„A kapitalizmus úgy kezdte, hogy a tőke mindent föl akart falni. Nagyon hamar kiderült, hogy ez így nem megy. A társadalom megmaradása érdekében egyre több mindent kellett az államra bízni. A 20. század végéig a kapitalizmus története arról szólt, hogy keresték azokat az eszközöket, amivel meg lehetett szelídíteni a palackból kiszabadult furcsa, lecsupaszított piaci szellemet.” Ferge Zsuzsa interjú (FN. Balla István-Orosz Györgyi 2010. 03. 25.)

Mintha a magyar gyógyszerésztársadalom néhány tagja szembe menne a történelemmel, újra akarná élni a kapitalizmus kezdeteinek élményeit és tévhiteit. Könyörtelen, már-már önfelőrlő harcot hirdettek kollégáik vállalkozásai ellen, nem válogatva az eszközökben, módszerekben. Elbizonytalanítva a betegeket, lerontva a társadalom által egyik legmegbízhatóbbnak tartott szakma hírnevét, szatócsbolt szintjére süllyesztve az eddig valóban „közegészségügyi intézmény”-ként működő gyógyszertárhálózat jó hírnevét.

Az egyes kollégák, vagy alkalmazóik felelőssége mellett meg kell állapítani az állam felelősségét is. Az utolsó négy év ámokfutása lebontotta mindazt, amit a gyógyszerészek a rendszerváltás óta fölépítettek: európai szintű gyógyszertár hálózatot, megbízható, a többség számára elérhető ellátást, a gyógyszerészet szakmai szabályok szerinti működését. Hazugságokkal pótolva a bűnök okozta károkat! Mert az újonnan megnyílt gyógyszertárak túlnyomó többsége nem kisvárosokban, nagyközségekben nyílt meg, vagy ha igen, akkor ez csak átmeneti növekedés, hiszen az „eltartó képesség” feleződése, töredezése csak átmeneti működést tesz lehetővé valamelyik fél számára és az eredeti állapot hamarosan helyre fog állani. A falusi gyógyszertárak helyzetéről már korábban írtam, itt inkább a csökkenés és az ellátatlanság veszélye látszik.

Közben azonban könyörtelen túlélési harc folyik, melyben nemtelen és szakmaiatlan eszközök is bevetésre kerülnek! A beteg érdekében történik mindez? Nyugodtan megválaszolhatjuk: biztosan nem! Makovecz Imre a napokban nyilatkozta, hogy ellehetetlenítették a szakmai kamarákat, így nem tudják betölteni azt a szerepüket, hogy a szakmai rendet, a tisztességes versenyt garantálni tudják.

Vizsgálva az elmúlt hónapokban kirobbant botrányok indítékait (korrupcióval megváltott érdekérvényesítések) bennünk is fölmerülhet a kérdés, kinek az érdekében történt, történik mindez? Azokéban, akiknek a szakmai rend helyett a „rendetlenség” az érdekük, akik csak és kizárólag üzleti hasznot kívánnak bezsebelni mindenáron! A beteg érdeke ez? A szakmáé? Szerintem egyiké sem!

Az álamnak ismét államszerűen kellene viselkednie és az idézet megállapítása szerint: meg kellene szelídítenie „a palackból kiszabadult, furcsa lecsupaszított piaci szellemet.”

Remélem, reméljük, ebben a döntéshozók új csapata is partner lesz!

Dr. Gara István