Mely egészségügyi háttérintézmények és milyen indokkal integrálódtak a GYEMSZI-be?
Az egészségügy átalakítását a Semmelweis Tervben foglalta össze a kabinet. A végrehajtás érdekében, valamint a jelenlegi gazdasági helyzet, és a hatékonysági tartalékok figyelembe vételével került sor a háttérintézmények integrációjára. A Gyemszi, négy intézménynek az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézetnek (ESKI), az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek (OGYI), az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetnek (ETI), az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központnak (OSZMK), az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézetbe (EMKI) történő beolvadásával, és ezzel egyidejűleg az EMKI névmódosulásával jött létre, 2011. május 1-én. A Gyemszivel olyan új módszertani háttérintézmény jött létre, amely segítségével a minisztérium meg tudja valósítani a Semmelweis-tervbe foglalt célokat.
Milyen feladatokat lát el az új intézmény?
A GYEMSZI, mint általános jogutód szervezet a jogelőd intézmények eddigi feladatait változatlanul és folyamatosan ellátja. Továbbá olyan új többlet feladatok ellátását valósítja meg, amelyek révén biztosítani tudja egy koncentrált módszertani és fejlesztéspolitikai stratégia kialakítását az egészségügyi ágazat számára. Ilyen feladat például: országos egészségügyi minőségfejlesztési és betegbiztonsági stratégia megalkotása, különböző ellátási szintek szakmai fejlesztési koncepciójának, módszertani hátterének kidolgozása, adatgyűjtési rendszerek kialakítása, az egészségügyi intézmények felett központosított intézményi felügyeleti rendszer létrehozása, működtetése, betegút szervezési és fejlesztéspolitikai feladatok ellátása, valamint az új szervezet végzi az ágazatot érintő európai uniós projektek menedzselését is. Az intézmény azáltal, hogy koncentrálja az egészségügyi ágazat szellemi hátterét, az eddigieknél sokkal finomabban, alaposabban, hatékonyabban tudja összehangolni a feladatokat és a tervezést.
Intézményileg hogyan alakult az integráció?
A GYEMSZI főigazgatósága alá került intézetek szakmai irányítása a főigazgató-helyettesek kezében van. Hangsúlyozom, így úgy tudunk gazdaságilag hatékonyabb működést elérni, hogy közben a szakmai munkához szükséges önállóság is megmaradt, ugyanakkor az új feladatokhoz szükséges szellemi koncentráció is létrejött. Az integráció akkor jelent majd még több megtakarítást, amikor az igazgatóságok közös épületbe költözhetnek.
A Semmelweis Terv végrehajtásában miként tud részt venni a GYEMSZI?
A GYEMSZI részt vesz a tervezésben és a végrehatásban is. A fekvőbeteg ellátás esetében például mi végeztük az átalakításhoz szükséges elengedhetetlen felméréseket, ezek értékelését és a módszertan kidolgozását is. Végül több kidolgozott variációt terjesztetünk a politikai döntéshozók elé. Ezen feladatok során a szakmai inputot a szakmai kollégiumok adják, például annak eldöntéséhez, hogy hol milyen ellátásra van szükség ma Magyarországon. Az ellátás minőségének alapja az azonos szakmai input, amely a szakmai protokollokban testesül meg. A protokollokat szakmánként külön-külön a Szakmai Kollégiumi Tagozatok határozzák meg, mint a minőségbiztosítás alapját. A szakmai protokollok alapján felépülő ellátási módszertan biztosítja az állandó minőséget, amely nem módosul finanszírozás szerint. A GYEMSZI-hez tartozik továbbá az egészségügyi ellátás minőségügyi kontrollja. Az egészségügy, minőségügyi feladatai egyfelől folyamatszabályozást jelentenek, amelyek alapján eldől például, hogy a kórház kapuján belépő beteg hogyan jut kezeléshez, másfelől szakmai protokollok, kritériumok kidolgozását az érintettekkel együttműködésben, a Szakmai Kollégium vezetésével. Cél az egészségügyi ellátórendszer transzparens és monitorozott működése. A finanszírozó és a módszertant adó intézmények külön állása (OEP és Gyemszi) biztosítja a szakmailag korrekt működést. Nem lehet automatikusan egyiket a másikhoz idomítani, egyik sem szolgálólánya a másiknak (finanszírozás/ellátásminősége), meg kell keresni a mindkét fél számára legjobb megoldást. Az ÁNTSZ népegészségügyi és hatósági, és hatósági ellenőrzési feladatai külön egységet alkotnak. Meggyőződésem, hogy a három terület szinergiája biztosítja az új rendszer transzparens és kontrollált működését.
Milyen célokat tűztek ki a jövőre nézve?
A GYEMSZI továbbra is szakmai háttérbázist biztosít a minisztériumnak, az egészségügy fejlesztéséhez a gyakorlatba már átültetett intézkedéseket monitorozza. A monitoring nem egyszerű ellenőrzés, hanem a szakmai folyamatok szüntelen figyelemmel kísérése, hiszen a szabályozást, a minőségügyi kereteket folyamatosan a változó körülményekhez kell igazítani. Változások az egészségügyben gyorsan előállhatnak, akár a humánerőforrás akár a képzés területén, de az egyes intézmények vonatkozásában is. Így kiemelt szerepe van a folyamatos szükségletalapú kapacitástervezésnek, amely alapján eldönthető, hogy milyen típusú és mennyiségű ellátás indokolt egy adott területen a betegségmutatók alapján. Ebből következik, hogy a folyamatokat állandóan figyelni kell. A valódi minőségügy örök tervező és megvalósító feladat.
