Ünnep el?tt - Horváth Tamás gondolatai


Ilyenkor, az év vége felé illik az elmúlt évre, a közelmúltra visszatekinteni, de talán még inkább a jöv?r?l beszélni. Ezt tettük már a küldött-közgy?lésen is, folytassuk hát az ott megfogalmazott gondolatok sorát!

Mit hoz a jöv?? Milyen stratégiák léteznek, amelyekkel - az adott körülmények között - a lehet? legtöbbet és legjobbat tudjuk kihozni magunkból?
Pusztán elméleti szempontból nézve a dolgot háromféle stratégia létezik: alkalmazkodás, harc, együttm?ködés. Alkalmazkodás? A magunk érdekeinek és értékeinek feladása árán? Az alkalmazkodás, a mi esetünkben, a hatalom által ránk kényszerített szabályok ellenállás nélküli elfogadását jelenti. Nem hiszem, hogy bárki is ezt szeretné, hiszen rengeteg veszteséggel jár, a nyereség meg szinte semmi. Harc? Küzdelem? De hiszen évek óta "csapataink" folyamatosan "harcban álltak" - az ismert eredménnyel. Megpróbáltunk mindent, amit lehetett - és a liberalizációból ered? összkép egy-két elemt?l eltekintve évr?l évre csak rosszabb lett. A társas kapcsolatokban jellemz?en az együttm?ködés hozza a legnagyobb hasznot. Ezt is kipróbáltuk. Nem rajtunk múlott, hogy nem jártunk több szerencsével. Az együttm?ködés ugyanis feltételezi, hogy a másik fél is betartja a megállapodásokat, a szabályokat. Nem így történt. Ez nem minket min?sít, de a következményeit mi viseljük. Az is igaz, hogy bármiféle tiszta és nyílt stratégia eredménytelen, ha a dolgok menetét homályos irodák és diszkrét bankszámlák határozzák meg.
Mit tehetünk? Semmit? Mindent? Talán mindkett? igaz. Leginkább pontosan azt, amit eddig. A pillanatnyi helyzett?l függetlenül készülünk a jöv?re. Kialakítjuk az etikus gyógyszerellátás mai körülmények között m?ködtethet? modelljét, újabb fékeket keresünk a liberalizációs folyamatokra, talán lesznek hatékonyabbak is; szakmai és etikai feltételeket, garanciákat fogalmazunk meg a gyógyszerészi hivatással kapcsolatban és megértetjük a betegekkel, hogy mindez értük van... Aztán, ha megnyílik el?ttünk egy ajtó (mit ajtó: rés), rögtön belépünk rajta. Benyújtjuk kidolgozott javaslatainkat, érvelünk, egyeztetünk. Keresünk minden lehet?séget, de addig is dolgozunk, keressük a jöv? tárgyalópartnereit - építkezünk.
És persze, pihenünk is, ha annak van itt az ideje. Karácsonykor mi is elfelejtjük egy kicsit a Világot, és inkább az Emberre gondolunk, szeretteinkre, családunkra, önmagunkra. Ha ezt tesszük, a szeretet akkor is megtalál minket, ha kint hideg és sötét van. A világosság akkor is megérkezik, ha nem mindig bízunk benne.
Áldott legyen a Karácsony és boldog ünnepeket!
Dr. Horváth Tamás
elnök