Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369
Web: www.mgyk.hu
/magyargyogyszereszikamara
Nyomtatható változat
2011. július 12.
A Semmelweis-terv – gyógyszerészi nézőpontból - Dr. Hankó Zoltán - mgyk.hu

A Semmelweis-terv (pdf) nyomtatóbarát verziója:
SemmelweisTerv_szakmai_koncepcio_2011junius27.pdf

 

 

A Semmelweis-terv – gyógyszerészi nézőpontból

A Magyar Közlöny június 28-án megjelent ez évi 71. számában tették közzé a Kormány 1208/2011. (VI. 28.) sz. Korm. határozatát a Semmelweis-tervben meghatározott egészségügyi struktúra-átalakítással járó feladatokról, a kiemelt feladatok végrehajtásához szükséges intézkedésekről. Ezzel párhuzamosan jelent meg (június 29-én) a Kormány hivatalos honlapján (www.kormany.hu) a „Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére” c. dokumentum.

A Semmelweis-terv első változatát 2010 októberében bocsátotta szakmai vitára a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkársága, melyet 30 munkabizottság szakértői által készített dokumentumokból állított össze az államtitkárság alkotóközössége. A társadalmi vita során – a Semmelweis-terv végleges változatában olvasható tájékoztatás szerint – 148 hozzászóló (szervezetek, szakértők és magánszemélyek) észrevételeit dolgozták fel és építették be a tervbe.

A Semmelweis-terv 7 fejezetben, összesen 136 oldal terjedelemben foglalja össze mindazt, amit az egészségügy jelen helyzete és fejlesztése szempontjából az egészségpolitika fontosnak tart.  A hét fejezet címe az alábbi:

-        Összefoglaló: jövőkép, keretrendszer és prioritások
-        A programalkotás koncepcionális keretrendszere
-        Célok, értékek, alapelvek
-        Helyzetértékelés, probléma-meghatározás, funkcionális elemzés
-        Ágazati átalakítási stratégia
-        Megvalósítás és ütemterv-keret
-        Programtervek.

A továbbiakban ismertetjük a Semmelweis-terv gyógyszerüggyel kapcsolatos részeit, majd röviden összegezzük ezek szakmai és szakmapolitikai vonatkozásait.

 

I.

A Semmelweis-terv a gyógyszerügyről


1. Az Ágazati átalakítási stratégia (5. fejezet) 3. alfejezetében (Főbb átalakítási irányok az egyes rendszerfunkciók mentén), a 35. oldalon a gyógyszerpolitikával, valamint a lakossági gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ellátással kapcsolatban a terv az alábbiakat tartalmazza:

 

„Gyógyszerpolitika: Az új gyógyszerpolitika középpontjában a minőség és a költséghatékonyság áll. Transzparenssé kell tenni a gyógyszerek befogadási eljárását. A generikus program továbbfejlesztése lehetőséget teremthet források felszabadítására. Lényeges, hogy a nagy hatékonyságú, új gyógyszerek a hazai lakosság rendelkezésére álljanak. Hangsúlyt kell helyezni a gyógyszerfogyasztók egészségtudatosságának növelésére, az orvosok és a gyógyszerészek érdekeltségének megteremtésére a gyógyszeres terápia eredményességének növelésében, bevonva őket a népegészségügyi programokba. Egyszerűsíteni illetve igazságosabbá és ellenőrizhetőbbé kell tenni a közgyógyellátás rendszerét, hogy minden rászoruló hozzájuthasson a szükséges gyógyszereihez. Fontos célkitűzés a gyógyszerbiztonság növelése. Ehhez védeni kell a legális gyógyszer-forgalmazási csatornákat a hamis gyógyszerektől.


Lakossági gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ellátás: A jogszabályok és a napi működés területén is folytatni kell a gyógyszertárak egészségügybe történő visszaintegrálásának feltételeit. Az Európai Bíróság határozatával összhangban a 2010-ben hozott új jogszabályok megállították a gyógyszerpiac liberalizálását és újraszabályozták a gyógyszertár-létesítést és -működtetést. Megteremtődtek a feltételei a gyógyszerészi tudáson és etikán alapuló gyógyszertár-működtetésnek. Korlátozódott a gyógyszertárláncok további kiépítésének lehetősége, és határidőhöz kötve megindult a többségi gyógyszerészi tulajdonon alapuló gyógyszertár-működtetés megvalósítása. Szigorodtak a gyógyszertárakban folytatott marketing szabályai. Az előírások napi gyakorlatban való megvalósításához és a lakosság biztonságos gyógyszerekhez jutásának garantálásához hatékonyabbá kell tenni az ellenőrzést. Folytatni kell a gyógyszerforgalmazás átalakítását, garantálva a térben és időben egyenletes gyógyszerellátás feltételeit, külön figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű területekre. A közforgalmú gyógyszerellátást integrálni szükséges a népegészségügyi programokba. A gyógyászati segédeszköz ellátás területén is biztosítani kell az átláthatóságot a finanszírozásba történő befogadás és a kiszolgálás vonatkozásában egyaránt. Előnyben kell részesíteni a forgalmazáson túl tanácsadást, egyedi átalakítást, szervízelést, kölcsönzést is nyújtó komplex szolgáltatásokat. Biztosítani kell, hogy a rászorultak a szakmai szempontok figyelembe vételével hozzájussanak a nagy értékű segédeszközökhöz is, de csak a megfelelő rehabilitációs team vagy osztály által végzett ellátás keretében.”

 

2. A 6. fejezetben (Megvalósítás és ütemterv-keret) a megvalósult intézkedések között a gyógyszerellátással kapcsolatos eddigi intézkedésekről a Semmelweis-terv így ír (38. oldal):

 

„Strukturális változtatások és helyes ösztönzők kialakítása alapozta meg az ellátórendszer hatékonyság-javulás irányába történő áthangolását: (1) megteremtve a gyógyszertárak egészségügyi rendszerbe való visszaintegrálásának a feltételeit; (2) megállítva a gyógyszerpiac további liberalizációját és intézkedéseket hozva a nemkívánatos piaci folyamatok visszafordítására, valamint (3) szankciók helyett ösztönözve a gyógyszerfelírásban a hatékonyság szempontjának érvényesülését (pl. „korbácsrendelet” megváltoztatása).

 

3. A szakterületi bontásban ismertetett programtervek között a (H jellel ellátott) Gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz politika összefoglalójában lényegében megismétli az 5. fejezetben a gyógyszerpolitikával és a lakossági gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátással kapcsolatban már rögzített elveket, majd 28 pontban foglalja össze a területtel kapcsolatos helyzetértékelést és az ezekből fakadó programtervet (85-92. old.).

 

„H – GYÓGYSZER- ÉS GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZ POLITIKA

Az új gyógyszerpolitika középpontjában a minőség és a költséghatékonyság áll. Transzparenssé kell tenni a gyógyszerek befogadási eljárását. A generikus program továbbfejlesztése lehetőséget teremthet források felszabadítására. Lényeges, hogy a nagy hatékonyságú, új gyógyszerek a hazai lakosság rendelkezésére álljanak. Hangsúlyt kell helyezni a gyógyszerfogyasztók egészségtudatosságának növelésére, az orvosok és a gyógyszerészek érdekeltségének megteremtésére a gyógyszeres terápia eredményességének növelésében, bevonva őket a népegészségügyi programokba. Egyszerűsíteni illetve igazságosabbá és ellenőrizhetőbbé kell tenni a közgyógyellátás rendszerét, hogy minden rászoruló hozzájuthasson a szükséges gyógyszereihez. Fontos célkitűzés a gyógyszerbiztonság növelése. Ehhez védeni kell a legális gyógyszer-forgalmazási csatornákat a hamis gyógyszerektől. Lakossági gyógyszer és gyógyászati segédeszközellátás: A jogszabályok és a napi működés területén is folytatni kell a gyógyszertárak egészségügybe történő visszaintegrálásának feltételeit. Az Európai Bíróság határozatával összhangban a 2010-ben hozott új jogszabályok megállították a gyógyszerpiac liberalizálását és újraszabályozták a gyógyszertár-létesítést és -működtetést. Megteremtődtek a feltételei a gyógyszerészi tudáson és etikán alapuló gyógyszertár-működtetésnek. Korlátozódott a gyógyszertár-láncok további kiépítésének lehetősége, és határidőhöz kötve megindult a többségi gyógyszerészi tulajdonon alapuló gyógyszertár-működtetés megvalósítása. Szigorodtak a gyógyszertárakban folytatott marketing szabályai. Az előírások napi gyakorlatban való megvalósításához és a lakosság biztonságos gyógyszerekhez jutásának garantálásához hatékonyabbá kell tenni az ellenőrzést. Folytatni kell a gyógyszerforgalmazás átalakítását, garantálva a térben és időben egyenletes gyógyszerellátás feltételeit, külön figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű területekre. A közforgalmú gyógyszerellátást integrálni szükséges a népegészségügyi programokba. A gyógyászati segédeszköz ellátás területén is biztosítani kell az átláthatóságot a finanszírozásba történő befogadás és a kiszolgálás vonatkozásában egyaránt. Előnyben kell részesíteni a forgalmazáson túl tanácsadást, egyedi átalakítást, szervízelést, kölcsönzést is nyújtó komplex szolgáltatásokat. Biztosítani kell, hogy a rászorultak a szakmai szempontok figyelembe vételével hozzájussanak a nagyértékű segédeszközökhöz is, de csak a megfelelő rehabilitációs team vagy osztály által végzett ellátás keretében.

1. Minden közösségi szolgáltatással kapcsolatban jogosan támasztható általános társadalmi igény a biztonság, a minőség és a hatékonyság érvényesítése. Ez a követelményrendszer a gyógyszerellátás esetében (1) a gyógyszer- és betegbiztonság, (2) az ellátásbiztonság, (3) a szolgáltatás-minőség érvényesítését és (4) a közforrások és lakossági befizetések hatékony felhasználását jelenti. A korábbi politikai döntések e négy alapkövetelmény érvényesülését gátolták, a nyilvánvaló problémák miatt veszélyeztetett a gyógyszer-, a beteg- és az ellátásbiztonság, nem érvényesülhetnek megfelelően a szakmai szolgáltatások és a rendszerszintű költséghatékonyság helyett az egyes egységek üzemgazdasági hatékonyságára helyeződik a hangsúly.

 

H.1. A lakossági és intézeti gyógyszerellátás rendszere

2. A lakossági gyógyszerellátás hazai rendszerét a gyógyszerpiaci liberalizáció alapvetően versenypiaci keretek közé kényszerítette, ahol nem érvényesült sem a szükségleti elv, sem az intézményhálózat viszonylagos egyenletességének igénye. A versenypiaci szabályozás nem gátolta az azonos feladatot ellátó párhuzamos struktúrák kiépülését és nem volt képes arra sem, hogy a kis népsűrűségű térségek (kistelepülések) gyógyszerellátása megfelelő szinten legyen biztosított. Ez a hozzáférési esélyegyenlőtlenséget növelte. A liberalizált rendszer nem volt alkalmas a gyógyszerellátás működésére rendelkezésre álló források hatékony felhasználására sem. A felelősségi viszonyok rendezetlenek voltak, a gyógyszertárak működtetésének szakmai garanciái hiányoztak. A gyógyszertárak közötti verseny néhány elem viszonylagos javulása (pl. városokban a nyitvatartási idő növekedése, a sorban állás csökkenése) mellett a bizalmi jellegű gyógyszertári szolgáltatások színvonalának romlását okozta. A gyógyszer-gazdaságossági törvény Nemzeti Együttműködés Kormánya által kezdeményezett és 2011. elején hatályba lépett változásai lehetővé teszik, hogy új gyógyszertárak a szükségleti elvnek megfelelően létesüljenek. Egyértelművé váltak a gyógyszertár-működtetés felelősségi viszonyai és a gyógyszertár-működtetésben megteremtettük a gyógyszerészi kompetenciák rendezésének a feltételeit. A változtatások azonban csak az első lépést jelentik gyógyszerpolitikai céljaink elérésében. Ahhoz, hogy a gyógyszerellátás rendszere alkalmassá váljon feladatai ellátására, biztosítani kell, hogy a jogszabályi változások a napi gyakorlatban is érvényesüljenek. Transzparens gazdasági viszonyokat kell teremteni. Folytatni kell a szakmai követelmények megújítását és erősíteni kell a hatósági ellenőrzés rendszerét. Folytatni kell a szakmai kompetenciák rendezését, beleértve a szakgyógyszerészi képesítésekhez kötött kompetenciákat is. Cél, hogy a gyógyszerellátás az egészségügyi ellátás rendszerének részeként betölthesse társadalmi hivatását, a gyógyszerész pedig a gyógyszer és a gyógyszeres terápia szakértőjeként szakmailag és egzisztenciálisan függetlenül végezhesse feladatát.

3. További probléma, hogy a jelenlegi szabályozás elsődlegesen a gyógyszerek és egyéb termékek kiskereskedelmi jellegű értékesítésében teszi érdekeltté a gyógyszertárakat, ahelyett, hogy a gyógyszertári szolgáltatásokat igénybe vevők egészségügyi problémájának a megoldására is fókuszálnának. Ennek alapvető oka, hogy a gyógyszertárak működésének forrása kizárólag termékértékesítéshez kötött, árrés-jellegű bevétel. A gyógyszertárak anyagilag nem érdekeltek sem a közösségi források hatékony felhasználásában, sem a lakossági hozzájárulás minimalizálásában. Hiányoznak azok az ösztönzők is, amelyek a betegek racionális gyógyszeres terápiájának kialakításában és felügyeletében a gyógyszerészek érdekeltségét biztosítják. Meg kell tehát teremteni a feltételeit annak, hogy a gyógyszertárak a források költséghatékony felhasználásában, a népegészségügyi programok és az egészségpolitikai célok megvalósításában érdekeltek legyenek és részt vegyenek. A gyógyszerészi gondozási programok fejlesztése és végzési feltételeinek megteremtése kiemelt feladat. Ennek első lépését 2011-ben az egészségügyi szolgáltatók gyógyszerrendelésének és kiszolgáltatásának értékeléséről, valamint a háziorvosi és a gyógyszertári érdekeltségi rendszer kialakításáról szóló kormányrendelet teremtette meg. A rendszer további bővítése, a generikus helyettesítés ösztönzésének kiszélesítése és egyéb a terápia eredményességét javító egyéb ösztönzőkkel való kiegészítése az elkövetkező évek (2012-2014) feladata.

4. Úgyszintén gondot jelent, hogy a gyógyszertárak – mint a gyógyszerpiacba integrált szereplők – működését a gyógyszer-gyártók és nagykereskedők termék-értékesítési és promóciós érdeke is befolyásolja, ugyanakkor a háziorvosi ellátás egészségügyi prioritásainak patikai érvényesítését a rendszer nem preferálja. A gyógyszerellátási feladatokat gátolja az ágazat eladósodása és a körbetartozás, továbbá gondot jelentenek az átláthatatlan tulajdonosi viszonyok. Ez utóbbi rendezése érdekében 2011. május 31-i határidővel már megtörtént az off-shore cégek kizárása a gyógyszertár-működtetésből és a Nemzeti Együttműködés Kormánya társadalompolitikai célkitűzéseinek megfelelően jogszabály rendelkezik a többségi gyógyszerészi tulajdon határidőhöz kötött biztosításáról. A gazdasági lehetőségek figyelembe vételével az elkövetkezendő időszakban további lépések szükségesek az eladósodás és a körbetartozás felszámolásához, a gyógyszertárak gazdaságilag kiegyensúlyozott és költségracionális működtetéséhez, az elvárásokkal és a társadalompolitikai célokkal harmonizáló tulajdonosi struktúra kialakulásához.


