Csaknem hat százalékkal nőtt tavaly a támogatott gyógyszerek forgalma Magyarországon. 2025-ben már több mint 274 milliárd forintot költöttünk rájuk, de ebből nem következik, hogy ennyivel több gyógyszert is szedünk. Az egy főre jutó receptek száma alig változott, miközben drágultak a készítmények, és egyre több költséges, modern terápia is elérhető. Mit árul el mégis a gyógyszerfogyasztás a magyarok egészségi állapotáról? Mit változtat a vényköteles gyógyszerek áfájának eltörlése, és van-e elég gyógyszerész a patikákban? El Koulali Zakariás országos tisztifőgyógyszerészt kérdezem. Köszönöm, hogy itt van velünk a stúdióban. Ugye, ahogy mondtam, a támogatott gyógyszerek forgalma 2024-ről 2025-re csaknem 6 százalékkal nőtt. Mi hajtja ezt a növekedést?

– Egy fontos kérdés, de engedje meg – mivel szeptember 25-e a Gyógyszerészek világnapja –, hogy köszöntsem a kollégáimat. Köszönjük azt az áldozatos munkát, amit a gyógyszertárainkban, a kórházakban, az egyetemeinken, a kutatásban, a gyógyszeriparban, illetve a hatóságoknál végeznek! Ez a munka sokszor láthatatlan, de Önöknek köszönhető, hogy a biztonságos, zárt és jól működő egészségügyi ellátórendszeren belül a gyógyszerellátás is biztonságos. Hogy mitől nőnek az árak, mi hozza ezt a 6 százalékos bővülést? Egyre több modern, innovatív gyógyszert alkalmazunk Magyarországon is. Ezeknek az ára óhatatlanul sokkal magasabb, mint egy régi, húsz-harminc éves készítményé. Egyre nő a részesedésük a portfólióból, így törvényszerű az emelkedés. A dobozszámban nem igazán történt változás, tehát a bővülésre egyértelműen az a válasz, hogy a drága gyógyszerek részaránya növekszik.

Lehet-e már bármit érzékelni az áfacsökkentés hatásából?

– Az áfacsökkentés körülbelül 7 milliárd forintos kiesést fog jelenteni – idézőjelben – a központi költségvetésből. Ez azt jelenti, hogy ez a 7 milliárd forint a betegeknél marad. Úgy gondolom, nagyon fontos lépés, hogy a vényköteles, illetve a magisztrális gyógyszerek áfája 5 százalékról nullára csökken. Ez az első lépés, de egy nagyon jelentős mérföldkő, ami betegszinten is érezhető lesz.

Miből fogy ma a legtöbb Magyarországon? Ha látjuk, hogy milyen hatóanyag fogy, abból fel lehet rajzolni egy olyan térképet, amely megmutatja, milyen betegségtípusok a leggyakoribbak Magyarországon?

– Ha megnézzük a gyógyszerfogyasztás összetételét, az egyértelműen a vényköteles gyógyszerek irányába tolódik el. Bár a vény nélküli szereknél is látható egyfajta bővülés – erről is szólok majd néhány mondatot. Leginkább emésztőrendszeri, szív- és érrendszeri problémákra, valamint a metabolikus betegségekre, vagyis a cukorbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerekből fogy egyre több. Ez nem meglepő, hiszen népbetegségekről beszélünk.

Ezért is lenne rendkívül fontos, hogy a gyógyszerészeket jobban involváljuk (bevonjuk) a népbetegségek, így a kardiovaszkuláris megbetegedések és a cukorbetegség korai felismerésébe. Ez jó a betegnek, hiszen ha hamar felismerjük a betegséget, a későbbi szövődmények súlyossága is csökken. Emellett az államháztartás számára is nagyon kedvező, hiszen a problémákat még a szövődmények kialakulása előtt ki tudjuk mutatni.

Ahogy mondja, ez a bevonódás, ez az involválódás hogyan valósulhat meg? Arról van szó – és szerintem ezzel sokan vagyunk így –, hogy a legtöbbet a patikusommal találkozom az egészségügyben. Ha a gyereknek fáj valami, vagy ha nekem van panaszom, előbb szaladok be a patikába, mint a háziorvoshoz. Fel van készülve a gyógyszerész szakma arra, hogy ezt a náluk lévő tudást átadják a beszaladó pácienseknek?

– Tökéletesen megfogalmazta, szerkesztő asszony, ez a legnagyobb előnye ennek a rendszernek. A lakossági gyógyszerellátó hálózat az egyik legkönnyebben hozzáférhető terület: körülbelül 3000 gyógyszertár működik Magyarországon, a heti össznyitvatartási idő pedig eléri a 160 ezer órát. Ez térben és időben is rendkívül könnyű elérhetőséget jelent. A gyógyszerészek fel vannak készülve a tudásuk alapján, de a hatóságoknak és a kormányzatnak vannak még feladatai. Új lehetőségeket, népegészségügyi szűrési vagy prevenciós feladatokat nem adhatunk úgy a kollégák vállára, hogy ne legyen mögötte megfelelő, kidolgozott protokoll, amely pontosan rögzíti, mikor mit kell tenni. Meg kell határozni azokat a vörös vonalakat is, amelyeket nem léphetnek át. Itt nem szeretnénk kompetenciákat elvenni sem az orvosoktól, sem senki mástól; nem szeretnénk diagnosztizálni vagy terápiát indítani. Viszont a nemzetközi példák alapján látjuk, hogy a gyógyszerészek bevonása az egészségügybe egyértelműen többszörös nyereség, egy igazi „win-win-win” szituáció. Nyer a beteg, nyer az orvos – hiszen az alapellátást tehermentesíteni tudjuk –, és nyer a költségvetés is, mert ezzel egyértelműen spórolunk.

