Az elmúlt években többször tettünk közzé esetismertetést. Ilyenkor mindig valamilyen anomáliát mutattunk be, amellyel célunk a normakövetés elősegítése és rendezett viszonyok teremtése.

Egy vidéki városunkban egy országos hírű kórház (klinika) fekvőbeteg ellátó területén kívül lévő, de fenntartói szempontból a kórház (klinika) részét képező járóbeteg szakrendelő sok éven át úgy működött, hogy a közvetlenül mellette álló falszomszéd házban lévő közforgalmú gyógyszertárba a beteg egy ajtón keresztül át tudott menni és a gyógyszereit azonnal kiválthatta. Bár ez többeknek nem tetszett, nem volt egyedi eset: a járóbeteg szakrendelők épületén belül, vagy ezekhez közvetlenül kapcsolódóan számos közforgalmú gyógyszertár létesült és a járóbeteg szakrendeléseken realizálódott igények kielégítésére tervezte a működését.

Nemrég született egy olyan jogszabálymódosítás, amely lehetővé teszi, hogy a kórházak (klinikák) akár telephelyenként is létesíthetnek „vényforgalmas” részleget, amely „szaktevékenységként” közvetlen lakossági gyógyszerellátási feladatokat lát el. Ezt követően a fenntartó kórház (klinika) vezetői úgy döntöttek, hogy ebben a járóbeteg szakrendelőben is létesítenek vényforgalmas részleget, amelynek betegeit a közforgalmú gyógyszertár addig tökéletesen ellátta.

A döntést tett követte: lezárták a szakrendelő és a gyógyszertár közötti ajtót és a szakrendelőn belül létesítettek egy „vényforgalmas” részleget, amelynek az volt az egyedül deklarált feladata, hogy a járóbeteg szakrendelés betegeit lássa el gyógyszerrel, tekintettel arra, hogy az utcára nem nyílt bejárata. A vényforgalmas részleg úgy került kialakításra, hogy – élve a jogszabályok adta lehetőséggel – magisztrális labort nem működtet.

A közforgalmú gyógyszertár a döntésnek nem örült, de kénytelen volt tudomásul venni.

Az elmúlt hetekben újabb fordulat következett be: a fenntartó döntése értelmében az eddig a szakrendelő belső terében működő vényforgalmas részlegnek utcára nyíló bejáratot is nyitottak. Így a vényforgalmas egység immár a város lakosai számára is elérhető, „közforgalmúnak” látszó gyógyszertárként működik. A közforgalmú gyógyszertár és az annak látszó vényforgalmas részleg betegbejárata között nincs 100 méter távolság sem, sőt a demográfiai szabályok sem vonatkoznak a vényforgalmas részlegekre. Jól van ez így?

Az esetnek a konkrét ügyön túlmutató aspektusai is lehetnek. A kórházi gyógyszerellátás várható kiszervezése kapcsán egy projekttársaság irányítása alá kerülhet valamennyi intézeti gyógyszertár jelenleg működő vényforgalmas részlege is, sőt a projekttársaság mint koncesszor, szabad kezet kaphat új vényforgalmas részlegek létesítésére is. Akár utcára (is) nyíló betegbejárattal, a közforgalmú gyógyszertárakra érvényes geográfiai és demográfiai szabályokat, valamint létszámnormát figyelmen kívül hagyva, személyi jogos gyógyszerész nélkül, jelentős alapterület- és funkciókedvezménnyel.  A jelenlegi szabályok mellett sok hasonló konfliktus kialakulására van esély. Jól van ez így?

Budapest, 2023. október 5.

Dr. Hankó Zoltán