Kovács Balázs a Novodata elnök-vezérigazgatója a dr. Hankó Zoltán kamarai elnökkel folytatott május 18-i megbeszélésen tájékoztatott arról, hogy a Novodata Zrt. és az ADGmbh közötti tárgyalások eredményeként megállapodtak: a Novodata Zrt. csatlakozik a mannheimi székhelyű cégcsoporthoz. Az akvizíció lebonyolításához a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyása szükséges, a kérelmet a GVH-nak benyújtották. A GVH eljárása várhatóan hónapokig tart majd.

A Magyar Gyógyszerészi Kamara (továbbiakban: Kamara) májusi elnökségi ülését 14-én, egy nappal az év első küldöttközgyűlését megelőzően tartotta a Kamara Budapest, Dózsa György úti hivatalában. Az ülésen – melyet dr. Hankó Zoltán vezetett – az elnökség tagjai határozatképes létszámban voltak jelen.

Az alábbiakban a dr. Hankó Zoltán a küldöttközgyűlésen elhangzott beszédének szószerinti leiratát olvashatják.

Május 15-én pénteken délután tartotta idei első küldöttközgyűlését a Magyar Gyógyszerészi Kamara Budapesten a Benczur Hotelben. A szokatlan időpont magyarázata, hogy az alapszabály szerint az előző évi beszámolókat május 15-ig el kell fogadni, az eredetileg kijelölt időpontban pedig azért nem lehetett megtartani a küldöttközgyűlést, mert ütközött volna az 50., jubileumi Rozsnyay Mátyás Emlékversennyel.

Időről időre átmeneti vagy tartós gyógyszerhiányt okoz egyes orvosságok reexportja, veszélyeztetve ezzel a betegek biztonságos ellátását. A nálunk alacsony áron forgalmazott gyógyszerek patikusokon keresztül jutnak ki külföldre. A szakhatóság most drasztikus fellépést tervez. Dr. Pozsgay Csilla, az OÉGYI főigazgatója szerint ennek a gyakorlatnak két módon, szabályozással és ellenőrzéssel/ szankcionálással lehet megálljt parancsolni. Az OGYÉI már megkezdte az egyeztetést a Magyar Gyógyszerészi Kamarával arról, hogy – várhatóan az őszi törvénykezési időszakban – egyértelműsítik a jogszabályokat, pontosítják a saját szükséglet fogalmát – olvasható Haimann Éva cikkében a Világgazdaságban. 

Jó lenne, ha a gyógyszerészi szervezetek egységes álláspontot alakítanának ki a patikai ügyeleti rendszer újraszabályozásához – mondta a Magyar Hírlap kérésére Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke. Az alábbiakban Jobbágyi Zsófia cikkét olvashatják a lap május 15-i számából.

Mi nem lehetünk olyanok, mint a mai politikusok: nekünk nem egy országért kell felelősséget vállalnunk, hanem a betegeinkért, akik tőlünk várják a reményt.

Minden gyógyszerésznek egyenként és nap mint nap igazolnia kell, hogy valóban gyakorolja a hivatását. Amennyiben a többségünk ezt teszi, akkor gyógyszerészetünk egészét – egyre nagyobb valószínűséggel – ismét hivatásnak tekinti társadalmunk, melynek egyébként igen nagy szüksége lenne erre, hiszen a valódi közérdeket és értéket megjelenítő igazodási pontjai fájdalmasan eltűntek az utóbbi években.

A gyógyszerészi esküben fogadtuk: „az emberek egészségének védelmét és a betegek gyógyulásának érdekét mindenek fölé helyezem”. A betegeknek joguk van a legmagasabb szintű ellátásra; olyan szakemberekre, akik ezt megfelelő kompetenciával biztosítják abban a tevékenységben, amelyre a kompetenciaterületük kiterjed.

Vegyük már észre, hogy egy jól követhető rombolás egyik állomása vagyunk, ahol a magyar érdek ellehetetlenítése a cél. Az egészségügy és ezen belül a gyógyszerészet csak egy állomás ezen az úton.

Márai Sándor 1967. évi naplójában ezt írja: „még nem vagyok közömbös, de már nem vagyok kíváncsi.” Valahogy én is így vagyok ezzel a több éve tartó és most felerősödött politikai kampánnyal. Nem vagyok közömbös, hiszen tudom az irányultságomat, politikai-erkölcsi iránytűmet szilárdan tartom, semmilyen „mágnes” sem térítheti el. Épp ezért nem vagyok kíváncsi. Nem vagyok kíváncsi a hamis ígéretekre, pofátlan hazugságokra, lekezelő, lenéző felsőbbségérzésre stb.

A gyógyszertár biztonságot, bizalmat és minőséget ad a betegeknek. Felelősségteljes hivatásnak tekintjük mindennapi feladatainkat. A gyógyszerhez és a terápiához értő szakemberek vagyunk. Mindig, minden esetben azok vagyunk? Ma még a betegek bizalommal vannak irántunk, de lassan távolodunk ettől a bizalomtól! Távolodunk, vagy távolítanak?

A patika-liberalizáció 2011-re vonatkozó passzusát meg fogjuk szüntetni, a patika-létesítést és a működtetést újra szabályozzuk és ezzel együtt a gyógyszer-biztonság kérdését más alapokra helyezzük. Ehhez szorosan és természetes módon kapcsolódik a gyógyszerészszakma presztízsének a visszaállítása.

Mintha a magyar gyógyszerésztársadalom néhány tagja szembe menne a történelemmel, újra akarná élni a kapitalizmus kezdeteinek élményeit és tévhiteit. Könyörtelen, már-már önfelőrlő harcot hirdettek kollégáik vállalkozásai ellen, nem válogatva az eszközökben, módszerekben. Elbizonytalanítva a betegeket, lerontva a társadalom által egyik legmegbízhatóbbnak tartott szakma hírnevét, szatócsbolt szintjére süllyesztve az eddig valóban „közegészségügyi intézmény”-ként működő gyógyszertárhálózat jó hírnevét.

Készültünk a változásra, de hogy felkészültünk-e rá, az csak ezután dől el. Az az erőtér, amelyben a gyógyszerészet szakmai, erkölcsi és anyagi rehabilitációjáért húsz év után újra harcba kell szállnunk, egyre inkább körvonalazódik: az elmúlt hetek történései minden eddiginél markánsabban rajzolják ki az erővonalakat a politikai, a gyógyszerpiaci és a szakmai küzdőtéren is.

A „liberalizációs” intézkedésekkel betört ablakok összességében gyógyszerészetünket a „szakmai kriminalizálódás” lejtőjére helyezték. Aligha kétséges, hogy gyógyszerészetünk „betört ablakai” sürgős javításra szorulnak!

Az új kormány a megalakulását követően azonnal, számos halaszthatatlan intézkedést kíván megtenni. Ezek közé tartozik a patikalétesítések felfüggesztése, majd az ősz folyamán ennek és a kamarai kérdéseknek a felülvizsgálata fog következni.

Hogyan mutatunk példát asszisztens kollegáinknak? Adunk-e olyan megbízást, amelynek megfelelő képzésben nem részesültek? Amennyiben adunk, akkor annak megfelelően kell képeznünk őket, hogy a betegek a legjobb minőségű szakmai szolgáltatást kapják a gyógyszertárban.

Az uniós bíróság tavalyi és idei döntései egyértelmű helyzetet teremtettek. Kimondható: a gyógyszerpiac problémáinak megoldására rossz eszköz a lakossági gyógyszerellátás liberalizálása. Nyilvánvaló tehát, hogy a továbbiakban nem lehet a versenypiaci szempontok primátusához kötni a lakossági gyógyszerellátás szabályozását. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Gazdasági Versenyhivatal véleményérvényesítési monopóliuma helyébe köz- és egészségpolitikai szempontoknak kell kerülni. Nem tartható tovább az az álláspont sem, hogy a bíróság döntései nem teremtenek jogalkotási kényszert. Ez talán jogtechnikai szempontból még helytálló megfogalmazás lehet, de a mai Magyarországon sem szakmailag, sem politikailag nem igazolható. Azonnali korrekcióra van szükség.

Emlékezés a gyógyszertárak államosításának hatvanadik évfordulóján

Hatvan évvel ezelőtt, 1950. július 28-án reggel az ország mintegy 1200 magángyógyszertárába hívatlan vendégek érkeztek és bejelentették: az 1950. évi 25 sz. törvényerejű rendelet értelmében a gyógyszertárat azonnali hatállyal államosítják. A háromtagú bizottságok átadták a népjóléti államtitkár által aláírt értesítést az állami kezelésbe vételről, a rolót lehúzták, a kasszát lezárták, és azonnal elkezdték az ún. „vagyonmegállapító leltárt”, amely a gyógyszerkészlet és a készpénz mellett kiterjedt a követelések és tartozások számbavételére, a berendezésre és felszerelésre, beleértve az autókat, kerékpárokat, valamint sok esetben a személyes tulajdonú tárgyakat is. A bizottságok átadtak egy másik értesítést is, amely a gyógyszertár-tulajdonos gyógyszerész további sorsáról rendelkezett, s amelyből a címzett értesült arról, hogy ezek után hol és melyik gyógyszertárban dolgozhat állami alkalmazottként, gyógyszertárvezető vagy beosztott státuszban. Korabeli visszaemlékezések szerint a megrendítő esemény ellenére a vagyonmegállapító leltárak végrehajtásában a gyógyszerészek nagy többsége együttműködő magatartást tanúsított, s az új körülmények között is igyekeztek emberi tartásukhoz és gyógyszerészi esküjükhöz méltó módon helytállni.