Most tervezési folyamatban van az új, teljes egészségügyi reformtervezet koncepciója. Van már egyeztetés ezekről például az egészségügyi tárca és Önök között?

– Természetesen, az Egészségügyi Minisztérium nagyon hamar felismerte, hogy ez egy közös feladat. Be kell vonni az ipar szereplőit, a gyógyszer-nagykereskedőket, a gyógyszertárakat, értelemszerűen a gyógyszerészeket és a hatóságokat is – akár a finanszírozó hatóságot (NEAK / OEP), akár az NNGYK-t. Ennek megfelelően több munkacsoport is indult, amelyeket a minisztérium hívott életre. Az egyik kifejezetten a lakossági gyógyszerellátással foglalkozik, ahol a fókuszban pontosan az áll, hogyan tudjuk a betegek számára még jobbá tenni ezt a jelenleg is működő egészségügyi ellátórendszert.

Ugye ebben lett volna egy előrelépés – vagyis lesz is, de a kérdésem éppen az, hogy mikor. Úgy volt, hogy ha egy régóta szedett, krónikus betegségre való gyógyszerről van szó, de a páciens mondjuk nem éri el a háziorvosát, akkor a gyógyszerész is felírhatja vagy kiadhatja azt a vényköteles készítményt. Úgy tudom, ez augusztus-szeptember környékén indult volna, de végül elmaradt. Mi ennek az oka, és mikor indulhat el?

– Ez szeptemberben indult volna, de végül januárban fog elindulni; egy kicsit el kellett tolni. Az elhalasztásnak tisztán technikai indokai vannak. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos lépés lesz, és itt is hangsúlyoznám: nem új terápiáról van szó, és semmiképpen sem szeretnénk átlépni az orvos kollégák területére. Itt valóban arról van szó, hogy egy már jól beállított terápia esetén legyen lehetősége a gyógyszerésznek a folytatásra. Ez is a beteg érdeke, hiszen tudjuk, hogy egy krónikus betegségnél nem szerencsés, ha a páciens kihagyja vagy abbahagyja a gyógyszert, mert ezzel a terápiás hűsége (adherenciája) is csökkenhet. Tehát örülni kell annak, ha a betegeink szedik a gyógyszereiket. Ha megengedi, mondok egy példát: körülbelül egymillió magas vérnyomással élő beteg van ma Magyarországon, és mindössze 23 százalékuknak van a célértéken a vérnyomása. Van tehát egy hatalmas szakadék (egy nagy gap) aközött, hogy a beteg ugyan diagnosztizálva van és szedi a gyógyszert, mégis csak körülbelül az egynegyedük teszi ezt megfelelően és hatásosan. Itt hatalmas potenciál és komoly lehetőség nyílik a gyógyszerészek számára.

Mi a tapasztalat? Nyakra-főre szedjük a gyógyszereket, vagy nem szedünk eleget?

– Sok gyógyszert szedünk. Ez részben abból adódik, hogy sok betegség egyszerre jelentkezik nálunk. Óhatatlan, hogy ha valakinek cukorbetegsége van, magas a koleszterinszintje és magas a vérnyomása, akkor többféle gyógyszert kell szednie. Ez nem feltétlenül rossz. Itt arra kell különösen vigyáznunk, hogy minél több gyógyszert szedünk, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy azok kölcsönhatásba lépjenek egymással vagy akár az étrend-kiegészítőkkel. Ezt sem szabad elfelejteni. Ha folyamatosan szedek valamilyen gyógyszert, és étrend-kiegészítőt vagy vény nélküli szert szeretnék vásárolni, azt feltétlenül mondjam el a háziorvosomnak és a gyógyszerészemnek! Nagyon komoly problémákat tudunk megelőzni azzal, ha jó tanácsot kapunk az orvostól vagy a gyógyszerésztől, akár az étrend-kiegészítők kapcsán is.

A Covid alatt a gyógyszerész szakma is extrán le volt terhelve, és olyan helyzetekkel kellett szembesülniük, amilyenekkel korábban soha. Van-e a Covidnak olyan tapasztalata, amit beépítettek, rendszerszerűvé tettek azóta a szakmában? 

