Süveges Gergő, az MTVA munkatársa kommunikációs tréninget tartott augusztus 25-én a Kamara vezetőinek.
Egy kommunikációs tréning szükségessége már korábban is felmerült a kamarai vezetőség körében, azonban a pandémia gátat szabott a megvalósításának. A járványintézkedések lazítása után nyílt lehetőség arra, hogy az érdeklődő országos és területi kamarai vezetők, illetve a Kommunikációs Bizottság tagjai betekintést nyerhessenek a nyilvános szerepléssel járó fontosabb kérdésekbe. 
A tréningre Süveges Gergő újságíró, kommunikációs tréner, coach vezetésével augusztus 25-én, a kihelyezett elnökségi ülés előtti napon került sor Bükkábrányban, a Jószerencse Háza termében. Az összejövetelen 26-an vettek részt.
Az interaktív tréning Süveges Gergő köszöntő szavaival és bemutatkozással vette kezdetét, majd a tréning három blokkban folyt.
Az első, bevezető részben a nyilvános szereplésre, rádióban vagy tévében közzétett, illetve a nyomtatott sajtóban megjelenő interjú adásával kapcsolatos tudnivalókról hallhattak a részvevők. Süveges Gergő részletezte azokat a szempontokat, amelyekkel az interjú alanyának tisztában kell lennie miután megtörtént a felkérés: milyen médiumról van szó, ki a riporter, élő adásban hangzik-e el a beszélgetés stb. A résztvevők nemcsak a riporter szándékaival és mozgásterével, hanem az interjú alanyának lehetőségeivel is megismerkedhettek. A tréning vezetője a fontosabb kezdeti lépések ismertetése után felhívta a figyelmet, hogy mennyire fontos, hogy az interjúalany már előre megfogalmazza magában mondanivalójának, üzenetének lényegét, és ezt lehetőleg mondja is el az interjú során.
Ugyan az első blokk is a hallgatóság aktív részvételével folyt, a másodikban erre még inkább lehetőség nyílt, az interaktív tréning ugyanis interjúhelyzetek modellezésével folytatódott. A részvevők által javasolt témákban először dr. Somogyi Orsolya, majd dr. Bodor Ádám „állt Süveges Gergő mikrofonja elé”. 
Miután mindketten hősiesen állták a kihívást, a beszélgetések elemzése következett, amiből több hasznos tudnivalóra is fény derült – ilyen volt például az, hogyan lehet kezelni a riporter által okozott kellemetlen helyzeteket.
A harmadik részben a belső kommunikációs kérdések, és azon belül is az asszertivitás került fókuszba. A részvevők által példaként felhozott szituációkra próbáltak együttesen asszertív megoldásokat találni.
Az interaktív tréning rövid értékeléssel zárult. Valamennyi résztvevő kivétel nélkül hasznosnak és előre mutatónak tartotta az összejövetelt. Sikerét jól jelzi, hogy miután dr. Hankó Zoltán felvetette, hogy szükség lenne-e a tréning folytatására, mindenki egyetértésének adott hangot.
B. Zs.
