Tisztelt Orvosok! GyĂłgyszerĂŠszek! Tisztelt KollĂŠgĂĄk!
Ăn lassan mĂĄr nem is tudom, hogy hogyan szĂłlĂtsam magunkat, milyen megszĂłlĂtĂĄs illene rĂĄnk. Mert mi ugyan tudjuk, hogy kik vagyunk, ĂŠs miĂŠrt vagyunk, de Ăşgy tĹąnik, hogy ezzel  a tudĂĄssal magunkra maradunk. Mert a kormĂĄny pĂŠldĂĄul egyre inkĂĄbb vĂĄllalkozĂłnak ĂŠs kereskedĹnek, piaci szereplĹnek szeretne titulĂĄlni minket. SzeretnĂŠ, ha az egĂŠsz betegellĂĄtĂĄs egy hatalmas vĂĄllalkozĂĄssĂĄ alakulna, amely vĂĄllalkozĂĄs a szolgĂĄltatĂł folyamat eredmĂŠnyekĂŠpp nemcsak hogy nem kerĂźl pĂŠnzbe, de mĂŠg jĂśvedelmeket is bocsĂĄtana ki magĂĄbĂłl. Mert ez a kormĂĄny, amely sĂźket fĂźlekkel rendelkezik, ha az egĂŠszsĂŠgĂźgy problĂŠmĂĄirĂłl van szĂł, ha szakmai ĂŠs egzisztenciĂĄlis kĂŠrdĂŠsekrĹl szeretnĂŠnk egyeztetni velĂźk, ez a kormĂĄny Ăşgy tĹąnik: nagyon is nyitott, ha a pĂŠnztĂĄrgĂŠp csĂśrgĂŠsĂŠrĹl van szĂł.
Itt ĂŠs most nem rĂŠszleteznĂŠm ennek a sĂźketsĂŠgnek az ĂĄllomĂĄsait ĂŠs a bizonyĂtĂŠkait: legyen elĂŠg a legĂşjabb pĂŠlda: nĂŠgy hĂłnapon keresztĂźl egyeztettĂźnk a minisztĂŠriummal olyan kĂŠrdĂŠsekben, amelyeknek nyoma sincs a most nyilvĂĄnossĂĄgra kerĂźlt gyĂłgyszer-gazdasĂĄgossĂĄgi tĂśrvĂŠny mĂłdosĂtĂł javaslatĂĄban. NĂŠgy hĂłnap, sok-sok alaposan kidolgozott, ĂĄtgondolt javaslat, sok-sok oldal elemzĂŠs, Ăşjabb ĂŠs Ăşjabb tĂĄrgyalĂĄsok - az eredmĂŠny pedig ugyanaz, mint eddig: az erĹsebb kutya igazsĂĄga, vagyis az, hogy a kormĂĄny Âvisz mindentÂ. Nem csak a jĂśvĹt veszi el, viszi az elmĂşlt ĂŠvized munkĂĄjĂĄnak eredmĂŠnyeit.
Tudom, hogy gondjainkkal nem ĂĄllunk egyedĂźl. Az Ăşjkori magyar tĂśrtĂŠnelemben mĂŠg nem volt arra pĂŠlda, hogy egy egĂŠsz ĂĄgazat, jelen esetben az egĂŠszsĂŠgĂźgy ilyen mĂŠrtĂŠkben ĂŠs ilyen mĂŠlysĂŠgben lett volna kitĂŠve az ĂĄtalakĂtĂĄsnak ĂĄlcĂĄzott rombolĂĄsi dĂźhnek. Szinte nem maradt egy tenyĂŠrnyi szigete sem, amelynek rendjĂŠt, biztonsĂĄgĂĄt fĂśl ne borĂtottĂĄk volna, amelyet ne fenyegetne a szĂŠthullĂĄs veszĂŠlye. Az Ăşjkori magyar tĂśrtĂŠnelemben nem volt mĂŠg olyan kormĂĄny, amely ilyen mĂŠrtĂŠkben fordult volna szembe az emberekkel, ĂŠs ennyire sunyi mĂłdon csalt volna el egy nĂŠpszavazĂĄsi dĂśntĂŠst.
Nem sorolom a problĂŠmĂĄkat  annyi idĹnk Ăşgy sincs, hogy a lista vĂŠgĂŠre ĂŠrjĂźnk. Akik itt vagyunk, mind ismerjĂźk ezeket, hiszen naponta ĂĄtĂŠljĂźk, megszenvedjĂźk kĂśvetkezmĂŠnyeit: a beszĹąkĂźlt kapacitĂĄsok, a bezĂĄrt intĂŠzmĂŠnyek, az alulfinanszĂrozĂĄs, a megalĂĄzĂłan alacsony jĂśvedelem ĂŠs a lĂŠtbizonytalansĂĄg ĂŠs a kiszolgĂĄltatottsĂĄg formĂĄjĂĄban.
NehĂŠz ebben a helyzetben optimistĂĄnak lenni. TalĂĄn nem is lehetsĂŠges. Nem lĂĄtszik sem a szĂĄndĂŠk, sem az erĹ, amely Ăşj irĂĄnyt szabna a kormĂĄnyzĂĄs irĂĄnyĂĄnak. A politika fogsĂĄgĂĄban vergĹdĂźnk, a kormĂĄny kisebbsĂŠgi pozĂciĂłjĂĄban csak leszĹąkĂtette mozgĂĄsterĂŠt, de politikĂĄjĂĄt, mĂłdszereit meg nem vĂĄltoztatta.
Miben remĂŠnykedhetĂźnk hĂĄt? Csakis magunkban. Abban, hogy ez a kormĂĄny mĂĄr sehol sem lesz, ĂŠs jĂł esetben mĂĄr senki sem fog emlĂŠkezni rĂĄ, amikor a gyĂłgyĂtĂłk ĂŠs a betegek kapcsolata mĂŠg ugyanazokon az alapokon fog nyugodni, mint amilyenen HippokratĂŠsz Ăłta mindig: a tudĂĄs, a bizalom, a hit alapjain. Ezt semmilyen kormĂĄny nem tudja sem elvenni, sem megvĂĄltoztatni. Mint ahogy azt sem, hogy az emberek szĂĄzezrei naponta bizalommal fordulnak hozzĂĄnk, ĂŠs mi minden nehĂŠzsĂŠg ellenĂŠre mindent megteszĂźnk gyĂłgyĂtĂĄsukĂŠrt. Ennyi maradt nekĂźnk. Egy pont, amelybĹl kimozdĂtani mĂĄr nem, hanem majd Ăşjra felĂŠpĂteni lehet a magyar egĂŠszsĂŠgĂźgyet. Â KĂśzĂśsen, egyĂźtt