5. A gyógyszertárakban jelenleg alkalmazott minőségbiztosítási rendszerek elsődlegesen a gyógyszer mint termék minőségi jellemzőinek biztosítására fókuszálnak. Ennek és a gyógyszerellátás teljes vertikumában a „zárt” forgalmazási rend előírásának előnye, hogy a gyógyszertárakban a gyógyszerek hamisításának kockázatával eddig érdemben nem kellett számolni. A termékbiztonság erősítése a gyógyszertárakban forgalmazott többi termékcsoport esetén indokolt. A gyógyszertárak által nyújtott szakmai szolgáltatások minőségét garantáló minőségbiztosítási rendszerek jellemzően hiányoznak, ezek minél teljesebb körű bevezetése egészségpolitikai cél. Ehhez már 2011-ben segítséget nyújthat a minőségfejlesztés területén elinduló gyógyszerbiztonsági program, mely egyben a gyógyszerellátási standardok fokozatos bevezetését is segíti.

6. Cél egy olyan gyógyszerellátó rendszer kialakítása, ahol a gyógyszertári intézményrendszer struktúrája a – rendelkezésre álló források figyelembe vételével – a szükségletekhez igazodik és lehetőség szerint egyenletes hozzáférést biztosít a betegeknek. Feladat a vidéki gyógyszerellátás biztosítása, az évtizedek óta vitatott gyógyszertári ügyeleti rendszer rendezése. Folytatni kell az egyértelmű felelősségi viszonyok megteremtését és a gyógyszerész-szakember tényleges felelősségvállalására kell alapozni a gyógyszertár-működtetést. A személyi jogos gyógyszerész menedzsmentkötelezettségeinek ténylegesen érvényt kell szerezni. A tulajdonosi viszonyok fokozatos átrendezése, a gyógyszerész szakember kompetenciáinak fejlesztése és a menedzsmenthez kötődő kötelezettségek előírása jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a lakossági gyógyszerellátás az egészségpolitikai célok megvalósításában meghatározó tényezővé váljék. A tulajdonosi viszonyok fokozatos átrendeződése a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításában foglaltak szerint valósul meg. A gyógyszertári ügyeleti ellátási rendszer újraszabályozása, és ennek más ügyeleti ellátási formákhoz való illesztése 2011-es év folyamán megkezdődik.


7. A gyógyszertárak visszaintegrálódnak az egészségügy rendszerébe és megteremtődnek a feltételei annak, hogy az orvosokkal és az egészségügy többi szereplőjével együttműködve vegyenek részt az egészséges életmód promóciójában, a prevencióban és a betegek gyógyításában. A gyógyszertáraknak be kell kapcsolódni a népegészségügyi programokba. Alkalmassá kell válniuk arra, hogy a gyógyszertárat orvos közreműködése nélkül felkereső beteg szakszerű ellátása és – ha szükséges – az ellátó rendszer orvosi szintjeire történő irányítása biztosított legyen. A gyógyszertárnak részt kell vennie a nagy népegészségügyi kockázatú betegségek gyógyszerészi gondozásában és a gyógyszeres terápia menedzsmentben. Részt kell venniük a gyógyszerelési problémák kiszűrésében és elsődleges feladatukká kell váljék a betegek gyógyszereléssel kapcsolatos együttműködésének megteremtése. Részt kell venniük a betegeknek szóló gyártó-független gyógyszerinformációban, a generikus program hatékonyságát növelő betegtájékoztató tevékenységben. Elő kell segíteniük a betegek személyes felelősségének növelését a gyógyszerhasználat hatékonyságát illetően. Ehhez a megfelelő felkészültséget a gyógyszerészek graduális és posztgraduális képzési rendszerében kell megteremteni. A szolgáltatások színvonalát megfelelő standardok és protokollok bevezetésével kell biztosítani és a szakmai minimumfeltételeket az elvárásokhoz kell igazítani. A gyógyszertári szakdolgozók képzésének követelményeit a velük szemben támasztott követelményekhez kell igazítani. A 2010-ben elfogadott metabolikus szindróma gyógyszerészi gondozási protokoll mellett a szakmai szervezetekkel együttműködve szükséges, hogy 2011-ben a gyógyszerkiadáshoz kapcsolódó gyógyszerészi gondozási protokollok elkészüljenek, és az azt követő években (2012-2014) a főbb krónikus betegségek területén a megfelelő gyógyszerészi gondozási protokollok rendelkezésre álljanak.

8. A gyógyszertárak minőségi rendszerének megújításával és az etikai rendszer helyreállításával biztosítani kell a gyógyszer- és betegbiztonság maradéktalan érvényesülését, a gyógyszertári szolgáltatások protokollokhoz kötött, egységes és magas színvonalú nyújtását. A minőségi és etikai rendszer fejlesztésében és intézményrendszerének kialakításában a Magyar Gyógyszerészi Kamarával és a szakmai szervezetekkel szoros együttműködést kell kialakítani.


