Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2009. január 14.
Sarc receptre - Magyar Demokrata
Januártól kötelező szakmai továbbképzésen részt venni azoknak az orvosoknak, akik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által kívántnál nagyobb értékben írnak fel társadalombiztosítás által támogatott gyógyszert a betegeiknek.

A korbácsrendeletnek nevezett intézkedést még Horváth Ágnes egészségügyi minisztersége idején dolgozták ki, ám a szakma egyöntetű felháborodásának hatására tavaly nyáron a kormány végül elállt a bevezetésétől. Ősszel azonban újból leporolták a korábban sutba dobott tervezetet, melynek célja a hivatalos megfogalmazás szerint "a minőségi és hatékony gyógyszerrendelés ösztönzése". Az előkészítők azonban azt is el akarták érni, hogy az orvosoknak ne legyen érdekük szoros kapcsolatban állni a gyógyszergyártó cégekkel. Vagyis a tárca áttételesen korrupcióval gyanúsította meg az egész orvosszakmát, ami a maga nemében páratlan jelenség, ugyanakkor beleillik abba a hangulatkeltésbe, melyet a szocialista-li be rá lis kormány az első perctől kezdve folytat egészségügyi reformnak nevezett politikája végrehajtása érdekében. Az eredeti elképzelések szerint pénzbüntetéssel (!) sújtották volna azokat a doktorokat, akik "rendszeresen, indokolatlanul és szakmailag megalapozatlanul" nem engedelmeskednek annak az utasításnak, hogy azonos hatóanyagú, de a társadalombiztosítás számára olcsóbb gyógyszert írjanak fel betegeiknek. Vagyis a gyógyszerek árát lehetőség szerint a rászorulókkal fizettetnék meg, miközben továbbra is levonnák tőlük a társadalombiztosítási járulékot. Joggal merülhet föl a kérdés, hogy akkor utóbbit miért is fizettetik ki az emberekkel. Annál inkább, hiszen az eredeti elképzelések szerint a gyógyszerészek kompenzációt kaptak volna, ha olcsóbbal helyettesítik a drágább készítményeket. Hogy ezt ki és miből fizette volna, az mindmáig rejtély. Annyi kijelenthető, hogy a Horváth Ágnes vezette tárca ötlete kissé ellentmondásos volt. Az abszurd ötletet hevesen támadták az orvosok, a betegek érdek-képviseleti szervei és a gyógyszerészszakma is. A tiltakozók azt is sérelmezték, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a gyógyszerárak alakulásától függően negyedévente változtatja az orvosságok társadalombiztosítási támogatásának mértékét, s ezáltal - az ismét bevezetni szándékozott rendelet szerint - ilyen időközönként más-más, de mindig a legolcsóbb gyógyszert kellene felírniuk az orvosoknak. Ám minden betegnek megvannak a sajátosságai, s van, akinek állapota romlik, ha negyedévente változtatják gyógyszerét. Sok ember kényszerült már emiatt lemondani a megszokott és jól bevált készítményekről, tavaly ugyanis már nem kérhették a betegek régi gyógyszereik felírását. Ráadásul a háziorvosoknak kiosztott gyógyszer-helyettesíthetőségi lista sokszor nem egyezik meg a patikák listáival, így a betegek pontos tájékoztatása időnként lehetetlenné válik. A szakma szerint elképzelhetetlen, hogy a gyógyszerárakhoz igazítsák a terápiát, mivel ez azt jelenti, hogy a kispénzűeknek kevesebb esélyük van a gyógyulásra. Az elképzelés tehát sérti az esélyegyenlőség elvét és az orvoslás szabadságát, s megalázó módon pénzügyi szempontoknak rendeli alá a gyógyítás tudományát. Ráadásul gyakran a drágább készítmény az olcsóbb, mivel rövidebb ideig kell szedni. A felfrissített tervezet a korábbi változatnál némileg körültekintőbb, amennyiben az orvosoktól megkívánt napi gyógyszerfelírási ármaximum meghatározásakor korábban megfogalmazott szakmai véleményeket is figyelembe vettek. Eszerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár negyedéves időtartamra állapítaná meg az egy-egy gyógyszercsoport esetében kívánatos napi társadalombiztosítási támogatás mértékét, s ennek betartatására folyamatosan figyelné az orvosok gyógyszerrendelését, s a "bűnösök" nevét feltüntetné honlapján. Akik negyed esztendő alatt ötvenezer forintnál kevesebb társadalombiztosítási támogatást vettek igénybe, nem kerülnének föl a "szégyenfalra", azoknak viszont, akik az előre meghatározott értéknél drágábban írnak fel gyógyszereket, meghatározott témában, saját költségükön szakmai továbbképzésen kellene részt venniük. Ez január elsején lépett életbe, programját az Országos Egészségbiztosítási Pénztár dolgozta ki. Mely, mint neve is bizonyítja, pénzügyi szerv, nem pedig egészségügyi szakintézmény. A szakmailag megalázó intézkedéstervezet fölmelegítése botrányt kavart, már csak azért is, mert Székely Tamás egészségügyi miniszter meg sem kísérelt egyeztetni a szakmai kamarákkal. Ezen túlmenően azonban egyetlen szó sem esik benne arról, hogy milyen módon tudja az orvos bizonyítani gyógyszerfelírása jogosságát, helyességét. Vannak ugyan olyan betegségek, amelyek súlyossága leletekkel, röntgenfelvételekkel és más dokumentumokkal igazolható (merthogy nem árt, ha ezentúl a doktorok bizonyítékokkal védik magukat), ám számos nyavalya esetében az orvos saját tudása alapján, járulékos vizsgálatok nélkül állítja fel a diagnózist. S ha ilyenkor túllépi az engedélyezett pénzügyi keretet, a figyelő szerven múlik, hisz-e neki vagy sem. Hogy milyen súlyos támadás ez az orvosszakma ellen, azt bizonyítja, hogy amennyiben életbe lépett volna a korbácsrendelet eredeti változata, a háziorvosok 35 százalékának, a kórházi és más szakorvosok 44 százalékának kellett volna büntetést fizetni túlzott összegű gyógyszerfelírás miatt. Az eredeti tervezet elvetése mellett ugyanis tavaly július óta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár figyelte a gyógyszereket felíró orvosokat, előre bejelentve, hogy aki a gyógyszertámogatás összegét tartósan és legalább 50 százalékkal túllépi, tételes helyszíni ellenőrzésre számíthat. Tehát a kormány mindenképpen büntetni akar. Ez pedig nyilvánvalóan növelheti a pályaelhagyók amúgy is magas számát, s így akár rövidebb távon is az ellátási rendszer összeomlásához vezethet. Mindezzel kapcsolatban megkerestük az Egészségügyi Minisztériumot. A tárcánál a sajtóosztályra irányítottak minket, ahol azt kérték, kérdéseinket e-mailben küldjük el. Így is tettünk. A tárcától érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy csak a szankcióra, vagyis a kötelező szakmai továbbképzésre vonatkozó rész lesz újdonság a már bevezetett rendeletből. A minisztérium szerint ez a szakmai munka minőségét javítja, így a betegek javát szolgálja, az ellátást pedig nem veszélyezteti. Az orvosokat a tervek szerint informatikai programokkal is segítik majd. Mint elmondták, a hatékony gyógyszerválasztás lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló forrásokat "ésszerűen, szakszerűen és hatékonyan" költsék el. A biztosító feladata pedig a minisztérium szerint az, hogy fokozottan ellenőrizze a szakmai és költséghatékonysági szempontok érvényesülését. A jogszabályt összességében nem büntető, hanem tájékoztató jellegűnek tartják, miután a rendszeren keresztül minden orvos tájékozódni tud kollégái vényírási szokásairól. Hozzátették, az eddig eltelt időszakban egyetlen orvost sem ért hátrány az ösztönző rendszerből kifolyólag. Azt viszont nem tették hozzá, hogy ez azért van így, mert a szankciókat még nem vezették be. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál többszöri megkeresés után szűkszavúan csak annyit közöltek, a szerv nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó, így nem kommentálhatják a rendeletet. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint jogos követelmény, hogy az orvos meg tudja indokolni, milyen gyógyszert miért ír föl, s a monitorozásban sem talál kivetnivalót, ám egy ilyen rendeletet nem volna szabad addig bevezetni, míg nem látható át az egész rendszer. Ráadásul az újra felmelegített jogszabály eltér attól, amiben korábban sikerült megállapodni a kormánnyal, jelesül abban, hogy ne anyagi feltételrendszerrel szankcionáljanak.

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél