„A magam részéről mindig próbáltam gyógyszerészkén a helyi közösségért is feladatot vállalni. Ma is ezt teszem” – mondja dr. Gara István, aki március 15. alkalmából magas állami kitüntetést, a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át.

– A kitüntetésre való felterjesztésében ez áll: „Dr. Gara István a kamara alakulásától a mai napig önzetlenül szolgálja a gyógyszerészi közösséget. Tevékenységével példát mutat arra is, hogy a gyógyszerész hogyan lehet a környezetéért felelős értelmiségi is”.Mit gondol, a Magyar Arany Érdemkereszttel elsősorban melyik tevékenységét, a hálózatban végzettet vagy a kamarait értékelték?

– Kitüntetésemet az indoklás szerint a Magyar Gyógyszerészi Kamarában végzett munkámért kaptam. Alapító tag vagyok, részt vettem az országos és a megyei szervezetek létrehozásában is.  Az elmúlt 26 évben a Kamara vezető testületeiben tevékenykedtem különböző választott tisztségekben. Az első két rövid ciklusban elnökségi tag voltam, majd a megyei szervezet erősítése volt a fontos, de küldöttként volt rálátásom az országos helyzetre is. Ezután hét év felügyelőbizottsági elnökség következett, majd ismét elnökségi tagság. Az utóbbi tíz évben megyei elnök voltam, és ilyen minőségemben a Megyei Elnökök Értekezlete elnöki teendőit láttam el. Hála Istennek, Somogyban új, fiatal elnököt sikerült választani, így most megyei elnökségi tag és országos küldött vagyok. Természetesen minden tisztségemben a szakma és a gyógyszerész kollégák érdekeinek szolgálatára törekedtem.

– Miért lett gyógyszerész, volt esetleg családi indíttatás is abban, hogy ezt választotta? … és persze azt is meg kell kérdeznem e kitüntetés kapcsán, hogy van-e a családban olyan, aki folytatja a hivatását?

– Gyógyszerész családból származom, édesapám is patikus volt és az öcsém is az. Én 1966-ban érettségiztem a győri Bencés Gimnáziumban, majd 1973-ban fejeztem be az egyetemet Budapesten. A feleségem, dr. Tóka Anna is gyógyszerész, a lányunk is ezt a pályát választotta, az unokám pedig most készül felvételire, ha sikerül, ő lesz az ötödik generáció a családban, aki ennek a hivatásnak kötelezte el magát. Kezdettől fogva Nagyatádon dolgozunk feleségemmel, kezdetben az „állami” gyógyszertárban, majd 1995. óta privatizált patikánkban.

– Hogyan látja a szakma jelenlegi helyzetét? Mit gondol, 2010 óta milyen irányban haladnak a dolgok?

– Mivel vidéken dolgozom 43 éve, azt látom, hogy a vidéki értelmiség egyre fogy, és ez vonatkozik a lakosságra is. A gyógyszertár gazdasági vállalkozás is, ezért nem mindegy, hogy egy adott lakosságszám tudja-e biztosítani a vidéki gyógyszertárak működőképességét. Az elöregedő vidéki kollégák helyét csak akkor veszik át fiatal kollégák, ha meg is tudnak élni a gyógyszertárukból. A kormányzati segítség megszerzéséért a kamara vezetése az utóbbi években sokat tett, de véleményem szerint sokkal szélesebb körű komplex vidékfejlesztésre lenne szükség!

– Véleménye szerint napjainkban milyen a szakma megbecsülése, presztízse megközelíti-e az államosítás előttiét? Ha nem, hogyan szerezhető ez vissza?

– Manapság úgy hiszem, a szakma presztízse jobb, mint az elmúlt rendszerben, hiszen most mindenki maga dönt arról, hogy milyen mértékben vesz részt a társadalom életében, mennyire teszi „ismertté” magát. Két ciklusban voltam városi képviselő, alpolgármester. Nagyatád város díszpolgára is vagyok. A magam részéről mindig próbáltam gyógyszerészként a helyi közösségért is feladatot vállalni, a gyógyszerész jelenlétét mutatni a város életében.

B. Zs.