9. A gyógyszertáraknak garantálniuk kell a közösségi források költséghatékony felhasználását. A források hatékony felhasználásában érdekeltté kell tenni a gyógyszertárakat. Ennek érdekében olyan ösztönzőket kell bevezetni, amelyek támogatják a gyógyszertárak népegészségügyi programban való részvételét és a gyógyszertárak által nyújtott szolgáltatásokat.


10. A gyógyszertárak – mint vállalkozások – gazdaságilag racionális működésének előfeltétele a menedzsment megfelelő gazdálkodási felkészültsége. Ennek, valamint a gyógyszerészettel szemben megfogalmazódó társadalmi és egészségpolitikai elvárásoknak megfelelően a gyógyszerészképzés és –továbbképzés célirányos korrekciója indokolt, ami a szakmai szervezetekre is feladatot ró. Szükséges a gyógyszerészszakképzés és az ehhez kapcsolódó megfelelő kompetenciarendszer kidolgozása. A gyógyszerész szakképzés és az ehhez kapcsolódó kompetenciák újragondolása a 2011-es év feladata, melyet követően a szabályozás módosítására a 2012-2014 évek során kerülhet sor.

11. A kórházak, fekvőbeteg-gyógyintéztek gyógyszerellátását az intézet részeként működő intézeti gyógyszertáraknak teljes körően kell biztosítani. Az intézeti gyógyszertáraknak elő kell segíteniük az intézetek racionális gyógyszerfelhasználását és gyógyszergazdálkodását, a rendelkezésre álló források költséghatékony felhasználását. Biztosítani kell a gyógyszerészek részvételét az intézetben ápolt, kezelt betegek terápiáját kialakító és felügyelő teamekben. Cél, hogy a fekvőbeteg-ellátó intézményeinkben a gyógyszerezés minőségi, szakmai mutatói az európai gyakorlattal harmonizáljanak. Ehhez biztosítani kell, hogy a megfelelő felkészültségű gyógyszerészek megfelelő létszámban dolgozzanak az intézeti gyógyszertárakban. Ennek előfeltétele az életpályamodell kiterjesztése a kórházi gyógyszerellátás területén dolgozókra is. Az intézeti gyógyszerellátás megújítása a kórházak területén zajló funkcionális integrációval párhuzamosan valósul meg.

12. Az Európai Unió szabályozásával összhangban szükséges megerősíteni a gyógyszerfigyelés rendszerét, valamint a legális kereskedelmi lánc védelmét a hamis gyógyszerek Magyarországra való bejutásának megelőzése érdekében. Felismerve annak kockázatát, hogy a legális gyógyszer kereskedelem útján jelentős közegészségügyi kockázatot jelentő hamis gyógyszerek juthatnak el a lakossághoz, fontos célkitűzés a büntetőjogi szankciórendszer szigorítása és olyan hatósági gyakorlat bevezetése, amely kizárja a hamis gyógyszerek forgalmát hazánkban. Az uniós jogharmonizációs kötelezettségekből adódóan a legfontosabb területek szigorítását, melyek a lakosság gyógyszerbiztonságát garantálják, 2011-ben szükséges elvégezni.

H.2. Támogatáspolitikai megfontolások

13. Az egészségügyből történt forráskivonás a lakossági gyógyszerterhek növekedése miatt különösen érzékenyen érintette a krónikus betegségben szenvedő, szociálisan hátrányos helyzetű csoportokat. Napi jelenség, hogy szükséges gyógyszereiket pénz hiányában nem tudják kiváltani. Emellett a gyógyszertárak gazdasági ellehetetlenítése miatt a betegek sokszor szembesülnek azzal, hogy nem tudnak felírt gyógyszereikhez azonnal hozzájutni, hanem 1-2 nap múlva vissza kell térniük a patikába. Ez a helyzet jelentősen rontja a beteg-együttműködést, ami a népegészségügyi mutatók további romlásához vezet.


14. Szembe kell nézni azzal, hogy mivel a fekvőbeteg-gyógyintézetben kezelt betegek ellátását a kórházak a jelenlegi finanszírozási helyzetben nem képesek maradéktalanul biztosítani, részben a járóbeteg-gyógyszerkassza terhére történik ezen betegek gyógyszerellátása. A tisztázatlan viszonyok felszámolása már a 2011-es év során indokolt.

15. Ma számos nagyértékű, jellemzően onkológiai készítményt nem a felhasználás optimális helyén finanszíroz a biztosító. Szükséges, hogy ezen készítmények fekvőbeteg ellátásba történő átsorolásával, a hatékony országos szintű beszerzés elindításával, és pontos elszámolást biztosító szabályozással a finanszírozás hatékonyságát és a hozzáférés egyenlőségét javítani lehessen. Az egyes készítmények átsorolása a 2012-es év során megkezdődik.

16. Az egészségpolitika hosszú évek óta adós a költséghatékonyság gyógyszer és gyógyászati segédeszköz támogatási értelmezésének megfelelő irányelv kidolgozásával. Ez mind a gyógyszerbefogadás, mind pedig a fenntarthatóság szempontjából szükséges a támogatás felülvizsgálat során, a hatékony allokáció mérlegelése, a megalapozott döntések meghozatala érdekében. Mára szerte a világon jelentősen meghaladta az orvosilag lehetséges terápiák köre a gazdaságilag megengedhető mértéket. Fontos cél, hogy csak igazolt hatékonyságú gyógyszerek támogatását tegyük lehetővé. Az egészség-gazdaságtani, technológia értékelési elemzések rendszerének irányelvként való kidolgozása a 2011. évi szakmai egyeztetések megindítását követően 2012-ben megtörténik, melyben a jelenlegi intézményi háttér mellett a szakmai kollégium bevonása is indokolt.

17. A gyógyszerek és gyógyászati segédeszköz támogatásba történő befogadásának elvei és folyamata korrekcióra szorul. A befogadások jelenlegi rendszerének nyomonkövethetőbbé, átláthatóbbá alakítása szükséges, a befogadási döntéshozatalt segítheti, ha az ország gazdasági teljesítőképessége, egészségügyi helyzete alapján az egy megnyert életévre, vagy QALY-ra fordítható összeg, mint felső korlát, meghatározásra kerül. Ez a gazdasági növekedés újraindulásával növekvő lehetőségeket biztosíthat az új befogadások rendszerében és a támogatási csoportok körében. A befogadások vonatkozásában ki kell térni az ún. orphan (ritka betegségek gyógyszerei) gyógyszerek kérdéskörére is, mely készítmények esetében EU-s szintű kockázatvállalást kezdeményezünk. A gyógyszerbefogadások rendszerének újraszabályozása még a 2011-es év során elindul.

18. A forrás-felszabadítás egyik lehetséges módszere a gyógyszertámogatásban a generikus termékek előtérbe helyezésével lehetséges. Azonban a jelenlegi rendszerben az originális készítmény szabadalmának lejárta után a generikus készítmények viszonylag magas áron kerülnek forgalomba, másrészt a piacra lépését követően, a fixesítés során meghatározott referencia termék nem élvez olyan mértékű piaci előnyöket, amelyek érdekeltté tennék a forgalmazókat, hogy a szabadalom lejártát követően a lehető leghamarabb a megfelelő logisztikai garanciák mellett végrehajtott árcsökkentés révén készítményeik preferált referencia ársávba kerülő termékké váljanak. Biztosítani kell a kiszámíthatóságot. A generikus gyógyszerfelhasználást és árcsökkentést elősegítő szabályozók életbe léptetése 2011-től folyamatosan megvalósul.

19. A generikus program további költségracionalizálás lehetőségét hordozza, melynek megvalósítása során a kiszámíthatóság, az átláthatóság és a tervezhetőség biztosítása a gyógyszerpiaci szereplőkkel való konstruktív együttműködés érdekében indokolt. A preferált referencia ársáv rendszer kialakítása során egy olyan több összetevős rendszert szükséges létrehozni, amely a betegek mellett a piac minden szereplőjét érdekeltté teszi a preferált referencia ársávú termék státuszának erősítésében. Ennek elérése érdekében lépéseket kell tenni, melyek egyrészről ösztönzik a gyártókat a belépéskor nagyobb árkedvezmény biztosítására, más részről érdekeltté teszik az orvosokat a kedvezőbb költséghatékonyságú gyógyszer rendelésében, a gyógyszerészeket a kedvezőbb térítési díjú és támogatású gyógyszer expediálásában, és a közgyógyellátási rendszer változásával kedvező piaci pozícióba hozza a legkedvezőbb feltételeket garantáló gyártót. A rendszer kiszámíthatóbbá teszi a gyógyszerpiacot, és nem kényszeríti sem a beteget, sem az orvost a negyedévenkénti, vagy havonkénti gyógyszerváltásra. Mindezek a gyógyszerkassza megtakarítása mellett ez a betegterhek csökkenését is elősegítik. A preferált referencia ársáv rendszer első támogatáspolitikai elemei már 2011-ben bevezetésre kerülnek.

20. A biológia terápiák egyre szélesebb körű elterjedésével a megfelelő szakmai előírások figyelembe vételével meg kell teremteni a biosimilar készítmények megjelenéséből adódó költségcsökkentés lehetőségét. A biosimilar készítmények új támogatási rendszere fokozatosan 2011-től kidolgozásra kerül.

21. Az elmúlt években jelentősen (több mint százezer fővel) csökkent a közgyógyellátásban részesülők köre. Ennek oka a szociális helyzetük alapján korábban közgyógyellátásban indokolatlanul részesülők kiszűrése mellett az eljárás bonyolultsága és az önkormányzatok jelentős mértékű közvetlen anyagi kötelezettsége, ami településenként eltérő gyakorlatot generál. Ugyanakkor a közgyógyellátás keretében kifizetésre kerülő összeg – az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltak szerint – magas. A jelenlegi rendszer túlbürokratizált, kiszámíthatatlan és tervezhetetlen mind a jogosultság megszerzését, mind a támogatás mértékét illetően. Eltérőek a hozzájutás feltételei és a rászorultsági elv is eltérően érvényesül településenként és jogcímenként. A közgyógyellátási rendszerben szükséges a hozzáférés településenkénti különbségeinek megszüntetése, a jogosultsági eljárás egyszerűsítése, a közgyógyellátás keretén belül rendelhető gyógyszerek körének felülvizsgálata. A közgyógyellátási rendszer újraépítése hosszabb folyamat, melynek első lépései már 2011-ben elkezdődnek.

