Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2021. április 14.
Egy elmaradt rendezvény margójára – Hankó Zoltánt kérdeztük

A járvány alatt is tesszük a dolgunkat, hogy amikor csak lehet, újra a régi hatékonysággal működhessünk – mondta dr. Hankó Zoltán. Az online beszélgetés apropója az eredetileg április 10-re tervezett, de végül elhalasztott vándorgyűlés volt, de egyebek mellett a pandémia alatti kamarai tevékenységekről is kérdeztünk. A beszélgetésben részt vett dr. Bunyevácz Zsuzsa, a Kamara honlapjának, dr. Gyarmati-Vörös Kinga, mint a Facebook-csoportjának és dr. Csapi Bence, mint a Facebook-oldalának főszerkesztője. Mivel közeli munkatársakról van szó a beszélgetés tegező viszonyán a szerkesztett változatban sem változtattunk. 

 

A járvány nehézségei

– Az április 10-re tervezett vándorgyűlés a tavalyihoz hasonlóan elmaradt. Miért döntött így az elnökség?

– Amikor úgy tűnt, hogy a járvány második hulláma tavaszra lecseng és még nem volt jele a harmadik hullámnak, úgy gondoltuk, hogy végre megpróbálhatunk egy személyes részvételű konferenciát szervezni. Úgy terveztük, hogy mindössze egynapos lesz, hogy ne kelljen még senkinek sem szállodában aludni. Ráadásul a kamarai tagok többsége már januárban oltakozhatott, így a védettség hiánya sem tűnt objektív akadálynak. Nagyon szerettem volna, ha ezt megtarthatjuk, hiszen a rendezvényeink műhelykonferenciák, ahol legalább olyan fontosak a plenáris és a kiscsoportos konzultációk, mint a vitaindítók, s ez személyes jelenlét nélkül nem megy. Másfelől sok olyan téma is napirenden van, amiről nemcsak a választott tisztségviselők, hanem a kamarai tagok véleményét is szerettem volna hallani. Azonban a járvány másként alakult. Egy ideig azon gondolkodtunk, hogy mégis online módon szervezzük meg az összejövetelt, de a harmadik hullám tetőzéséhez kapcsolódóan most olyan mértékben leterheltek a gyógyszerészek, hogy ennek a hatékonysága is megkérdőjelezhető lett volna. Végül lemondtuk, de nem adtuk fel a megvalósítását, mert szükség van rá.

– Reményeid szerint mikor kerülhet sor egy ilyen konferenciára? 

– Azt remélem, hogy júniusban a Patikanaphoz illeszkedve meg fogjuk tudni szervezni.

– A járvány sok szempontból új helyzet elé állítja a Kamarát. Hogyan sikerül megoldani a nehézségeket?

– A személyes jelenlét hiánya nagy probléma. Van olyan kamarai elnökségi tag, akivel személyesen nem is találkoztam azóta, hogy tavaly elindult a járvány. Online felületen folynak az elnökségi ülések, a munkabizottsági megbeszélések és az operatív ügyek jelentős részét is így intézzük. A járványt megelőzően bevett gyakorlat volt, hogy a területi szervezetek különböző rendezvényeire a Kamara országos vezetői is elmentek. Számos napi problémát beszéltünk végig ezeken a találkozókon. Ezek is hiányoznak. Ahogy látom, a területi szervezetek is hasonló problémákkal küzdenek. A közösségépítés ilyen feltételek mellett esélytelen, de arra figyelek, hogy a korábban létrejött struktúrák legalább ne essenek szét. Ami most történik, komoly trauma az egész társadalomnak, és már az egyes családoknak és kisközösségeknek is sok személyes tapasztalatuk van. Érthető, ha mindenkinek fontosabb a saját problémája. Emiatt kevesebb energia marad a közösségi feladatok végzésére és a kiégés is sokaknál tapasztalható.

 – A járvány eddigi időszakában milyen nehézségekkel szembesültek a gyógyszertárak és milyen speciális intézkedésekre volt szükség?

–Több egyéni probléma csapódik le az országos szervezetnél, mint a normál működés során. Ezeket dr. Horváth-Sziklai Attila igazgató úrral és hivatali munkatársaival igyekszünk megoldani.Korábban az egyéni védőeszközök beszerzése, az ismeretlentől való félelem és a módszertan hiánya dominált. Ekkor szinte naponta küldtem ki a koronavírus-tájékoztatókat, amelyeknek nemcsak informáló feladatuk volt, hanem azt is szerettem volna tudatosítani, hogy egy gyógyszerész sincs egyedül. Erre ma már kevésbé van szükség.Tudok a létszámproblémákról, és hogy átmenetileg gyógyszertárat is be kellett zárni. Eljutnak hozzám szakmai problémák, betegek és kollégák bejelentései, vagy pl. az EESZT-vel és az elszámolási gondokkal kapcsolatos ügyek. Ezek egy részében tudunk segíteni. És továbbra is érvényesek azok a megállapodások, amelyekre nagykereskedőkkel és rendszergazdákkal jutottunk az átmenetileg nehéz helyzetbe kerülő gyógyszertárak érdekében.

 

A gyógyszerészek és a vakcináció

 – A gyógyszertári dolgozók az oltakozás tekintetében az egészségügyi dolgozók közé tartoztak. Mi volt a Kamara szerepe abban, hogy döntő többségük már túl esett a vakcináción?

–Tavaly nyári tapasztalataim alapján egyértelmű volt, hogy a Kamarának kell kezdeményezni, hogy a gyógyszertári dolgozók az oltakozás tekintetében a preferált egészségügyi dolgozók közé tartozzanak. Ezért már tavaly ősszel kértem prof. dr. Kásler Miklós miniszter úrtól ennek a lehetőségét. Megkaptuk. Dr. Horváth-Sziklai Attilával együtt szerveztük meg a karácsonyi ünnepek idején az előregisztrációt, majd a területi szervezetek bevonásával január elejétől folytatódott a szervezés. A kamarai előregisztráció lehetőségével jóval több mint ötezer kollégánk élt. Volt olyan megye, ahol az oltóközpontok maguk intézték a behívásokat, máshol pedig a területi szervezet közreműködését kérték. Március elején mégis több olyan jelzés jutott el hozzám, miszerint különféle okok miatt többen kimaradtak ebből a lehetőségből. Ekkor az EMMI-vel, majd az Operatív Törzs munkatársaival egyeztettem, aztán dr. György István területi közigazgatásért felelős államtitkár úrral állapodtam meg, aki nagyon készséges volt. Újra megszerveztük a regisztrációt – két nap alatt kb. kétezerkétszázan regisztráltak –, majd megyei bontásban juttattuk el a kormányhivatalokhoz az adatokat. Többnyire flottul és gyorsan lezajlott az oltakozás, és ebben a területi szervezetek vezetőinek ismét részt kellett venni. Azt gondolom, hogy amit a Kamara részéről megtehettünk, azt megtettünk. Terveim szerint lesz egy olyan időpont, amikortól a Kamara munkájában résztvevőktől el fogom várni az oltási igazolvány meglétét, vagy a védettségigazolást. Közösségi feladatot végzünk, és semmi sem jogosít fel arra, hogy mások egészségét kockáztassuk.

 Néhány hónappal ezelőtt felmerült a gyógyszertárak vakcinációban való részvétele. Erre nemzetközi példákat is találunk. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban?

– Valóban, van nemzetközi gyakorlat a tekintetben, hogy a közforgalmú gyógyszertárak nemcsak a logisztikai feladatokra, hanem az oltásban való részvételre is bevonhatók. Évekkel ezelőtt mi is foglalkoztunk már ezzel, de az akkori egészségpolitikai vezetés nem tartotta időszerűnek, részben pedig meghatározó orvoscsoportok „távolságtartó” magatartása miatt ez a kérdés lekerült a napirendről.

