez pénz is kell – és ehhez a megfelelő intézményi háttér megteremtését. Nélkülözhetetlen a hatósági munka feltételeinek javítása, a szociális otthonok gyógyszerellátásának átszervezése. Lényeges kérdés a patikai gyógyszerkészítés feltételeinek biztosítása, csakúgy, mint az ügyeleti rendszer és a  gyógyszertáron kívüli forgalmazás újragondolása is.

 

Az újraindított kormányzati egyeztetésekkel újabb, esetenként akár fölösleges konfliktusokat vállalnak más szervezetekkel és a helyzetről másként gondolkodó szereplőkkel. Nem kellene itt megállni?

- Miért? Azért, mert vannak, akiknek ez nem tetszik? A konfliktusok a kamara életének szükségszerű velejárói. Két szempontra kell figyelni: milyen cél érdekében vállaljuk, és a szakma hogyan jön ki belőle. A gyógyszerellátásban sokféle érdek jelenik meg, akár az államigazgatást, akár a gyógyszertárak üzleti környezetét, vagy a gyógyszerellátáson belüli érdekviszonyokat vesszük figyelembe.

 

És a kamarán belül?

- A kamarai testületeken belül nem érzek törésvonalat. A világképünk különböző, de a gyógyszerészet helyzetéről, a feladatokról és a lehetőségeinkről hasonlóan gondolkodunk. A célokat a kamara alapszabálya rögzítette.

 

Vannak azonban olyanok, akik úgy látják, hogy a kamara hibát hibára halmoz és a szakmának nincs kiszámítható jövője. Az ilyen hangok különösen most, a köszöbönálló patikai tulajdonlással erősödtek fel.

- Érzékelem, hogy folyik a gyógyszerészek elbizonytalanítása és megerősödtek a kamarával szembeni kritikus vélemények is. Ezek különösen a tavalyi árrés-átrendezést és a szindikálás tilalmának kimondását követően váltak hangossá. Számítottam rá. Minden kritikát meghallgatunk, de időnként a dekódolásukra is szükség van. Dekódolásra volt szükség például a hálózati gyógyszertárak által indított kampány esetén, amelyben a vidék gyógyszerellátását féltették, és amelyet a nyári kamarai roadshow időpontjaihoz és helyszíneihez igazítottak. Vagy például a szindikálás tilalmával szemben a nyilvánosság előtt nem nagyon lehet hitelesen érvelni, ezért az ellenérdekű felek kommunikációja másról folyik. Az utóbbi hónapokban sok helyről lehetett hallani, hogy a patikusnak nem érdemes patikát venni. Ha ez igaz lenne, akkor a mostani tulajdonosnak sem lenne érdemes ahhoz foggal-körömmel ragaszkodni. Sokan mondták, hogy a patikus nem fogja tudni a vételárat kigazdálkodni. De egy működő vállalkozás vételára soha nem lehet független az eredménytermelő képességétől! Ugyanígy a gyógyszerészek elbizonytalanítását okozza, ha a valósnál rosszabb képet festünk a gazdasági helyzetről vagy a jövendő lehetőségeiről.

 

 

Niczky Emőke

A teljes interjú a Gyógyszerészi Hírlap soron következő számában lesz olvasható.