A dr. El Koulali Zakariás országos tiszti főgyógyszerésszel készült beszégetés a honlapunk MGYK Kórházi-Klinikai Területe Szervezete oldalán jelent meg 2020. augusztus 7-én.
– Ha az életrajzát nézem, akkor felmerül a kérdés: egész életében országos tiszti főgyógyszerész akart lenni? Mintha minden, amit diákéveiben tanult és amit hivatásában gyakorolt, errefelé mutatna…
– Soha eszembe sem jutott.
– Akkor mégis, hogy került ebbe a pozícióba?
– Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám, hogy véletlenül, de ez természetesen nem fedi le a teljes történetet. A mi családunkban hagyomány az emberek segítése. Orvos családban nőttem fel, a bátyám folytatta a tradíciót, én viszont – mivel nem sikerült pályára kerülnöm –, rokonterületre léptem. Az elkötelezettség, a közösségért való tenni akarás vágya a megváltozott terv ellenére is megmaradt bennem. „Útkeresés” közben kerültem az OGYÉI-hez, ahol a Közép-Magyarországi régió vezetője lettem 2017-ben. Így kaptam megbízást az országos tiszti főgyógyszerészi posztra, és tavaly év végén hivatalosan is megkaptam a kinevezést. Láttam, hogy az OGYÉI-ben is sok szép és lelkesítő feladat van, illetve, hogy ebben a feladatkörben is sok embernek tudok segíteni. Háromezer gyógyszertárral foglalkozunk, szeretném, ha ezek jól működnének és elégedett gyógyszerészek végeznék munkájukat a betegek javára – ez tízmillió magyar érdeke. Ez lelkesít, és ezért nem riadok vissza a tíz-tizenkét órás munkanapoktól sem.
– A lecsengő járványhelyzet mennyiben változtatta meg az életét és milyen hatással volt a munkájára?
– Szeretem a szabályokat, szigorú menetrend szerint élek. Reggel hatkor már itt vagyok a hivatalban, és bár a pandémia idején – a munkatársak egészségének védelme, valamint a személyes találkozások csökkentése érdekében – ritkábban láttuk el feladatainkat a megszokott irodai környezetben, az intézet telephelyein, én megtartottam a napirendet. A veszélyhelyzet alatt is segítettük a gyógyszerészek tájékozódását, rendszeresen informáltuk őket az aktuális jogszabályokról, változásokról és az ajánlásokról, hogy meg tudjanak felelni ezeknek.
– A pandémiának még nincs vége – figyelmeztetnek az egészségügy vezetői. Hogyan készül fel és segít másokat felkészülni a következő hullámra?
– A tavaszi hullámot egyfajta „főpróbának” tartom. Ez idő alatt sok jó megoldást találtunk a helyzet kezelésére, amelyek a következő szakaszban – vagy bármely más hasonló egészségügyi veszélyhelyzet esetén –, is használhatóak lesznek. Napi kapcsolatban álltunk a gyógyszerellátás minden szereplőjével, a nagykereskedőkkel, a kamarával, és jó tapasztalataim vannak a kialakult együttműködésről is. Várhatóan augusztusban rendezzük meg on-line konferenciánkat, amelyen a felkért előadók ismertetik majd a járvánnyal kapcsolatos jó gyakorlatokat, forgatókönyveket, eljárásrendeket. A most megszerzett tapasztalatok megosztása fontos eleme a felkészülésnek.
– Egy interjúban azt mondta, hogy "a gyógyszertárak egészségügyi intézmények és egészségügyi szolgáltatást biztosítanak". Ha a gyógyszerforgalmazás utóbbi évtizedben bekövetkezett változásait nézzük a világban, akkor azt látjuk, hogy az új lehetőségek - a drónok, az automaták, az internetes vásárlás - miatt egyre kevesebb a gyógyszerész-beteg találkozások száma. Hogyan őrizhetők meg a gyógyszerészi kompetenciák ilyen környezetben? Egyáltalán, mit kellene megőrizni hosszabb távon is a jövő generációk egészsége érdekében?