Két hónapja az Alkotmányvédelmi Hivatal egy vezető munkatársa keresett meg azzal, hogy felmérje: a vakcinációban a közforgalmú gyógyszertárak hogyan vehetnek részt. Jeleztem, hogy a nyitottság megvan a részünkről, de két előfeltételre felhívtam a figyelmet. Az egyik, hogy legyen elég vakcina, mert a gyógyszertári készletezés gyakorlata ezt megkívánja. Továbbá akkor célszerű a gyógyszertárakat bevonni az oltási rendbe, ha az emlékeztető ráoltásokat kell majd valamilyen algoritmus szerint ismételni. Jeleztem, hogy minden kórházi gyógyszertár – mint ahogy most is – eleve bevonható a folyamatba, de nem biztos, hogy minden közforgalmú gyógyszertárban meg lehet a feltételeket teremteni. Szükség van persze egy jogszabályi korrekcióra is, hiszen ez kompetenciabővítést jelent, és egy edukációs programra is.

 

A Kormány és a Kamara

– A Kormány és a Kamara közötti kapcsolat a pandémia idején minden bizonnyal intenzívebbé vált.

– Ez csak részben igaz. Két ága van a történetnek. Az egyik a veszélyhelyzettel kapcsolatos kormányszintű jogalkotás, ami azt a célt szolgálja, hogy az éppen aktuális helyzetnek megfelelő jogi keretek biztosítva legyenek. A veszélyhelyzetet félkatonai módszerekkel kell kezelni, ami gyors döntéseket és jogszabályi változtatásokat igényel. Így a hagyományos közigazgatási egyeztetésekre nem kerül sor, és úgy jelennek meg a veszélyhelyzet kezelését célzó kormányrendeletek, hogy erről a Kamarával nem történik egyeztetés. Többek között ennek tudható be, hogy ezek a kormányrendeletek a gyógyszertárakat következetesen üzletként nevesítik, miközben azok egészségügyi szolgáltatók. Pedig ez egy mondat egyszerű szövegkorrekciójával kezelhető lenne. Ezt korábban szóban és írásban is kértem, vissza is igazolták, de a kérésem valószínűleg nem jutott el a kodifikátorokhoz. Másfelől vannak olyan gyógyszerészetet is érintő, többnyire miniszteri szintű és a veszélyhelyzethez is kapcsolódó jogszabályi kezdeményezések, amelyek most is eljutnak a Kamarához. Amivel egyetértünk azt jelezzük, amit pedig a szakma szabályaival ellentétesnek látunk, azokat jelezzük. Ilyenkor informális csatornákon is felhívom a figyelmet a korrekciókra.

– … és mi a helyzet a nem veszélyhelyzeti jogalkotással?

– Sajnos jónéhány esetben odáig sem jutottunk el – pedig együttműködési megállapodás van a Kormány és a Kamara között –, hogy a javaslatainkra visszajelzést kapjunk.

– Mondanál példát is?

– Az árrés-korrekcióval, illetve a gyógyszertárak gazdasági működőképességével kapcsolatban a mostani kormányhoz 2019 tavaszán kétszer is, és augusztusban, majd tavaly tavasszal, nyáron és ősszel is – hadd ne soroljam tovább, hogy hányszor – adtunk le javaslatokat. Mégis félek, hogy a mostani költségvetési tervezésből is ki fogunk csúszni. Pedig időközben az egészségügyi bérarányok is megbillentek. Ügyelet: 2019-ben finomítottuk a korábbi kamarai koncepciót. 2020 elején az OGYÉI főigazgatójával megállapodtunk, hogy közösen terjesztünk be egy anyagot az EMMI-be. 2020 nyarán az EMMI arra a kérdésre, hogy „mikor lesz jogszabály belőle?”, azt válaszolta, hogy nagy koncepcionális különbség van az OGYÉI és az MGYK álláspontja között. Újra kezdtük az OGYÉI-vel az egyeztetéseket, és októberben ismét beadtuk a javaslatot – közös aláírással. Vidéki gyógyszerellátás: 2019 őszén volt erről egy komolyabb konfliktusunk az EMMI-vel, majd 2020 januárban egy komplett koncepciót adtunk le az EMMI-be, ami a jelenlegi vidéki gyógyszertári ellátás stabilizálását és a gyógyszertárak nélküli települések gyógyszerellátásának javítását egyszerre célozta. Erről eddig csak a Modern Falu Program felelőseivel voltak érdemi tárgyalások. A gyógyszertárak integritásával, a személyi jogos gyógyszerészek kompetenciáinak megerősítésével, a vis maior kérdések rendezésével és több más javaslattal hasonlóan jártunk.

Azt látom, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet kezelése minden idejét leköti az egészségpolitikai vezetésnek és nem marad energiája a gyógyszerellátás struktúrájának, szabályozási filozófiájának és működésének rendszerszintű elemzésére. Mégsem mondhatunk le arról, hogy a szükséges intézkedésekre sor kerüljön. Kérésemet Kásler miniszter úr elfogadta és először tavaly októberben, majd idén márciusban ismét kijelölt egy kapcsolattartót, akivel már túljutottunk az első egyeztetésen. Ennek a tárgyalásnak, amelynek szervezésében közreműködött Balajti László kabinetfőnök úr és Nyitrai Zsolt miniszterelnöki megbízott is, az volt a célja, hogy a sürgős ügyekről valamilyen ütemezésben meg tudjunk állapodni. Nyolc téma szerepelt a prioritáslistámon. Komoly megbeszélés volt, ahol ismét elmondtam: ha nem történik változás, a szemünk előtt porlik szét mindaz, amit 2010 és 2018 között sikerült felépíteni. Megállapodtunk, hogy a prioritáslistán lévő témákat egyenként nyújtom be. Újrakezdtük a munkát, és ez jó. Az első csomagot leadtam és már a pozitív visszaigazolást is megkaptam. Azt remélem, hogy a járványhelyzet mérséklődésével az eddiginél több idő és energia jut a gyógyszerellátás sürgős ügyeinek a rendezésére is.

– A Kormány persze nemcsak az EMMI-ből áll…

– Az egyes minisztériumokkal és intézményekkel továbbra is zökkenőmentes az együttműködésünk. A Miniszterelnökség több államtitkárságával van operatív kapcsolatunk. A járvány első hullámában jött létre munkakapcsolat az ITM egészségiparért is felelős stratégiai államtitkárságával – ez ma is folyamatos. Elindult az egyeztetés a Honvédelmi Minisztériummal a nyugdíjas katonák gyógyszerhez jutási feltételeinek könnyítéséről. Van egy viszonylag lazább kapcsolatunk a Belügyminisztériummal is. A háttérintézmények és hatóságok közül az OGYÉI-vel, a NEAK-kal és az OKFÖ-vel is folyamatos az együttműködésünk.

– Említetted a Magyar Falu Program vezetőivel folytatott egyeztetéseket.

– Részt vehettem a gazdaság újraindítási akcióterv keretei között megszületett, 2000 főnél kisebb lakosságszámú települések alapszolgáltatásait elősegítő kormányrendelet előkészítésében. Erről más helyen már részletesen beszámoltam. Ezt az első lépésnek tekintem a vidék gyógyszerellátásának rendezésében. Amikor megjelent a kormányrendelet, vállaltuk, hogy módszertani ajánlást készítünk a gyógyszertáron kívül is forgalmazható gyógyszerek forgalmazási feltételeinek megteremtésére pályázó kisboltoknak és az őket ellátó gyógyszertáraknak. Ezt elkészítettük és a Települési Fejlesztések Koordinációjáért Felelős Helyettes Államtitkárságra leadtam. Az államtitkárság ezt elfogadta és a Kormány honlapján már közzé is tette. A hogyan továbbról néhány napon belül újra kell majd egyeztetni az érintett térségek területi szervezeti elnökeivel. Szükség van egy szerződésmintára is.

