Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2009. február 05.
E-RECEPT MAGYARORSZÁGON?

Ambiciózus terveket sző az egészségbiztosító, amikor a papír alapú vényeket már az év végétől elektronikus megoldással váltaná ki.

Budapest környéki település, hétköznap délután fél kettő. A háziorvos csak fél óra múlva kezd rendelni, de a váróteremben már nagy a nyüzsgés. Többnyire nyugdíjas korú, krónikus betegséggel együtt élő páciensek gyülekeznek, akik csak az újabb adag gyógyszer felírásáért jöttek. Megérkezik a háziorvos, az asszisztens pedig sorra írja a vényeket, közben a betegek beszélgetnek, pletykálnak, mintegy"nyugdíjas klubban". Ezzel szemben Stockholm környékén már jó ideje nem a rendelő a társasági életszíntere. Ha valakinek csak a "szokásos dózisokra" van szüksége, akkor felhívja az orvost, aki a számítógépe elé ülve kitölt egy digitális formanyomtatványt, és az így kiállított e-receptet elektronikusan eljuttatja a patikának.

NAGY PROJEKT.

A svéd modell többnyire csak a vágyképei között bukkan fel a magyar egészségügy irányítóinak, ám lapunk úgy tudja, hogy az e-receptet már az idén szeretnék beindítani, még ha kissé "fapadosabb" változatban is. Pontosabbat jelenleg nehéz mondani, mivel a szolgáltatást kezelő Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a Figyelő érdeklődésekor teljes mértékben elzárkózott attól, hogy betekintést engedjen a tervekbe, mondván: az e-recept része egy nagy projektnek, amelynek előkészítése most zajlik. Információink szerint az OEP előszeretettel vizsgálja a svéd megoldást, ám egy komplett e-recept megoldáshoz szükség lenne egy olyan dedikált távközlési hálózatra - vagyis a hazai távközlési infrastruktúra kapacitásán belül egy speciálisan elkülönített részre-, amelyhez az összes receptfelíró orvos és az összes beváltó patika széles sávon csatlakozik. Svédországban erre a Sjunet-rendszer szolgál, de a megoldás hasonlítható akár a magyar oktatási intézményeket összekötő Sulinethez is. Az angol BT Limited fővállalkozásával tavaly októberre hazánkban W is kiépült már egy olyan távközlési-informatikai mintaprojekt, amely három régió kórházait és orvosait kapcsolja össze. Az úgynevezett Intézményközi Informatikai Rendszer azonban egyelőre a háziorvos-szakorvos-kórház kapcsolatra koncentrál, patikák nem vesznek benne részt. Miután Svédországban az orvos kitöltötte az e-receptet, két megoldás közül választhat. Ha a beteg tudja, hogy mikor és melyik patikában szeretné felvenni a gyógyszert, akkor elektronikusan elküldheti kifejezetten oda, ahol aztán a kért időpontra biztosan be is szerzik a kívánt szert. A másik útnál a svéd  gyógyszertárak úgynevezett központi postaládája a címzett. Ekkor a beteg bármelyik patikába betérhet, ahol a szintén szélessávú távközlési kapcsolattal rendelkező  gyógyszerész hozzáfér e postaládához, és a beteg személyazonossága alapján lehívja a receptet. A páciensnek mindkét esetben igazolnia kell magát. E központosított patikai rendszer bevezetését megkönnyítette, hogy Svédországban mind a 900  gyógyszertárat az állami tulajdonban lévő Apoteket AB üzemelteti. Magyarországon ezzel szemben a körülbelül 2,4 ezer patika mintegy 2 ezer - sokszor csőd közeli állapottal küzdő – kistulajdonosát kellene rávenni a csatlakozásra. Kérdés, mindezt ki finanszírozná, hiszen emlékezetes, sok kisebb forgalmú vidéki patikatulajdonosai számára már az is komolytehertételnek bizonyult, hogy kötelezték őket egy gyógyszer-információkat tartalmazó számítógép elhelyezésére a vásárlói térben.

ELŐNYÖK ÉS MEGTÉRÜLÉS

A svédek egyébként2001januárjában kezdték tervezni a projektet, a kiépítés 2002 októberétől bő egy éven áttartott, a szolgáltatás pedig 2004 januárjában indult. Mindezek fényében a magyar ütem még inkább ambiciózusnak tűnik. Svédországban a szisztéma kiépítésére és működtetésére 2008 végéig összesen 155 millió eurónak megfelelő összeget költöttek, de a felmérések szerint megérte: a megtakarítások, illetve az átállásnak köszönhető "előnyök" a kétszeresét teszik ki a ráfordításoknak. Igaz, ez utóbbi tétel kiszámításánál főleg olyan nehezen megfogható tényezőket "fordítottak euróra", mint például azt, hogy az orvosok több időt tudtak fordítani a betegekre, vagy, hogy a patikusok biztosan az orvos által felírt gyógyszert tudják kiadni, és valóban az előírt dózisra hívják fel a figyelmet. A projektnek még így számolva is csak mostanra térült meg. Egy  gyógyszeripari szakember lapunknak elmondta, szerinte Magyarországon meglehetősen magas azoknak az eseteknek az aránya, amikor a patikus helyettesíti az orvos által felírt  gyógyszert. Ezt persze megteheti, ha az adott hatóanyagnál marad, csak éppenséggel a rendszer egyik anomáliája, hogy ő a beteg számára drágább készítmény eladásában érdekelt. Bevétele ugyanis arányos az eladott  gyógyszerek összesített forgalmával, ha tehát drágább szerrel helyettesít egy olcsóbbat, akkor több pénz marad nála. Egy efféle cserét könnyen lehet indokolni azzal, hogy a felírt készítmény éppen nincs készleten, az pedig már csak a patikus becsületességén múlik, hogy ez tényleg így van-e. Elektronikus környezetben mindezt sokkal könnyebb ellenőrizni, és vélhetően ez is ott lebeg az OEP-vezetők szeme előtt. A hasonló svéd szisztémára 2008 végéig 155 millió eurónyi összeget költöttek.

Figyelő 2009. február 5.

2018-2020 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél