A szerz? a kamara zárt honlapján vitát kezdeményezett
Meg?rizhet?k-e gyógyszertáraink szakmai és nemzeti kézben?
Köztudomású, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény lehet?vé tette új gyógyszertárak tömeges létesítését. Megszüntette a személyes gyógyszertár m?ködtetési jogot (amelynek a rövidített nevét ? személyi jog ? ugyan használja a jogszabály, de a hozzá tapadó jogosítványok és kötelezettségek már csak a gyógyszertár szakmai vezetésére irányulnak) és arról is rendelkezett, hogy a gyógyszertárat lényegében bármilyen gazdasági társaság tulajdonolhatja és m?ködtetheti.
Az új gyógyszertár-tulajdonosok között gyorsuló ütemben jelennek meg külföldiek: a nyilvános cégadatok tanúsága szerint többek között osztrák, német, holland, egyesült királyságbeli, ciprusi, amerikai tulajdonú gyógyszertárláncok létesülnek és nagy nemzetközi bank (EBRD) is befektetéseket eszközöl a magyar patikapiacon. Az új létesítések mellett folyik a régi gyógyszertárak felvásárlása is. Megkezd?dött tehát a gyógyszerészek kiszorítása a gyógyszertár-m?ködtetésb?l és a gyógyszertár-tulajdonosi pozíciókból (és csöndben jegyzem meg, hogy gyógyszerészi diplomához kötött kizárólagos, piacképes és jogszabályok által elismert szakmai kompetenciánk is csak hírmondóba maradt).
Az új feltételek a befektet?i érdekeknek kedveznek. Így érthet?, hogy a változtatások új t?ketulajdonosok gyors, tömeges és olcsó piacra lépését hozták. A szabaddá váló patikaalapítás a piacra lépési költségeket legalább egy nagyságrenddel csökkenti, a gyógyszerpiaci restrikció pedig ? a régebben m?köd? gyógyszertárak gazdasági ellehetetlenülésével ? az újonnan piacra lép?k piaci térhódítását segíti és költségeit mérsékli. A piacra lépés költségeit tovább mérsékli az az egyes nagykeresked?knél megfigyelhet? gyakorlat, amely jelenleg olyan kedvezményekkel segíti a gyógyszertárak/gyógyszertárláncok egyes egységeinek megnyitását, amely szerint a készletfeltöltést több mint egy évig nem kell kifizetni, illetve mindaddig mentesül a gyógyszertár/gyógyszertárlánc a fizetési kötelezettségt?l, amíg a soron következ?, el?írt nagyságú rendeléseit megfelel? id?tartamon belül teljesíti.
A gyógyszerészek kiszorulása a gyógyszertár-tulajdonlásból és -m?ködtetésb?l az üzleti-piaci szempontok dominanciájával és a betegérdekek háttérbe kerülésével jár. A gyógyszertárláncok gyorsütem? er?södése és a külföldi tulajdonosok térnyerése pedig a nemzetgazdaság, az egészségpolitika és a gyógyszerbüdzsé szempontjából is kockázatos folyamatokat generálhat. Lényeges döntési pozíciók kerülhetnek külföldre és a tb kassza feletti rendelkezés jogáért folyó küzdelemben is egyre nehezebb lesz a népegészségügyi szempontok érvényesítése.
Joggal fogalmazódik meg a kérdés: vajon ezt akarta, ezt akarja-e a politika? Milyen értékrend alapján döntöttek és milyen er?k érvényesültek, ha a nemzeti érdekeket érvényesíteni hivatott magyar parlament és a járulékfizet?k pénze fölött ?rköd? magyar kormány a piacra lépési korlátokat lebontva mindenféle ellenszolgáltatás nélkül nyitotta meg a patikai piacteret külföldi szakmai és pénzügyi befektet?knek? A kérdés persze fordítva is feltehet?: hordoz-e megvédend? értékeket a patikusi egzisztenciavállalkozások rendszere, illetve gyógyszerellátási, egészségpolitikai és nemzetgazdasági szempontból szükség van-e arra, hogy a gyógyszer-kiskereskedelem szakmai és nemzeti kézben maradjon?
A fenti kérdésekre többféle megközelítésben lehet válaszolni. Az elmúlt években a gyógyszerellátás kormányzati felel?sségét magához ragadó politikai érdekcsoport minden megnyilvánulása és tette azt igazolja, hogy ?k ezt akarták, még akkor is, amikor éppen mást ígértek. De rajtuk kívül ma nincs a magyar parlamentben olyan politikai er?, amely ezt (nyíltan) vállalná. ?k viszont mára törpe minoritássá lettek és kikerültek a kormányból. Ezért a válaszok ma id?szer?bbek, mint az elmúlt két évben bármikor. A vitában a neoliberális gazdasági-társadalmi modell világszerte egyre nyilvánvalóbb korlátai, a külföldi t?kének már korábban kitett hagyományos hazai ágazatok sorsa, más országok gyógyszerpiaci liberalizálásának példái, az egészségüggyel kapcsolatos társadalompolitikai alapvetések, a közfinanszírozás magas aránya, a beteg-gyógyszerész kapcsolat személyessége, a gyógyszer különleges áru volta, a gyógyszerészi tevékenység bizalmi jellege szerepelhet az egyik oldalon. A másik oldalon a t?ke szabad áramlása, az államhatárok virtualizálódása, a piac mindenhatósága és a verseny jótékony hatása melletti érvelés várható. A vitát legalább utólag le kell folytatni, de erre a jelen cikk keretei nem alkalmasak.