 

 Egészségügy vagy kereskedelem

– Bizonyára majd’ mindenki emlékszik arra a bizonyos „tejfölárus” interjúra, ami mély nyomot hagyott a gyógyszerészek kollektív tudatán. Bizalmi válságot okozott, amit vélhetőleg tényszerű intézkedések tudnának feloldani. Úgy is fogalmazhatok, hogy tulajdonképpen ebben csúcsosodott ki, hogy a gyógyszerészekre nem tekintenek az egészségügy részeseként. Milyen realitását látod annak, hogy ez a szemlélet megváltozzon?

– Én ezt egy kicsit árnyaltabban látom. A gyógyszerellátást – és így a gyógyszerészeket – a politika az egészségügy részeként kezeli, de tény, hogy most nem mi vagyunk az érdeklődés középpontjában. Miniszter úrral az egyszeri juttatással kapcsolatos kormánydöntés körülményeit személyesen tisztáztam, és azóta több gesztust is tett a gyógyszerészek felé. Az ominózus interjút megjelentető Demokrata főszerkesztője megfelelő kompenzációt biztosított a lapjában. Más kérdés, hogy a miniszteri interjúhoz azt a bizonyos tejfölárus kommentárt hozzáfűző újságíró még válaszra sem méltatott, pedig régóta személyesen ismerjük egymást. Az ő véleménye és a magatartása azonban nem minket minősít. Rá nem érdemes több szót vesztegetni és ezt a sebet nem szabad tovább nyalogatni. Ezzel együtt, ha ez a kifejezés mély lelki sebeket okoz több gyógyszerésznek, akkor az önértékünk tudatát erősíteni kell.  A bizalmi probléma felvetése azonban jogos.

Ahogy már a kérdésben is utaltál rá, gesztusokat kaptunk (és csöndben mondom, adtunk is). Viszont a bizalmi probléma tovább él, de már kevésbé érzelmi természetű. És ezt nem könnyű feloldani. Az pedig, hogy ki mennyire tekinti a gyógyszertárakat az egészségügy részének, rajtunk is múlik. Olyannak látnak, amilyennek láttatjuk magunkat. De ennek az elemzése messze túlmutat a mostani beszélgetés keretein.

 

Mit csinál a Kamara?

– Folytassuk a háttérben folyó kamarai tevékenységekkel, amelyek egy része láthatatlan a tagság számára. Milyen fontosabb projekteken dolgozik a Kamara?

– A sajátos körülmények ellenére tesszük a dolgunkat. Ilyen például a gazdasági elemző munka és az adherencia-program is. Konszenzusra jutottunk a négy egyetemmel a graduális képzés alapvető kérdéseiről. Elnökségi ülés hagyta jóvá a posztgraduális képzés átalakítására irányuló kamarai javaslatot, amelyről nemsokára megkezdjük az egyeztetéseket a Társasággal és a gyógyszerészkarok vezetőivel. Ezek a tevékenységeink jórészt a szakmai rendszerváltás programjának elemei. De említhetem az integritásnöveléssel, vagy a Kamara kommunikációjának megújításával kapcsolatos munkát is. Fontos feladat a gyógyszerészet társadalmi presztízsének növelése. Ennek érdekében egy komplex programcsomagon dolgozunk. Újra terítékre került a helyettesítő gyógyszerészekkel kapcsolatos kérdéskör is.

– Az új patikai szoftver mikor lesz elérhető a gyógyszertárak számára?

– Jónéhány hónap van még hátra addig, ugyanakkor az első „eredményről” már beszámolhatok. Néhány héttel ezelőtt az OKFŐ egyik főigazgató-helyettese levélben „gratulált”, hogy még el sem készült a szoftver, máris 80%-os kedvezménnyel hirdeti az egyik  nagykereskedő a szoftverjét. A viccet félretéve kifejezetten örülök annak, hogy több éves gondolkodást követően végre elindult ez a fejlesztés. Egyfelől ugyanis a szoftverpiac nem igazi piacként működik. Másfelől a mostanra kialakult helyzet tele van olyan kockázatokkal, amelyek alapvetőek a gyógyszerellátás integritása szempontjából. Remélem, hogy a fejlesztés végén egy jó színvonalú és elérhető árú szoftver fogja bővíteni a lehetőségeinket. Most folyik a pilotban résztvevő gyógyszertárak kiválasztása és érdemi egyeztetések kezdődtek arról is, hogy milyen jogszabályi korrekciókra lehet szükség. Amikor az e-recept bevezetésre került, sok olyan biztonságnövelő igényt megfogalmaztunk, amelyeknek egy része még most is aktuális.   

