Az idei GYKTN megrendezésére a 2022-2026. közötti parlamenti ciklus lezárását megelőzően néhány hónappal és a jelenlegi kamarai ciklus félidőjében kerül sor. Dr. Fejes Szabolcsot, az MGYK alelnökét az említett időszak főbb szakmai kérdéseiről kérdeztük.

– Kezdjük a gyógyszerészi vényírással kapcsolatos kérdéssel! Mi a helyzet jelenleg ezzel kapcsolatban?

– A gyógyszerészi vényírással kapcsolatban a jelenlegi szakmapolitikai kérdéseket célszerű megvitatni és egy olyan kölcsönös irányvonalat felvázolni, ami a gyógyszerészetben dolgozó szereplőknek a jövőképét hivatott szolgálni. Ebben fontos szerepet fog kapni az, hogy a közeljövőben várhatóan megjelenik a részletszabályozás is ezzel kapcsolatban, és az részletes eljárási utasítást fog kijönni. Nagyon várjuk, hogy ez jó jogszabály legyen. Várjuk, hogy a jogszabály kommunikációjában lehetőség szerint a Kamara minél aktívabban tudjon részt venni, hogy elkerüljük a pontatlanságokat, főként a betegek felé. Célszerű volna ezt korrektül, precízen úgy elmondani a betegnek, hogy mindenki tudja, meddig tart a gyógyszerész jogköre a vényírással kapcsolatban.

– A Kamara egy korábbi előterjesztésében már foglalkozott árrés kérdésével. Ez a téma is szóba kerül az összejövetelen?

– A kormányzat részéről ígéret van arra, hogy az árrés valorizálásra kerül, ha nem is olyan módon, mint ahogyan az a kamarai előterjesztésben szerepel. Mindenesetre ezt pozitív gesztusként kell értékelni. A Kamara megtesz mindent a azért, hogy a választások után ez a kérdés újra napirendre kerüljön, és remélhetőleg egy olyan szabályozást sikerül elfogadtatni, ami hosszabb távon is az életet jobban modellező rendszer lesz, mint a jelenlegi. A jelenlegi szabályzással az a probléma, hogy ha a felső határ fix, akkor az az inflációval és a drága gyógyszerek térhódításával fokozatosan devalválódik. A termékek árának növekedésével ez arányosan egyre kevesebb lesz. Értelemszerűen a mi javaslatunkban is százalékos árrés-módosítás szerepelt a legfelső sávban is, ami nagyobb garanciát ad arra, hogy hosszabb távon biztosított legyen az értékállóság.

Emellett nagyon remélem, és szerintem ez fontos kérdés, hogy a kormányzattal olyan megállapodásokat és olyan jogszabály-módosításokat volna célszerű megkötni és promotálni, amelyben a gyógyszerészek szolgáltatási tevékenysége kerül ellentételezésre. Gondolok itt például a gyógyszerészi vényírásra, hiszen ez tehermentesíti a háziorvosokat, vagy a gyógyszer verifikációs rendszerrel kapcsolatos napi feladatok ellátását és az ehhez szükséges infrastruktúra fenntartását, ami voltaképpen a gyógyszertárak részére csak költséget generál. Említhetném itt a gyógyszerészi ügyelet kérdést is, ami szintén egy államilag elvárt feladat, amit korrekt ellenszolgáltatás nélkül végzünk. A jövőben hangsúlyosabban kellene küzdenünk azért, hogy  a kognitív szolgáltatásokért   tisztességes ellenszolgáltatást kapjunk. A gyógyszerészi gondozás is hasonló terület.  A tapasztalat azt mutatja, hogy akkor lesz értéke valaminek, hogyha azért fizetni kell. Ebben a kérdésben megoldás lehet, ha a Kamara szolgáltatási díj javaslatot adhatna, hasonlóan az építés, vagy jogi kamarákhoz. Ez, mint iránytű segíthetne abban, hogy a szolgáltatások árát keretek közé helyezzük, ahol jut szerep a versenyre, de meggátolható az etikátlan magatartás is.

A struktúrakérdésében reménykedünk. Talán sikerül az elmúlt időszakban megfigyelhető tőkekoncentrációnak valamilyen szinten olyan határt és keretet szabni.   Célunk, hogy a gyógyszerészi tulajdonlás és a valós személyjogos kompetenciák erősödjenek, azaz a beteg érdekek és a gazdasági érdekek egyensúlyba kerüljenek.

– Látható, hogy a nagykereskedelmi piacon erős változások vannak. Szerepel-e programjukban ezeknek a kérdéseknek a megvitatása?

– Érezhetően vannak kisebb nagykereskedések, amelyek tért hódítanak. Igazság szerint célszerű volna, ha a nagykereskedelem minél inkább megmaradna nagykereskedelmi szinten. Érezhető, hogy bizonyos nagykereskedők mélyebb befolyást próbálnak szerezni gyógyszertárak működésére, ami véleményem szerint kontraproduktív a betegellátás tekintetében, illetve a betegbiztonság szempontjából. Egy egészséges gyógyszerpiacon célszerű diverz rendszert fenntartani, ahol a betegnek viszonylag széles lehetősége van választani, hogy milyen gyógyszertártól veszi igénybe a szolgáltatásokat vagy vásárolja a termékeket. Ha a mostani tőkekoncentráció tovább folytatódik, akkor rövid távon nyerhet ezzel a fogyasztó, hiszen több helyen elérhetők ugyanazok a szolgáltatások, egységesebb a kínálat, és néha az árak is lejjebb mehetnek a nagyobb beszerzési erő miatt. Ugyanakkor hosszútávon, ha túl kevés szereplő marad a piacon a betegek választási lehetősége beszűkül, az árak akár drasztikusan megemelkedhetnek, ami nem lehet célja felelősen gondolkodó gyógyszerésznek, de politikusnak sem.  Remélem, hogy ez a tendencia, ami most folyik, rövid életű lesz, és a személyi jogos gyógyszerészek észreveszik, hogy nem célszerű a rövidtávú anyagi érdekek mentén vezérelt működés, hanem inkább hosszú távú életpályamodellt látnak a személyi jog intézményében.

– Érezhető az a negatív trend, hogy a gyógyszertárból nagyon sok étrend-kiegészítő kikerül az áruházláncokba…

– Ez önmagában nem volna probléma, csak akkor, hogyha olyanokról beszélünk, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a gyógyszerekkel, adott esetben nem várt hatásokat eredményezhetnek. Véleményem szerint ezeknek a termékeknek egy kontrolláltabb piacon lenne a helye. Erre a gyógyszertár, illetve az olyan létesítmények megfelelőek, ahol a szakmai információátadás biztosított. Ez az áruházláncoknál nincs meg. E tekintetben is dolgozunk, és nagyon remélem, hogy sikerül ebben is előrelépnünk.

– Hogyan áll jelenleg a gyógyszertári ügyelet kérdése?

– Ígéreteink vannak arra, hogy az ügyeleti kérdés rendezésre kerül, várhatóan a választások után. Talán az elmúlt 8-10 éves egyeztetéseknek lesz olyan eredménye, ami feltételezhetően mind a gyógyszerészek, mind a betegek, mind pedig az államigazgatás céljaival összhangba tud kerülni.

B. Zs.

A Jelentkezési lapot itt, a programtervezetet pedig itt találja.