Az úgynevezett „betört ablak elv” (angolul: broken windows theory) szerint a kriminalizálódás a zűrzavar és a rendetlenség elkerülhetetlen következménye is. Ha betörnek egy ablakot és az kijavítatlanul ott is marad, akkor az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik ezzel a házzal. Hamarosan egyre több ablakot törnek be és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed, egyúttal jelzést is adva ezzel arra, hogy mindent szabad. A „betört ablak” elvét James Q. Wilson és George L. Kelling írta le először az amerikai The Atlantic Monthly magazin 1982. márciusi számában. Későbbiekben Kees Keizer és munkatársai (Groningeni Egyetem) további kísérletekkel igazolták azt is, hogy a graffitis környezetben jóval többen szemetelnek, mint tiszta környezetben (az arra járók 69 százaléka a 33 százalékkal szemben). Sőt azt is megfigyelték, hogy rendetlenség esetén a lopási hajlandóság is a kétszeresére nőtt.
Ez az „elv” napjainkra már jóval tágabb értelmezést is kapott. Ezek szerint akár közéletünk, akár egy-egy szakmai terület „rendetlensége” egyfajta gyorsuló romlást válthat ki (a szakma szabályainak és etikai elveinek fellazulása stb.). Ezen állítás egyfajta igazolására gondoljunk csak hazai közállapotaink utóbbi években látott rohamos rosszabbodására. Gyógyszerészetünk számára a 2006. évi XCVIII. törvény, melyet röviden csak „gyógyszer-gazdaságossági” vagy „liberalizációs” törvényként említünk, történeti fordulópontot jelentett. Az azóta eltelt három év tapasztalatai alapján napjainkban már akár egyenleget is vonhatunk. Rögtön le kell azonban szögezni, hogy szó sincs arról, hogy előtte minden rózsaszín és felhőtlen lett volna a gyógyszerészetünk egén, és csak és egyedül a „liberalizációs” törvény hozta volna az összes sötét felleget. Ugyanis gyógyszerészetünknek volt már néhány megrepedt üvegű ablaka a törvény előtt is, de javítása akkor még könnyen megoldhatónak tűnt.
Gyakran említett pozitív hozadéka a „liberalizációs” törvénynek a nagyobb gyógyszertári nyitvatartási idő (igaz csak bizonyos helyeken), a könnyebb gyógyszertár-elérés (azonban közel sem a betegek hozzáférésének területi egyenletességének biztosítása mellett), az olcsóbbá vált gyógyszerek (bár közben a lakosság terhei nőttek, a támogatás racionalizálása a kiskereskedelem átszabása nélkül is elkezdhető lett volna), a fiatal szakemberek helyzetbe hozása (lehet, hogy néhány fiatal gyógyszerész tulajdonos lett, bár erre korábban is volt példa, de sokkal inkább a nem szakember tulajdonosok száma gyarapodott). Azonban az is bizonyos, hogy ez a törvény betört jó néhány ablakot, amely gyorsan romló gyógyszertári ellátási színvonalat eredményezett, és mára már az is félő, hogy a szakmaiatlanság, a beteg és gyógyszertári eladó között szinte kizárólag kereskedelmi tranzakciót megjelenítő gyógyszerkereskedés áll hazánkban befutóra. Mára hazánkban:
- a gyógyszerelt betegek talán 30-40%-a kapja meg gyógyszereit gyógyszerésztől patikáinkban;
- a gyógyszerek helyettesítése több gyógyszertárnál, láncpatikáknál is alku tárgya, azaz mára ez is értékesíthető „szolgáltatássá” vált;
- a képzetlen, ezért kevésbé aggodalmaskodó munkaerő vált kívánatossá egyes munkáltatóknál;
- az illegális paralel kereskedés már beszivárgott a hazai gyógyszerellátásba is;
- az új gyógyszertárak csaknem kizárólag „fizetőképes” területre igyekvése egyértelművé vált napjainkra, feladva hazánk korábbi ellátási területeinek – működési körzeteinek – hozzávetőleg egységes hozzáférést és gyógyszertári szolgáltatási színvonalat biztosító alapelvét és garanciáit;
- a betegek és fogyasztók megtévesztésére, gyakran indokolatlan többletfogyasztásra serkentő akciózások, ajándékozások;
- néhol laikus tulajdonosok diktátumai szerint működő gyógyszertárvezetők egyre nagyobb arányban vannak jelen a gyógyszertári gyógyszerellátásunkban.
A „liberalizációs” intézkedésekkel betört ablakok összességében gyógyszerészetünket a „szakmai kriminalizálódás” lejtőjére helyezték. Aligha kétséges, hogy gyógyszerészetünk „betört ablakai” sürgős javításra szorulnak!
Pécs, 2010. április 23.
Botz Lajos