– Három miniszimpóziumot is tartottatok az elmúlt hónapokban. Első alkalommal a csomagküldéssel, házhoz szállítással, internetes gyógyszerforgalmazással kapcsolatos témák voltak soron. Miért éreztétek fontosnak, hogy ezek a témák terítékre kerüljenek?

– Ezeken a miniszimpóziumokon csak olyan témák kerültek terítékre, amelyik mindegyike egészségpolitikai döntést és jogszabályi korrekciót igényel. Jól ismert, hogy jelenleg csak vény nélküli gyógyszereket lehet csomagküldéssel eljuttatni a betegekhez, ugyanakkor egyre többször találkozunk olyan gyakorlattal, amikor a csomagküldés keretei között vényköteles gyógyszereket értékesítenek. Itt már nemcsak a gyógyszerbiztonság, hanem a betegjogok és az adatvédelmi szabályok is sérülhetnek. Az internetes gyógyszer-kereskedelem kapcsán pedig azt látjuk, hogy az új technológiák olyan módszereket hoznak felszínre, amelyek nehezen kontrollálható összefonódások kialakulását segítik. A hatóság eszközei mindkét területen korlátozottak, ezért indokolt egy olyan jogszabályi korrekció, amelyik a csomagküldéssel kapcsolatos anomáliákat felszámolja és képes az internetes gyógyszerforgalmazás és a házhoz szállítás különböző időpontokban született szabályozásának összehangolására.

 A gyógyszertári marketing volt a második miniszimpózium témája. Ezzel kapcsolatban is felmerült a jogszabályi korrekció szükségessége?

– A gyógyszertári marketinggel több problémám van. A jelenlegi szabályozás egyfelől tiltó, tehát azt mondja ki, hogy mit nem lehet tenni, de a tiltások akkor kerültek be a szabályozásba, amikor már egy kialakult gyakorlatot akartunk megszüntetni. Ezért a hatékonyságukat növelni kell. Másfelől utoljára hét-nyolc évvel ezelőtt nyúltunk a szabályozáshoz, és azóta a minket körülvevő marketing környezet nagyon megváltozott. Az online tér is egyre markánsabban van jelen a gyógyszerellátásban, ugyanakkor az itt folyó marketingtevékenység egyáltalán nincs szabályozva. Szintén problémát jelent, hogy a reklámgyakorlatban nem az a cél, hogy tájékozottabbak legyenek a betegek, hanem hogy minél több gyógyszert vásároljanak. Megjelentek a gyógyszertárláncok szinte kizárólag árelőnyre koncentráló gyógyszerreklámjai is, ami a társadalom és a döntéshozók szemében a gyógyszertárak kereskedelmi jellegét növeli.

– A harmadik miniszimpózium témája a gyógyszertárak építészeti követelményeinek újragondolása volt.

– Itt is a hatályos jogszabályok felülvizsgálata a cél. Egyrészt olyan új technológia jelent meg a raktári robotikával, amit a szabályozás jelenleg nem ismer, továbbá a készletezési gyakorlat is folyamatosan alakul. Másrészt az officinai munka is olyan mértékben változik – például az adherenciához kapcsolódó szakmai igények egyre markánsabban jelennek meg –, hogy ehhez a változáshoz szintén igazodni kell. A szabályozás nem képes kezelni az időbeli változásokat és egyformán tekint a több évtizede működő és az új gyógyszertárakra. Ez sokszor lehetetlen helyzetbe hozza az építészeti korlátokkal küzdő gyógyszertárakat és a hatóságot is. Azt előző két témában már élő jogszabály-módosítási javaslataink is vannak, az építészeti követelményekkel kapcsolatban valószínűleg a májusi elnökségi ülésen születhet olyan összegzés, amely egy jogszabály-korrekció alapjául szolgálhat.

– Ejtsünk szót a gyógyszerészek integritásának kérdéséről is, mivel az utóbbi időben egyre inkább úgy tűnik, hogy a piaci folyamatok ennek csökkenése irányába hatnak.

– A jelenlegi szabályozás a gyógyszertárak és a gyógyszerészek integritását prioritásként kezeli. Tehát a gyógyszertárak működtetésében gazdasági és szakmai szempontból is a független döntéshozatal elvének kell érvényesülni. Ugyanakkor azok a piaci folyamatok, amelyek az elmúlt években egyre markánsabban látszanak, ennek az elvárásnak ellene mondanak. Erről is sokszor beszéltem már. Ha ez így marad, a szemünk előtt porlik szét az a rendszer, amit 2010 és ’18 között építettünk fel. A lakossági gyógyszerellátás működését folyamatosan nyomon kell követni, és ha szükséges, finomszabályozással, illetve különféle hatósági eszközökkel biztosítani kell, hogy a megkívánt integritás rendben legyen. És olyan gazdálkodási feltételekre is szükség van, ahol a gyógyszertári jövedelmezőség a gyógyszertár tevékenységétől és nem a beszállító kedvezményétől, vagy egy franchise gazdával kötött megállapodástól függ. Az integritással szorosan összefüggő kérdésnek tartom azt is, hogy tudunk-e a nyugdíjba vonuló gyógyszertártulajdonos gyógyszerészek helyébe fiatal gyógyszerészeket állítani? Az általunk fontosnak tartott összes javaslat az államigazgatás asztalán van.

 

Biztonságosak-e az étrend-kiegészítők?

– A közelmúltban több étrend-kiegészítővel kapcsolatos kérdéskör is borzolta a kedélyeket…

– Az egyiket nem is tudom, hogy minek nevezzem; tavaly ősz elején jutott el hozzám az információ egy interneten terjesztett kamuinterjú keretében népszerűsített „Cardiol”-nak nevezett valamiről. Itt több bejelentést is tettünk, hogy eltűnjék ez a reklám a színről. A Virostop kapszula esetében a Kamara a MÉKISZ-szel közösen kérte a gyógyszertárakat, hogy a kereskedelmi gyakorlat kérdőjeles voltára tekintettel függesszék fel ennek az étrend-kiegészítőnek a forgalmazását. Úgy tudom, hogy ezzel kapcsolatban bejelentés történt a GVH-nál és a NÉBIH-nél. A forgalmazó cég ügyvédje többször is megkeresett, hogy vonjam vissza a gyógyszertáraknak küldött levelet. Azt válaszoltam, hogy amennyiben hatósági határozattal igazolják, hogy szabályos az étrend-kiegészítőjük kereskedelmi kommunikációja, örömmel fogom a gyógyszerészeket tájékoztatni, mert mindannyiunknak érdeke fűződik ahhoz, hogy a biztonságos étrend-kiegészítőket forgalmazhassuk.

A gyógyszerészek egy részében vitát generált a Co-VIT étrend-kiegészítő ügye. Őszinte leszek, a fogadtatása egy kicsit meglepett. Ahelyett, hogy örültek volna a kollégáink, hogy olyan vitaminkombináció került piacra, amelynek a létrehozásában – kormányzati kezdeményezésre – a Kamara is részt vett, szakmailag megfelelő, olcsó és magyar gyár állította elő, úgy érzem, hogy előítéletes volt jó néhány kollégám hozzáállása. Persze tudom, hogy ez egy viszonylag telített piac és sok ellenérdek is létezik. Úgy tudom, hogy a forgalomba hozó cég a készítmény nevét korrigálta, hogy kevésbé legyen áthallásos, így ez a – részben jogos – felvetés megoldódik. Én pedig azon gondolkodom, hogy a Kamarának miként lehetne más esetekben is aktívan részt venni olyan fejlesztésekben, ahol a betegeink, a fejlesztő cég, és a gyógyszerészek is nyertesek lehetnek. Hiszen a Com-Vit forgalmazásának mi is nyertesei lehetünk.

 

A Kamara és a Facebook

– Már korábban elindult a Kamara Facebook-oldala, a közelmúltban pedig a zárt csoportja is. Több gyógyszerészeknek szóló oldal és csoport is működik, miben más ez, illetve mi volt a cél az elindításukkal?

– Új kommunikációs felületként indítottuk el a Facebook-oldalunkat és a csoportot is, amelyben Kinga és Bence oroszlánrészt vállalt. Az oldal egyre inkább a társadalomnak szóló szakmai üzeneteket közvetít, ami akkor lehet igazán hatékony, ha a kamarai tagok a saját ismerőseik körében minél gyakrabban megosztják ezeket a tartalmakat. Az elmúlt egy év alatt sikerült egy egységes vizualitású és szakmailag hiteles szolgáltatást kialakítani, ahol a lakosság számára közérthető információk jelennek meg. Ezt jó iránynak tartom, amit továbbra is fejleszteni kell. A Facebook-csoport csak pár hónapja indult, de ez is dinamikusan fejlődik. Az a célunk, hogy egy olyan információs felületté váljék, ahol az információk gyorsa átadása mellett a kollégák a kérdéseikre autentikus személyektől, hiteles választ kaphatnak.

 Elégedett vagy a zárt csoport aktivitásával?

– Dinamikusan növekszik a csoporttagok száma, a csoport hasznosságát pedig nem annak függvényében ítélem meg, hogy hány like-ot kapunk, vagy hány beírás van egy nap. Szeretném, ha kialakulna egy olyan csoportkultúra, ahol a csoporttagok egymást respektáló és diplománkhoz méltó kommunikációt folytatnak.

 

Mi lesz a tagdíjjal?

 Még a kamarai munkánál maradva, folyik a tagdíjrendszer átalakítása is. Miért van erre szükség?

Több tag részéről fogalmazódott meg az igény a változtatásra, és erre oda kell figyelni. Olyan megoldásra törekszünk, amelyikben érvényesül a szolidaritáselv, lehetőleg igazságos és képes a Kamara működési feltételeit is garantálni. Az eddigi javaslatok alapján a Kamarát általában egységes szervezetként kezelik és arra nem gondolnak, hogy nemcsak az országos feladatokat kell ellátni, hanem a területi szervezetek működését is biztosítani kell. A másik, hogy többnyire nem az elvégzendő feladatokból indulnak ki, hanem az egyes tagdíjosztályok tagdíjmértékét és egymáshoz viszonyított arányát akarják korrigálni. A Kamara gazdasági helyzete végre kiegyensúlyozott és lehetőség van arra, hogy olyan projekteket indítsunk el, amelyek a szakma fejlődését segítik, és amelyekre eddig nem jutott elegendő forrás. Ilyen például az adherencia-program, az infrastrukturális feltételek biztosítása és a gyógyszerészet társadalmi reputációjának megerősítése. Végre van tehát valamekkora mozgástér, de ezt okosan kell kihasználni. A munka a területi szervezeteknél és a Területi Elnökök Értekezletében is elindult. Azt szeretném, hogy a soron következő küldöttközgyűlésre, egy kiérlelt szempontrendszert terjeszthessünk a küldöttek elé.

– Az elhangzottak ismeretében összefoglalásként elmondhatjuk, hogy „ugrásra készen” várják a járvány elmúltát?

– Igen. Ha túljutunk a járványon, szeretném ismét a lehető legrövidebb időn belül a legnagyobb sebességi fokozatra kapcsolni a Kamara működését. Tesszük a dolgunkat, hogy amikor csak lehet, újra a régi hatékonysággal működhessünk.

B. Zs.

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél