Meg akarjuk teremteni annak a lehetőségét, hogy az etikai határozatok szakmai nyilvánosságot kapjanak, azért, hogy tanulhassunk, okulhassunk belőlük –mondta dr. Pintér László, az Országos Etikai Bizottság elnöke, akivel a közelgő Gyógyszerész Köztestületi Napok kapcsán etikai kérdésekről beszélgettünk.
Miután a strukturális rendszerváltás befejeződött és a szakmai rendszerváltás van soron, úgy tűnik, felértékelődtek a Kamara életében az etikai kérdések is. Erre utal, hogy több kamarai rendezvényen rendre szóba kerül e téma. Mondhatjuk, hogy az etikai alapvetések újragondolása zajlik jelenleg?
Emlékeim szerint az etikai kérdések mindig napirenden voltak. Már a Kamara megalakulásakor is fontos igény volt arra, hogy az etikai normákat mielőbb megfogalmazzuk és a tagsággal megvitassuk. 1994 után a kamarai törvény életbelépésével már kötelességünkké vált az etikai normák lefektetése, etikai kódexben való megfogalmazása és széleskörű elfogadása. 2006 és 2010 között azonban háttérbe szorult az etikai normák alakítása, betartása, betartatása. 
Mindössze csak egy elvárás, iránymutatás maradt belőle. 2010 után „régi-új” helyzet alakult ki, kötelező kamarai tagsággal, és a normák betartatásának szempontjából egy erősebb etikai normaalkotási lehetőséggel. 2016-tól a Kamara – régi igényének teljesülésével – jogszabályi előírás alapján már megkapja a szakmai hatóságtól, az ellenőrzések eredményeként készült és szankciókat tartalmazó határozatokat is. Etikai normáink között szerepel, hogy aki a szakmai szabályokat, jogszabályokat vétkesen megszegi, etikai vétséget követ el.
Hogy a kamarai rendezvényeken rendre szerepel a programban valamilyen etikai megbeszélés, etikai kérdés, annak az a magyarázata, hogy az etikai bizottságok munkája a fentebb említettek miatt egyértelműen megnőtt, és nagyon fontos, hogy a bizottságok valamilyen egységes szemlélet alapján (de teljes önállóság mellett) hozzák meg a szabályoknak megfelelő döntéseiket.
Arra kérdésre miszerint: mondhatjuk-e, hogy az etikai alapvetések újragondolása zajlik-e jelenleg, azt mondom: nem. Az etikai elvárások alig változnak, amely extraktuma csak annyi: Cselekedj helyesen! Légy jó! Nyilván a kódexünkben azért igyekszünk megfogalmazni azt, hogy a többség véleménye, sőt a társadalom elvárása szerint mi a helyes, mi a jó. Ha újra gondolása nem is, de a folyamatos finomítása mindig is napirenden volt/van.
A jog és az etika viszonyát vizsgálva elmondhatjuk, hogy az utóbbi szélesebb értelmezést jelent. Véleménye szerint etikai kérdésekben elégséges mozgástere van-e a Kamarának? Vagy esetleg nagyobbra lenne szükségük?
Igen, az etika valamilyen szinten túlmutat a jogon, mert lehet valami jogszabályszerű, de mégis etikátlan. Ilyen például, amikor a jog adta lehetőséggel visszaélünk, vagy visszaélnek. Sajnos ez a mi praxisunkban is előfordult már, hiszen megtapasztalhattuk, milyen következményekkel jár, ha valaki gyógyszerészként nagy értékű és nagy mennyiségű gyógyszert vásárol fel „magának”!
Etikai eljárásokban a mozgásterünk szigorúan szabályozott és nem mindig egyezik a véleményünk a felülvizsgáló bíróságokkal. De demokráciában ezt szerintem el kell fogadnunk. Az mondjuk, nagy előrelépés lenne, ha az etikai eljárásokat valamilyen speciális jogszabály (például a kamarai törvény kiegészítése) alapján lehetne végrehajtani és nem a 2016.évi CL. számú általános közigazgatásról szóló törvényt (Ákr.) kellene alkalmazni. Talán egyszerűbb lenne az életünk.
Hogyan látja a hatósági szankciók és az etikai döntések között milyen kapcsolatot? Esetleg tapasztalható valamifajta elvi különbség? Többeket foglalkoztat az a kérdés is, hogy a hatósági vagy bírósági intézkedéseket követően van-e létjogosultsága az etikai eljárásoknak?
Az egészségügyi hatóság – a helyszíni ellenőrzésekkel – a vállalkozásokat ellenőrzi, és ha kell, azokat szankciókkal is sújtja. Az etikai eljárások pedig a gyógyszerész felelősségének és annak mértékének megállapításáról szólnak. Így természetes, hogy van különbség a két eljárás között. Hogyne lenne létjogosultsága az etikai eljárásoknak! Tisztáznunk kell megvalósult-e etikai vétség tényállása, ha igen, ki a vétkes és milyen mértékben. Nem mindig a személyi jogos gyógyszertárvezető a felelős a szabálytalanságért. Azt csak a bizonyítékok ismeretében, az érintettek meghallgatása után lehet megállapítani, hogy ki követett el normaszegést. Vizsgálni kell, bizonyítható-e az etikai vétség elkövetése, ha igen akkor az hanyagságból, gondatlanságból vagy szándékosan történt-e. A gyógyszerészek megítélése szempontjából nem mindegy, hogy tudjuk-e, ki miben felelős az etikai ügyekben. Nem beszélve arról, hogy a közösségnek joga van tudni, milyen helytelen magatartásformák léteznek, és miket ítél meg negatívan a gyógyszerészek által választott grémium, az etikai bizottság. A bizottságok tagjai általában mind gyógyszertárban dolgozó gyakorló gyógyszerészek. Csak meg tudják már kollektíven ítélni mi a helyes gyógyszerészi magatartás! Tehát az etikai testületek egészen más dimenzióban vizsgálódnak, mint a hatóság, és tapasztalatom szerint rendkívül kollegiálisak, messzemenően szem előtt tartják a gyógyszerészi etika, a becsület megőrzését.
Nyilvánvaló, hogy az etikai bizottság határozatainak jogszerűségét biztosítani kell. Felkészültek a bizottságok tagjai erre az egyre nagyobb jelentőségű feladatra?
Remélem, igen! Habár néhol előfordul – amit nem is értek –, hogy arról panaszkodnak az etikai bizottságok elnökei, hogy nem hajlandók a meghirdetett bizottsági ülésen részt venni a megválasztott tagok. A vállalt kamarai megbízatást nem teljesíteni az bizony etikai vétség. (Hogyan lehet a gyógyszerészek közösségét így megalázni?) De ez nem jellemző, csak azért jegyzem meg, hogy kiálljak azok mellett, akik rendesen, lelkiismeretesen végzik dolgukat. Egyébként az Etikai Kollégium Paál professzor úr vezetésével évente legalább kétszer tanácskozik, annak érdekében, hogy az etikai bizottságok egyre felkészültebbek legyenek az ügyek befogadásában. Elnök úr működtet egy jelentési rendszert, amely alapján meg lehet állapítani, miben, hogyan kell segíteni az etikai bizottságokat. Úgy gondolom, ha a bizottságok munkájuk elején igénybe vesznek jogi szakértőket, akik segítik az eljárások jogszerű lebonyolítását és a szabályos határozatok elkészítését, akkor hiba nélkül el tudják látni feladatukat. Kellő gyakorlat, tapasztalat megszerzése után, és az Etikai Kollégium elnökének iránymutató határozatmintáinak alkalmazásával, egy idő után már nem is lesz szükség első fokon jogi szakértő segítségére. A bizottságok tagjainak egyébiránt csak egy fő feladatuk van, mégpedig hogy döntsenek arról, a tárgyalt ügyben történt-e etikai vétség, vagy sem. Ehhez nem kell túl sok jogi ismeret. Elég a tisztesség!
Bizonyos szempontból pozitívumként értékelhető, hogy nő az etikai ügyek száma, ugyanakkor nem tartanak attól, a túl sok üggyel a gyógyszerészek maguk számolják fel a hosszú évek alatt kialakított jó hírüket?
A gyógyszerészek jó hírétnem az etikai ügyek száma határozza meg, hanem az elsöprő többség becsületes, precíz munkája! Bízom abban, hogy az etikai ügyek száma nem fog emelkedni a jövőben! Az Etikai Kódex következő módosításával meg akarjuk teremteni annak a lehetőségét, hogy az etikai határozatok szakmai nyilvánosságot kapjanak, azért, hogy tanulhassunk, okulhassunk belőlük, mi a helytelen, mi a helyes gyógyszerészi gyakorlat etikai vonatkozásban.
B. Zs.
