Harmadszor olvasom a Kúria Közigazgatási Kollégiuma döntését a „Kúriai döntések Bírósági határozatok” c. kiadvány 73. évfolyamának 6. számában. És nem értem. No nem a közölt szöveg megértésével van gondom, hanem azzal, hogyan jutott a Kúria olyan döntésre, amely szerint egy gyógyszerek házhoz szállításával kapcsolatos perben kifejti, hogy nincs semmi probléma azzal, ha egy „gyógyszertárhoz” eljuttatott online gyógyszerrendelést nem a „gyógyszertárból” szállítanak ki, hanem a rendelést egy „gyógyszernagykereskedő” raktárában regisztrálják, a nagykerekedő munkatársai dolgozzák fel a megrendelést, állítják össze a kiszállítandó csomagot, majd onnan szállítják ki a gyógyszert közvetlenül a megrendelőnek. Egy (papíron?) „a” gyógyszertár alkalmazásában álló szakdolgozó közreműködésével.
Kúria döntését megelőzően a gyógyszerhatóság (több mint egy évvel a csomagküldéssel történő gyógyszerkiszállítást megtiltó törvénymódosítás hatályba lépése után) egy helyszíni ellenőrzéskor észlelte, hogy „a” gyógyszertár internetes gyógyszerkereskedelme során értékesített gyógyszereket és egyéb patikai termékeket nem a gyógyszertár raktárában tartott és forgalmazott gyógyszer- és egyéb termék készletből, hanem egy gyógyszer-nagykereskedő székhelyeként szolgáló helyiségből (!) szállít házhoz, illetve juttat el csomagküldés útján a megrendelőkhöz. A hatóság álláspontja szerint a közvetlen lakossági gyógyszerellátást tehát nem a működési engedélyében foglaltaknak megfelelően végzi, még úgy sem, hogy a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság székhelye a gyógyszernagykereskedő raktárával azonos címre van bejelentve.
A hatóság – annak rendje és módja szerint – megtiltotta a működési engedélyben foglaltaktól eltérő, jogszabálysértőnek minősített gyakorlatot és pénzbírságot szabott ki. Döntésében kitért arra, hogy a gyógyszertár ugyan rendelkezett gyógyszerek (és egyéb termékek) online forgalmazására vonatkozó felhatalmazással, azonban ebbéli tevékenysége során nem vette figyelembe sem a gyógyszer-gazdaságossági törvényben, sem a vonatkozó miniszteri rendeletekben erre a szaktevékenységre vonatkozó előírásokat.
Az érintett gyógyszertár tulajdonosai bírósághoz fordultak, ahol először a hatóságnak adtak igazat, majd végül a Kúrián kötött ki az ügy. A Kúria – és innentől fogva számomra már nehezen érthető az ügy – többek között kifejtette, hogy egy olyan jogszabályi rendelkezés figyelembevételével kellett értelmeznie a helyzetet, amely 1997-től „változatlan szövegezéssel” van hatályban, és amely kimondja, hogy a gyógyszertár a „gyógyszertárban tartott és forgalmazott gyógyszerkészletből, illetve termékkészletből” köteles az igényeket kielégíteni. Ebből adódóan „csak olyan gyógyszert adhat ki a betegnek, amelyet előzőleg a saját készletébe bevett és a gyógyszertári forgalmazás szabályai szerint kezel”. Ugyanakkor a Kúria szerint – és most tessék figyelni – „a gyógyszertári készleten tartás és a gyógyszer fizikai bekerülése két különböző fogalom”. Ugyanis a gyógyszertári készleten tartás „elsősorban gazdasági és nyilvántartási kérdés”, ezért „egy gyógyszer készleten lehet akkor is, ha azt a gyógyszertár a saját készletében nyilván tartja, de fizikálisan egy külső raktárban, akár egy nagykereskedőnél tárolja.”
