Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2008. augusztus 25.
Tagdíjkoncepció 2009
Szempontok az MGYK tagdíjfizetési rendszerének elôkészítésével kapcsolatban

A Magyar Gyógyszerészi Kamara májusi küldöttközgyûlésének határozata értelmében az MGYK tagdíjfizetési rendszerének elôkészítésével kapcsolatos anyagot a Gyógyszerészi Hírlap augusztusi számában kell közzétenni.

Az MGYK Tagdíj-Munkabizottsága június 16-i ülésén összegezte a – legutóbbi küldöttközgyûlésen, elnökségi üléseken és a megyei elnökök értekezletén elhangzottakra, valamint a bizottsági tagok személyes adat- és véleménygyûjtésére alapozott – tényeket, szempontokat és javaslatokat, és ezeket a 2009-tôl bevezetésre kerülô tagdíjrendszer kialakítását megelôzô szakmai vita vitaindítójaként ezúton teszi közzé. A vitaindítót elsôsorban a jól érzékelhetô vitapontok figyelembevételével, a stratégiai célok kijelölésének szándékával, és kevésbé a jövô évi költségvetéssel közvetlen összefüggésben állítottuk össze. Szükségesnek tartjuk ugyanis az új helyzethez igazodó, a lehetôségeket és a szükségszerûségeket egyaránt figyelembe vevô tagdíjrendszer kialakítását, s ezt a munkát az elvek kialakításával és a stratégiai célok meghatározásával kell kezdeni.

Tapasztalatunk szerint az MGYK tagsága és a gyógyszerészszakma a kényszerû, rendszerváltás-léptékû változtatások következtében kialakult helyzettel és a kedvezôtlen változásokkal csak lépésrôl lépésre néz szembe. Ez a folyamat tükrözôdik pl. a kamarától elvárt tevékenységgel vagy a kamarai szolgáltatásokkal kapcsolatban elhangzó igényekben, illetve a tagdíj összegérôl, az országos szervezet és a megyék közötti feladat- és forrásmegosztásról kifejtett véleményekben is. Véleményünk szerint az egymással nehezen összeegyeztethetô (és gyakran ugyanazon személyek vagy csoportok által megfogalmazott) elvárások elsôdleges oka, hogy a súlyos helyzet felismerésének kezdeti stádiumával szükségszerûen együtt járó zaklatottság miatt a cél-összeegyeztethetôség követelménye a véleményformálás során másodlagossá válik.

1. Koncepcionális kérdések

1.1. A fôbb elvek kialakítása során tisztázandó, illetve figyelembe veendô kérdések

A tagdíjrendszer fôbb elveinek kialakítása koncepcionális kérdés, melynek során tisztázandó, hogy

– a kamara törvényben elôírt kötelezettségeinek a teljesítése milyen mûködési költségeket generál,

– a kamara tagsága által igényelt szakmai érdekvédelmi tevékenységnek mekkora a költségigénye,

– melyek a kamarai tagság által igényelt kamarai szolgáltatások és ezek milyen költségigényekkel járnak,

– a kamarai infrastruktúra (pl. hivatal, szervezeti irodák, ingatlanok) fenntartása és mûködtetése milyen költséggel oldható meg,

– a mûködéshez szükséges bevételek milyen hányada teremthetô elô a kamara érdekeltségében mûködô vállalkozás(ok) eredményébôl, a kamara vállalkozási tevékenységébôl, központi forrásból (költségvetési támogatás), és mekkora hányadot kell tagdíjbevételbôl biztosítani,

– az országos testületek és intézmények (elnökség, bizottságok, hivatal) és a megyei szervezetek között milyen munkamegosztás legyen és ez miként tükrözôdjék a tagdíjkivetésnek módjában, illetve a (tagdíj)bevételek országos és megyei szervezetek közötti megosztásában,

– az egyes kamarai érdekcsoportok (személyi jogosok [ezen belül tulajdonosok és lényegében vezetôként mûködôk], alkalmazottak, kórháziak, iparban, oktatásban dolgozók, nyugdíjasok stb.) milyen arányban vegyék ki a részüket a kamara mûködôképességének biztosításából, illetve milyen mértékben támaszkodhat a kamara az általa meghirdetett szakmapolitikai célokkal egyet nem értô tulajdonosok kezében lévô gyógyszertárak gyógyszerészeire.

A fôbb elvek kialakítása során figyelembe kell venni, hogy

– a túlzott vagy túlzottan egyenlôtlen tagdíjterhelés a tagsági viszony megszüntetésével járhat,

– a 2007-es törtév és a 2008-as év tapasztalatai alapján mekkora az a bevétel, amelynél kevesebb a kamarai alapfunkciók ellátását ellehetetleníti; illetve a tagdíj volumene 2008-hoz képest változzon-e és milyen elôjellel,

– változtatás esetén a jelenleg érvényes tagdíjrendszerhez és tagdíjmértékekhez képest mekkora változás „viselhetô el” egyszeri lépésként a tagság részérôl, illetve többlépéses korrekció esetén ezek ütemezése és mértéke mekkora lehet,

– a változtatások igénylik-e az alapszabály módosítását,

– a változtatásokat a kamarai intézmények végre tudják-e hajtani (ne legyen túl bonyolult).

1.2. A koncepcionális kérdésekhez kapcsolódó vélemények

A fentiekkel kapcsolatos „információgyûjtés” során számos értékes szempontra hívták fel kollégáink a figyelmünket, melyek között azonban egymással ellentétes álláspontok is kifejtésre kerültek, és vannak olyanok is, melyekkel a bizottság tagjai nem értenek egyet. A véleményekbôl egy csokrot az alábbiakban adunk közre.

– A gyógyszerészeknek az a köre is apátiában van, amely érdekelt lenne egy jó kamara mûködésében, ezért a tagság aktivitására nem lehet számítani.

– Csak egy erôs országos szervezet tud hatékonyan fellépni, és ezt kell a megyék kiszolgálják. A kellôen reprezentatív szervezettel való kapcsolattartás a kormány részérôl a szakmaiságot is tükrözi.

– Erôs országos és megyei kamarai vezetés alkalmas arra, hogy az erôt demonstrálja, ehhez kellô gyógyszerészi támogatottság is szükséges. Több megye azonban nem képes megadni még a valós taglétszámot sem.

– Nehéz anyagi helyzetben vannak a patikák, a gyógyszertárak létesítésének folyamatát le kell állítani. A tagdíjnak akkor van értelme, ha nem létesül több gyógyszertár.

– Ha a megyék görcsösen ragaszkodnak az önálló mûködésükhöz, ehhez ragaszkodjanak, és ne az ingatlanuk fenntartásához.

– A kamara a kb. 1200–1300 személyi jogos gyógyszertár-tulajdonos érdekeit szolgálja.

– A kamara a gyógyszerészek kamarája legyen, minél szélesebb körben (a szolidaritás elvétôl függetlenül).

– A szakmai érdekvédelem nem a veszteséges, rosszul vezetett gyógyszertárak megmentésérôl szól.

– Ne kössük gyógyszerészi tulajdonhoz a tagdíjat.

– A megyék egyéni döntéssel határozzanak a sorsukról, hogy továbbra is egyedül, vagy más megyével közösen akarnak-e mûködni.

– A tagdíjról nem lehet megalapozott javaslatot tenni az országos és a megyei költségvetések normatív felvázolása nélkül!

2. A tagdíj és a költségvetés kapcsolata

A tagdíjrendszer által meghatározott tagdíjbevételek a költségvetés bevételi oldalának részét képezik. Így a tagdíjrendszer alapvetô feladata az egyensúlyi helyzettôl nem elszakadó költségvetés biztosítása. Az „egyensúlyi helyzet” kialakítása ezért más irányú lépések meghatározását is szükségessé teheti. Ilyen lépésekre – elvileg – három területen van lehetôség: a bevételek, ill. a kiadások alakításában, valamint a mûködés további, költségcsökkentéssel járó átalakításában. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos alapvetô szempontokat bocsátjuk vitára.

2.1. A kamara mûködéséhez szükséges bevételek biztosítása

A kamarai bevételek fô forrásai a tagdíjak, a kamarai tulajdonban lévô vállalkozás(ok) eredményébôl befolyó osztalék, új tevékenységbôl származó bevételek, a kamara által (tagjainak és nem kamarai tagoknak) nyújtott szolgáltatásokból és/vagy a kamarai „infrastruktúra” igénybevételébôl származó bevételek. Az alábbiakban ezekhez fûzünk néhány megjegyzést.

A bizottság véleménye szerint a kamarai mûködés további leépítése már az alapvetô funkciók feladásával járna, ezért a bevételek biztosítása során ennek figyelembe vétele indokolt.

2.1.1. A tagdíjakból származó bevételek

Általános vagy differenciált változtatás (emelés) indokolt lehet. Szóba jöhet a tagdíj-kötelezettség jelenlegitôl eltérô rendszere. Ilyen lehet pl. – az autóklub-tagsághoz hasonlóan – különbözô igénybevételi opciók szerinti tagdíjrendszer kialakítása. A személyi jogos (gyógyszertárvezetô) tagok tagdíjának forgalmi sávok szerinti meghatározását, illetve a jelenlegihez hasonló differenciálását a tagság egy (jelentôs) része nehezen fogadná el és az ezzel kapcsolatos vita a taglétszám további jelentôs erózióját is kiválthatja.

A tagdíj ügyében a kérdések rangsora:

– A tagdíjnak a jelenlegi taglétszám és a mai szabályok szerinti összértéke igényel-e jövôre emelést, s ha igen, milyen mértékben? A kérdés megválaszolásának alapfeltétele, hogy rendelkezésre álljanak megyénkénti bontásban a taglétszám díjkategóriák szerinti összetételének adatai.

– Milyen legyen a tagdíjbevétel szerkezete (hány díjkategória legyen, az egyes kategóriákhoz milyen kritériumokat kell hozzárendelni)? A kérdés megválaszolásának alapfeltétele, hogy az egyes díjkategóriáknak milyenek a számszerû arányai.

– Milyen legyen a tagdíj megosztása az országos és a területi szervezetek között, beleértve ez utóbbi kérdéskörbe az ún. kételemû tagdíj alkalmazását is? A kételemû tagdíj lényege, hogy az országos szervezet és az egyes megyék mûködéséhez szükséges tagdíjmértékrôl külön születik döntés, így minden megye – illetve területi szervezet – a mûködéséhez szükséges tagdíjmértékekrôl saját maga dönt. Nagyon erôs érv a kételemû tagdíj mellett, hogy a megyék közötti tagadhatatlan és óriási különbségek miatt a tagdíj országos és területi szervezetek közötti elfogadható megosztására egy (vagy akár kétféle) arányszám garantáltan rossz megoldást ad(na). (Ez az arány jelenleg 50-50%.)

2.1.2. A kamarai tulajdonban lévô vállalkozás(ok) eredményébôl befolyó osztalék

Reális célként fogalmazható meg a Galenus Kft.-tôl nagyobb összegû osztalék realizálása a menedzsment maximális prés alá helyezésével. Az idén kivett osztalék fölötti növekmény a jelenlegi tagdíjszabályok szerinti éves tagdíjösszeg 5–6%-át is jelentheti. Nehéz lenne úgy érvelni a tagság elôtt, ha a 2.1.1. szerinti lépésekre kényszerül a kamara, ha az országos elnökség a megkövetelt osztaléknövekmény tekintetében nem megy el a felsô határig (sôt még azon is túl 1–2 millió Ft-tal).

2.1.3. Új tevékenységbôl származó bevételek

A bizottság véleménye szerint az MGYK-rendezvények támogatói körének bôvítése és/vagy a rendezvények eredményessége alapján a kamara joggal számíthat bevételekre. További lehetôséget jelenthet az eszközök (nevesítve az ingatlanok) – külsô – hasznosítása. Megfontolandó ugyanis, hogy egy kihasználatlan ingatlan a mûködés szempontjából mindössze olyan értékkel bír, amilyen bevétel a külsô hasznosításából származik.

2.1.4. A kamara által nyújtott szolgáltatásokból és/vagy a kamarai „infrastruktúra” igénybevételébôl származó bevételek

Bizonyos kamarai szolgáltatások igénybevétele, használata stb. esetén a tag és nem tag gyógyszerészek differenciált térítést fizetnek, co-payment elven, a költségek egy részének, vagy teljes összegének áthárítása alapján. Ez esetben a „fizetôssé tett” kamarai szolgáltatások körének kialakítása igényel „elvi” döntést.

A bizottság szerint a 2., 3. vagy 4. pont alkalmazása során kisebb belsô feszültségre és erodálódásra  lehet számítani, mint az 1. pont esetében.

2.2. A kiadások mértékének és szerkezetének újragondolása

A bizottság szerint – elvileg – elképzelhetô a tevékenységek és a funkciók bizonyos részeinek megszüntetése, akár csonkolásos mûtéttel (amputációval) is, rövid átfutási idô alatt. Néhány nem célzatos, hanem módszertani alapon improvizált példa.

– Szakértôk igénybevételének megszüntetése. Ezt követôen a különbözô testületek vezetôi és tagjai csak saját ismereteikre hagyatkozhatnak, illetve a szükséges ismeretek megszerzésére fordított idô olyan többletterheléssel jár, amely az érdemi érdekvédelmi tevékenységtôl vonja el az idôt.

– Kivonulni a nemzetközi kapcsolatokból.

– Kihasználatlan vagy részben használt tárgyi eszközök költségeit kiiktatni, használatukat – ideiglenesen vagy tartósan –  szüneteltetni és ezáltal legalább a funkció nélküli költségek egy részét redukálni.

– Az ingatlanok egy részének értékesítése. Ez, ha legalább a könyv szerinti értéken történik, akkor nem jelent vagyonvesztést, hiszen ez a vagyonelem költségteher helyett pénzeszközként kamatbevételt eredményez.

A pénzeszköz (értékpapír stb.) is tartósan megôrizhetô, ha a döntésre jogosultak úgy határoznak.

A várható indulatos ellenvéleményekre gondolva meg kell jegyezni, hogy néhány évvel ezelôtt a Kereskedelmi és Iparkamara – részben hasonló helyzetben és okokból – a fenti példáktól is súlyosabb következményeket élt át (megszûnt az egyébként nagyon hasznos és színvonalas, kéthetenként megjelenô lapjuk is).

2.3. A mûködés további, költségcsökkentéssel járó átalakítása

A kamara jelenlegi mûködési rendje is sok szempontból újragondolható. A lehetséges szempontok közül vitaindítónkban négyet említünk meg:

1. A költségek szempontjából nem ésszerû, sôt pazarló megoldások helyett, az alapszabály módosítását is vállalva, költségtakarékosabb mûködési mód. A jelenlegi alapszabály – több ponton – még a korábbihoz képest is az alig indokolható költségtöbbletet generáló irányba mozdult el, vagyis éppen ellenkezôleg, mint ami a már látható kritikus helyzettel adekvát lett volna. Ilyen pl. a testületek, „fórumok” száma és létszáma. (Tanulságos összehasonlítás, hogy egy kiemelkedôen jó tagdíjbevételi adatokkal és 5800 fôs tagsággal rendelkezô szakmai kamara alapszabálya 150 fôs küldöttlétszámot és max. 5 fôs területi vezetôségeket tesz lehetôvé.)

2. Az országos és a területi szervezetek érdekvédelmi feladatainak újragondolása. A valós külsô determinációk (törvényi szabályozás + az államigazgatás mûködése) alapján a gazdasági, szakmai érdekvédelem és érdekképviselet megyei kategóriaként még részelemeiben is alig értelmezhetô, a gyógyszerészet és a gyógyszertárak helyzetének fontos kérdései ugyanis nem megyei specifikumok és nem megyei lépésekkel képviselhetôk!

3. A centralizált eljárás költségelônyeinek kihasználása. Ilyen lehet a tagdíjbeszedésben és a területi szervezetek mûködésének finanszírozásában a méretgazdaságossági törvényszerûségek és az ügyviteli, tranzakciós költségcsökkentés elvének követése. (Ez alapszabály-módosítással jár!)

4. A területi szervezetek társulása. Ezt a kamarai törvény lehetôvé teszi, viszont alapszabály-módosítást igényel. A folyamat elôsegíthetô különbözô tényezôk alkalmazásával. A társulást követô lépés az integráció is lehet.

A felvázolt csoportok elemeit értelemszerûen szimultán is lehet alkalmazni. Stratégiai szempontok vagy hangulati tényezôk miatt halasztani is lehet egy-egy lépést (persze egy másik erôteljesebb alkalmazásának többlethozamából kompenzálva).

A bizottság a költségvetés ügyében, valamint az ezzel összefüggô kérdésekben a jövôben is számít élesen polarizált véleményekre. A tagdíjfizetési hajlandóság alacsony foka és a megyei szervezetek költségeinek ellentmondásai nem változnak meg pusztán attól, ha a megyék a %-os megosztásról elszánt javaslatokat, igényeket fogalmaznak meg. A bizottság abból indul ki, hogy a költségvetésnek (is) az MGYK mûködését kell szolgálnia, a mûködésnek pedig a tagok és a szakma érdekeit és céljait. Alapkérdés ezért, hogy a kamara milyen létszámú és milyen összetételû tagság esetén lehet eredményes. Bekövetkezhet, hogy kényszerûségbôl rangsorolni szükséges az eredményes mûködés és a mai taglétszám megtartásának szándéka között!

3. Számítások az új tagdíj mértékének kialakításához

3.1. Kiindulópontok, feltételezett elôzetes döntések, állásfoglalások

A bizottság az alábbi megfontolásokból indul ki:

– Determináció, hogy az országos szervezet mûködéséhez adott Ft/év tagdíjbevételre van szükség. A jelenlegi taglétszám 4800 fô és ebbôl 1000 körül van a nem foglalkoztatott nyugdíjasok, továbbá a gyermekgondozási státuszban lévôk stb. száma.

– A tagdíj elve, mértéke stb. a tagságukat megerôsítô gyógyszerészek túlnyomó többségének körében el kell érje a „tudomásul veszem és befizetem” elfogadottsági pontot, ill. olyan tagdíjrendszerre és mértékre van szükség, hogy errôl a tagok meggyôzhetôk legyenek.

– A 2009-re javasolt tagdíj mértéke lehetôleg ne lépje túl a 2008. évi tagdíj mértékét.

– A tagdíj új rendjéhez szükséges alapszabály-módosítás(ok) már elôzôleg körültekintôen és pontos megfogalmazásokkal elfogadásra kerülnek.

– A személyi jogos gyógyszerészek és a többi tag közötti eddigi tagdíjkülönbségek csökkenjenek és a mérték ne forgalomarányos legyen.

3.2. Megfontolásra ajánlott gyakorlati szempontok, javaslatok

A szempontok és javaslatok az alábbiak:

– A visszajelentkezett tagok közül – a biztonságos tervezés jegyében – kb. 10–20%-os tagdíjkieséssel célszerû számolni, hogy a kiadás/bevétel egyenlegében ne legyen zavart okozó deficit. Tehát a bizottság 4800 fô helyett 4000 tag tényleges befizetésével javasolja a számításokat elvégezni.

– A beszedés, a nyilvántartás stb. tekintetében ésszerûsítésekre van szükség, többek között a tranzakciós költségek mérséklése, az átláthatóság, az MGYK-n belüli utalási nehézségek miatt. A szétaprózottság költségeire fordított tagdíj nem hasznosul.

– A törvény megfogalmazásában „területi” kamarákat megyei szervezetek szerint alkalmazva a taglétszámkülönbségek – még a két szélsô értéket elhagyva is – a tagdíj tömege szempontjából is szembeötlôen nagyok. Könnyen belátható, hogy a 100 és az 500 fôs szervezet fajlagos költségei nem mérhetôk azonos mércével már pusztán a közismert méretgazdaságossági hatás miatt sem. Ilyen különbségek nem kezelhetôk azonos tagdíjmértékekkel, hiszen az átlagos tagdíjmérték, ami 100 fô esetén szükséges lehet, az az 500 fôs szervezet esetében már komoly felhalmozásra (vagy pazarlásra!) ad módot.

– Ha a nem személyi jogos gyógyszerészek eddigi 18 E Ft/fô/év tagdíja egy lépésben végrehajtott emeléssel még magasabbra nô, az a taglétszám számottevô, közvetlen (kilépések), vagy közvetett (nem fizetnek) csökkenését válthatja ki.

– Ugrásszerû kiadásnövekedés kényszere esetén az érintettek számára célszerû lehet választási lehetôséget kínálni az igények csökkentésével a mérséklésre – akár jelképes mértékben is. Pl. ha a tag nem vesz részt ingyenes továbbképzésen, vagy a Gyógyszerészi Hírlapot nem kéri, akkor x E Ft/év lejön a tagdíjából.

3.3. Számítási változatok

3.3.1. Egykomponensû változat

Az országos szervezet X millió Ft/év tagdíjigényét kiinduló determinációként elfogadva, a várható feladatokról és mûködési körülményekrôl szubjektív feltételezéssel élve, becslések szerint a területi szervezetek összesen mintegy Y millió Ft/év tagdíjösszeggel vehetôk számításba (értelemszerûen óriási különbségekkel!). A különbségek – egykomponensû tagdíj esetén – csak egycsatornás beszedéssel és jelentôsen differenciált visszaosztással kezelhetôk. A visszaosztáshoz egzakt mutatók is szükségesek (lennének). Egységes és egykomponensû tagdíjat alapul véve, 4000 fô befizetésével kalkulálva nagyon egyszerûen adódik a (…) E Ft/fô/év tagdíjmérték. Ha a nem aktívan dolgozó tagok csak néhány E Ft/fô/év összeget fizetnek, akkor egységesen megközelítôleg (…) E Ft/év/fô befizetés szükséges a 3000–3400 aktív tagtól. Az egykomponensû változat részévé tehetô, hogy megszûnik minden eddig ingyenes szolgáltatás (továbbképzés, Gyógyszerészi Hírlap/Értesítô, tanácsadások) és kamarai tagok az egyes szolgáltatásokat kedvezménnyel vehetik csak igénybe a nem kamarai tagokkal szemben (pl. továbbképzés, konferencia, Gyógyszerészi Hírlap).

3.3.2. Kétkomponensû változat

A kétkomponensû (országos és területi) tagdíjelvet feltételezve az országos szervezet determinált, kb. X millió Ft/év összegét alapul véve gyógy-szertárvezetôk esetében XXX E Ft/év között, a nem vezetô aktív tagok tagdíja tekintetében az YYY E Ft/év intervallum meghatározható, a nyugdíjasok számára pedig az 1,2–6,0 E Ft/év határok javasolhatók. A kis forgalmú gyógyszertárak vezetôit az YYY E Ft/év középsô kategóriában vehetjük számításba. A tagdíj második komponensének mértékérôl, differenciáltságáról a területi szervezetek dönthetnének.

4. Összegzô vélemény

A fentiekhez a bizottság további három szempont mérlegelését megfontolandónak tartja:

– Ha a kiadások számbavétele nagyobb bevételi igényt tenne szükségessé, akkor elsô lépésben a tagdíjon kívüli tételek növelését kellene napirendre venni (pl. tulajdonosi osztalék, adományok stb.).

– A megmaradt taglétszám közelítô megôrzésének méltányolandó célja nehezen valósítható meg teljesen egységes tagdíjösszeggel, mert 1800–2400 alkalmazott gyógyszerész számára ez további tagdíjemeléssel járna.

– A területi szervezetek differenciált helyzete, ill. a visszaosztás nehézségei kifejezetten az egykomponensû tagdíj ellen szólnak.

 

A Magyar Gyógyszerészi Kamara tagjaitól az anyaggal kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat a kamara hivatalába várjuk.

A Tagdíjbizottság nevében: dr. Zalai Károly

2018-2020 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél