A jajgató betegek és a bonctermek igazságát nem lehet letagadni
DR. CSÓKAY ANDRÁS
Az összeomlás szélén áll az egészségügy, morális és m?ködési szempontból egyaránt. Az egyik f?városi kórházban, ahol baleseti, így égett sérülteket is ellátnak, elkeseredetten mondták az orvosok, n?vérek, hogy a gyógyszerkeret brutális csökkentése miatt nem tudnak elegend? fájdalomcsillapítót adni. Dobálják magukat kínjukban a megégett betegek, ezért le kell kötözni ?ket. Így viszont az er?lködést?l néha az ízületeik ficamodnak ki, növelve ezzel kínjukat. A sikoltozó, szenved? betegek szörnyen megviselik a személyzetet. A megvonások miatti olcsó, korszer?tlen kötöz? anyag az égett, illetve fert?zött sebekbe beleragad. A napi kötözés során is kellene adni fájdalomcsillapítót, amire megint nem jut keret, nincs pénz. Van olyan orvos, n?vér, aki emberségb?l inkább a saját fizetéséb?l szerez be fájdalomcsillapítót, korszer?bb kötöz? anyagot, ken?csöt, mert nem bírja az állandó sikoltozást, ordítozást, nyöszörgést.
Ez van 2010-ben Budapesten, ahol a f?város egészségügyének 1990 óta változatlanul MSZP-SZDSZ-vezetése van. Bécsben ilyen állapotokért egy állatkórházat is azonnal bezárnának, és menesztenék az osztrák f?város állategészségügyi vezetését. Ám az orvosok félnek szólni felettes vezet?iknek az iszonytató anomáliákról, mert elbocsáthatják ?ket. A miniszter meg szétteszi a kezét, hogy tulajdonképpen itt mi a baj, ha senki sem panaszkodik. Látványos demonstrációt egyedül a Magyar Rezidens Szövetség tudott szervezni tavaly ?sszel. Le a kalappal az 1500 fiatal orvos el?tt, akik a Bazilika el?tt tüntetve hozták ország-világ tudomására, hogy óriási baj van. Az egész akkor kezd?dött, amikor a kormány elrendelte a forráskivonást az egészségügyb?l. Majd folytatódott a kórházbezárásokkal, amelyek 2007 tavaszára teljesedtek ki. Ekkor hangzott el dr. Kóka orvos-politikus szájából a mondat: a békákat sem kérdezik meg, hogy lecsapolják-e a mocsarat. A tudatos rombolás Gyurcsány-Bajnai kormányai, dr. Molnár, dr. Horváth, dr. Székely orvosi diplomával rendelkez? magyar állampolgárok egészségügyi minisztersége alatt zajlott le és zajlik most is. Mindez jogilag gyakorlatilag nem büntethet?, nehezen számon kérhet?, hiszen a költségvetést, így a forráskivonásokat évenként a magyar parlament, a polgári ellenzék tiltakozása és nemmel szavazása ellenére, pár f? többséggel megszavazta. Ez az igazság, és ezt le kell írni, hogy tudjunk mivel érvelni, amikor a kampányban újra meg akarják téveszteni honfitársainkat, kitalálva egy hazugságot, majd azt a polgári ellenzéknek tulajdonítva (nyugdíjrendszer) bírálják a médiában. Mert már az egészségügyet is képesek voltak el? venni, miközben emberek ezrei haltak meg miattuk értelmetlenül, id? el?tt az elmúlt években a forráskivonások miatt.
Közben Mesterházy Attila nem szégyellte beteg rokonait is belekeverni a választási kampányba. Elképeszt? szövege szerint apját és gyermekét politikai diszkrimináció fenyegeti a jobboldali érzelm? orvosok miatt. Innen üzenem a szakmailag teljesen tájékozatlan Mesterházynak: családtagjainak els?sorban a saját oldali, azaz az MSZP-SZDSZ-es egészségpolitikusoktól lehetne félnivalója. Azoktól, akik mára a tönk szélére kormányozták az egészségügyet. Választási gy?zelem esetén a Fidesz egészségügyi programjának világosnak és egyszer?nek kell lennie. Érvényesüljön benne az öt egészségpolitikai alapelv, amely szerint az ellátás legyen igazságos, hozzáférhet?, hatásos, hatékony, megvalósítható. Ezeket tananyagként bármely egészségügyi vezet?képz? fels?oktatási intézmény az els? félévi vizsgán számon kéri, és aki nem tudja, azt megbuktatják. Az utóbbi négy év kormánypárti egészségpolitikusai mind megbuktak volna. A Semmelweis Egyetem klinikáit és az egyházi kórházakat nem tudta maga alá gy?rni morálisan a f?városi egészségügyi kormányzat, ahogy a vidék is sokkal jobban áll a 2006-os sikeres önkormányzati választások miatt. Jobb vezet? kiválasztással tudtak annyit enyhíteni a kínokon, hogy a bevezet?ben elmondott történet talán nem fordulhat el? ez utóbbiakban. Természetesen ezeken a helyeken sem rózsás a helyzet, emberfeletti er?feszítéssel lehet csak a közepes színvonalat is biztosítani. A f?városi pszichiátriai osztályokon dolgozók panaszkodnak, hogy a gyógyszerkeret csökkentése miatt (els?sorban a nyugtatókra kell gondolni) szintén lekötözik a betegeket. Ordítás, jajgatás mindenütt. Messzire hallatszik.
Amit a f?városi pszichiátriai ellátással tettek, az talán a legembertelenebb tett az elmúlt nyolc évben. Az OPNI-ban (Lipót) 2007 elején még a 849 ágyból 704-et engedélyeztek, aztán 2007. április 1-jét?l új beteget már nem vehettek fel, és megszüntették az állami finanszírozást. 2007. május 22-én, egy keddi napon, délel?tt 11 óra 30 perckor volt az utolsó ülés a betegek védelmében. Jegyz?könyvének tanúsága szerint (a hitelesített példány az Országgy?lés levéltárában megtalálható) ezen az utolsó ülésen egyetlen szakmai érv sem hangzott el, ami indokolta volna az OPNI bezárását, a sok száz beteg szélnek eresztését. 2008 januárjában a média azt közölte, hogy 500 beteg tartózkodási helye ismeretlen. Ezek a szerencsétlenek vagy meghaltak, öngyilkosok lettek, vagy hajléktalanul, gyógyszer, orvosi ellátás nélkül tengetik életüket. Egy elmebetegeket gondozó intézetet nem lehet csak úgy áthelyezni, szétszórni más osztályokra, ahogy például egy baleseti osztályt! Az elmebetegek ragaszkodnak megszokott gyógyító környezetükhöz, különben megszöknek, ön- és közveszélyesekké válnak.
Az egy másik tragikus kérdés, amelynek részleteibe nincs mód itt belemenni, hogy mi lett a nemzetközi hír? gyógyító közösséggel. Égbekiáltó b?n, amit tett az akkori egészségügyi miniszter és a Közép-magyarországi Regionális Egészségügyi Tanács, amelynek elnöke, dr. Havas orvos-egészségpolitikus, grémiumában pedig Demszky, dr. Kóka, Sz?cs, Petrétei, Szekeres (kés?bb honvédelmi miniszter) urak és dr. Horváth Ágnes, kés?bbi egészségügyi miniszter asszony volt található. Lehet, hogy sokba kerülne újra megnyitni, els?sorban a betegekért kellene megtenni, de szimbolikus értelme is lenne a Lipót visszaállításának, válaszként dr. Kóka mondatára és az elmúlt évek egészségpolitikájára. Ugyanez elmondható az Országos Baleseti Intézetre is, amit Manninger professzor úr halálával egy id?ben szüntettek meg, szakmailag teljesen indokolatlanul. Vannak még súlyosabb terhek is, például a saját szakmámból, az idegsebészetb?l. A koponyasérültek halálozási aránya (évi 1500-2000 halott, f?leg fiatal) hat-hétszer nagyobb, mint t?lünk nyugatra. Másik adat a neurológia szakterületér?l: az ellátatlan stroke aránya (évi 60 ezer stroke-os betegb?l 15 ezer hal meg, f?leg id?sebb) öt-hatszor nagyobb, mint Bécsben vagy Prágában. A szakmai id?határon belül ellátatlan akut szívelégtelenség halálozási aránya szintén drámaian n?tt 2006 óta a forráskivonások miatt, ahogy azt Papp Lajos professzor úr többször leírta. Magyarország nyolc éve az egészségügyet tönkretev?k rabságában él. Csak akkor tudunk szabadulni t?lük, ha a választásokig hátralév? hetekben mindenki békességgel folytat párbeszédet a hiszékeny, megtévesztett emberekkel.
Él? példákkal, igaz történetekkel kell elgondolkodtatni az egészségügyr?l, oktatásról, id?sek helyzetér?l, az elmúlt évek kormányzása okozta hibákról az embereket. Sokszor nagyon fájdalmas ez, mert pont a legkiszolgáltatottabbakat nyomorították meg. Id?s emberek ezreinek id? el?tti halálát okozta a tragikus ápolón?hiány, amit az egészségpolitika generált 2006 óta. Magatehetetlen öregek, akiket lakásukban kih?lve találnak meg. Saját keser? Szt. János kórházi bonctermi tapasztalatom, hogy a relatíve gazdagabb f?városi I., XII. kerületb?l is szinte naponta kerülnek be kih?lés miatt és alultápláltságtól legyengült, agonizáló id?s emberek. Nem tudtak élelmet venni, nem tudták a f?tést fizetni. Ez az elmúlt évek nyugdíjpolitikájának a terméke. Rettenetes belegondolni. A bonctermek igazságát nem lehet letagadni. Mindez meg fog változni. Lesz jó egészségügyünk, ha a fentebb leírt egészségpolitikai elveket betartjuk, ami tulajdonképpen nem más, mint az irgalmas szamaritánus bibliai példája, aki a földön fekv? sérült beteget a fogadóig elvitte és az ott lév?k gondjaira bízta, adva nekik ehhez elég tallért. Pont annyit és ott kell a betegekért adni, amennyi a gyógyuláshoz szükséges. Nem többet és nem kevesebbet. Egy elsöpr? választási gy?zelem esetén ennek megvan a lehet?sége, de ehhez még rengeteg békés beszélgetésre lesz szükség munkahelyünkön, lakóhelyünkön, vonatokon, mindenütt. Tényekkel kell alátámasztani igazunkat, indulat, gy?lölet nélkül, szeretettel mondva. Ebben rejlik a kampány titka, legyünk bátor aktivisták mindannyian!
A szerz? orvos, idegsebész