Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2009. december 06.
Horváth Tamás elnöki beszámolója a küldöttközgyűlésen
Mindannyiunkat az minősít, amit tettünk. Küzdelmeinket, munkánkat így fogja majd az utókor is a mérlegre tenni. Mert mérleg mindig lesz - legalábbis Justitia kezében - és a patikákban is. Ameddig csak patika, patikus és lelkiismeret lesz a földön.

A Magyar Gyógyszerészi Kamara ez évi második küldöttközgyűlését december 5-én tartotta. A küldöttközgyűlés határozatképes volt. Napirend előtt dr. Horváth Tamás, a kamara elnöke átadta dr. Beck Józsefnénak az egészségügyi miniszter dícsérete oklevelet és dr. Kiss Istvánnak a Magyar Gyógyszerészi Kamaráért díjat.

Az első napirendi pontként elhangzott elnöki beszámolót teljes terjedelemben itt olvashatják:

Tisztelt Küldöttközgyűlés! Kedves Kollégák!

A közelmúltban váratlan, tragikus esemény rázta meg a gyógyszerész-társadalmat: egy megbomlott elme megmagyarázhatatlan, értelemmel fel nem fogható tette. Csütörtökön temettük áldozatát, Dékány Miklós gyógyszerészhallgatót. Rá emlékezve, és együttérzésünk jeléül, kérem, hogy egy perces, néma csenddel emlékezzünk a fiatalon elhunyt gyógyszerészhallgatóra, és ezzel is nyilvánítsuk ki részvétünket a szülőknek, a családnak.

Sajnos, nem ez az egyetlen esemény, amely árnyékot vet mostanában a gyógyszerész-társadalomra, negatívan befolyásolja közérzetünket. Engedjétek meg, hogy a helyzetet egy találkozás felidézésével jellemezzem. Még a ciklus elején, állásügyben keresett fel egy ifjú hölgy, aki - rövid ismerkedés után - megváltoztatta szándékát, és már egyáltalán nem akart a kamarához jönni. Mint mondta, azért, mert a kamara nem tudja számára a megfelelő környezet biztosítani. Nem értettük, mit jelent számára a "megfelelő környezet", hiszen világítás, íróasztal, fűtés - ha nem is túl sok és nem is túl nagy - azért még akadt a kamarában. A magyarázat szerint a hölgy úgy érezte, hogy az adott helyzetben egyszerűen nem tudna a siker reményével dolgozni, márpedig - mint mondta - neki sikerélményekre van szüksége, amit csak egy felfelé szálló, emelkedő szervezet biztosíthat. A kamara viszont egy lenyomott, éltető forrásaitól elvágott, sorsa ellen kétségbeesett küzdelmet folytató intézmény, ahol nem sok reménye lehet a szárnyalásra - fejtette ki. Úgy határozott tehát, hogy szakmai életét egy feltörekvő szervezetnél folytatja - nem tudom talált-e ilyet Magyarországon.

Ez a kis történet is mutatja, hogy mostanában nem volt könnyű az életünk. 2006 a teljes összeomlás éve lett. Olyan helyzetbe kerültünk, amelyben mozgásterünk összezsugorodott, valódi jogosítványokkal nem rendelkeztünk, a kamara tagjainak sorait szétzilálta a megélhetésért folytatott harc - és mindehhez még pénzünk sem maradt. A korábbi állapotok valósággal paradicsominak tűntek, főleg a kiűzetés állapotából nézvést. Az előző ciklus végétől bekövetkező események, a liberalizáció, a kamara jogfosztása máig meghatározzák életünket.

2007-2009 között a veszteségek számbavétele és lehetőség szerinti csökkentése, a kárenyhítés munkája folyt. Megpróbáltuk a szervezetet újjáépíteni, a pénzügyeket stabilizálni. 2008-ban és 2009-ben évről évre tárgyalássorozatot kezdeményeztünk a törvénymódosítás érdekében. Nem részletezem ennek a folyamatnak minden állomását - ezekről menet közben beszámoltunk, ezért most csak az összegzéssel folytatnám. A tárgyalások a szokott nehézségek közepette zajlottak: a tárgyalópartnerek időre-időre változtak, a kamara által készített szakanyagokkal nem foglalkoztak, nem találták, vagy nem vették figyelembe, a közösen kimunkált megállapodások jelentős része pedig írott malaszt maradt. Ilyen feltételek mellett is értünk el eredményeket, Tavaly például a gyógyszer expediálás elhatárolása a kereskedelmi gyakorlattól, a gyógyszerészi gondozás szaktevékenység jogi megalapozása és a gyógyszerészek foglalkozásdoktori címének törvénybe foglalása jelentős alapokat adott a szakma újjáépítéséhez.

