Nagyobb felel?sség, nagyobb teher


A patikák oly mértékben leterheltek a talpon maradásért folytatott küzdelemben, hogy egyre kevesebb idejük marad arra, hogy az OTC készítmények számának növekedésével járó kihívásoknak eleget tegyenek, vagyis legyen idejük a biztonságos gyógyszerellátásra.

A rossz gyógyszerelés, az esetleges mellékhatások nem csak a betegeknek, de az egészségügyi kasszának is súlyos károkat okozhatnak. Dr. Dinya Mariannal a Gyógyszerellátási Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium tagjával a gyógyszerészek egyre növekv? felel?sségér?l beszélgetünk.

- Mikor kezd?dött el ez a folyamat és hol tart most?

- A gyógyszerészek feladata tömören összefoglalva az, hogy a beteg a gyógyszertár ajtaján úgy lépjen ki, hogy tökéletesen tisztában legyen azzal, mit, hogyan és miért szed. Ez a valódi gyógyszerészi gondozás. Mindig is ez volt és a változó jogszabályi körülmények között is ez maradt. Az ellátórendszer túlterheltsége miatt a betegek egyre nagyobb része több orvoshoz jár, sokszor magánpraxist keres fel, és az orvosoknak legtöbbször nincs ideje megfelel? felvilágosítást adni nekik. Nemzetközi tanulmányok kimutatták, hogy átlagosan a 18. másodpercben félbeszakítják betegeiket, miközben az a panaszairól beszél. A széles OTC választék (ami azért csalóka, hiszen rengeteg az átfedés) és a patikán kívüli hozzáférés csak komplexebbé teszi a problémát. A rossz gyógyszerelés, az esetleges mellékhatások nem csak a betegeknek, de az egészségügyi kasszának is súlyos károkat, felesleges kiadásokat okozhatnak.

Nagy a felel?sség tehát a gyógyszerészeken. Nem csak expediáláskor, de szakmai vezet?ként is, akár csak egy napi m?szakot tekintve. Erre id?t, energiát és figyelmet kell szánni és ezt a befektet?, nem szakember gyógyszertár m?ködtet?knek is tudomásul kell vennie. Annál is inkább, mivel a betegek hosszabb távon egyes-egyedül a valódi odafigyelést díjazzák ragaszkodással. Márpedig a ragaszkodás teremti meg a h?séget.

Önmagukban az OTC készítmények nem okolhatók a biztonság romlásáért, sokkal inkább a profitorientált küls? t?ke megjelenése és az alacsony haszonkulcs együttesen. Ugyanis a t?ke (teljesen érthet? módon) minél nagyobb megtérülést keres és sajnos Magyarországon a tisztességes, törvényeket betartó úton erre esélye sincs. Legalábbis a gyógyszertári/egészségügyi piacon biztosan. Ezért olyan eszközökhöz kezdenek a befektet?k folyamodni a kiskapukon keresztül, melyek a betegbiztonságot veszélyeztetik, az állam kiadásait pedig gyakorlatilag jogtalanul terhelik. A szakhatóság kezét meg sokszor épp a törvények kötik meg.

- Hogyan lehetne változtatni azon, hogy a megfelel? min?ség? és színvonalú ellátás biztosítása érdekében növekedjen a patikai árrés? Mi lehetne az els? lépés annak érdekében, hogy növekedjék a patikákban a forgót?ke?

- A patikai árrés egyrészt államilag szabályozott, másrészt a gyógyszertár munkája alapján alakul ki. Ami az állami részt illeti, minél hamarabbi beavatkozást igényel. A jelenlegi árrés-sávokat az 5/2007 (I.25.) Eü.M. rendelet szabályozza.

Nagykereskedelmi ár Árrés Fogyasztói ár

(Ft) (%, Ft) (Ft)

0-500 26% 0-630

501-590 130 Ft 631-720

591-1500 22% 721-1830

1501-1737 330 Ft 1831-2067

1738-3500 19% 2068-4165

3501-3911 665 Ft 4166-4576

3912-5000 17% 4577-5850

5001- 850 Ft 5851-

(TB-támogatásban részesül?, vényköteles gyógyszerekre vonatkozó kiskereskedelmi árrés-sávok (5/2007 (I.25.) Eü.M. rendelet)

A legnagyobb baj ezzel az arányok eltolódása, hiszen tavalyi adatok alapján a 26%-os árrés-sávba a forgalom mindössze 3%-a, a másodikba is csak kb. 10 %-a tartozik. Ugyanakkor a forgalom 40-50 %-a már a 850 forintos, 2001 óta létez?, fixesített tartományba esik, aminek egyre növekv?, immár 10% fölötti részét a 100 ezer forintnál nagyobb érték? gyógyszerek teszik ki. Ezek legyenek bármilyen drágák, utánuk 850 Ft árrés érvényesíthet?. Ez azt is jelenti, hogy a forgalom legfels? 10 százalékánál mindössze 1 % alatti kiskereskedelmi árrés érvényesíthet?, ami még a rendeléssel és expediálással (banki átutalás, kártyás fizetésnél tranzakciós díj) járó költségeket sem fedezi! Tehát a gyógyszertár tulajdonosa ráfizet azért, hogy a beteg megkapja a gyógyszerét.

Az intézmények gyógyszerbeszerzési árindexe is 102,5 %, tehát a költségek emelkedése máshol is kimutatható. Kórházakban illetve közelükben (még) m?köd? gyógyszertárak átlagos árrése 6%, ami a rezsiköltségeket és a dolgozók bérét sem fedezi, nem beszélve az állandó utánpótlást igényl? árukészletr?l. Tehát a törvényalkotókban is tudatosodni kell: az árrés nem egyenl? a haszonnal! Az árrésb?l kell a m?ködést biztosítani. Márpedig ma Magyarországon nem éri meg gyógyszert tartani a gyógyszertáraknak. Ez nonszensz. Ami a gyógyszertárakat illeti, ami rajtuk múlik a forgót?ke növelése érdekében, az els?sorban a megfelel? készletezés és munkaer?-gazdálkodás. Az akciók csak nagyon nagy volumennél érik meg, a patikaláncokat leszámítva a patikák többségénél igen óvatosan lehet ezt kezelni. Tudatosan, nem az érzelmei által vezérelve kell költség-haszon elemzéseket végeznie minden tulajdonosnak és a valós szükségletek szerint alakítania a készletét. Mégis, sokszor úgy t?nik, a sok egyéb munka között pont erre marad a legkevesebb id? és figyelem.

- A gyógyszer nagykeresked?k akár naponta kétszer is szállítanak gyógyszert, mégis el?fordul, hogy hiánycikk egy-egy készítmény. A fogyasztók ilyenkor elégedetlenek. Érthet?, hogy a forgót?ke hiánya okozza ezt a problémát. Lát ebb?l valamilyen kiutat?

- Sajnos a generikus program hibái közül kiemelkedik a túlzott számú befogadás. Ez nem csak a gyógyszertárakra, de szinte minden egészségügyi szerepl?re (a gyártókra is!) fölösleges, súlyos forintokban mérhet? terheket ró. Másik probléma a három havi gyógyszeradag felírásának lehet?sége. Három hónap alatt rengeteg minden történhet a beteggel, akit egyrészt nem lát, nem vizsgál felül orvos, másrészt ki tudja, mi lesz a jó katona módjára kiváltott gyógyszerekkel? Beszedi-e egyáltalán? Egyszóval: érdemes volt-e a TB-nek ennyi támogatást kifizetni? Harmadik, hogy az esetleges gyakori ?olcsóbbra? (vagy jobban promotáltra) cserélgetés sem a szervezetnek, sem a beteg együttm?ködésnek nem tesz jót. A készletezésr?l nem is beszélve. Egyel?re a vényköteles, különösen a támogatott gyógyszerek csak problémát okoznak a gyógyszertárakban, akik az OTC és egyéb termékekb?l próbálják fenntartani magukat.

- Milyen stratégiával lehetne növelni az OTC gyógyszerek és az egyéb termékek eladását? Mennyire múlik ez a patika gazdasági m?ködését?l?

- A legjobb stratégia mindig a megfelel?en felkészült és hiteles személyzet. Ha pénzügyi oldalról közelítjük meg, akkor azt mondhatjuk, hogy ?k azok, a bármit el tudnak adni. Ha szakmailag nézzük, akkor így hangzik: ?k azok, akik minden betér? embernek, legyen az beteg vagy egészségét fenntartani kívánó, felismerik, mi a szükséglete és azt a megfelel? szerrel, termékkel és hiteles, szakszer? kommunikációval képesek kielégíteni. A készletezésnek ezt kell támogatnia és nem fordítva. Mert az szakmai hiba.

- A Gyógyszerellátási Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium milyen álláspontot képvisel a helyzet javítása érdekében?

- A Gyógyszerellátási Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium a mindenkori egészségügyi miniszter szakmai tanácsadó testülete. Remek, tapasztalt szakemberekb?l áll, akik szavára érdemes odafigyelni. A Szakmai Kollégium egyértelm?en a konszenzusos árrés-rendezést, valamint a gyógyszerpiac szakmai kézben való megtartását és irányítását tartja legfontosabb teend?nek. A kötelez? Kamarai tagság visszaállítása is sürget? feladat, hiszen meglehet?sen furcsa, hogy míg az állatorvosoknál kötelez?, addig az orvosoknál és gyógyszerészeknél nem. Ezzel az állam az etikai, szakmai ellen?rzését saját maga gyengíti, amivel gyakorlatilag a saját, adófizet? állampolgárai testi épségét, így a saját bevételeit veszélyezteti. A probléma megoldásához azonban a piaci szerepl?knek le kell ülnie valódi párbeszédet folytatni, és a nyugati világhoz hasonlóan nálunk is észre kell végre venni, mennyi hasznot tud hozni, mennyi terhet képes az egészségügy válláról levenni egy jól m?köd?, valódi értéket képvisel?, stabil gyógyszertári rendszer.

- Köszönöm az interjút..

Tóth Ilona