Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2009. január 23.
HÍR TV-ben a gyógyszerész dokori címről

R.: Doktori címet viselhetnek januártól a gyógyszerészek. Az egészségügyi törvény decemberi módosításakor a képviselők megszavazták a szakma presztízsét növelő indítványt. Az indokok között elsősorban az szerepel, hogy egyre jelentősebbé válik a patikusok által végzett gondozás.

Műsorvezető: Pataky Enikő

R.: Doktori címet viselhetnek januártól a gyógyszerészek. Az egészségügyi törvény decemberi módosításakor a képviselők megszavazták a szakma presztízsét növelő indítványt. Az indokok között elsősorban az szerepel, hogy egyre jelentősebbé válik a patikusok által végzett gondozás. Mivel napi kapcsolatban állnak a beteggel, valamint a hozzátartozókkal, jelentős szerepet töltenek be a lakosság egészségügyi felvilágosításában, a gyógyszeres kezelés hatékonyabbá tételében és a gyógyszeres terápia ellenőrzésében is. A rendelet szabályozza azt is, hogy bizonyos szűrővizsgálatokat, így például a várnyomás- vagy a vércukorszint mérést a gyógyszerészek is elvégezhetik. A gyógyszerészek munkájának jelentőségét az is alátámasztja, hogy a patikákban a lakosság 5-6 %-a fordul meg naponta, többen, mint az összes egészségügyi intézményben együttesen. Az egyik legutóbbi felmérés is azt bizonyítja, hogy fontos szerepük van a gyógyszerészeknek, hiszen 10 lakosból 9 még mindig a patikákból szerzi be a szükséges, recept nélkül kapható gyógyszereket. A vizsgálatból az is kiderült, hogy minden második vásárló ugyanabba a gyógyszertárba tér vissza, további 20 % pedig az esetek döntő többségében ugyanott vásárol. A patikus szakma sikere ez, vagy csupán politikai mézesmadzag?

Mv.: Jó estét kívánok uraim! Hát mindenesetre megkapták, amit akartak, hosszúévtizedek óta küzdöttek ezért. Az előbb elhangzottak kérdést teszem föl rögtön elsőnek. Szakmai kérdés ez, szakmai sikernek tekintik ezt, vagy a politika sikere, vagy egy közös megegyezés, hogy értékelik?

Horváth Tamás (elnök, Magyar Gyógyszerészi Kamara): Jó estét kívánok. Én úgy gondolom, hogy a szakma sikere. Egy elismerés, elismerése annak a tevékenységnek, amit a gyógyszerészet, a gyógyszerészek az egészségügy területén végeznek és egy jó kiindulópont arra, hogy ezt a mi tevékenységünket, amit az elmúlt az elmúlt években elég tisztességesen igyekeztek tolni a kereskedelem felé, ebben a mindennapokban a beteg sokkal jobban megláthassa az egészségügyi szolgáltatót, az egészségügyi szakembert, a képzett egészségügyi tanácsadót.

Mv.: A szakma régi kívánsága volt ez. Szeretnénk megérteni, hogy mi áll mögötte. Tehát mi indokolta, miért küzdenek a patikusok a nagyobb felelősségért, a nagyobb kompetenciáért?

Dr. Szabó Sándor (tiszteletbeli elnök, Magyar Gyógyszerészi Kamara): Hadd mondjak egy olyat, amit kevesen tudnak Magyarországon, pedig ez megmagyaráz sok mindent, hogy 1241-ben II. Frigyes szétválasztotta a gyógyszerészi és az orvosi tevékenységet, mert előtte Európában az orvos-gyógyszerész az egy személy volt. Épp ezért az orvosok, illetve a gyógyszerészek védőszentje, a Szent Kozma, Szent Damján, ezek egypetéjű ikrek voltak. Az egyik az orvos, Damján a gyógyszerészeké. Na most, Végh Antal professzornak volt egy szép dolgozata, aki azt mondta, hogy az orvosok az elkövetkezendő 800 év alatt azzal kárpótolták magukat, hogy specialistákká lettek, a gyógyszerből – a magisztrális gyógyszerből, ugye ami személyre szólt, egyéni dózisokkal, egyéni összetétellel – az a gyógyszerből a gyógyszeripar megjelenésével specialitás lett. És ő mondta ezt a gondolatot, hogy ilyen körülmények között a gyógyszerész a patikájában szellemi munka nélkülivé vált, ez nem Magyarországon, hanem a világon, és épp ezért megváltozott a gyógyszerészet irányultsága az elmúlt évtizedekben, hogy a készítményről, a gyógyszerről a betegre koncentrál. És ezt fejezi ki a pharmaceutical care vagy a gyógyszerészi gondozás, ami egyik fő támogatója volt a doktori cím megadásának, mert szakmailag az indokolt volt, 1955 óta, de ehhez kellett a politika támogatottsága is. És mindenkinek köszönjük, aki a parlamentben e mellé odaállt.

Mv.: Úgy tudom, hogy teljes konszenzus mellett egyébként, ezt jegyezzük meg, nem?

Horváth Tamás: Igen, igen.

Mv.: Rázza a fejét elnök úr. Nem teljes konszenzus mellett?

Szabó Sándor: Nem teljes. De az egészségügyi bizottságban minden párt támogatta.

Mv.: Párthovatartozás nélkül szavazták meg.

Szabó Sándor: Igen, ezt a részét igen, de ez egy salátatörvény volt, amiben voltak olyan részek, ahol nem volt egyezség.

Mv.: Tehát gyakorlatilag ez szemléletmódjában állítja vissza egy pici a múltat, abból..

Szabó Sándor: Hát megint most, a gyógyszerészi gongozásnak ez a lényege, hogy az orvos, beteg és a gyógyszerész kapcsolatát hozza össze, megint visszajutunk II. Frigyes elé, hogy ez az együttműködés legyen, hogy egy biztonságos, hatékony, költségtakarékos terápiát tudjon kapni.

Mv.: De ez a valóságban mit jelenthet? Hát hol van arra.. Egyrészt ez eddig is így volt, ezért az újdonság erejét próbálom keresni. Mi változik most ettől, vagy mi lesz más ettől? Eddig is így volt. Velem mindig nagyon készségesen elbeszélgettek a gyógyszerészek. Mással is – felteszem. És, ha volt idejük, és éppen a sor a hátunk mögött nem taposott le, mert általában tele vannak a gyógyszertárak, akkor segítettek, amiben tudtak. Mi változik ezentúl?

Horváth Tamás: Természetesen. Tehát a gyógyszerészi gondozás, mint egészségügyi szaktevékenység a gyógyszertárban elkülönül a folyamatos, nagy tömegű, adott esetben túlzsúfolt gyógyszerkiadástól. Ez egy speciális képzettséget igénylő tevékenység, amelyet továbbképzésen, illetve majd szakvizsgára előkészítő tanfolyamon szerez meg a gyógyszerész, és ennek alapján gyakorolja ezt a tevékenységet. Modellkísérletként több területen, több krónikus betegség területén évek óta zajlik, adott esetben több száz patikában az országban. Ami itt a nagy újdonság az, hogy ezt a tevékenységet ezután egy jogszabályban szabályozott, egységes színvonalú, egységes minőségi és szakmai feltételrendszer mellett végzik a gyógyszertárak majd.

Mv.: Ez mit jelent? Tehát mit, milyen szolgáltatásban kapok én mást, vagy kérhetek többet a gyógyszerészemtől és ő köteles-e nekem ezt a szolgáltatást megadni, vagy, ha van ideje, választhatja?

Szabó Sándor: Hadd tegyek hozzá valamit, hogy említette, hogy hát ez régen is volt.

Mv.: Igen.

Szabó Sándor: 1992-ben a WHO – az Egészségügyi Világszervezet – hozta létre az Europharm Forum szervezetet – az európai gyógyszerésztársaságoknak szövetségét – és megjelölte azokat a legelterjedtebb rizikófaktorokat, ami ezeket a népbetegségeket és ezeket a rossz mortalitási, morbiditási statisztikákat adja. És akkor kidolgozott közösen ezekkel a szervezetekkel olyan guideline-okat, amit a patikában alkalmazni kell. Ilyen volt a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a dislipidémia – a magas koleszterin, triglicerid –, még az AIDS is benne volt, s az információ. Tehát ez onnan indult. És ezek a gyógyszertárak, akik meg lesznek jelölve és az ÁNTSZ-nek bejelentik, hogy gyógyszerészi gondozást végzik.

Mv.: Tehát ez választható?

Szabó Sándor: Ez egy akkreditált tanfolyamokhoz szükségeltetik. Most a metabolikus szindróma indul, ami azért jó – ugye ez magába foglalja a diabéteszt, a hipertóniát, a magas koleszterint és az elhízást. Mert mindegyik összefügg egyik a másikkal. Majdnem, hogyha valakinek ez a betegsége, a másikban is szenved és így tovább.

Mv.: Nyilván..

Szabó Sándor: És ezt együtt kell..

Mv.: Tehát, amelyik gyógyszertár akkreditáltatja magát ebbe a rendszerbe, az végezhet ilyen szolgáltatást.

Szabó Sándor: Igen ezt be kell jelenteni az ÁNTSZ-nek, ahol bemutatják ezt az engedélyt, ezt az oklevelet, amit ennek a négy tanfolyamnak az elvégzése után kaptak.

Mv.: Érdeke-e a gyógyszerésznek ezt választania? Azért kérdezem egy picit nyakatekerten, mert az is eszembe jut, hogy történik mindez a szakmai elismerés egy olyan időpillanatban, vagy történelmi pillanatban, amikor egyébként azt halljuk, hogy a gyógyszerészek nagyon sok problémával küzdenek. Hogy nagyon sok helyen bezárhatják a gyógyszertárat, mert csődbe kerülnek, hogy nincs elég szakemberük.

Horváth Tamás: Bizony, ez az oldala nem biztosított még. Ezt nyugodtan rögzíthetjük. De mindenképpen a szakma egyik kitörési pontjaként kell felfogni, és minden reményünk szerint meg is lesz erre a lehetőség.  Megvan a jogszabályi alapja annak, hogy az egészségpénztárak a tagjaik számára a gyógyszerészi gondozást fizessék, finanszírozzák.

Szabó Sándor: Szóval ez európai gyakorlat, ezt nem Magyarországon találtuk ki. Angliában a kormány a gyógyszerészeti társasággal szerződést kötött és díjazza ezeket a tevékenységeket. Portugáliába 50 %-kal támogatja a biztosító, 50 %-kal a beteg. Németországban mindent a beteg fizet. Nálunk is egy önköltségi alapon valószínűleg így fog elindulni, mert tudjuk, hogy az egészségügyben mostan nincsenek tartalékok. De ez egy olyan erkölcsi fájdalomcsillapító tapasz volt a gyógyszerészettel szemben, a két évvel ezelőtti liberalizáció, deregulációs dömping után, ami úgy megszenvedtek, hogy erodálták az etikus gyógyszerészet művelését. És innentől, remélem, hogy tovább lehet lépni.

Mv.: Pontosan ez az, hogy innen a liberalizált körülmények mellett meg fogják-e tudni engedni magnak, hogy élhessenek, éljenek ezzel a lehetőséggel? Ez a kulcskérdés. De ezek szerint Önöknek is kérdés ebben a pillanatban.

Horváth Tamás: Így van ez, természetesen. Én azt gondolom, hogy sokszor elmondtuk, hogy ez egy kormányzati felelősség is, hogy ezt a működőképességet, tehát a gyógyszertárnak az egészségügyi szolgáltató tevékenységében a működőképességét fent kell tartani. És ugyanakkor kétségtelen, hogy a gyógyszerészeknek is meg kell keresni minden olyan szempontot, tudást, amivel a mai viszonyok között fenn tudja magát tartani a szolgáltatásával.

Szabó Sándor: Hát nem tudom, van-e még időnk arra, hogy ennek azért mi a lényege?

Mv.: Egy picike van, igen.

Szabó Sándor: Hiszen a gyógyszerelései problémák, Magyarországon még Jávor professzor mutatta ki, hogy a 7 %-a a betegágyaknak a helytelen gyógyszerelésből adódik, és a halálesetek 3 %-a – több, mint a közúti balesetek együttvéve –, de Amerikában kimutatták, hogy 1 dollárra 1 dollár járulékos költség van a helytelen gyógyszerelés miatt.

Mv.: Helytelen gyógyszerelés, az gyógyszerszedést, vagy gyógyszerfelírást jelent?

Szabó Sándor: Ez a betegtől is függ, természetesen. Ugye hát itt egy nagyon. Tehát 177 milliárd dollárt mutattak ki 2001-ben és 188 ezer halottat.

Mv.: Óriási szám.