A Magyar Gyógyszerészi Kamara célként fogalmazta meg a gyógyszerellátó hálózat (a gyógyszertárak) szakmai és nemzeti kézben tartását. Ezt várja el a tagsága és az utóbbi hónapok társadalompolitikai vitái is igazolják ennek a célkit?zésnek a létjogosultságát. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a politikai, jogi és gazdasági környezet ma ennek a törekvésnek nem kedvez. Ezért a lehetséges lépések számba vétele el?tt érdemes felidézni, mert sok tanulságot hordoz, hogy volt id?, amikor a jelenleginél kedvez?bb feltételek között sem éltünk a felkínált lehet?séggel. A 2000-es évek elején kormányzati támogatással lehetett volna a szakmának a gyógyszer-nagykereskedelemben meghatározó tulajdonosi részesedést szereznie és 2001-t?l jogszabály tette kötelez?vé, hogy 2006. december 31-ig a gyógyszerészek a betéti társaságokban többségi beltagi pozíciót szerezzenek. Mindkét kezdeményezés kudarcot vallott. A Hungaropharma gyógyszerészi tulajdonhányada nem éri el a 7%-ot (és a gyógyszerészi kézben lév? egyéb gyógyszer-nagykereskedések forgalmi részaránya minimális), a betéti társaság többségi tulajdonhányadának gyógyszerészi kézbe kerülését el?író jogszabály rendelkezéseit pedig nagyon sokan hagyták figyelmen kívül. Így válhatott a gyógyszer-gazdaságossági törvény említett határid? el?tt két nappal (2006. december 29-én) történt hatályba léptetése a gyógyszertár-m?ködtetési jog küls? befektet?knek való zökken?mentes átjátszásának el?feltételévé.
A kamara abban bízik, hogy a változó politikai-társadalmi er?térben a fenti célhoz támogatókat nyerhet és törekvésével a gyógyszerészek többsége egyetért. A célkit?zés megvalósításához azonban programra van szükség. A kérdés tehát úgy fogalmazódik meg, hogy mit kell, illetve mit lehet tenni a gyógyszertárak szakmai és nemzeti kézben tartása érdekében? Ahhoz, hogy legalább részleges eredményeket el lehessen érni, ? megítélésem szerint ? több ponton van szükség egymást er?sít? célirányos cselekvésre. Ezekr?l ? címszavakban ? az alábbiakban szólnék.
1. Jogszabályi, politikai szint.
A gyógyszer-gazdaságossági törvény az új gyógyszertárak létesítését többletszolgáltatások teljesítéséhez kötötte. Az új gyógyszertárak többsége azonban olyan ? a törvényben rögzített ? többletszolgáltatásokat vállal csak, amelyek nem eredményeznek érdemi ellátásjavulást, viszont a m?köd? gyógyszertárak létbizonytalanságát növelik és az ellátásbiztonságot kockáztatják. Ezért önmagában is indokolt, hogy új gyógyszertárak csak tényleges többletszolgáltatások vállalásával létesülhessenek. A szabályozás korrekciója a piacra lépési költségek növekedését és a gyógyszertár-alapítási láz mérsékl?dését eredményezheti, ami a stabilizáció irányába hathat.
Indokolt a jogszabályilag engedélyezett tulajdonosi szerkezet újra gondolása is. A külföldi tulajdonosok közvetlen kizárására az uniós jogszabályokhoz igazodó magyar jogrendben nyilván nincs lehet?ség. Annak viszont lehet ?alkotmányos indoka?, hogy a gyógyszerellátásból kizárják az off-shore cégeket, korlátozzák a gyógyszerpiac egyéb szerepl?inek (pl. gyógyszergyárak, nagykeresked?k) közvetlen és közvetett tulajdonosi részvételét, valamint orvosok és gyógyszertárak közös tulajdonosi irányítás alá kerülését. Ezzel párhuzamosan különböz? pénzügyi, gazdasági konstrukciókkal célszer? segíteni a gyógyszerészek tényleges tulajdonosi pozícióba kerülését.
Indokolt továbbá a személyi jogos gyógyszerész pozíciójának er?sítése. Mivel a mai politikai kurzusban nincs realitása annak, hogy a személyi joghoz jogszabályban rendeljünk meghatározott mértékben tulajdonosi pozíciókat és ezáltal váljék a személyi jogos gyógyszerész a gyógyszertár-m?ködtetésben megkerülhetetlenné, a menedzsment jogok jelenleginél precízebb körülírásával és b?vítésével rendezhet? a kérdés.
Szeretném jelezni, hogy mindhárom ponton elkészültek a kamara módosító javaslatai és ezeket hónapokkal ezel?tt a szaktárca és az Országgy?lés Egészségügyi bizottsága elé terjesztettük. A javaslatok elfogadtatását aktuálpolitikai szempontok hátráltathatják (vagy éppen segíthetik), de ebben ? mint minimális jogalkotási programban ? mindkét nagy parlamenti politikai er?nek az egyetértése szükséges és együttm?ködése indokolt.
2. Gazdasági szint.
A gyógyszertárak szakmai és nemzeti kézben tartásának szükséges el?feltétele a gyógyszertár-m?ködtetés megfelel? gazdasági feltételeinek biztosítása is. Ez nemcsak a megfelel? árréstömeg és ?szerkezet biztosítását, továbbá a kis- és közepes forgalmú gyógyszertárak m?köd?képességének meg?rzését kell jelentse, hanem azt is, hogy az önálló, gyógyszerészi tulajdonban lév? gyógyszertárak költségeik volumenében és szerkezetében is versenyképesek lehetnek a méretgazdaságossági el?nyökkel rendelkez? gyógyszertárláncokkal és képesek a vállalkozásirányítás professzionális feltételeit is biztosítani. Ennek érdekében a független gyógyszertárak összefogásában kétségtelenül komoly el?relépések történtek az elmúlt évben, azonban az összefogásban rejl? lehet?ségek az együttm?köd? gyógyszertárak számát, illetve az együttm?ködési területeket figyelembe véve pillanatnyilag messze kihasználatlanok és a fentebb már említett nagykeresked?i gyakorlat is a független gyógyszertárak versenyképessége ellenében hat. Ahhoz pedig, hogy a vállalkozásirányításban is általános és érzékelhet? el?relépés legyen, olyan strukturált és tömeges továbbképzésekre is szükség van, amelyekben a követelmények akár készségszinten is elsajátíthatók.
3. Gyógyszerpiaci szint.
A hazai gyógyszerpiac mindhárom ágazatában jelen vannak azok a szerepl?k, akiknek komoly érdeke f?z?dhet ahhoz, hogy a gyógyszerellátásban továbbra is dominánsak legyenek a független, szakmai és nemzeti kézben lév? gyógyszertárak. Ilyen érdek lehet az adott termékkör forgalmazási útvonalának biztosítása, amely a nagy gyógyszertárláncokon keresztül nehézkessé és bizonytalanná válhat, s a forgalmazói jelenlét is könnyebben biztosítható, ha az nem egy másik (ellenérdekelt) gyógyszerpiaci szerepl? tulajdonosi irányítása alatt álló gyógyszertárhálózat vezet?inek a döntését?l függ. A közös érdek sokféleképpen nyithatja meg az együttm?ködés különböz? területeit, melybe a jogalkotásban való együttm?ködést?l az összehangolt lobbytevékenységen és PR kapcsolatokon keresztül a patikai státusz meg?rzésének támogatása is belefér.
4. Gyógyszertári, gyógyszerészi szint.
Egy ?repatriálási? program eredményességének egyik legfontosabb el?feltétele a gyógyszerész ambíciója. A korábbi és fentebb már említett kezdeményezések kudarca nem egyszer a kishit?ségre, az összefogás hiányára, a közös er?feszítés és a szükségszer?ség felismerésének elmaradására vezethet? vissza. Ezért jó, ha nemcsak pragmatikus megfontolásból, hanem bels? meggy?z?déssel vagyunk képesek egy ilyen célkit?zés mellé állni, nemzeti érdekeink és a szakma iránt elkötelezetten. Meg kell tanulnunk újra hinnünk egymásban és a jöv?ben. Ez nemcsak az egyes gyógyszerészen, hanem szakmai érdekvédelmi szervezeteink tevékenységén is múlik.
Meglehet, hogy a fentebb vázolt célkit?zéseket többen fanyalogva olvassák majd, mondván, hogy nem nyújtanak teljes kör? megoldást mai problémáinkra. Mások talán lemondóan legyintenek majd, hogy ennek sincs értelme, mert minden elúszott és a multik úgyis bedarálnak minket. Deák Ferenc mottóként idézhet? gondolatát szeretném mindannyiunk figyelmébe ajánlani: ?Amit az er? és hatalom elvesz, azt az id? és kedvez? szerencse visszaadhatja; de amir?l a nemzet, félve a következményekt?l, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.?.
Hankó Zoltán
a szerz? a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke
A szerz? a témáról a kamara zárt honlapján vitát kezdeményezett.