1. Magyarországon nincs elfogadott és érvényes egészségpolitika. Ennek következtében minden gazdasági pénzügyi beavatkozás hatása kiszámÃthatatlan és mérhetetlen.
A jelen körülmények között pedig – amelyek eleve súlyosan alulfinanszÃrozottak – a további forráselvonás katasztrofális következményekkel jár. Az elÅ‘re kiszámÃthatatlan HBCS érték – a 30%-nyi pontmennyiség lebegtetett értéke miatt – fennáll a valós veszélye annak, hogy jelentÅ‘s teljesÃtmény, elvégzett gyógyÃtó munka kifizetetlen marad. Intézmények kerülnek gazdasági szempontból végveszélybe, szabályozatlan kórházbezárások rémképe sejlik fel, fÅ‘ként a kisebb, területi gyógyintézetek körében.
A gyógyszeres kezelések terén történÅ‘ 10 Mrd Ft-ot meghaladó kivonás nem jelentéktelen mértékű betegteher növekedést eredményez. Egyes kiemelt, krónikus betegségcsoportok esetén a fizetendÅ‘ ár megtöbbszörözÅ‘désével kell számolni, amely sokak számára elviselhetetlen terhet jelent. Ennek következtében a gyógyszeres terápia 20-30 évet léphet vissza kevésbé korszerű, és Ãgy olcsóbb szerek választásával.
A csökkenő árrés-tömeg mértéke pedig már a patikák létét veszélyezteti.
2. Az egészségpolitika hiánya, és a következményes kiszámÃthatatlan helyzet az egészségügyben mára a szó legszorosabb értelmében is katasztrofális munkaerÅ‘helyzetet, hiányt eredményezett.
A kérdés súlyát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy immár 5 esztendeje – az EüM gondozásában – jelent meg az elsÅ‘ „Zöld Könyv”, amely súlyos helyzetet jelenÃtett meg korrekt módon, érdemi intézkedéseket sürgetve, ám nem történt semmi. A kedvezÅ‘tlen tendenciák fokozódása miatt, illetve az EU csatlakozás következményeként mára az orvos illetve szakdolgozó hiány elviselhetetlen mértéket öltött.
2010-re a legkevesebb diplomás ápoló végzése várható, az orvosok átlagéletkora 50 év felett, halandóságuk rosszabb, mint a hazai átlagé, elvándorlásuk mértéke pedig 2008-ban elérte az azonos évben pályára lépők számát. A távozóknak van jövőképük, és olyan országokba távoznak, amelyeknek van jövőképük!
Az egészségügyi humánerő-hiány olyan mértékűvé vált, hogy az immár közveszély okozás számba megy.
FelszólÃtjuk a döntéshozókat, vegyék elÅ‘ a 2004-es „Vitaanyag az egészségügyi dolgozók helyzetérÅ‘l…” cÃmű anyagot, és haladéktalanul kezdjenek hozzá az abban megfogalmazottak érdemi megvalósÃtásához. Alkossanak életpályamodellt, amely nemcsak elfogadható bérezésben, hanem tisztességes, betegközpontú munkakörülmények megteremtésében és a társadalmi megbecsülés helyreállÃtásában is realizálódik.
A jövÅ‘ évtÅ‘l esedékes nyugdÃj szabály változások – vagy nyugdÃj vagy bér, de a kettÅ‘ együtt nem – egyes becslések szerint akár 20-30%-os további munkaerÅ‘vesztést okozva romba dönti a gyógyÃtó-megelÅ‘zÅ‘ ellátást, ezért e kérdésben sürgÅ‘s, érdemi intézkedés, derogáció elengedhetetlen.