A Vértesacsai Kazay Gyógyszerészeti Alapítvány szervezésében 2025. november 8-án megemlékezést tartottak Kazay Endre születésének 149. évfordulójáról a vértesacsai Kazay Gyógyszertárban.

Az esős, novemberi idő ellenére megtelt a kis vértesacsai patika a megemlékezésre érkezőkkel. A jelenlévők tisztelettel és érdeklődéssel gyűltek össze, hogy Kazay Endre születésének 149. évfordulóján együtt hajtsanak fejet az egykori gyógyszerész, író, közösségszervező és gondolkodó polihisztor emléke előtt. Rövid időre az időjárás is kegyes volt az ünneplőkhöz, így lehetőség nyílt arra, hogy a patika kinti főhomlokzatán elhelyezett márványemléktáblát megkoszorúzzák.

Dr. Hollósi Zoltán, a Vértesacsai Kazay Gyógyszerészeti Alapítvány kurátora rövid beszédében ismét a hallgatók emlékezétbe idézte Kazay Endre szellemiségét, közösségépítő újító és jobbító szándékát. Párhuzamot vont a mai gyógyszerész szakma kihívásaival is, mint pl. a vényírás kérdésköre. Felvetette a gondolatot: vajon Kazay Endre meghátrált volna-e az új szakmai kihívások elől?

Dr. Borbély Margit, az MGYT Gyógyszerésztörténeti Szakosztály titkára néhány szóban emlékeztetett arra, hogy a nagy elődök emlékét fenn kell tartani és megköszönte, hogy itt ilyen elhivatottsággal ápolják Kazay Endre hagyatékát.

Dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökeként felelevenítette, hogy harmadjára mondhat néhány szót a Kazay-napokon. Amikor egy nagyformátumú személyre emlékezünk két lehetőség van: vagy az életútját és az eredményeit ismertetjük, vagy egy-egy jellemző eredményét, illetve személyiségének néhány vonását emeljük ki – szubjektíven –, és az emlékbeszédet mondó ember által fontosnak tartott üzenetet hangsúlyozzuk a résztvevőknek. Az elnök a második lehetőséget választva két éve kiemelte: örül, hogy vannak, akik a „carpe diem” korszellemmel dacolva Kazayra emlékeznek és a hagyatékát ápolják. Azét a gyógyszerészét, aki folyamatosan képezte magát, akinek a szabadság és függetlenség iránti vágya követendő, hiszen végigjárta a ranglétrát a segédtől a gyógyszertár tulajdonosig, valamint a szakmai hivatástudata és a betegek iránti felelősége is példaképpé teszi. A tavalyi megemlékezésen ezt a gondolatsort folytatva, Kazay problémákkal való szembenézését és folyamatos megoldáskeresését emelte ki, idézve Teilhard de Chardin-t: „Kevésbé fáradságos megoldani a problémákat, mint együtt élni velük”. Mint mondta, a problémáinkra nekünk is válaszokat kell találni és ebbe a fiatalokat is be kell vonni. Az üzleti érdekek szorításában is meg kell őrizni a szakmai és egzisztenciális függetlenségünket, védeni a betegek objektív érdekeit, valamint a gyógyszerészet természettudományos alapjait. Az idei emléknapon – folytatva az előző években elindított gondolatsort – Kazay Endre további jellemző vonását idézte fel, mégpedig azt, hogy Kazay Endre kiváló szakíró is volt. Az elnöknek – aki három évtizedig volt felelős szerkesztője egy tudományos-szakmai folyóiratnak és így az emlékezések során sokszor szembesült Kazay szakírói tevékenységével – szembetűnő volt nyelvi igényessége, precíz fogalmazása, pontos terminológiája, írásainak logikus struktúrája. Ez a rendezettség fontos a gyógyszerészi szakmában, de szükséges, hogy a másik oldal, a beteg is megértse az elmondottakat. Sőt, nem elég megértetni az üzenetet, internalizálniuk is kell betegeinket, hogy a gyógyszeres terápiában adherenssé válhassanak. Mint mondta, ez nagy kihívás napjainkban, mert össztársadalmi szinten kapkodóvá és felületessé vált az információ-adás és -befogadás, sőt a gyógyszerészeknek sokszor alapvető szövegértési problémákkal is szembesülni kell. Másrészt a kollégákat minden oldalról bombázó eladásösztönző tréningek, manipulálások és különféle reklámok hatása szintén nehezíti az információ beteg számára hiteles célba juttatását. A betegnek éreznie kell, hogy gyógyszerészének legfőbb törvénye a beteg üdve. Ha úgy kommunikálunk, hogy a beteg is tudja, hogy nem a javait, hanem javát akarja a szakma, akkor a gyógyszerészek egymás közötti kapcsolatai is rendezettek lesznek. Emlékező beszédét azzal zárta, hogy „A tudós az Igazságot keresi, a segítő hivatás gyakorlója pedig az Igazságot követi. A felismert igazság kötelez!”

Végül dr. Joó Kristóf szólt az egybegyűltekhez, aki Kazay Endre életútját „csendes, következetes építkezésnek” nevezte, amely semmiképpen sem hirtelen. Felidézte, hogy Kazay tisztelte a múltat, kutatta saját családja történetét, majd ebből kiindulva más családokét és végül a nemzetét is. Kutatásai vezették el a családtörténettől a címertanig. A családtörténeti kutatásokban jellegéből adódóan végül az élő leszármazottakhoz jut a kutató. Kazay munkássága pedig azt bizonyítja: a tudás és a közösség szolgálata számára mindig első volt, bárhonnan induljon, de oda jut el. A mai szakmai kihívásokkal kapcsolatban felvetette: vajon miként vélekedne Kazay a gyógyszerészi vényírás kérdéséről. Bár biztos választ nem adhatunk, életműve alapján valószínű, hogy nem hátrálna meg az új feladatok, a plusz munka és a nagyobb felelősség elől. Hiszen 1918-ban, az influenza világjárvány idején is azon dolgozott a kis patikában Vértesacsán, hogy ellenszert gyárthassanak üzemi körülmények között a betegek számára. Vannak, akik azt mondják, kevés az információjuk, tudásuk a vényíráshoz. Nézzük Kazay Endre munkásságát, aki úgy írta meg az 1546 oldalas Gyógyszerészeti Lexikonját egy kisvárosban, hogy távol volt az akkori nagy tudományos központoktól. Munkája azt példázza, hogy nem a körülmények, hanem az elhivatottság teremt értéket. Egyes kollégák félnek, hogy a vényírás biztos ingyenmunkává alakul. Dr. Joó Kristóf felidézte, hogy Vértesacsán egy olyan volt patikában van a megemlékezés, ami 2022-ig több mint száz éven át képes volt egy gyógyszerészt eltartani, még ha szerényen is. Ma már nem tud, maximum egy fiókpatikát asszisztenssel. Szabadalmai és találmányai végül nem Kazay Endrét gazdagították, de ekkor sem hagyott fel az emberszeretettel, kutatással. A vényírásról úgy vélekednek egyesek, amit a gyógyszerészek majd csak mechanikusan, plusz adminisztrációként végeznek. Vajon így gondolkodott az expediálásról az az ember, aki még a halálos ágyán is készítette a gyógyszereket? Lehet megszokásból dolgozni és lehet emberszeretetből, a beteg érdekét nézve. Életműve itt is példázat, hogy néha igenis választhatunk. A gyógyszerészek egy része óvakodik a vis maior gyógyszerkiadástól. Lehet, Kazay is óvakodna, ugyanakkor leírják, hogy bárki betért hozzá a bajával, megkapta az orvosságot rá – a körülményektől függetlenül.

Végül a jelenlévő megemlékezők is megoszthatták véleményüket és érdekes hozzászólások születtek. Dr. Burgetti László körbevezette az érdeklődőket a muzeális patikában, ahol a kilencvenes, kétezres évek gyógyszerészi emlékeit állították ki. Ez az a két évtized, ahol négy „rendszerváltást” élt át a gyógyszerészet. Megkoszorúzták Kazay Endre és a lányai sírját, majd ebéd és kuratóriumi ülés következett, ahol meghallgattak az érdeklődők egy összefoglalást a Kazay család esetleges exhumálásának folyamatával kapcsolatban.

Dr. Joó Kristóf

 

 

 

 

vissza