22. Az orvosokkal, gyógyszerészekkel és betegekkel szemben foganatosított intézkedések során az elmúlt évtizedben az orvosok és gyógyszerészek esetében kizárólag adminisztratív szankciókat alkalmaztak, és a betegeknek csak a költségérzékenységére voltak tekintettel (támogatás-mértékek változtatása, helyettesíthetőség). A jogszabályoknak és a szakmai előírásoknak (pl. protokollok) való megfelelés biztosítása mellett indokolt, hogy a költségtakarékos gyógyszerrendelést, kiszolgáltatást és a racionális (együttműködő) gyógyszerfelhasználást megfelelő szabályozókkal ösztönözzük. A támogatások során hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a készítmények valódi eredményessége legyen a támogatás meghatározója. Fontos, hogy a támogatott gyógyszerek lakossági felhasználása megfelelő életmód-korrekcióval történjék, ami egyrészt a hatékonyság záloga, másrészt a valódi egészségnyereség feltétele. Az ehhez szükséges lakossági attitűd kialakításában az egészségügy valamennyi szereplőjének aktív közreműködése és ennek központi szervezése indokolt. Ennek első lépését 2011-ben az egészségügyi szolgáltatók gyógyszerrendelésének és kiszolgáltatásának értékeléséről, valamint a háziorvosi és a gyógyszertári érdekeltségi rendszer kialakításáról szóló kormányrendelet teremtette meg, melynek bővítése, és a háziorvosok mellett szakorvosokra történő kiszélesítése az elkövetkező évek (2012-2014) feladata. Továbbá a betegegyüttműködést, valamint a gyógyszerek valódi eredményességét szolgáló komplex rendszer a 2012-es évben indul el.

23. A támogatásba már befogadott gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök esetében ki kell dolgozni a rendszeres felülvizsgálat szempontrendszerét, mely egyes terápiás területeket áttekintve, megfelelő költséghatékonysági elemzések alapján valósul meg, és szorosan kapcsolódik egy-egy terület finanszírozási protokolljaihoz. Ezen felülvizsgálati szempontrendszer, amely az egészségpolitikai, népegészségügyi célok mellett az egyes terápiás területekre fordított költségeket, valós eredményességet is figyelembe veszi, biztosítja az átláthatóság, tervezhetőség, kiszámíthatóság kritériumait. A gyógyszerekre vonatkozó új felülvizsgálati eljárás rendszere 2011-ben lép hatályba, mely eredményességének folyamatos monitorizálásával a rendszer finomhangolása megvalósítható.

24. Az információtechnológiai fejlesztések során biztosítani szükséges egységes gyógyszertörzs kialakítását, valamint ennek elérhetőségét a gyógyszerellátás rendszerében résztvevők részére. Szükséges a betegek terápiás nyomonkövetését, gyógyszerészi gondozását mind a fekvő-, mind pedig a járóbeteg-ellátásban lehetővé tevő az adatvédelmi szempontokat szem előtt tartó egységes adatbázisok kialakítása. Az információtechnológiai fejlesztések az elkövetkezendő években (2012-2014) valósulnak meg.

25. A támogatási rendszerben jelenleg a horizontális méltányosság elve érvényesül, mivel az adott támogatás minden biztosítottnak egyformán jár, aki adott betegségben szenved, függetlenül a speciális élethelyzettől (a közgyógyellátási rendszert leszámítva). Ugyanakkor szükséges a vertikális méltányosság erősítése, a gyógyszertámogatási rendszer progresszivitási szintjeinek megteremtése, és a gyógyszertámogatások rendszeréhez kapcsolódóan, de attól független társadalom- és családpolitikai szempontok érvényesítése is célszerű. Magyarországon a sajátos demográfiai helyzet miatt, a gyermekvállaláshoz kapcsolódóan, megfontolandó olyan – személyhez kapcsolódó – támogatási forma bevezetése, amely – megfelelő feltételek esetén – adott életkorig átvállalja a beteg gyermek gyógyszerelésének (részbeni) költségét. Külön feladat az egyedi méltányossági gyógyszertámogatás átalakítása, melynél az értékválasztási, és etikai szempontokat is magában foglaló testületi döntéshozatal elősegítése, az önkéntes lakossági hozzájárulás formáinak kidolgozása jelenthet előrelépést. A méltányossági rendszer jelzett átalakítása az elkövetkezendő évek (2012-2014) feladata.

26. Az eddigi gyakorlattal szemben olyan rendszer kialakítása szükséges, mely növeli a beteg tájékozottságát és személyes felelősségét a gyógyszerhasználat hatékonyságának növelésében. Megfelelő állami szakmai háttérintézmény koordinálásával, az egészségügyi ellátórendszer valamennyi szereplőjét integráltan kezelő, a gyártói promóciótól független egységes betegtájékoztatási rendszer, és a beteg-együttműködést javító programok elindítása nagymértékben javítja a terápia hatékonyságát. Az egységes betegtájékoztatási, együttműködést javító rendszer első pilot programja már 2011-ben elindul, a továbbiak ennek eredményességét követően kerülnek kialakításra.

27. Mind költséghatékonysági, mind orvos-szakmai szempontból lényeges előrelépést jelentene, az egyes terápiás területeken a kasszák közötti átjárhatóság biztosítása.


28. A nem kívánatos gyógyszergyártói promóció visszaszorításának lényeges eszközei között, mind a jelenlegi szabályok szigorítása, mind az orvosi gyógyszerészi ösztönzők helyes alkalmazása. Ezt egészítheti ki az állami-biztosítói egységes kommunikáció, és marketing javítása. A gyógyszergyári promóció visszaszorítására vonatkozó intézkedések már 2011-ben megjelennek.”

 

II.

Néhány mondat a Semmelweis-terv szakmai és szakmapolitikai vonatkozásairól

Amint az az előző fejezetben olvasható, a Semmelweis-terv gyógyszerészettel és gyógyszerellátással kapcsolatos helyzetelemzése és célkitűzései szerves folytatását jelentik annak a szemléletnek, amelyet a jelenlegi kormányt és parlamenti többséget alkotó politikai erők évek óta képviselnek, és annak a folyamatnak, amely tavaly júniusban a patikalétesítési moratórium meghirdetésével és júliusi elfogadásával kezdődött, majd a gyógyszerellátásról szóló októberi parlamenti jelentéssel, a gyógyszer-gazdaságossági törvény decemberben elfogadott módosításával és a kamarai törvény ez év márciusi átírásával folytatódott. A kormány a gyógyszerellátást az egészségügy részének tekinti, elvárja a gyógyszer- és az ellátásbiztonság érvényesülését, a szolgáltatások minőségének garantálását és a rendszer költséghatékony működtetését. Mindezen elvárások középpontjába pedig egyre inkább az állam, a gyógyszerész és a kamara közötti megosztott feladat- és felelősségvállalás rendszere kerül.

A gyógyszer-gazdaságossági és a kamarai törvény módosításával a politika megváltoztatta a gyógyszerellátás rendszerének legfőbb jogi keretrendszerét. Így a munka ma már e két törvényben rögzített keretrendszer tartalommal való megtöltésére, a törvényekben megfogalmazott társadalom- és egészségpolitikai elvárások végrehajtására (pl. a tulajdonosi struktúra megváltoztatására, a gyógyszerész tényleges szakmai és egzisztenciális függetlenségének biztosítására), illetve a rendeleti szintű szabályok megalkotására, a megkívánt szakmai, minőségi és etikai feltételek garantálására irányul. A Semmelweis-terv ennek a munkának a soron következő állomása: a gyógyszerészet egészségügybe történő integrálásának, szakmai megújulásának és – reményeink szerint – tényleges felemelkedésének programja, amely reális esélyt nyújt arra, hogy legfőbb értékké ismét a beteg üdve váljék, a gyógyszerész pedig újra a társadalom elismert és megbecsült polgára lehessen.

A Semmelweis-terv reálisan értékeli a lakossági és intézeti gyógyszerellátás helyzetét, és a felszíni jelenségek mögött meghúzódó ok-okozati összefüggések ismeretében írja le a cselekvés legfontosabb irányait. A gazdasági viszonyok és a szakmai színvonal, a minőségi követelmények és a hatósági ellenőrzés, a szakmai függetlenség és az etikai normák, a képzés és a kompetenciák összefüggésrendszere meghatározza mindazt, ami a gyógyszertárakban ma történik, és ezek függvényében alakulhat szinte minden, amit holnap a társadalom és a politika a gyógyszerellátástól és a gyógyszerészektől várni szeretne. A gyógyszerészettel szembeni elvárások megvalósítása ezeknek a rendszereknek a megújítása nélkül nem megy.

A Semmelweis-terv épít az állam és a kamara (és a szakmai szervezetek), valamint a gyógyszerészek együttműködésére. Ez nemcsak abból látszik, ahogyan pl. a gyógyszerbiztonság növelését, a képzés és a szakképzés reformját, a protokollok megalkotását vagy akár a minőségfejlesztési programot leírja, hanem abból is, ahogyan évtizedek óta megoldatlan problémák (pl. ügyelet, ösztönző rendszerek kialakítása) megoldását tervezi. Még a támogatáspolitikai tervek is az együttműködést feltételezik, hiszen a támogatási rendszer belső ellentmondásainak felszámolása és a hatékonyság növelése e nélkül nem megy.

S ha már az együttműködésnél és a támogatáspolitikánál tartunk: a Semmelweis-terv gyógyszerpolitikai fejezetének megvalósulását nem a fejezet esetleges következetlenségei, és nem is a kitűzött célok teljesíthetetlensége veszélyezteti, hanem a Széll Kálmán-terv keretrendszere, amely – az egészségügyért felelős államtitkár minapi közlése szerint – ma erősebb kormányzati prioritás, mint a Semmelweis-terv.

A Semmelweis-terv gyógyszerpolitikai programjának legnagyobb kihívását tehát a Széll Kálmán-terv jelenti. A két – alapfilozófiájában nehezen összehangolható – terv ma olyan kihívás az egészségügyért felelős politikai vezetésnek és a gyógyszerészi szakmapolitikának, amely a várhatóan súlyos konfliktusok között is igényli az együttműködést. Ahogy az a kormányváltást megelőző és azóta eltelt időben is megvalósult a gyógyszerellátás szakmai és nemzeti kézben tartásáért, a térben és időben egyenletes gyógyszerellátásért, a közösen kimunkált célok megvalósulásáért. Az eddigi eredmények megőrzése, gyógyszerellátás és a gyógyszerészet jövője érdekében.

Kistarcsa, 2011. július 11.

 

Dr. Hankó Zoltán

 

2018-2021 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél