A gyógyszerkészítés és a gyógyszerkiadás korábbangyógyszerészi privilégium – mai divatos szóhasználattalkompetencia – volt. A gyógyszerészek gyógyszerkészítésiprivilégiuma a 19-20. század határán (agyógyszeripar térhódítása kezdetén) elveszett, agyógyszerkiadás privilégiumának elvesztését a gyógyszerészetpedig a múlt század ’70-es éveitől kezdve élimeg. Az ezzel kapcsolatos kihívásokat a szakma 2006decemberéig úgy-ahogy kezelni tudta, azt követőenkármentő jellege volt az ezzel kapcsolatos szakmapolitikaimunkának, majd 2011-ben ismét lehetőségetkaptunk arra, hogy szakmai érvek alapján rendezzüksorainkat. Ezzel a jogalkotói akarattal megindulhatotta gyógyszerészet visszaintegrálása az egészségügybe.A Télessy István által írt vitaindító [1] is ennek a folyamatnaka része, melynek célja a „hogyan tovább?”feltárása, ha tetszik helyzetértékelés és a kitörési pontkeresése és meghatározása. A vitaindítóra (és az azótamegjelent hozzászólásokra is [2, 3]) reagálva, ehhez amunkához az alábbiak szerint szeretnék néhány szempontotmindannyiunk fi gyelmébe ajánlani.

Magizzunk vagy ne magizzunk?

A cikk a mellékelt pdf-ben olvasható:
Magizzunk_Igen, magizzunk_drFodor_GYÓGYSZERÉSZET_55_1_10_2011.pdf