Dr. Dános Béla
1929 – 2025
Elhunyt Dános Béla tanár úr, neves gyógynövénykutató, gyógyszerész generációk oktatója, az MGYT szenátora.
Dr. Dános Béla kilencvenhat évvel ezelőtt, 1929. július 28-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Nagykállón. Ugyanott érettségizett is, 1947-ben, a Szabolcs Vezér Gimnáziumban. Gyógyszerészi tanulmányait 1947 és 1952 között végezte Budapesten. A képzést még a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának gyógyszerész szakán kezdte meg, diplomáját azonban már a Budapesti Orvostudományi Egyetemen vehette át.
1959-ben gyógyszerészi, 1968-ban pedig természettudományi doktorátust is szerzett. 1969-ben a biológiai tudományok kandidátusa lett. Az ELTE Természettudományi Karán habilitált, 1996-ban. 1974 és 2000 között, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán, a Kari Tanács tagja volt.
Már gyógyszerészhallgatóként, az egyetem utolsó éveiben munkába állt a Botanikai Intézetben. Diplomaszerzésétől fogva pedig egész életében, egészen a legutóbbi évekig, ugyanott dolgozott tovább (későbbi és mai nevén az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Növényszervezettani Tanszékén), különböző oktatói beosztásokban. Főként a gyógyszerészi növénytan tárgyat oktatta és irányította, hosszú évtizedeken át. Diplomaszerzését követően egy ideig dolgozott még a patinás budai Fekete Medve Gyógyszertárban is. 1971-től fogva, részmunkaidőben, a Gyógynövénykutató Intézetben is alkalmazták; még idős korában is hosszú időn át tudományos tanácsadóként segítette az ott folyó munkát. Szakismereteit 1979-től igazságügyi botanikus szakértőként is kamatoztatta. Ennek során emlékezetes volt a Szépművészeti Múzeumból elrabolt, világhírű festmények visszaszerzésében végzett munkája, ugyanis a szövettani vizsgálatok kulcsfontosságúak voltak a felderítésben. Ezért annak idején (1984-ben) állami kitüntetésben is részesült.
Részt vett az V., a VI., a VII. és a VIII. Gyógyszerkönyv gyógynövényes cikkelyeinek szerkesztésében is, amely munkája során megvalósította a lemezes szervek (levél és virágrészek) derített készítményeinek a leírását és hivatalossá tételét is. A rendszerváltást követően megalakult Gyógynövény- és Terméktanács első elnökévé választották, amely szervezet fő célkitűzése a magyar gyógynövénytermesztés és kereskedelem biztos alapokra helyezése volt.
Oktatási tevékenységéhez kapcsolódóan több hiánypótló jegyzete, tan- és kézikönyve jelent meg, elősegítve a gyógyszerész-, biológus-, illetve vegyészhallgatók képzését, farmakobotanikai ismereteik gazdagítását. E kiadványok a társegyetemek és szaktanfolyamok hallgatói körében is felhasználást nyertek. Gyógynövényismereti szakképzések és terepgyakorlatok szervezője és vezetője is volt.
Kutatási tevékenységét három fő területen fejtette ki. Egyfelől intenzíven kutatta a növényi kiválasztó rendszereket és az ezekkel összefüggő szekunder anyagcserét, másfelől a gyógynövények biodiverzitásának feltárásán fáradozott. Fontos kutatási területe volt továbbá a termesztésbe vonás biológiai (és kémiai) alapjainak megismerése és biztosítása. Utóbbi tevékenységei szorosan kötődtek a Gyógynövénykutató Intézetben végzett kutatómunkájához, amelynek keretében részt vett még a Kemotaxonómiai Botanikus Kert munkálataiban, új gyógynövényfajták előállításában, valamint gyógyhatású növényi készítmények fejlesztésében is. A legutóbbi évtizedben munkájának fókuszába kábítószernövények vizsgálata és a különféle tranzitutakon érkezett egzotikus és védett növények azonosítása került.
Több külföldi és hazai tudományos szervezet tagja volt, így például az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Tudományos Bizottságának munkájában is részt vett. Széleskörű munkásságáért több alkalommal részesült elismerésben, 2013-ban például a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át.
Társaságunkban hosszú évtizedeken át fejtett ki aktív tevékenységet, elsősorban a Gyógynövény Szakosztályban, amelynek megalakulásától kezdve a vezetőségi tagja volt. 1968 és 1975 között több ízben töltötte be a szakosztály titkári tisztségét, majd pedig 1975 és 1982 között a szakosztály elnökeként tevékenykedett. Társaságunk szakmai életének egyik igazán értékes elemét és egyúttal roppant kedves színfoltját jelentették az általa vezetett farmakobotanikai terepgyakorlatok, amelyeken még pár évvel ezelőtt is nagy lelkesedéssel vett részt és tanított.
1982-ben, a Társaság érdekében végzett munkásságáért, Societas Pharmaceutica Hungarica jutalomérmet kapott. 1999-ben a Gyógynövény Szakosztálytól megkapta az Augustin Béla Emlékérmet is. 2001-ben Társaságunk szenátorának választották, 2007-ben pedig, a Gyógyszerészet című szaklapunk szerkesztősége Végh Antal Nívódíjjal jutalmazta. 2009-ben, nyolcvan évesen, átvehette Társaságunk legmagasabb elismerését, a Kazay Endre Emlékérmet. 2019-ben, kilencven éves korában a Kempler Kurt Emlékérem kitüntetésben is részesült.
Társaságunk tagsága, mint Tanár Úr tanítványai és/vagy tisztelői, hálás szívvel őrizzük emlékét.
MGYT