– Az, hogy a gyógyszerészet az egészségügy elválaszthatatlan része, számomra evidencia. Ez a járvány alatt is bebizonyosodott, amikor sok gyógyszerésznek kellett háttérbe szorítania saját érdekeit, gyakran családját azért, hogy minden erejét a betegellátásnak szentelhesse. Ebből is látszik a gyógyszerészek elhivatottsága, ami nélkülözhetetlen az egészségügyi pályán, illetve a folyamatos és biztonságos gyógyszerellátás fenntartása érdekében. Minden szakma fejlődik, változik. Ez alól a mi területünk sem kivétel, nálunk is megjelennek újítások, a modern eszközök – ezt legjobban a kórházi gyógyszerészek érezhetik. Az évi 65 millió gyógyszerész-beteg találkozás talán másképp alakul majd a jövőben, de nem veszhet el. Új megoldásokat kell találnunk, és ezek egyike az adherencia-program lehet, amelyben megjelennek a gyógyszerészi kompetenciák. Ha csak a kiváltott, de fel nem használt, a gyógyszertárakba visszavitt gyógyszermennyiséget – 2019-ben pl. 340.000 kg „gyógyszerhulladékot”- és az általa okozott környezeti, gazdasági, egészségi károkat nézzük, már abból is következtethetünk az adherencia-program jelentőségére. Én azt látom, hogy a neten számos gyógyszerész is vállal ilyen és hasonló, betegedukációs feladatokat, akár on-line is, és követőik tábora folyamatosan gyarapszik.
– Hogyan látja rövid- és hosszú távon a kórházi gyógyszerészek jövőjét? Intézményileg vagy jogszabályokban lenne érdemes hatáskörüket rendezni? Meglátása szerint meddig terjed a klinikai gyógyszerész hatás- és feladatköre? Mi a véleménye a terápiamódosítási jogosítványról?
– A kórházi-klinikai gyógyszerészek szerencsés helyzetben vannak. Az országban sok helyen már ma is részesei a klinikai döntéshozásnak, ott vannak a gyógyító teamekben. Egyértelműen látható a megbecsültségük. Egy innovatív területről beszélünk, a jogszabályok viszont követő jellegűek. Ezért nagyon fontos, hogy intézményi szinten, szabványos működési eljárás-szerűen legyenek leírva a folyamatok. A jogszabálynak a best practice-t is alapul kell vennie, és ehhez minden releváns információnak rendelkezésre kell állnia. Azt mondanám, hogy rövidtávon jó lenne egy konstruktív együttműködést kialakítani a kórházi gyógyszerészekkel, és „élőben” megismerni a napi működést. Az utat a kórháziaknak kell kitaposniuk a közforgalmiak számára is. Ehhez – mivel a napi gyakorlatban sok az esetlegesség – nélkülözhetetlen egy minőségbiztosítási rendszer. Azt gondolom, hogy a terápiaváltoztatási jogosultságnak van alapja, mivel a kórházi gyógyszerészek rendelkeznek az ehhez szükséges tudással. Vannak országok, ahol korlátozott vényfelírási joggal is rendelkeznek a gyógyszerészek – ettől sem szabad elzárkózni, de ehhez eredményeket kell felmutatni.
– Munkájában – érzékelhetően – nagy súlyt helyez a kommunikációra, a tájékoztatásra. Kijár a terepre, tapasztalatokat gyűjt, a szakmai információk gyors és hiteles disszeminációját szorgalmazza. Mi a "nyeresége" ennek a stratégiának?
– A folyamatos kommunikáció haszna a bizalmon alapuló együttműködés a gyógyszerészekkel. Ha nincs érdemi kommunikáció a hatóságokkal, akkor a gyógyszerészek úgy érezhetik, hogy magukra hagyták őket. Ezért bátorítom őket, hogy keressenek meg, mondják el problémáikat. Én hiszek a kollektív intelligenciában, a kollektív tudásban. A partnerkapcsolatok minden fél számára előnyösek, hiszen a közös erőfeszítések közelebb visznek a jó megoldásokhoz.
– Többször említette, hogy - a gyógyszerészet szabályozása, a terület működtetése érdekében – fontosnak tartja a különböző szakmai szervezetek közötti, egységes álláspont kialakítását. Mit tud tenni ennek érdekében?
– Sok szereplője van ennek a területnek. Természetes, hogy az egyes szereplők érdekei eltérőek, de mindenki egy közös cél érdekében dolgozik, a betegekért. A mi felelősségünk, hogy mindenki álláspontját meghallgassuk, a partikuláris álláspontokból összegzést készítsünk, és ezt továbbítsuk a szakmapolitikának. Gazdasági és szakmai kérdésekben is ez a helyzet, így működünk. A gyógyszerészi kamara – nekem legalábbis – azért különleges, mert a szakmai, gazdasági, szervezeti kérdéseken és jól artikulált álláspontokon túl, hosszú távú vízióval, jövőképpel is rendelkezik. Ez amellett, hogy konstruktív együttműködést tesz lehetővé, a gyógyszerészek figyelmét is a hivatás jövőjére irányítja.
Koncz Mária
