Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924, Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu  Hivatali kapu: MGYK
Web: www.mgyk.hu
Nyomtatható változat
2009. október 12.
Kórházi gyógyszerek: túl sok a hiba? - weborvos.hu
Utolsó módosítás: 2018. november 7.

Olvashatatlan kézírás, értelmezhetetlen rövidítések, egyforma dobozok: szakdolgozó legyen a talpán, aki nem téveszt a gyógyszerosztáskor.

Bár kevés kutatás foglalkozik a gyógyszereléssel összefüggő nemkívánatos eseményekkel (ADE), a szakemberek mégis azt feltételezik, hogy az ellátási hibák – amelyek minden tizedik, kórházban kezelt beteget érintenek – nagy része összefügg a gyógyszerkezeléssel, derült ki az ötödik alkalommal megrendezett betegbiztonsági fórumon. A gyógyszerelés során bekövetkező hibákkal és azok megelőzésével dr. Belicza Éva minőségügyi szakember irányításával foglalkoztak a fórum résztvevői a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában (EMK).
A rendelkezésre álló kutatási adatok szerint a fekvőbeteg intézményekben a gyógyszereléssel összefüggő nemkívánatos események gyakorisága a felvett betegek számához viszonyítva öt-hat százalékra tehető. Amerikai szakemberek mutatták ki, hogy a hibák 57 százaléka jelentős romlást, 37 százaléka súlyos, 12 százaléka fenyegetett állapotot okoz, egy százaléka pedig halálhoz vezet. A hibák következtében négy és fél nappal nő egy beteg ápolási ideje, ami 4700 dolláros többletköltséggel jár. Ugyanakkor a nemkívánatos események ötven, sőt akár hetven százaléka is megelőzhető, ha betartják a gyógyszerelés alapvető feltételeit.
A hibatípusok közül a dózistévesztés képviseli a legnagyobb arányt, ezt követi a rossz gyógyszerválasztás, majd a beadás rossz időpontja vagy a gyógyszerbevétel elmaradása, a monitorozás – ami például rávilágítana a beteg allergiájára – elmaradása, illetve a lejárt határidejű szerek alkalmazása. A gyógyszerelési hibák okaira a fórum résztvevői is igyekeztek saját tapasztalataik alapján fényt deríteni, így többek között felvetődött okként a szervezetlenség, a fáradtság, kiégettség, az olvashatatlan orvosi kézírás és túl sok, értelmezhetetlen rövidítés – bizonyságul lázlapokat mutattak be, amelyek áttekinthetetlenek voltak, illetve a szakdolgozóknak kellett kitalálniuk például az infúzió lefolyási időtartamát –, a hatástalan kommunikáció a beteggel, sokfelé szakadó figyelem (sok telefonhívás) és koncentrációhiány.
Mindannyian fontosnak tartották a betegek tanítását, illetve bevonását a gyógyszerelésbe, hiszen segítségükkel csökkenthetők a gyógyszerelési hibák.
A személyiségi jogok védelme miatt sok helyen lekerültek az ágyak végéből a lázlapok, holott nélkülözhetetlenek a betegbiztonság szempontjából érvelt az egyik hozzászóló, aki még a név felírását is szükségesnek tartja: inkább az ombudsmannal vitázik, mintsem a bíróság előtt kelljen magyarázkodnia ellátási hiba miatt, tette hozzá.
A generikumok megjelenése sok gondot okoz, ugyanis sokszor az azonos hatóanyagot tartalmazó gyógyszereknek egészen más nevük van, így különböző helyre kerülnek a gyógyszerszekrényben. Szintén újabb gondként jelentkezik, hogy a gyógyszergyárak nem a gyógyszerek megkülönböztethetőségére törekszenek, hanem inkább arra, hogy a dobozok egységes, a gyártó ismertségét szolgáló dizájnt kapjanak. Emiatt sokszor szinte azonos kinézetűek a teljesen más hatóanyagú gyógyszereket tartalmazó dobozok, s ez is tévedéshez vezethet a gyógyszerkiadáskor. A tévedéseket igyekeznek elkerülni, például az azonos kinézetű gyógyszereknél feltűnő színcsíkot rajzolnak vagy nyomnak a dobozra.
A hibák, tévedések elkerülésére a nemzetközi ajánlások is terítékre kerültek: szóbeli rendeléseknél (például telefon) a fogadó félnek le kell írnia és vissza kell olvasnia az elhangzottakat. Tilos olyan rövidítéseket használni, amelyek könnyen félreolvashatók vagy félreértelmezhetők. Tizedestörtek esetében, ha a tizedesjegy értéke 0, akkor tilos kiírni, mert félreolvasható (például 1,0 könnyen olvasható 10-nek).
Szó esett a 2008-ban született a Bázeli Nyilatkozatról, amely a kórházi gyógyszerészet elvárásait fogalmazza meg. Így például a sokat idézett ötös szabályt (five rights), amelynek minden kórházi gyógyszerelési tevékenységben érvényesülnie kell: a megfelelő betegnek a megfelelő gyógyszert a megfelelő dózisban, a megfelelő adagolásban és a megfelelő időben. A nyilatkozat összesen 75 pontban rögzíti elvárásokat a gyógyszerbeszerzéstől a felíráson át az ellenőrzésig, képzésig. Szintén szóba került a kevésbé ismert, az Országos Gyógyszerészeti Intézet által 2008-ban kiadott módszertani levél, amely a betegágy melletti gyógyszerészi tanácsadással (OGYI-P-67-2008) foglalkozik azzal a céllal, hogy elősegítse a kórházakban a gyógyszerek biztonságos, ellenőrzött felhasználását.
A résztvevők úgy vélték, hogy rengeteg írott szabály van, de az ajánlásokat, utasításokat sokszor éppen azok nem ismerik, akiknek alkalmazniuk kellene. Az is felvetődött, hogy a kevesebbel többre mennének, vagyis jobb lenne, ha a szabályokból (protokollok, eljárásutasítások) kevesebb lenne, de azokról megfelelő tájékoztatásban részesülnének a munkatársak, és így alkalmaznák ezeket az ellátásban.
Minden résztvevő megkapta az EMK által indított, NEVES (anonim jelentő) program gyógyszereléssel kapcsolatos jelentési lapját – amely a fórum honlapjáról is letölthető – azért, hogy a résztvevők küldjék a jelentéseket, és a belső vizsgálatok során fel tudják tárni saját problémáikat.
2018 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA