Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2010. december 20.
Elhunyt Horváth Dénes

 

Kedves Dénes bácsi!

 

Te mindig olyan szépen beszéltél mindenkiről. Úgy, ahogy csak a legnagyobbak tudnak. Azok, akik meglátják a másikban az embert, és meglátják az értéket. Te félreérthetetlenül és pontosan megláttad mindig. Másoknál is hamarabb. És harcoltál érte. Harcoltál a gyógyszerészetért, a betegekért és mindazért, ami az életet szebbé teszi. Legyen az a háború előtti Lövőn teniszpálya vagy fáklyás medence-party, vagy akár a magisztrális készítmények továbbfejlesztése. Tetted mindezt a magad csöndes, diplomatikus módján.

Tudtad, hogy a hallgató nem az iskolapadban válik gyógyszerésszé, hanem a gyakorlatokon, ahol a példát látja. Ott, ahol zárás után, sorban végigkészítteted vele a FoNo-t, sőt, még szappant is főztök és ott, ahol az öreg fák árnyékában vidáman diófagyit esztek, miközben a régi gyógyszerészbálok megbarnult fényképeit nézegetitek és elmagyarázod, mi a táncrenden a supé.

Ott, ahol akkor is felmentek az emeletre régi szaklapokat nézegetni, amikor már nagyon fáj a lábad, és türelmesen elmesélsz minden történetet arról, miért veszekedtek már a háború előtt is a gyógyszerészek és miért születtek azok az újságban leközölt, utólag igen mulatságosnak ható levelek. Ott, ahol elmeséled, hogy mind a négy gyereked történelem könyveit megőrizted, mert felettébb tanulságosnak tartottad, hogy ugyanazon időszakokról milyen bámulatosan más képet festenek az adott korszellemnek megfelelően.

Ez tőled idegen volt. Te valószínűleg ugyanaz maradtál 1913. május 30-ától 2010. december 17-ig, mint amilyennek a Vas Diplomád átadásakor megismertelek. Olyan nagytudású, szerény, megfontolt, mindig jókor és jót szóló, bölcs humorú, melegszívű embernek, aki minden körülményt alázatosan elfogadott és abból sok munkával a legjobbat hozta ki.

Aki okos, tiszta kék szemével ránézett valakire és a kérdés többé már nem volt kérdés.

Aki értette, miért fontosak a fiatalok, és aki első szóra, örömmel és felelősségteljesen vállalta, hogy Fiatal Gyógyszerészek Klubjának fővédnöke lesz, megpecsételve és hitelessé téve a „Híd a generációk között” szlogent.

 

Sohasem toltad magad előtérbe, noha rengeteget tettél a gyógyszerészetért.

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság alelnökeként, a soproni asszisztensképzés és Patikamúzeum alapítójaként, a Rozsnyay Mátyás Emlékversenyek egyik újraélesztőjeként, az Egészségügyi TIT Akadémia létrehozójaként (Pungor Ernővel, Nikolics Károllyal karöltve), a Kamara megszületésének ötletgazdájaként és persze a mindennapi munka során, vezető szakfelügyelőként és közforgalmú gyógyszerészként mindig egy cél lebegett a szemed előtt: a beteg.

A beteg, akit csak naprakész tudású gyógyszerész láthat el megfelelően, ezért magas követelményeket állítottál fel magaddal és tanítványaiddal szemben is.

 

Családodban szintén ez lett a példa: lányod, Margit remek utódja gyógyszerész nagy-és édesapjának, Kornél fiad pedig Kossuth-díjas zenész lett.

Szinte az utolsó időszakig aktívan követted az eseményeket, volt véleményed és elolvastad a szaklapokat. Megtanultad használni a számítógépet, „laptopoztál” és szomorú voltál azért, mert a pénz, az önzés, a „szerzés”, az uralkodási vágy, a bizalmatlanság lassan minden igazi értéket kiöl a szakmából és a mindennapokból. Ahogy mondtad, rossz irányt ad az embereknek.

Hited minden helyzetben stabil gyökérként, óvó kapaszkodóként szolgált és személyiségeddel együtt olyan kisugárzást adott neked, ami beragyogta a környezeted.

Közhely, hogy pótolhatatlan veszteség, hiszen a legnagyobb, még élő gyógyszerész távozott, de amit utolsó leveledben írtál, hogy „kár, hogy elmúlt”, az hidd el, nem úgy van.

Amit te adtál az embereknek, a szakmának, a tanítványaidnak, annak fénye sohasem múlik el.

Az bennünk él és mi is továbbadjuk, téged pedig őrzünk magunkban, amíg csak élünk, hiszen "Az ember nem csak önmaga, hanem mindazok összessége, akikkel valaha dolga volt."

Az összes többi dolog szavakkal leírhatatlan.

Köszönöm, hogy az élet, a Jóisten méltónak talált Rád, és a tanítványod lehettem. Te pedig az igaz Mesterem.

Sohasem feledünk.

 

Mariann

 

Dr. Horváth Dénes

(1913.05.30. Lövő – 2010.12.17. Sopron)

 

1943- Signum laudis (a fronton harcolva, Kijevben, a hadsereg gyógyszerellátásának szervezéséért)

1957- Kiváló Gyógyszerész

1968- Miniszteri dicséret

1971- Than Károly Emlékérem

1972- Kazay Endre Emlékérem

1974- Petz Aladár Emlékérem

1975- A Magyar Gyógyszerellátásért érdemérem

1979- Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság kitüntetése

1981- Munka Érdemrend ezüst fokozata

1982- Rozsnyay Emlékérem

1988- Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság kitüntetése

1996- Dr. Király Jenő-díj

2000- Pro Homine Nobile Pharmaciae

2003- Nikolics Károly Emlékérem

2003- Semmelweis Egyetem Oktató Gyógyszerésze

2003- „Sopronért” Emlékérem

2005- Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt

2009- Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Életműdíj

2009- Sopron város díszpolgára

2010- „Lövő településért” plakett

2010- Semmelweis Egyetem platina díszoklevél

 

 

 

 

 

 

 

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél