Könnyebben felismerhetővé válnak a betegségek a gyógyszerészi gondozás révén, a patikusok pedig közfinanszírozást szeretnének kapni ezért a szolgáltatásért.

Sok kérdést nyitva hagyott a szaktárca, az egyeztetések nemsokára kezdődnek. Bár a tavaly év végén elfogadott egészségügyi salátatörvény néhány, a betegeknek és a gyógyszerészeknek is előnyös változást ír elő, alkalmazásukat még nem szabályozza részletesen kimunkált miniszteri rendelet.

Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke szerint jó időbe telt, amíg végre sikerült meghatározni a gyógyszerészi gondozás fogalmát és a feladat ellátóinak körét. Az alelnök előrelépésnek tartja, hogy - szakítva a korábbi megfogalmazással a salátatörvény nem kereskedelmi gyakorlatként, hanem egészségügyi szolgáltatásként írja le a gyógyszerek kiadását. A nevezett tevékenységek részletes szabályozása nélkül azonban a szolgáltatások egyelőre "nem váltak kézzelfoghatóvá". A helyzet megoldására nemsokára tárgyalások kezdődnek a kamara és az Egészségügyi Minisztérium között. A gyógyszerészeknek több elvárásuk is van: egyebek mellett szeretnék elérni, hogy a gyógyszerészi gondozást befogadja és finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Hankó Zoltán szerint erre azért is lehetőséget kellene biztosítani, mert egy december végi kormányrendelet megengedi, hogy az önkéntes egészségpénztárak is elszámolhassák tagjaiknak a gyógyszertárak által nyújtott gondozást. A betegek eddig sem fizettek a szolgáltatásért, néhány patikában például csupán a vércukorszintméréshez használt tesztcsík árát kérték el tőlük. A gyógyszerészi gondozás segíti a betegségek fölismerését és ellenőrzését. Ha például a szakember úgy látja, hogy a betegnek mielőbb orvosi segítségre van szüksége, akkor referáló levelet állít ki. Ebben leírja a beteg állapotával kapcsolatos gyanúját, s kéri az orvost a vizsgálatra és a visszajelzésre. Az eljárás protokollját nyugati mintára dolgozta ki a szakma.

Mit tesz a gyógyszerész a gondozás során?

Szükség esetén orvoshoz irányítja azokat a betegeket,akiknek már vannak tüneteik,ám egyelőre öngyógyszerezéssel oldják meg gondjaikat.

Az életminőség javítására erősíti a gyógyszerszedés elfogadását így fokozza a betegség megfékezéséhez szükséges együttműködést a krónikus betegségeknél.

Ellenőrzése alatt tartja a krónikus betegek által használt készítmények adagolását,a szerek káros kölcsönhatását.

Vizsgálatokat, például vércukorszintmérést végez.