– A Covidnak nagyon sok pozitív tapasztalata is volt. Többek között megmutatta számunkra, hogy a lakossági gyógyszerellátó hálózat egy rendkívül könnyen hozzáférhető rendszer. A gyógyszertárakba a járvány alatt is be tudtunk menni a megfelelő higiéniai szabályok betartásával. Úgy gondolom, az egyik legfontosabb felismerés az, hogy a gyógyszerészek ott vannak, és jobban be kellene őket vonni például az oltási kampányokba. Nagyon sok kórházi gyógyszerész végzett oltómunkát az oltópontokon. Ez is egy jó tanulság: képesek vagyunk rá, a tudásunk adott hozzá. Ehhez olyan szakmapolitikai döntések kellenek, amelyek ezt lehetővé teszik, hogy a rendszer mindenkinek jobb legyen.

Én és a férjem is rendszeres véradók vagyunk, ő különösen, és folyton azzal szembesülünk, hogy nekünk kell kutatnunk a véradások helyszíneit. Nem egyértelmű számomra, hogy ebben a folyamatban miért nincs benne a patikahálózat, hiszen ott is steril körülmények vannak, sőt, léteznek kifejezetten nagy, tiszta patikák is. Ez felmerült valaha?

– Eddig ez még nem merült fel. Az az igazság, hogy egy véradási procedúrához olyan speciális tárgyi és építészeti feltételek szükségesek, amelyek – még a nagyobbak esetében sem – biztos, hogy összeegyeztethetők azzal a tevékenységgel, ami egy gyógyszertárban folyik.

De a szűrések...

– A szűrések igen! Értelemszerűen nagyon jó volna, ha a népegészségügyi szűrésekbe intenzívebben be tudnánk kapcsolódni. Erre egy officina (a patika ügyféltere) kiválóan alkalmas lehet. Úgy gondolom, ezt egyszerűbben meg lehet valósítani a közeljövőben, hiszen egy vérnyomás-, egy vércukor- vagy más népbetegségek szűrésére a gyógyszertár kiváló helyszín lehet. Szintén a Covid alatt tapasztaltuk meg – de igazából időről időre előfordul –, hogy egyes készítményekből gyógyszerhiány lép fel. 

Ez 2026-ban olyan furcsának tűnik, hiszen óriási gyárkapacitások léteznek. Mi az oka ennek?

– Ez a probléma rendkívül sokrétegű. Leginkább arra vezethető vissza, hogy a gyógyszergyártás – akár a hatóanyag-gyártás, akár a késztermék-gyártás – kiszervezésre került a Távol-Keletre, leginkább Kínába és Indiába. A piac globalizálódott, így a legtöbb gyógyszergyártó körülbelül ugyanazoktól a szereplőktől vásárolja a hatóanyagot vagy a készterméket. Ha ott bármilyen probléma lép fel, akkor nem egy lokális, hanem azonnal egy globális hiány alakul ki. Ok lehet a megnövekedett igény is. Gondoljunk például az új típusú GLP-1 agonistákra, amelyeket a cukorbetegség kezelésére vagy fogyást segítő termékként alkalmaznak. Ha hirtelen megugrik a kereslet, a gyártóhelyek nem bírják azt ilyen gyorsan lekövetni. Tudni kell, hogy a gyógyszergyártók körülbelül fél évre előre terveznek, így ami ma problémaként jelentkezik egy gyárban, az nagyjából fél év múlva fog lecsapódni nálunk. Nagyon nehéz hirtelen átalakítani vagy átrendezni ezeket a kapacitásokat. Lehet, hogy ez nem hangzik megnyugtatóan, de ez a valóság. A hiány nem egyedi magyar jelenség, nem hungarikum: Európát, sőt az egész világot sújtja. Az Európai Unión belül az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) is komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy visszahozzuk ezeket a gyártókapacitásokat. Amíg ugyanis itt, Európában gyártunk, arra sokkal könnyebb ráhatással lennünk, mint a külföldön zajló gyártási folyamatokra.

Az elmúlt percekben rengeteg feladattal terheltük meg elméletben a gyógyszerészeket. Van egyáltalán elég szakember a rendszerben, és biztosított az utánpótlás a gyógyszerész szakmában?

– Úgy gondolom, hogy jelenleg a humánerőforrás-kapacitás a legszűkebb keresztmetszet a rendszerben.

Máshogy működik ez a fővárosban, és máshogy egy vidéki településen?

– Igen, nagyon nehéz a vidéki településekre gyógyszerészt csábítani. Az elmúlt időszakban voltak olyan próbálkozások, mint például a gyógyszerész jelenléte nélkül működtethető fiókgyógyszertárak rendszere, ami segítette a fiókpatikák számának növekedését. Ezzel a számmal sikerült visszatérnünk a 2019-es szintre: jelenleg körülbelül 670 fiókgyógyszertár működik Magyarországon. Úgy gondolom, hogy a digitalizáció és az automatizáció sokat fog segíteni ezen a HR-problémán. Ha ugyanis levesszük a dokumentációs és adminisztrációs feladatok terhét a gyógyszerészeinkről, akkor sokkal több idejük marad a betegekre ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

El Koulali Zakariás országos tisztifőgyógyszerész, köszönöm, hogy itt volt ma reggel!

– Köszönöm szépen!