A most már közel három évtizede változatlan szövegezésű (de időközben egy másik jogszabályba betűhíven átemelt) jogszabály-szöveget a Kúria elavultnak tartja és azzal iktatja ki, hogy el kellett végeznie „a vizsgált részében változatlan szövegezéssel hatályban levő rendelkezés értelmezését”. Ennek során megállapította, hogy a jogszabályi szöveg hatályba lépése óta lehetővé vált az internetes gyógyszerkereskedelem és a gyógyszerek házhoz szállítása is, de „a Rendelet vizsgált szabálya nem változott”. Azaz „a gyógyszertárból a gyógyszer, egyéb termék kiszolgáltatója a beteg, az egészségügyi intézmény, az orvos által igényelt gyógyszert vagy egyéb terméket a gyógyszertárban tartott és forgalmazott gyógyszerkészletből, illetve termékkészletből köteles kiadni”. Ez a rendelkezés a Kúria szerint tehát elavult és új értelmet kell neki adni.
A Kúria azt a problémát, mely szerint a lakossági gyógyszerellátáshoz kapcsolódó ezen szaktevékenység (1) egyfelől gyógyszertárhoz van kötve, amely mint egészségügyi szolgáltató a működési engedélyében rögzített konkrét címen működik, továbbá (2) a gyógyszertár jogszabályban nevesített „funkcionális” helyiségéhez kötődően végezhető, azzal oldja fel, hogy - idézem – „Az Alkotmánybíróság 15/2014. (V. 13.) AB határozata [33] bekezdésében kifejtette, a jogszabályszövegeknek nemcsak nyelvtani, hanem más módszerek alapján történő értelmezése is lehetséges. Minden értelmezés számára a jogszabály által használt szavak, kifejezések, illetve nyelvi formulák, mondatszerkezeti elemek hétköznapi (illetve, ha ilyen létezik, jogi szakmai) nyelvtani értelme a kiindulópont. A szemantikai és a szintaktikai értelmezés azonban nem az egyedüli, kizárólagos módszer. Elemi formállogikai követelmény, hogy ha a nyelvtani értelem abszurd eredményre vezetne, azt el kell vetni, és más módszerek alapján más, a szó szerinti (exegetikus) értelemtől eltérő, adott esetben azzal szembenálló értelmet kell a jogszabályszövegnek tulajdonítani.” Magyarra fordítva, az a rendelkezés, amely szerint ezen szaktevékenység végzése során a gyógyszertár a szaktevékenység végzéséhez előírt helyiségéből a fizikailag jelen lévő gyógyszert szállíthatja csak ki, a nyelvtani értelmezés szerint „abszurd” eredményre vezet. Hiszen ezt a tevékenységet a Kúria szerint bárhol máshol is lehet végezni, akár egy nagykereskedő raktárában is, ahol a nagykereskedő munkatársai állítják össze a csomagot. A lényeg, hogy dokumentálva legyen: a csomagot a gyógyszertár szakdolgozója átnézte és az ő közreműködésével kerül kiszállításra.
A Kúria tehát új eljárásra kötelezte a hatóságot.
A Kúria döntését érdemes elolvasni. De addig is, még egy momentumra, a Kúria dokumentum végén lévő utasítására is fel szeretném hívni a figyelmet: „A megismételt eljárásban az alperes a Kúria jogértelmezését követve a felperes azon magatartását, hogy az internetes gyógyszerkereskedelem során értékesített gyógyszereket és egyéb termékeket nem a közforgalmú gyógyszertárából, hanem közvetlenül a nagykereskedő telephelyéről juttatta el szakszemélyzete útján a címzettekhez, nem értékelheti úgy, hogy megsértette a Rendelet (a 2/2008. (I. 8.) EüM rendelet a gyógyszertárban forgalmazható, valamint kötelezően készletben tartandó termékekről - HZ) 5. § (1) bekezdésében foglalt előírást. Ennek jogkövetkezményét pedig eljárásában le kell vonnia.”
Néhány észrevételt hadd tegyek.
- Nem vitatom a Kúria jogát a kompetenciakörében meghozott döntésekre. De számomra meglepő, hogy egy jogszabályi rendelkezést azért, mert elavultnak és abszurdnak tart, a szabályozás koherens közegéből kiragadva, önkényesen úgy értelmez, hogy az ellentétes nemcsak a szó szerinti szöveggel, hanem a szabályozás koherens filozófiájával, és erre az értelmezésre utasítja az ügyben ismételten eljáró hatóságot.
- A csomagküldéssel történő gyógyszer-kiszállítást az országgyűlés 2022. január 1.-i hatállyal megtiltotta, miközben a gyógyszerek házhoz szállítási lehetőségét továbbra is biztosította. Tény, hogy az akkori döntés elsődlegesen a csomagküldést egyre nagyobb mértékben folytató nagykereskedőknek okozott piaci érdeksérelmet, de a döntést nyomós szakmai, betegjogi, gazdasági és struktúravédő indokok támasztották alá. Ezek részletezése most nem indokolt. Azonban akkor arra vonatkozóan is született egy elhatározás, hogy néhány hónapon belül meg kell oldani a házhoz szállítás szabályozásának felülvizsgálatát (hogy az valódi szolgáltatás lehessen) és el kell indítani az online gyógyszer-(kis)kereskedelem átfogó szabályozását (beleértve a gyógyszertárral nem rendelkező településeken élők teljes körű helybéli gyógyszerellátását). Az azóta eltelt négy évben erre vonatkozó döntések nem születtek, bár a Kamara folyamatosan kezdeményezte az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket, adott esetben normaszöveg-szintű javaslatokat is benyújtva. Számos egyeztetés is volt, sőt egy pilot vizsgálat is eredményesen zárult.
- A Kúria döntése nyomán olyan gyakorlat alakul/alakulhat ki, amely gyógyszertárak által végzett házhoz szállítás címszava alatt, a korábban betiltott csomagküldéshez hasonlóan, gyógyszernagykereskedőknek teszi lehetővé ezt a tevékenységet, teret nyitva ahhoz, hogy a nagykereskedő(k) és gyógyszertárláncok tulajdonosainak tulajdonába, illetve érdekkörébe tartozó gyógyszertárakhoz kapcsolódjék. Ezen gyógyszertárak árképzésében is olyan gyakorlat ismerhető fel, amely a nagykereskedő üzleti pozícióit és a forgalmi koncentrációt tovább erősítheti azzal, hogy a házhoz szállítást önállóan végző gyógyszertárak azzal nem tudnak lépést tartani. Ez további kérdéseket vet fel az üzleti összefonódással kapcsolatban. Továbbá sok vonatkozásában hasonló folyamatokat indíthat el ahhoz, amelyeket a csomagküldés kizárásakor sikerült kizárni, illetve Németországban a DocMorris-ügyhöz köthetően a gyógyszertári hálózat radikális leépüléséhez vezettek. Ottani információk szerint az elmúlt években mintegy 8 ezer gyógyszertár kényszerült bezárni.
- A Kúria döntésével kapcsolatban nincs információm sem a jogalkotó, sem a hatóság részéről arról, hogy a kialakult helyzetet hogyan értelmezik, és hogyan szeretnék kezelni. Arról viszont van, hogy több piaci szereplő részéről megindult olyan fejlesztés, amely a Kúria által befogadott filozófiára támaszkodva akarja intézményesíteni a fentebb ismertetett gyakorlatot… Volt már egyszer egy olyan ügy, amikor a Kúria a gyógyszertárak tulajdonlásával kapcsolatban (szintén egy sajátos jogértelmezéssel élve) kijelentette, hogy a fúziótilalom és a négyes szabály magánszemélyekre nem vonatkozik. Akkor – igaz, hogy több mint két éven át tartó átmeneti időszakot követően – a jogalkotó bezárta azt a mesterségesen kinyitott kiskaput.
Kérdés tehát, hogy a kiskapu valamikor bezárul-e, vagy olyan nagykapu lesz belőle, hogy azon keresztül nemcsak egy lónak a lábát láthatjuk, hanem bejön rajta maga a ló is.
Budapest, 2026. január 14.
Dr. Hankó Zoltán