Idei tárgyalási stratégiánk is a váltást tükrözte. Célul tűztük ki, hogy:
- helyezzék hatályon kívül, vagy halasszák el a teljes liberalizáció 2010 január elsejei dátumát;
- a patikalétesítést szigorítsák, hogy az új gyógyszertárak alapítása csak valódi többletszolgáltatások esetében legyen engedélyezhető;
- hogy a személyi jogos gyógyszerészek vezetői jogait erősítsék meg.

Továbbra is célként kezeltük:

- a gyógyszertár tulajdonlás szabályozását, hatékony fúzió- és integrációszabályozást;
- a gyógyszertári tevékenység szakmai színvonalának biztosítását, az etikai szabályozás helyreállítását;
- a patikák működőképességének megőrzését;
- és hogy a támogatott gyógyszerek körében egységes legyen térítési díj, szabályozott legyen a marketing és a promóció.

Mindezt abból kiindulva, hogy ez az állapot ahova jutott a gyógyszerellátás beavatkozást igényel.

Nézzük hát hogy is állunk!

A gyftv hatálybalépése óta 2009. augusztus 31-ig engedélyt kapott 464 új közforgalmú, 49 fiók és 17 kézigyógyszertár. Ezekből 10.000 lakos feletti településen engedélyeztek 397 gyógyszertárat , 5.000 lakos alatti településen 21-et de ennek a 21nek nagyobb része átalakulással létrejött gyógyszertár. 2006 és 2009 közepe között tehát 20%al több lett a közforgalmú gyógyszertár, a fiókok száma gyakorlatilag változatlan 650, és a kézi csökkent 10%al 250-re. A területi eloszlás közismert, a vidék ellátásán a létesítés semmit nem javított, közvetve viszont jelentősen rontott.

Az új gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetét illetően teljeskörű adatbázissal nem rendelkezünk, viszont a tendenciák jól kitapinthatóak. 2008. októberi felmérés szerint a tényszerűen (bizonyíthatóan) külföldi tulajdonú vállalkozások által működtetett gyógyszertárak száma 243 volt, azóta ez a szám növekedett. Folyamatosan növekszik a gyógyszertár-láncokhoz tartozó gyógyszertárak száma, mert az új gyógyszertárak többségét eleve ilyen módon hozzák létre, és a gyógyszertár-láncok agresszív felvásárlási politikát folytatnak. Óvatos becslésünk szerint a gyógyszertár-láncokhoz tartozó gyógyszertárak száma meghaladja az 500-at. A gyógyszertár-láncok között egyre dominánsabb módon vannak jelen a szakmai befektetők által létrehozott, vertikálisan integrált láncok. A különböző összefonódások révén a teljes vertikumra gyógyszergyártól nagykereskedőn át a gyógyszertárig kiterjedő vertikális struktúrák is létrejöttek és gyors ütemben erősödnek. A szaporodó egészségház-szakellátó konstrukciókban integrált alapellátási egységek jönnek létre, melyben közös tulajdonosi/irányítási felügyelet alatt működnek az orvosi rendelők a gyógyszertárral. A befektetések megtérülését elsősorban a gyógyszertári bevételekre alapozzák. Ez a konstrukció már nemcsak a gyógyszerész, hanem az egészségházba "beterelt" orvos szakmai függetlenségét is veszélyezteti és kiszolgáltatottá teheti az önkormányzatot az alapellátás-szervezési kötelezettségeinek teljesítésében. A konstrukció a gyógyszertárak közötti versenyt is gátolja. A közös tulajdonosi/irányítási felügyelet profitérdeke számos esetben ütközik az egészségpolitika -, a támogatáspolitika -, a beteg érdekeivel és az orvosi-gyógyszerészi szakmai érdekekkel. A láncokban és az egészségház konstrukciókban jellemző, hogy a gyógyszerészek önálló gyógyszerész-szakmai döntéshozatali pozíciói sérülnek.

A támogatáspolitikában és a gyógyszerrendelés szabályozásában bekövetkezett változások miatt a gyógyszer-kiskereskedelmi ágazat az elmúlt időszakban jelentős gazdasági problémákkal került szembe. A 2006. évi több mint 75 MrdFt-os ágazati árréstömeg 2007-ben mindössze 69 - 69,5 MrdFt volt. 2008. évi adataink szerint az ágazat árrésbevételei 69 MrdFt-ot tettek ki . Ez 5 Mrd forinttal kevesebb mint a rendszer számított működési költsége. Ez ágazati szinten veszteséges működésre, a felhalmozott tőke felélésére illetve szürkegazdasági módszerek alkalmazására utal.

A közfinanszírozott gyógyszerforgalomból származó árrésbevétel 2008-ban 48,4 MrdFt-ot tett ki, ennek a termékkörnek az átlagos árrésszintje (a fogyasztói ár százalékában) 11,4%. A forgalom kb. 43%-a a fix árréssávban realizálódik (850 Ft), 11%-ának árrésszintje 1% alatt van. A csökkenő árréstömeg-bevétel és a működő egységek számának gyors növekedése miatt az egy gyógyszertárra jutó árréstömeg-bevétel drasztikus mértékben csökkent.

Az ágazat határidőn túli tartozásállománya gyorsuló ütemben nő: nagykereskedők beszámolói alapján a közelmúltban ennek mértéke több mint kétszeresére nőtt, ma meghaladja a 10 MrdFt-ot. A nagykereskedőknek eladósodott 7-800 száz gyógyszertár közül egyre több ellen folyik felszámolási eljárás, illetve - tudomásunk szerint - egyre több ilyen gyógyszertár kerül nagykereskedői érdekkörbe.
Az újonnan nyíló gyógyszertárak forgalmának megszerzésére (a piaci részarány biztosítására) a nagykereskedők között komoly verseny alakult ki, ami jelentős mértékben csökkentette a piacra lépés és a piaci pozíciószerzés költségeit és elősegítette a patikaalapítást (készletfeltöltési támogatás stb.). Ez egyben a régi stabil patikahálózat konkurenciájának az erősödését is okozta. Az utóbbi időben két gyógyszertárlánc esetében ez az üzleti döntés jelentős jogi konfliktusokat és gazdasági zavarokat okozott, félő, hogy az itt keletkezett károkat végül is korrekt partnereikkel fizettetik meg az érintett nagykereskedők. Az egész ágazat érdeke, hogy ilyen esetek ne ismétlődjenek.

2008-as adatok szerint a lakossági gyógyszerellátásban 5030 (szak)gyógyszerész, 6850 (szak)asszisztens és 2850 egyéb foglalkoztatott dolgozik. Egy év alatt a foglalkoztatottak száma 2600-al nőtt de ebből mindössze 420 a gyógyszerész Az egy gyógyszertárra jutó átlagos foglalkoztatotti létszám 6,8 (a döntően új létesítésű Kft-knél ez a szám 6,5). Az egyidejűleg jelen lévő szaklétszám 3,5-ről 3,2-re csökkent. Ezek az adatok súlyos szakemberhiányt jeleznek.

A fokozódó versenyhez, a munkaerő-hiányhoz és a szűkülő anyagi lehetőségekhez a gyógyszertárak különbözőképpen viszonyulnak. Egyre jellemzőbb, hogy az újonnan létesített és eredetileg 60 óránál hosszabb heti nyitvatartást vállaló gyógyszertárak a szaklétszám hiányára való tekintettel nyitvatartásiidő-csökkentést kezdeményeznek. A régebb óta működő gyógyszertárak körében - főleg a versenynek jobban kitett városokban - megfigyelhető a nyitva tartási idő nyújtására irányuló törekvés, azonban már ennek is gátat szab a munkaerő-hiány. A szűk szaklétszám miatt gyógyszertári alap-tevékenységek sorvadnak el (pl. magisztrális gyógyszerkészítés), túlterheltek a szakemberek és az asszisztensek is sok esetben a kompetenciájuknak nem megfelelő tevékenységet folytatnak. A jelenlegi gazdálkodási paraméterek mellett még a jelenlegi szaklétszám és összetétel sem tartható meg középtávon, ennek következtében a szakmai problémák további súlyosbodására kell számítani. Egyre nehezebb a gyógyszertár nyitvatartási idejében a gyógyszerészi jelenlét biztosítása. Mindennek gyógyszer- és ellátásbiztonsági kockázata van.

A kiegyensúlyozott gyógyszertári készletezés egyre nehezebb: csökkenő forgalom mellett, növekvő számú készítményből több patikában kell a megfelelő készleteket kialakítani. A forgalomban lévő gyógyszerkészítmények értéke is nő. Emiatt egyre gyakoribb az olyan típusú ellátási probléma, amikor a betegnek a gyógyszeréért másnap a patikába vissza kell fáradni, a gyógyszerbeszerzés a beteg számára többfordulóssá vált Ez - a hiányköltségek növekedése mellett - bizalmi és ellátás-minőségi problémákat is felvet, állandó konfliktust okoz. Magyarországon megszűnt az ellátásbiztonság. A magisztrális gyógyszerkészítés a gyógyszertárnak gazdaságilag veszteséges, az ügyelet/ készenlét munkajogi és gazdasági vonatkozásban egyaránt aránytalan, sokszor kezelhetetlen terhet jelent.

A jelenlegi szabályozás szerint a (személyi jogos) gyógyszerész szakmai önállósága korlátozott. A kialakulóban lévő gyakorlat szerint a tulajdonos üzletpolitikai és szakmai kérdésekben is irányítja a szakembert. Terjed a szakmai szabályokat figyelmen kívül hagyó gyógyszer-expediálási gyakorlat. Számos esetben olyan marketing eszközök alkalmazására kerül sor, melyek nem a beteg javát szolgálják, hanem a piacszerzésre irányulnak. Ma a gyógyszertári üzemvitel alakításában a profitszempontok elsődlegessége biztosított a szakmai megfontolások helyett.

Az etikai színvonal érzékelhetően romlik. A kamarának nincs lehetősége arra, hogy ez ellen érdemben lépjen fel, az etikai szabályozás rossz, működésképtelen. A szakgyógyszerész-képzés visszaszorult. Az asszisztensek, szakasszisztensek képzésének színvonala - a rossz szabályozás miatt - nem egyenletes, a megnövekedett kompetencia ellenére a képzés rendszerében leépülést tapasztalunk. Mindezek megkérdőjelezik a gyógyszer- és ellátásbiztonság, a szolgáltatásminőség színvonalát. Ez ma Magyarországon a lakossági gyógyszerellátás helyzete.

Sokszor jut eszembe a gimnáziumi latinból a tekintélyes Cicero konzul Catilina szenátor elleni beszédének kezdő sora:
Quosque tandem abutere, Catilina, patientia nostra?
Ugyan meddig élsz még vissza a türelmünkkel te hatalommániás Catilina?

Eszembe jut, amikor kormányzati oldalról tárgyalópartnereinkre gondolok. Eszembe jut, ha erre a parlamenti ciklusra, a válságkezelő kormányra gondolok. Eszembe jut, ha kérdezik a patikában: kik a felelősök?

Ugyanaz történik, mint tavaly történt.
Hosszú hónapok kemény munkájával elértük a kormányzati egészségpolitikai szereplők egyetértését. Mind Székely Tamás miniszter, mind a bizottság elnöke Kökény Mihály nyilvánosan is elkötelezte magát a törvénymódosítás mellett. Nyilvánosan is elmondták, hogy a változtatásra valóban szükség van, és hogy megállapodtak a kamarával ennek tartalmában. Ennek megfelelően került a törvényjavaslatba a 2010-es dátum kitolása 2013-ra, a betegek számára valódi többletszolgáltatást jelentő heti 84 órás nyitva tartás plusz ügyelet, a támogatott gyógyszerek térítési díjának egységessé tétele és a maximált ár megszüntetése. Az egészségügyi bizottság ülésén - ellenszavazat nélkül - elutasították Böhm András, Molnár Lajos, SZDSZ ezzel ellentétes javaslatait. Elutasították Herényi Károly MDF ellentétes, ezeken túlmenően romboló javaslatait. Herényi úr szerint például nem kell labor a gyógyszertárakba, jó lenne ha egy felelős vezető két gyógyszertárat vezethetne és a házhozszállításhoz nem kell szakember. A bizottságban elutasították ezeket az indítványokat tisztességgel. Tették ezt a végső fordulóig, amikor is a bizottság saját módosító javaslatként visszahozta az SZDSZ módosítójavaslatát, hogy a 84 óra kerüljön ki a törvényjavaslatból.