Milyen eszközökkel lehet a hatékonyságot növelni az egészségügyben úgy, hogy az szakmailag se legyen veszélyes?
Amikor arról beszélünk, hogy állami menedzsment rendszere lesz a kórházaknak, akkor arra gondolunk, hogy vannak olyan területek, ahol már csak úgy tudunk forrásokat megtakarítani, ha üzemgazdasági méretben szerzünk be, például gyógyszereket. Gondos szakmai tervezést igényel annak eldöntése, hogy az egyes gyógyszer-közbeszerzések milyen országos, térségi, vagy akár intézményi szinten valósuljanak meg, ennek vizsgálata jelenleg is folyik. Nem csak beszerzésekről van azonban szó, hanem egyszerű racionális megfontolásokról. Például, három közeli intézmény esetében, hogyha az egyik mosodája csak 20 százalékos kihasználtsággal, de megfelelő minőséggel működik, akkor a többiek is odaszállíttassák a mosnivalót. Ahhoz, hogy ezeket a hatékonyságnövelő intézkedéseket végre tudjuk hajtani, gondos felmérésekre van szükség. A cél az, hogy be tudjuk tömködni az összes olyan lukat, ahol elfolyhatnak közpénzek. Sokat mondták már, hogy az egészségügy egyszerre pazarló és alulfinanszírozott, mi most a pazarlást szeretnénk megszüntetni. A rendszer képes lesz kiszűrni az ellátási párhuzamosságokat, az intézményi érdekből végzett vizsgálatokat, az indokolatlan, vagy nem gyógyító célú kórházi befektetéseket. Nem a kezelőorvosi kompetencia korlátozása, hanem a leghatékonyabb betegút megtalálása a cél. Mindenkinek az a célja, hogy a beteg a leghamarabb jusson a számára kellő, és legmegfelelőbb ellátáshoz.
A hatékonyság növelése mellett a finanszírozási háttér megteremtésében hogyan tudnak segíteni?
A GYEMSZI rendelkezik egy Uniós projekt Igazgatósággal is, amely az uniós források megfelelő felhasználását hivatott biztosítani, hogy az intézményekhez érkező pénzek, hatékonyan és gyorsan, az uniós elvárásoknak megfelelően kerüljenek felhasználásra. Az e feladathoz szükséges kiváló szakemberekkel szintén mi rendelkezünk. Emellett az intézmény olyan területeken is tevékenykedik, amelyek alapvetően piacorientált feladatok, ilyen például a terméktanúsítás és az akkreditáció, ahol kijelölt szervezet vagyunk és az ezekből befolyó források arányát növelni is szeretnénk például új piacok felfedezésével.
Hogyan lehet az egészségügyi rendszert a jelenleginél jobban átláthatóvá tenni?
A módszertan kidolgozásához nagyon hosszú és komoly felmérési folyamat szükséges, de végül transzparens adatbázisok állnak majd rendelkezésre. Lesznek majd adatbázisok amelyeket a döntéshozók tudnak használni, lesznek amelyeket a kutatók, egyetemek használnak majd és elérünk oda is, hogy az állampolgárok is hozzáférjenek pontos és aktualizált információkhoz például arról, hogy a betegségüknek megfelelő betegút hogyan alakul. Teljesen transzparens rendszert kell felállítani, mind a döntéshozók, mind a betegek és az összes közte lévő szervezet számára.
Az állampolgárok hogyan érzékelik majd a kedvező változásokat a rendszerben?
Az egyik legfontosabb dolog, amiben a GYEMSZI munkája tetten érhető lesz az a betegbiztonság növelése, a minőségbiztosításon keresztül. Amikor egy beteg beérkezik az egészségügyi ellátás rendszerébe mindig találkozik egyfajta informális asszimetriával a tekintetben, hogy hová forduljon, milyen ellátásra van szüksége, és hogy ez az ellátás milyen színvonalú. A beteg biztonságérzete úgy növelhető, hogyha tudja, az intézmény ahová került teljesíti a minőségi követelményeket és betegként biztos lehet abban, hogy megfelelő terápiában részesül. Az informális asszimetriát csökkenteni tudjuk, hogy az egész magyar lakosság hozzáférése és betegbiztonsága növekedjen. Ugyanakkor, a szükségletalapú kapacitástervezés az alapja annak, hogy rövidüljenek, vagy ahol lehet, meg is szűnjenek a várólisták. Az ellátás folyamatos monitoringja nyomán csökkenni fog a finanszírozási érdekből végzett ellátások száma, így a felszabaduló összegek valós ellátási igényeket szolgálnak majd. Ergo, rövidülnek a várólisták. E célok érdekében történt minden lépés, amely a GYEMSZI-be koncentrálta a szakmai háttérintézményeket.
(a cikk a kormany.hu-n)