Szabó Sándor: Azért mondom. Tehát ez az OEP-nek is megéri, ez a dolog, hiszen, hogyha 95 %-ban egy helyes diagnózis van, 95 %-ban megfelelő gyógyszerfölírás van, de a beteg csak 50 %-ban terápiahű, tehát 2x1 tabletta helyett csak 1-et vesz be, akkor a terápia sikere 45 %. Tehát nincs értelme. Felesleges volt az orvos szaktudása, az OEP gyógyszerkiadása, a beteg

Mv.: Ehhez kell a jól képzett patikus például.

Szabó Sándor: Kézben tudja tartani az egész folyamatot, a gyógyszerelést monitorozza és időben közbelép, ha korrekció szükségeltetik.

Mv.: Egyébként, a doktori cím hatással lehet majd a gyógyszerészeti kart választó diákokra?

Szabó Sándor: Biztos.

Horváth Tamás: Egészen biztos.

Mv.: Annak a tudásnak, tehát a tudásszínvonalának a növelésére, amelyet ők majd meg fognak szerezni?

Szabó Sándor: Biztos, hogy egy sokkal nagyobb mélységből meríthetnek majd az egyetemek a több jelentkező miatt. A külföldi hallgatók is ide fognak jönni, mert nem általános még Európában mindenhol, csak egy-két országban ez a cím. Tehát ez is javít az egyetemek gazdasági helyzetén.

Mv.: Hiány van egyébként gyógyszerészekből, csakúgy, mint orvosokból Magyarországon?

Szabó Sándor: Igen.

Mv.: Mekkora hiány?

Szabó Sándor: Főként a liberalizáció miatt. Hadd mondjam, hogy 2000 gyógyszertár volt eddig, most 2300 és a gyógyszerész karoknak a kapacitása ugyanannyi. Hiányzik. Hiány van.

Horváth Tamás: Körülbelül 700-800 gyógyszerészt azonnal föl tudna szívni a rendszer úgy, hogy gyakorlatilag hiányokat töltenének be ezekkel az állásokkal. Jelentős számú gyógyszertár van Magyarországon, 6-700 olyan patika, amelybe idős, egy személy, egyszemélyében gyógyszerész működteti a gyógyszertárat. Egyrészt az ő pótlásukról is gondoskodni kell. Másrész pedig, ahogy ez a szolgáltatás, tevékenység bővül, aszerint kell szakembert is hozzárendelni. Picit, ha még visszatérhetek az előző gondolathoz. Hogy tulajdonképpen ugyanaz van, ami minden másban, hogy az országban ugye egyik napról a másik napra élünk és mindig csak az éppen legszükségesebb dolgokra tudunk költeni. Hát itt pontosan arról van szó, hogy egészségnyereséget lehet elérni, hatékonyságot lehet növelni, csak most még nincs pénz arra, hogy erre költsünk.

Mv.: A gyógyszerészi gondozás gyakorlására mondja ezt?

Horváth Tamás: Igen, így van. Amennyiben – gondolom én – amennyiben a gazdaság ennél stabilabb lesz, vagy pedig jobban áll, akkor meg lesz arra a lehetőség – az egészség ügy más területein is, de itt is –, kicsit előre gondolkodjunk.

Mv.: Hát csak ahhoz valós kommunikáció kell – felteszem elnök úr – a háziorvos, a beteg és a gyógyszerész között. Napi kommunikáció, visszamenőlegesen és állandóan, nem?

Horváth Tamás: Így van.

Mv.: Ma ezt még nem tudjuk megengedni magunknak. Hát nem tudom, hogy hol tudják megengedni maguknak.

Szabó Sándor: Ezzel tulajdinképpen helyreállt az a rend, ami a Mária Terézia az egészségügyi törvényében megfogalmazott, hogy a gyógyszertár az közegészségügyi intézmény és nem sorolható az iparüzletek sorába. Tehát ez is újra megtörtént, ami hát két évvel ezelőtt ugye erodálva lett. És most megvan az esély arra, hogy van hova a jövőbe bizakodni és nézni.

Mv: Hát mindenesetre Önök azt mondták, hogy ezzel a lépéssel a hazai gyógyszerészet Európában is az elsők közé került, és hogy mi magyarok – magyar gyógyszerészek – ebben követendő példák vagyunk. Ezzel a jó hírrel engedjék meg, hogy zárjuk. És akkor a hogyan továbbot majd a későbbiekben. Köszönöm szépen, hogy eljöttek.

– Köszönjük szépen.

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél