Az egészségügyet a beszállítók megértése, az alacsony fizetések és a páciensek türelme finanszírozza.

DR. CSIBA GÁBOR

Tavaly a Kórházi Rendel?intézeti Szövetségek megállapodást kötöttek a kormánnyal pénzügyi helyzetük rendezése céljából. Megérkezett a számlákra az az összességében 39,5 milliárd forint, amelyet a megállapodás tartalmazott, és amely már megint volumenkorlátos teljesítmény után lett kifizetve. Csakhogy az intézmények a többletpénzhez nem várt, a megállapodásban nem szerepl? többletfeladatot is kaptak. Nehéz ennek nem örülni, hiszen arról van szó, hogy a megsz?nt 13. havi fizetés kompenzálásaként valamennyi dolgozó, akinek a fizetése 341 ezer forint alatt van, két részletben 98 ezer forintos bérkiegészítést kap. Ez a rendelkezés, amelyet egy kormányrendelet formájában 2009 decemberében hoztak, és a közszférára vonatkozik, nem várt anyagi terhet ró az egészségügyi intézményekre. Amíg a közszféra többi intézménye a költségvetés általános tartalékának terhére kapja meg ezt az összeget, addig az OEP-finanszírozott intézmények a betegellátásra szánt pénz megkurtításával kell hogy kifizessék. Ez összességében tízmilliárd forinttal rövidíti meg a betegek ellátására fordítható összeget, amely az átlagember számára a nem nagyon értelmezhet? volumenkorlát formájában jelenik meg az intézményekben.

És itt a csavar: ezt a pénzt külön meg kell igényelni az intézményeknek, ezt kötelez?en április 3-ig ki kell fizetni, és ezt látszólag nem a betegellátástól veszik el. Valójában viszont igen, mivel az egészségügyi alapban célel?irányzatként zárolták a tízmilliárd forintot. Tehát megint elindulhat egy olyan vita, amelyet az átlagember nem ért, és csak fölösleges civakodásnak tart, s közben azt látja-érzi, hogy hosszabbak lettek a várólisták. Arról van szó, hogy a kevesebb pénz kevesebb beteg ellátására ad lehet?séget, és a nem sürg?s betegeket várólistára helyezik, amely így egyre hosszabb. Az is érdekes, hogy ezt a tízmilliárd forintos összeget, amelyet bérkiegészítésnek hívnak, április 3-ig ki kell fizetni. Vajon miért addig? A magyarázat egyszer?: április 11-én választások lesznek, kellenek a voksok, azaz nem történik más, mint pénzt veszünk el a gyógyítástól azért, hogy megvásároljuk a gyógyítók szavazatait.

Beszélni kell arról is, ami a kormányzati kommunikációban egyre hangsúlyosabb, hogy menynyivel több pénzt kapott ebben az évben az ellátórendszer. Valóban látszólag többet. 719 milliárdot terveztek, és a kórházi szövetségekkel történ? megállapodás után 757 milliárdot hagyott jóvá a parlament a 2010-es költségvetésben. Ez így szép eredménynek t?nik, csak azt kell látni, hogy 2008ban 781 milliárd forint volt az erre fordítható összeg. Most csaknem 30 milliárddal kevesebb, és még nem is számoljuk azt, hogy 2009-ben az áfa- és energiaár-emelés, kötelez? béremelés és még nagyon sok minden rótt többletterhet az intézményekre. Azt sem lehet elfelejteni, hogy egy finanszírozási trükkel a teljesítéshez képest az eddigi három hónapról kett?re hozták le a kifizetéseket, és így januárban látszólag egy hónappal több pénzt kaptak a kórházak, de valójában ez nem más, mint egy el?re hozott kifizetés. Ez valamikor hiányozni fog, ha máskor nem, akkor mondjuk decemberben. Tehát pontosan egyhavi finanszírozási összeggel kevesebb jut ebben az évben a kórházaknak, rendel?intézeteknek. Nem kell csodálkozni azon, ha a januárfebruári átmeneti egyensúly után az egészségügyi intézmények eladósodása, amely eléri, s?t meg is haladja a százmilliárd forintot, újra elkezd?dik, és ha nincs központi beavatkozás, akkor márciusáprilis folyamán összeomlik az ellátórendszer. Mit számít az már, hiszen az már a következ? kormány baja lesz. Az egészségügyi intézmények százmilliárdos adósságát ma a beszállítók, szolgáltatók megértése, az intézmények dolgozóinak alacsony fizetése és a várólistás betegek türelme finanszírozza. Tudom, hogy sokan megjósolták már az intézményrendszer összeomlását, de soha nem álltunk ilyen közel hozzá, mint állni fogunk április-május folyamán. Azt is tudni kell, hogy ez az összeomlás nem látványos, de tragikus lesz.

Végtelenségig n?tt várólisták, elégedetlen betegek, elkeseredett dolgozók, a pénzükért küzd? szolgáltatók jellemzik majd az egészet. A szolgáltatók nem kapnak pénzt az intézményekt?l, nem tudnak áfát, adót fizetni, a dolgozóikat elbocsátják, s ez kihat az egész nemzetgazdaságra. A sz?ken vett aktív kórházi ellátásra 2009-ben 325 milliárd forintot költött a magyar költségvetés. Csak egy érdekes összehasonlítás: a botrányoktól híres Budapesti Közlekedési Vállalat 330 milliárd forint állami támogatást kapott. Gondoljunk bele: egy kétmilliós város tömegközlekedése többet kap, mint egy tízmillió lakost ellátó egészségügyi ellátó rendszer. 2003-ban a BKV 200 milliárd forintot kapott, a magyar kórházak 324 milliárdot. Hat év alatt nem n?tt a kórházakra költött pénz összege, a BKV-ra költött pedig másfélszeresére n?tt. S miket hallunk a BKV körül: botrány, korrupció, legalább 3,3 milliárd forint elsíbolása végkielégítések címén.

