Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924, Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu  Hivatali kapu: MGYK
Web: www.mgyk.hu
Nyomtatható változat
2015. május 7.
Kérdezze meg gyógyszerészét! - A beteg együttműködésről

A Patika Magazin hasábjain 2013 tavaszán a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöksége sorozatot indított, ugyanis az idő tájt olyan jogszabályi változások léptek hatályba, amelyek célja a gyógyszerek kedvező hatásainak minél jobb kiaknázása és a gyógyszerek alkalmazásával együtt járó kockázatok csökkentése volt. A sorozat egyebek mellett célul tűzte ki, hogy részleteiben is bemutassa, mit várhatnak el Önök, betegeink a gyógyszerészektől. Elkötelezettek vagyunk ugyanis abban, hogy a gyógyszerészek minél hasznosabb tagjai legyenek az egészségügyi ellátásnak és lehetőségeikhez mérten segítsék a biztonságos gyógyszeralkalmazást. Honlapunkon most újraolvashatják cikkeinket.

 

 Gondolkodjunk el közösen kedves Olvasók, hogy mit érzünk és teszünk akkor, amikor betegség üti fel a fejét az életünkben. Meg kell tanulnunk elfogadni a szakmailag megalapozott orvosi diagnózist és neki kell állni minden erőnkkel sikerre vinni a terápiát, hiszen az tőlünk is függ! Ezt nevezzük beteg együttműködésnek, ami annak a mértékét jelenti, hogy mennyire igyekszünk és hogyan sikerül a magunk részét odatenni a sikeres terápia érdekében. Bevesszük-e az orvossal/gyógyszerésszel megbeszélt gyógyszer(eke)t a megfelelő időben és a megfelelő adagban; betartjuk-e a terápia részét képező életmód és étkezési javallatokat?  


Sokan használják a beteg-együttműködés angol kifejezéseit a napi gyakorlatban: „compliance” (annak mértéke, hogy a beteg mennyire engedelmes; a „non-compliance” pedig engedetlenséget jelent). Napjainkban inkább a hűséget, ragaszkodást jelentő „adherence” (magyar szóhasználatban adherencia) kifejezés jelenik meg. A betegadherencia önálló döntésen alapuló, aktív együttműködést jelent a beteg részéről; jelenti annak mértékét, hogy a személy viselkedése – gyógyszerszedés, diéta betartása, a javasolt életmód-változtatások kivitelezése milyen mértékben felel meg az egészségügyi szakemberrel történt közös megegyezésnek. Ezt a definíciót vette át és használja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is. Azért nagyon fontos erről beszélnünk, mert a WHO becslése szerint a fejlett országokban, a krónikus (hosszan tartó) betegségben szenvedőknél a beteg-együttműködés aránya csak 50% körüli!

Amikor ún. „akut” megbetegedésben szenvedünk és azok olyan tünetekkel járnak (fájdalom, láz stb.), ami miatt mindenképpen beszedjük a gyógyszereket, mert meg akarunk szabadulni a tünetektől – jellemzően nincs gond a beteg-együttműködéssel. Ez esetekben is előfordul azért, hogy betegként nem tartjuk be az előírásokat, pl. amikor antibiotikumot ír fel az orvos és elmondják a gyógyszertárban, hogy meddig kell szedni (pl. minimum 5 napig) – mi pedig ennek ellenére 2-3 nap múlva abbahagyjuk, mert már jobban érezzük magunkat.  Pedig a hatás kifejlődéséhez idő kell és ha ezt nem tarjuk be, rosszabbodhat az állapotunk.

Különösen fontos a terápia betartására való odafigyelés a hosszan tartó és esetleg különösebb fájdalommal nem járó vagy egyéb nagyobb/életvitelt erősen befolyásoló tüneteket nem okozó betegségeknél (pl. magas vérnyomás, magas koleszterinszint, csontritkulás, cukorbetegség stb.). Itt ugyanis látszólag semmi jele a betegségnek, ami arra kényszerítene bennünket, hogy bevegyük a gyógyszereket, betartsuk a diétát stb., viszont a szervezetben folyamatosan jelen van a kóros folyamat, ami kezelés nélkül továbbromlik, anélkül, hogy mi azt rövid távon észlelnénk.

Az orvosi/gyógyszerészeti szakirodalom és a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy betegség diagnózisa és a terápia kezdete után kb. 2 hónapig tart az ijedtségünk és addig szedjük a gyógyszereket rendszeresen. Ez után elkezdünk kihagyni egy-egy adagot, elfelejtünk visszamenni az orvoshoz újra felíratni vagy elmegyünk ugyan, de nem váltjuk ki a patikában a felírt gyógyszert. Sokan közülünk megijednek, amikor otthon elolvassák a betegtájékoztatót és látják a mellékhatások felsorolását és ezért hagyják abba, felezik meg az adagot vagy ritkábban veszik be, mint ahogy azt az orvossal/gyógyszerésszel megbeszélték.

Pedig ezt úgy kell felfogni, mint egy egyezséget/szerződést a terápia előírójával. Megállapodtunk az orvossal/gyógyszerésszel, hogy a gyógyulás érdekében kinek mi a feladata: az orvos diagnosztizálja a betegséget, terápiát rendel el; a gyógyszerésszel megbeszélhetjük, hogyan tudjuk leginkább beiktatni a gyógyszerszedést a napi tevékenységeink közé, kérhetünk gyógyszeradagolót vagy egyéb segítséget, hogyan emlékeztessük magunkat arra, hogy bevegyük a gyógyszert rendszeresen az előírtak szerint.

Osszuk meg a dilemmáinkat, kérdéseinket a gyógyszerésszel a félelmeinket, ha valamit nem értünk, nem tudunk elfogadni! Tisztázzuk ezeket inkább és ne veszélyeztessük saját egészségünket azzal, hogy a mi részünket nem teljesítjük megfelelően. Száz százalékban  akkor lesz sikeres a terápia, ha mi is hiszünk benne, akarunk gyógyulni és ezzel együtt be is tartjuk, amit megígértünk. Sok mindent tud tenni az egészségügyi szakember a rendelőben vagy a patikában, de nekünk tudnunk kell, hogy csak az a gyógyszer hat, amit beszedünk.

Dr. Csóka Ildikó PhD

intézetvezető egyetemi docens

 

 

2018 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA