Danó Anna-Tóth Levente
Már annak is örülne, ha hazai pályán a külföldi versenytársaival egyenlÅ‘ feltételekkel versenyezhetne. Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója szerint Magyarország érdeke az, hogy mind több itteni központú nagyvállalata legyen, mert ezek a cégek lehetÅ‘ség szerint a fejlesztéseiket is itt valósÃtják meg. A gyógyszergyár vezetÅ‘jének rossz a véleménye az egészségügyi reformról, és bosszantja, hogy nem tudja elérni azt, ami szerinte nemcsak a Richternek, hanem az országnak is jó lenne. - Mit jósol a cégének 2009-re? - Sok a bizonytalanság és nagyon nagy rugalmasságra lesz szükség, hogy értelmesen tudjunk reagálni a piaci változásokra. - Mit hozott és mit vitt a Richternek az egészségügyi reform? - Bizonytalanságot, és olyan pluszadókat hozott, amely rendkÃvüli módon rontotta a cég versenyképességét. A Richter központja, a működés 90 százaléka Magyarországon van, Ãgy aránytalanul jobban sújtottak minket a gyógyszerpiacra rótt extra adók, mint a külföldi gyártókat, forgalmazókat. Ráadásul az elÅ‘zÅ‘ két év rendkÃvül erÅ‘s forintja is rontott a cég eredményességén. Óriási gond, hogy a kormány által 2008-ra Ãgért adócsökkentés nem történt meg. A beruházások visszafogására és létszámstopra kényszerültünk. - Mekkora adócsökkentéssel lett volna elégedett, hogy optimális legyen a piaci környezet a Richter számára? - Adó- és járulékterheknél mielÅ‘bbi, pár év alatt tÃzszázalékos csökkentés volna kÃvánatos. Másik része a személyi jövedelemadó, ahol a sávhatárokat kellett volna följebb tolni, mert most az alacsony jövedelműek is a magas sávban adóznak. - A gyógyszeripar, ha nem is önként, dalolva, de jelentÅ‘sen hozzájárult az egészségügyi reform sikeréhez. Ön rendre szót emelt a gyógyszercégek megsarcolása ellen. Abban nyilván egyetértünk, hogy fontos a közkiadások kordában tartása, de akkor milyen más eszközt használt volna a kormányzat helyében? - Ha a mindenkori támogatási rendszerben a gazdasági korlátokat is figyelembe veszik, mint ahogyan ez más országokban történik, nem szállt volna el a gyógyszerkassza. Az alapkérdés továbbra is az, hogy mi jár a magyar betegnek a jelenlegi támogatási rendszerben, és ezt a mai napig nem rendezte az egészségpolitika. Mi már korábban is javasoltuk, hogy a biztosÃtó vezessen be gyógyÃtási eljárásrendeket (terápiás protokollokat), hogy az orvosok a hatékony, ámde olcsóbb gyógyszerrel kezdhetnék a kezelést, és ha az nem működik, alkalmazhatják a drágább szereket. - Mi az oka annak, hogy a kormányok nem hallgattak ezekre a javaslatokra? - Meg kellene kérdezni azokat, akik nem Ãgy döntöttek, mert a kiegészÃtÅ‘ biztosÃtások bevezetésében teljes egyetértés volt. Adókedvezményekkel az emberek beterelhetÅ‘k lettek volna az új rendszerbe, és persze mindemellett azt is el kellene magyarázni, hogy az egészségük is egy olyan kérdés, amire költeni kell. A megbukott pénztártörvényen is túl kellett volna lépni az emlÃtett kiegészÃtÅ‘ biztosÃtások felé. Nem kell itt kitalálni semmi újat, a világon jól működÅ‘ rendszerek vannak, ezeket minimális változtatásokkal lehet adaptálni a magyar viszonyokra. - Azt nem mondhatja, hogy a kormány nem alkalmazta az ön által javasolt adaptációt, a gyógyszer-gazdaságossági törvény éppen ilyen termék, hiszen a német, a szlovák és ki tudja, még hány ország gyógyszerpiaci szabályaiból gyúrták össze. - De végül egy zagyvaság lett belÅ‘le. Nálunk minden olyan korlátozást bevezettek, amit más országokban csupán egyes elemeiben. - Azt azért nem vitathatja, hogy a közkiadásokat megfogta. - A kasszát azzal fogták meg, hogy a betegterhek növekedtek, mert csökkentek a támogatási kulcsok. Miközben ugyanolyan zavar van, és a hazai termelÅ‘vállalatokra szinte megsemmisÃtÅ‘ csapást mértek. Ez utóbbi sokkal nagyobb baj, mint amit nyertek a gyógyszerkasszában. - Úgy tűnik, elege lett a reformokból. Semmi olyan nem történik, amit érdeminek Ãtél? - Nem rólam van szó. Az ember olvas újságot, s komoly közgazdasági szakértÅ‘k mondják: a szükséges reformok, változtatások nem indultak el, és ez rendkÃvül káros. Mellesleg a konvergenciatanács ajánlásai is ilyenek voltak. Mennek az évek, és nem történik semmi, pedig jó lenne, ha a politikusok fölvállalnák ezt a felelÅ‘sséget. Nem kicsi bennem a frusztráció, de miként fordulhat elÅ‘ az, hogy a kormány a 2007-es Ãgéretét nem tartja be, nevezetesen hogy a gyógyszerpiaci megszorÃtások, a gyógyszerárcsökkentések megtakarÃtásait visszaadja valamilyen formában a sikerhez hozzájárulóknak. Ez nem több két-hárommilliárdnál, ami a kassza egy százaléka. Ezek az érthetetlen kérdések, miközben a 12 százalékos adó kifejezetten a magyarországi gyártókat sújtja. Van egy csomó olcsó termékünk, ezeknek most még alacsonyabb lett az ára. Ezeken már annyira kevés a haszon - vagy már veszteségessé váltak -, hogy kétséges a termék fenntarthatósága. Ha ugyanis ezek árbevételébÅ‘l megfizetjük a 12 százalékos extra adót, odajutunk, hogy Magyarországon a legalacsonyabb az eladott termékek haszonkulcsa. Minden más országban a hazai gyártás a motorja a növekedésnek, a spanyolországi, az amerikai, a német cégek ebbÅ‘l terjeszkednek más országokban, a Richter pedig az amerikai és a régiós piacokon szerzett profitból tartja el magát itthon. Mi ez, ha nem rossz gazdaságpolitika? A befektetÅ‘i kört nem érdekli, hogy hol működünk, elÅ‘bb-utóbb azt fogja mondani: települjön át az üzem oda, ahol olcsóbb, illetve kiszámÃthatóbb a piaci környezet. Mindez nagy kárt okoz a SanofiAventisnél vagy a Tevánál is, csak ott sokkal markánsabban jelennek majd meg a következmények: Å‘k nem fognak szólni, hanem fogják magukat, és elviszik a termelést egy másik országba, mert elegük van. - ElképzelhetÅ‘, hogy a Richter is elviszi a hazai termelést más országba? - Csak a legvégsÅ‘ esetben. BÃzunk benne, hogy problémáink orvosolhatóak, Magyarországon van az infrastruktúra, a tudásbázis, tehát maradnánk. Egyébként se vagyunk az a cég, amelynek még másik 35 országban van gyártókapacitása, könnyen zár be gyárat, és viszi odébb a termelést. - No és India, ott már van termelőüzem? - Lehetne, a hatóanyaggyártás áttelepÃthetÅ‘, minden más egyéb esetében meg kell fontolnunk, mert a gyógyszergyártáshoz más is fontos: például termékgyártási kultúra, a speciális szaktudás, a cég gyártási titkainak megÅ‘rizhetÅ‘sége. - Iparpolitikát vagy védett gyógyszerpiacot szeretnének? - Nem akarunk iparvédelmet, csak tisztességes, kiszámÃtható gazdaság-, és azon belül kiszámÃtható gyógyszerpolitikát, átláthatóságot a gyógyszerár-támogatási rendszerbe történÅ‘ befogadásban. Azt, hogy ne változzon évente az összes fontos szabály. - A pénzpiaci válság hogyan érintette a Richtert? - A hazai gyógyszerpiacon a válság már 2007-ben, a gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel elkezdÅ‘dött. A szükséges intézkedéseket, a beruházás-, a költségcsökkentéseket már akkor meg kellett lépnünk. De azt még nem tudjuk, hogy a most kialakuló reálgazdasági válság hogyan fogja sújtani a régiót s benne a gyógyszeripart. Szerencsére nincs adósságunk, hitelünk, viszont jelentÅ‘sek a pénzügyi tartalékaink. - Azt szokta mondani: az üzlet akkor jött létre, ha a vevÅ‘ fizetett. ElÅ‘fordult-e már hogy nem szállÃtott valamelyik hazai kereskedÅ‘nek, patikának, mert nem volt pénze a vevÅ‘nek? - Magyarországon ilyen probléma még nincs, más országokban viszont elÅ‘fordul. A régió egyéb országaiban viszont aki nem fizeti a számlát, annak nem szállÃtunk. - Noha a politikai döntéshozók szavában csalódtak, mégis 15 milliárdos stratégiai döntéssel új biotechnológiai üzemet telepÃtenek Debrecenbe. Mi szól mégis Magyarország mellett? - Két érv volt az ország mellett: itt vannak a szakemberek, köztük olyanok is, akiknek van biotechnológiai gyakorlatuk, a másik, hogy a know-how-t itt tudjuk a legnagyobb biztonságban. Egy technológiát, aminek jelentÅ‘s szellemi értéke van, kockázatos kivinni olyan helyre, ahol nem biztos, hogy meg tudjuk Å‘rizni. - Miért most lép be a Richter a biotechnológiai piacra? - Mostanra alakult ki nagyjából kedvezÅ‘ környezet, és jár le több szabadalom. Úgy gondoljuk, hogy itt a piacra lépési korlát mind pénzben, mind szakmai tudásban magasabb, de ezt a Richter tudja teljesÃteni. Ráadásul a biotechnológiai gyógyszereknek nagyobb a jövedelmezÅ‘sége, mint az egyéb termékeknek. Tavaly két nagy gyógyszergyár jelentette be, hogy el fog indulni ezen a piacon, a Merck és az Astra-Zeneca. Lesznek versenytársak, de egy-egy hatóanyagból nem tÃzféle termék, hanem csak három-négy lesz. Ezek fÅ‘leg onkológiai, immunológiai készÃtmények, tehát olyanok, amelyekre egyre nagyobb szükség van. Abban bÃzunk, hogy a kutatások mihamarabb eljutnak addig a pontig, ahol már személyre szabott terápiáról lehet beszélni. - Megéri majd a biztosÃtónak ezeket finanszÃroznia? - Ezeket a hatóanyagokat már támogatja a biztosÃtó, csak éppen az eredeti készÃtmény magas ára miatt kevés beteg juthat hozzá. A Richter azokat a termékeket hozza be a piacra, melyek szabadalma 2012-tÅ‘l lejár. Az új szerek hosszú ideig nem hoznak hasznot, sÅ‘t árbevételt sem. Az elsÅ‘ készÃtmény várhatóan 2014-ben jön ki a debreceni gyárból, addig a klinikai próbákat végzik. - A lengyel felvásárlási üzlet ugyan végül nem jött létre, de a példája is azt mutatja, hogy a Richter keresi az akvizÃciós lehetÅ‘ségeket, ugyanakkor most azt mondja, hogy a terjeszkedést jelenleg alapvetÅ‘en nem akvizÃciós módon képzeli el. Vagyis keresi a lehetÅ‘ségeket, de ma nem lát olyan céget, amelyet érdemes lenne felvásárolni? - Azokat a lehetÅ‘ségeket keressük, az eredeti termékek mellett, amelyek a vállalat értékét javÃtanák Azt gondoljuk, hogy egy cég igazi erejét a jó termékek adják. Ezért érdemes a nagyobb hozzáadott értékű terméknél erÅ‘sÃteni, mint például a biotechnológián alapulókat vagy egy új kombinációt, ami jobb, mint a meglévÅ‘, mert javÃtja a felszÃvódást. - Van olyan akvizÃciós célpont, amelyhez a válság hatására most esetleg megnyÃlhat az út a Richter elÅ‘tt? - A válság hozhat elÅ‘ ilyet, de ez csak akkor lehet sikeres, ha nem haladja meg az anyagi lehetÅ‘ségeinket. Lehet, hogy lesz jó lehetÅ‘ség, de ezt nagyon nehéz lesz finanszÃrozni. A lényeg a szinergiákon és a stratégiába való illeszkedésen van. - Milyennek szeretné látni a Richtert tÃz év múlva? - TÃz év múlva a Richternek kell hogy legyen két új eredeti készÃtménye a központi idegrendszer gyógyÃtásában. Emellett kell lennie egy erÅ‘s biotechnológiai bázisnak és generikus termékportfóliónak. - Mindez megtörténhet ebben a cégméretben stratégiai tulajdonos bevonása nélkül? - Stratégiai, szakmai tulajdonos bevonását nem tervezzük, de stratégai együttműködéseket, a kockázatok és a költségek megosztását lehetÅ‘vé tevÅ‘ partnereket igen. - Szavai is azt mutatják, hogy véget ért az erÅ‘ltetett, fúziós hullám a gyógyszeriparban. - A nagyság önmagában nem oldotta meg a problémákat. A kutatásfejlesztés hatékonyságát például biztosan nem. A nagyobb cégeknek jobban fáj a fejük, mert méretükbÅ‘l adódóan a problémáik is nagyobbak. Nem tudtak annyi új készÃtményt törzskönyvezni, amennyivel kompenzálhatták volna a piacról kiesÅ‘ szerek veszteségét. Bizonyos terápiás területek telÃtÅ‘dtek, egyes területeken igazán átütÅ‘, új készÃtményt nem lehet hozni (például a magas vérnyomás vagy fekély kezeléshez szükséges szerek esetében). A nagy cégek is a vegyes modell irányába mennek, egymás mellett van az eredeti és a generikus szer, még ha a cégcsoporton belül más-más is a neve. De egymás mellett több modell is működik. Ez volt a rossz a magyar privatizációban: nem próbáltunk ki egymás mellett több modellt. A Richtert a tÅ‘zsdén privatizálták, a Chinoint eladták szakmai befektetÅ‘nek, de emellett meg kellett volna próbálni más modelleket is. A Richter az egyetlen, stratégiai befektetÅ‘ nélküli hazai gyógyszergyár, holott az ország gazdasági érdeke, hogy legyenek hazai központtal működÅ‘, nagy iparvállalatok. Ha más országokkal azonosak a feltételek, akkor nem Romániában, Lengyelországban csinálunk befektetést, hanem itt, mert itt a központ. Ezért is elszomorÃtó, hogy az orvosok a külföldi gyógyszert Ãrják föl, amikor még olcsóbb is a mi készÃtményünk. - Ez már nem annyira gazdasági kérdés, inkább orvosetikai kérdés. - Igen, ez az, de hogy idáig jutottunk, az gazdasági kérdés. Számomra megfoghatatlan, hogy ha valaminek ugyanaz az ára, akkor miért nem a magyart vásároljuk? Egy országnak fel kell ismernie, hogy mekkora kincs a hozzáadott szellemi érték és annak megÅ‘rzése. - Az állam nemcsak szabályozóként tudja befolyásolni a Richter sorsát, hanem tulajdonosként is. E területen sikeresen tudta érvényesÃteni a Richter az érdekeit. De ha ez sikerült, miért találnak süket fülekre a másik területen? - A Richter-privatizáció abszolút pozitÃv történet, hiszen az állami vagyon értéke hozzávetÅ‘leg harmincszorosára nÅ‘tt. Az állam tulajdonosként a működésbe soha nem szólt bele, hagyta, hogy a cég menjen a maga útján. Ebben az ügyben csak a legjobbat mondhatom a kormányokról. Éppen ezért is bosszant, hogy szabályozási, gazdaságpolitikai kérdésekben nem tudom elérni azt, ami a saját tulajdonosomnak mint magyar államnak is érdeke lenne. Ez kudarc, és nagyon bánt, mert a pénz itthon maradhatna az országban.