Egy kis kitekintÅ‘vel szeretnék kezdeni, de ha azzal kapcsolatban kérdezz bárki, hogy mit várok ettÅ‘l a vándorgyűléstÅ‘l, akkor fontosnak érzem ezeket megemlÃteni.
A mezÅ‘kövesdi vándorgyűlés, életemben a negyedik, amin részt veszek. Ez nagyon kicsi szám, Ãgy a tapasztalataimat és a véleményemet erre a kis számra kell, hogy korlátozzam.
ElÅ‘ször 2018-ban Tatán volt szerencsém ilyen jellegű rendezvényen részt venni, majd 2019-ben Lillafüreden. Ebben az idÅ‘szakban már patika vezetÅ‘ként tevékenykedtem, és lehetÅ‘ségem nyÃlt, hogy a Kamara életébe, ha felületesen is, be tudjak pillantani. Mindig is vonzott ez a világ, hiszen, ki ne lenne kÃváncsi arra a testületnek a vezetésére, amely a szakmánkat az útvesztÅ‘kön keresztül próbálja irányÃtani, és valljuk meg, ez néha igazán nem egyszerű. Érdekes volt számomra már akkor is, hogy az ilyen jellegű kamarai programokon kortól és nemtÅ‘l függetlenül gyógyszertár tulajdonos kollégák vesznek részt elsÅ‘sorban, pár kisebbségi tulajdonos személyi jogos, viszont a beosztott gyógyszerészek nagyon kis számban fordultak csak elÅ‘. A Covid-19 pandémia hatása miatt 2019 után három teljes év kimaradt a Kamara vándorgyűléseinek sorából. 2023-ban Bikalon tudtunk legközelebb összejönni, ahol már magam is kamarai tisztségviselÅ‘ként lehettem jelen.
A kimaradt évek, a pandémia emléke és a közben kialakult politikai légkör miatt, a nagyon fásult kollégákat nehezen lehetett mozgósÃtani. EttÅ‘l függetlenül nagyon szÃnvonalas összejövetel alakult ki. 2023-ban Bikalon, már egy teljesen új elnökség mutatkozott be, hiszen 2019-ben kamarai választások voltak, valamint az országos Kamarához köthetÅ‘ állandó és ad hoc munkabizottságok vezetÅ‘i adtak elÅ‘. 2019-tÅ‘l kezdve, közelrÅ‘l néztem végig, hogy a Covid-19 pandémia, a megváltozott egyéb szakmapolitikai légkör ellenére mekkora energiákat fektet az Országos Elnökség a Kamara megújÃtásába, a szakmai irányok fenntartásába. Sajnos a helyzetre való tekintettel, közel három évig a személyes találkozások elmaradtak, és hiába a kommunikáció folyamatos fenntartása, az Ãrott szó a személyes beszélgetéseket nem tudta pótolni.
De térjünk rá a jelenre és a jövőre! Mit várok ettől a mostani vándorgyűléstől?
KonstruktÃv, elÅ‘remutató beszélgetéseket, amivel a közforgalmú gyógyszerészet jövÅ‘képét, minimum 15 évre elÅ‘re meg tudjuk határozni. Én közforgalmú gyógyszerésznek tartom magamat, és kiemelten fontos számomra, ennek az ágazatnak a jövÅ‘je. Kell, hogy legyen jövÅ‘je!
Nagyon remélem, hogy ezen a vándorgyűlésen már több fiatal, vagy fiatalabb gyógyszerész tulajdonos, személyi jogos, beosztott kolléga is meg fog jelenni, mert nélkülük nem lehet tervezni.
Tudom, hogy a közforgalomban, tulajdonos, személyi jogos, beosztott gyógyszerész között, a helyzetükbÅ‘l adódóan kisebb, nagyobb érdekellentétek vannak, de véleményem szerint ez kiküszöbölhetÅ‘. Én a közforgalmú gyógyszerészetet a kettÅ‘sfogathajtáshoz tudom hasonlÃtani, ahol az egyik lovunk a Szakmaiság, a másik a Kereskedelem. Ennek a kettÅ‘nek fej-fej mellett kell ahhoz hajtani, hogy a kocsink egyenletesen guruljon. Ha bármelyik ló kiugrik, akkor a kocsi borul, vagy ha az egyik ló lesántul, akkor a másik már nem tudja olyan erÅ‘vel húzni. Fej-fej mellett kell haladniuk, hogy egyenletesen tudjunk az úton maradni. Pont emiatt a kettÅ‘sség miatt gondolom azt, hogy a közforgalomban, különbözÅ‘ szinteken dolgozó gyógyszerészek mégis csak megtalálhatják a közös, együttes irányt, ami életben tartja a szakmaiságunkat, de közben nem elfelejtve, hogy vállalkozások is vagyunk, a bevételi oldalt is növelni tudja.
Nagy a felelősségünk mindnyájunknak! A szakma elérkezett egy olyan ponthoz, ahol döntést kell tudnunk hozni! Mit akarunk?! És ennek a döntésnek széleskörű, konszenzuson alapuló döntésnek kell lennie! Ebben mindenkinek felelőssége van, nem csak a Kamarának!
Egyet nem szabad elfelejteni! Csak együtt tudunk tervezni! Csak együtt tudjuk megoldani!
Dr. Gyarmati Kinga