Van egy javaslatom: minden olyan cég, amely állami támogatást kap, és ahol korrupciós ügy derül ki, a korrupciós összeggel kell csökkenteni az állami támogatást, és azt át kell irányítani az egészségügyi ellátórendszerbe. Az elmúlt három év alatt átalakítás címén Molnár Lajos miniszter szétverte, Horváth Ágnes miniszter asszony összezavarta (-kutyulta), Székely Tamás miniszter úr kivéreztette az egészségügyi ellátórendszert. Aki tehát átalakításról beszél, sokszor arra gondol, hogy reformáljuk azért, hogy kevesebb pénzbe kerüljön. Tudomásul kell venni, hogy minden reform pénzbe kerül, és a haszon itt a hatékonyságból adódik. Óvatosnak kell lenni az intézménymegszüntetésekkel, mert minden kórházra, rendel?intézetre szükség van, csak a feladataikat kell megfelel?en meghatározni. Nagy centrumokba kell szervezni a népbetegségek gyógyítását: a daganatos betegségek, a szív- és érrendszeri problémák, a gyermekellátás és a traumatológia tartozik ide. Részben már megindult ez a folyamat, de nem teljes, és ami a legfontosabb, nem követi a finanszírozás. Egyszer?en nem kell kifizetni onkológiai vagy stroke betegellátást olyan intézményekben, amelyek nem min?sülnek centrumnak, és amelyekben nem adottak a kezelés korszer? feltételei. Ebbe az irányba hat a minimumrendelet, amelyre vagy ennek valamilyen reformált formájára szükség van, de nem lehet követni azt, hogy elveszem a tulajdonostól (önkormányzatoktól) a pénzt, utána egy rendelettel kötelezem az intézményeiben olyan invesztíciókra, amelyekre forrás hiányában képtelen. A centrumokon kívül vagy a centrumokkal együtt 35-40 kórház meger?sítésére is szükség van, növelni kell az állam felel?sségvállalását, ezek az intézmények adnák az ellátás bázisát. A többi kórházra a fenti betegségcsoportok kivételével valamennyi beteg ellátását rá lehet, s?t kell bízni, és a centrumokban nem kell rutinbeavatkozásokkal foglalkozni. Így az er?források és feladatok ésszer? átcsoportosításával valamennyi intézmény helyét meg lehet találni a rendszerben anélkül, hogy megsz?néshez vezetne a folyamat. Fontos az egyéni felel?sségérzet er?sítése, hiszen aki egész életében egészségromboló életvitelt folytatott, annak valamilyen formában hozzá kell járulnia a gyógyítás költségeihez.

Keveset beszélünk arról, de tudjuk, hogy az egészségügyi ellátórendszer egyben több tízezer ember munkahelye is. Az emberi er?forrás min?sége egy-egy intézmény, illetve az egész ellátórendszer m?ködésének alapfeltétele. Lehet bármilyen csillogóvillogó egy kórház, ha nincsen benne megfelel?en képzett és megfelel? számú munkavállaló, és itt nem csak orvosokra gondolok. Hihetetlen, de igaz, saját tapasztalat: jól képzett aneszteziológus-asszisztens ment el a közelmúltban kórházunktól Hollandiába - paradicsomot szedni. Egy megreformált rezidensképzés az orvosoknál, ösztöndíjrendszer, versenyképes fizetés, természetbeni juttatások segíthetik a humáner?forrás ellátását. Ez nemcsak az egészségügyi intézménynek, hanem a tulajdonosnak is kötelezettsége, az önkormányzatok összefogásával nagy er?ket lehet felszabadítani ezen a téren. Zajlik az uniós források elosztása, pályáztatása - sokszor jó, de sokszor érthetetlen célokra is. Negyvenvalahány szakrendel?t építenek zöldmez?s beruházás formájában az országban. Hol lesz ezek m?ködtetésére megfelel? pénzügyi fedezet, honnan lesznek szakemberek, s f?ként betegek? Az ellátórendszer fent említett átalakításához kellene hozzárendelni ezeket a pénzeket, amelyek nemcsak az építkezések, de a humáner?pótlás, -megtartás célját is kell hogy szolgálják. A fentiekben felsorolt lehet?ségek hosszabb távon hozhatják meg az eredményeket, s ne feledjük, mint ahogy a bevezet?ben említettem, már most egyhavi összeggel kevesebb van a költségvetésben, mint 2008-ban. Tehát az els? lépés ennek valamilyen formában vagy forrásból történ? pótlása, hogy legalább addig m?ködjön az ellátórendszer, amíg az átalakítás nagy lépéseihez szükséges jogszabályok meg nem születnek. Milyen legyen az átalakítás? Hatékony, határozott, igazságos, fenntartható, megvalósítható, s mindenekel?tt hozzáférhet?.

A szerz? a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház f?igazgató f?orvosa