Döbbenet.

Még nagyobb döbbenet, hogy Mikola István is megszavazta. Ezért másnap a Fidesz népjóléti kabinetje elnézést kért.

A kormányoldaltól Magyarázatot kértünk, megkaptuk: pragmatikus kompromisszumok sorozatával tudják csak biztosítani a többséget, és akik ma SZDSZ képviselőként ülnek a parlamentben ezt nem hajlandók elfogadni. Látjuk: megint a régi nóta. Küzdünk, meggyőzzük a szaktárcát, a bizottsági tagokat, a szakértőket, aztán jön a legfőbb érdek: a parlamenti többség biztosítása a szavazásnál. Most a költségvetést kellett megszavazni, aztán majd az egészségügyi salátatörvényt és úgy sejtjük: megint egy politikai alku áldozatává vált a gyógyszerellátás kérdése. Hétfőn részletes vita és döntés a módosító indítványokról, egy hét múlva zárószavazás.
Mindezek ismeretében fölmerül a kérdés: vajon mi értelme van az egyeztetésnek akkor, amikor a tisztességes és normális szakmapolitikának nincs cselekvési tere, érvényesítésének alig van esélye.

Mit tehetünk? Vagy mi mást tehetünk?

Jó lenne, ha erre a kérdésre, most - mint a varázsló a nyulat a kalapjából - valami váratlan, csodás lehetőséget tudnék előhúzni. Sajnos, ilyen nincs. Van azonban valami más lehetőség helyette: egy másik döntés, amelyet nemsokára az ország polgárai hoznak meg, ők mondanak majd véleményt erről a politikáról, és arról a helyzetről, amelybe jutottunk - mi, a betegek, az orvosok - és mindenki más.

Quosque tandem abutere patientia nostra?

A változást a következő kormányzati ciklustól várjuk. Mint minden más politikai erővel, a mai ellenzékkel is folytattunk megbeszéléseket. Ennek alapján ma reálisnak tűnik, hogy az említett kérdésekben egy etikus újraszabályozásban és a kamarai törvényben is változás legyen. Ez azonban még a jövő, amiben bízhatunk, és amiért megint csak meg kell dolgoznunk.

2010-ben - a tárgyalások mellett - új szakmapolitikai fejezetet nyitunk. A veszteségek és a sérelmek orvoslása ugyanis nagyon fontos, de az elmúlt években nem vitte előre ügyünket - tény, hogy a mi igényeink ugyanis csak nekünk fontosak igazán. Ezért új stratégiai céljainkat úgy alakítottuk ki, hogy azok a gyógyszerellátással szemben támasztott társadalmi igénynek, a minőség, hatékonyság és biztonság hármas követelményének feleljenek meg.

Az irányváltás tehát azt jelenti, hogy a sérelmi politika helyett egy új szempontból, a hivatással szemben támasztott társadalmi igény felől közelítjük meg a kérdést, ezt egyeztetjük össze a szakma érdekeivel, és a döntéshozók számára ezen az alapon kínálunk megoldásokat.

Kedves Kollégák!

A jövőre való felkészülésben segítségünkre lesz az a sok előremutató elemzés, kidolgozott javaslat, amely már elkészült. Ezeket eredménynek tekinthetjük, még akkor is, ha eddig egyáltalán nem, vagy csak részben valósultak meg. Ezek komoly szellemi termékek, amelyekben végiggondoltuk a megoldási lehetőségeket, és megfogalmaztuk a kívánatos lépéseket.  Egy olyan a helyzetben, amikor nem a miénk a döntés joga, nem az minősít minket, hogy mit értünk el, hanem az, hogy mit tettünk.Saját cselekedeteinkért kell a felelősséget vállalnunk, azért, ami rajtunk múlott, amit nekünk kellett és lehetett megtenni. És ezt megtettük.

Ez a megállapítás azonban nem csak a kamarára igaz, hanem minden egyes gyógyszerészre is. Mindannyiunkat az minősít, amit tettünk. Küzdelmeinket, munkánkat így fogja majd az utókor is a mérlegre tenni. Mert mérleg mindig lesz - legalábbis Justitia kezében - és a patikákban is. Ameddig csak patika, patikus és lelkiismeret lesz a földön.

Szeretném beszédemet egy idézettel zárni: Ady Endre: A perc-emberkék után című verséből egy versszakot idéznék:

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél