Sok kárt okozott a patikaliberalizáció


Dr. Bodrogi József, Hankó Zoltán Világgazdaság 2008. szeptember 24. (A sorozat el?z? cikkei a Világgazdaság 2007. dec. 11., 2008. márc. 13. és 2008. június 11 számában jelentek meg)

A gyógyszerpiaci liberalizáció és a radikális forráskivonás következtében az üzemgazdasági értelemben veszteséges gyógyszertárak száma legalább 700, és sok száz patika került nehéz helyzetbe. Haladéktalanul intézkedni kell, hiszen a tb által támogatott gyógyszerforgalomból az ágazat 2006-ban 63 milliárd forintos árréstömege az idén csupán 50,5 milliárd, miközben a patikák száma körülbelül 15 százalékkal n?tt.

 

 

 

A gyógyszerellátással kapcsolatos mélyebb összefüggések keresését indokolja az is, hogy a kormány új egészségügyi vezetése ?Bizalom és partnerség? címmel közzétett programtervezetében az egészségügyi ellátásoktól a min?ség javulását várja, ugyanakkor a gyógyszerellátásra fokuszálva a lakossági és biztosítói kiadások egyidej? csökkenését ígéri. Kérdés tehát, hogy a jelenlegi szabályozási környezetben, a gyógyszerre szánt központi és lakossági források egyidej? csökkentése mellett, lehet-e a gyógyszerellátás min?ségének javulásával számolni. A kérdésre ? a teljesség igénye nélkül ? két szempontból keressük a választ.

A lakossági gyógyszerellátás alapvet? min?ségi tényez?je a gyógyszerek tér- és id?beli hozzáférhet?ségének biztosítása: jogos elvárás, hogy a szükséges gyógyszerek ne csak a városokban, hanem a kistelepüléseken is beszerezhet?k legyenek, illet?leg sürg?s esetben a patikák normál nyitvatartási idején túl is lehessen gyógyszerhez jutni. E két igény megfogalmazásakor azonban nyilvánvalóan ésszer? kompromisszumra van szükség, mert a hozzáférhet?ség nem lehet korlátlan: vannak olyan kistelepülések, amelyek gyógyszerfogyasztása nem elégséges egy gyógyszertár fennmaradásához, és az ügyeleti ellátás sem szervezhet? meg mindenhol. Beavatkozásra van tehát szükség, amelynek célja a gyógyszerészetileg indokolt és gazdaságilag aktuálisan lehetséges megoldás megkeresése.

 

A politika, a társadalom és a szakma között kialakult korábbi ?kompromisszum? lehet?vé tette, hogy azokon a (kis)településeken, ahol a gyógyszerfogyasztási és árrésviszonyok közepette rentábilisan nem m?ködtethet? közforgalmú gyógyszertár, ún. fiókgyógyszertárak létesüljenek, amelyek a teljes kör? gyógyszerellátást rövidebb nyitva tartással biztosítják. Azokon a ? jellemz?en 1000-1500-nál is kisebb lélekszámú ? településeken pedig, ahol létezik háziorvosi rendelés, azonban még a fiókgyógyszertárak sem m?ködtethet?k rentábilisan, a kompromisszum a háziorvosnak tette lehet?vé a rendel?ben ún. kézigyógyszertár tartását. Ezzel a megoldással a liberalizációt megel?z?en mintegy 3300 helyen volt biztosított a gyógyszerellátás. Ez egy jól m?köd? rendszer volt, abból a szempontból mindenképpen, hogy országosan az ötvenet sem érte el azoknak a kistelepüléseknek a száma, ahol az orvosi ellátás mellett nem volt gyógyszertári szolgáltatás.

Ma az új gyógyszertárak dönt? többsége a városok eddig jól ellátott térségeiben és a bevásárlóközpontokban nyílik. Ez egyrészt az adott települések ellátásának átstrukturálódását okozza, másrészt a város és a vidék közötti korábbi egyensúlyt is megbontja: a városok és plázák forgalomelszívó hatása az eddiginél is er?teljesebben érvényesül. Ez a második éve tartó er?teljes forgalomcsökkenés negatív hatásával együtt a kistelepülések kis patikáinak olyan bevételkiesést okoz, amely a korábban is borotvaélen táncoló vidéki gyógyszerellátást szinte lehetetlen helyzetbe hozza. Az üzemgazdaságilag veszteséges patikák dönt? hányada ebb?l a körb?l kerül ki.

A csökken? fedezeti hányad el?ször a tartalékok felélésével jár, aztán a nagykeresked?vel szemben adósodik el a gyógyszertár, majd a nehezed? feltételek a m?ködtetés min?ségi elemeit kezdik ki: a romló készletezés ellátási zavarokat generál, és a hozzáférési esélyegyenl?ség sérülését okozza. A leépül? patika végül a munkatársait sem tudja fizetni. Ennek a leépülésnek már az elején másodlagossá válik a generikus helyettesítés (hiszen az tovább növeli a veszteségeket), egyre kevésbé érvényesül a szakmai kontroll (mert megn? az eladási kényszer), és háttérbe szorulnak a min?ségi tényez?k. Mivel ez a folyamat sok vidéki gyógyszertárat érint, a vége könnyen az ottani ellátás elsorvadása lehet. Miel?tt tehát a vidék ?megmentése? érdekében újra el?térbe kerülnek a mozgó patikák és a gyógyszer-automaták, vagy kistérségi centrumokból akarnák a környez? települések ellátását biztosítani, jó lenne végre azokat az elmaradt intézkedéseket foganatosítani, amelyek a gyógyszerellátás m?köd?képességét garantálják. A kistelepülési patikák megsz?nése miatti forgalmi koncentráció drámai mértékben megnöveli a hozzáférés társadalmi költségeit, és komoly orvosszakmai kockázatokat is hordoz.

Az új gyógyszertárak létesítésének következményeit az ágazati szaklétszámban bekövetkez? változások szemszögéb?l is érdemes elemezni. Már a liberalizáció kezdetét megel?z?en is jól látható humáner?forrás-problémák voltak az ágazatban, mivel az utolsó 15 évben mintegy 600 új patika és 700 új fiókgyógyszertár létesült, s a szaklétszám növekedése az igényekkel alig tudott lépést tartani. A 2000 gyógyszertárban és a 700 fiókgyógyszertárban 2006-ban az átlagos statisztikai létszám szerint 4900 gyógyszerész, 6600 (szak)asszisztens és 2830 egyéb beosztású személy dolgozott. A liberalizáció kezdete óta alig 3 százalékkal n?tt a gyógyszerészi és asszisztensi ágazat statisztikai létszáma (5020 és 6800), ugyanakkor a gyógyszertárak számának növekedése ? 2008. júliusi adatok szerint ? már 15 százalék körüli (több mint 320 új patika kapott engedélyt). Mivel a szakágazati aggregált heti m?ködési id? kb. 3-4 százalékkal növekedett, az eltelt másfél évre a munkavégzésre egyidej?leg rendelkezésre álló szakképzett létszám legalább 8 százalékos csökkenésével kell számolni.

A nehezed? helyzetet fokozza, hogy a határon túli magyar anyanyelv? területekr?l a gyógyszerészek beáramlása megállt, és elindult a fiatal, nyelveket beszél? szakemberek nyugat-európai országokba vándorlása. A növekv? igényekkel a képzés nem tart lépést: a négy gyógyszerészképz? helyen az idén 180-nál kevesebb a frissen diplomázottak száma, és ez nem elegend? az új patikákba és a nyugdíjba vonulók pótlására (f?leg úgy, hogy a gyárakba, a közigazgatásba és az intézeti gyógyszerellátásba szükséges utánpótlást is ebb?l a körb?l kell megoldani). További súlyosbító tényez?, hogy nagyon rossz szerkezet? a korfa: jelent?s a nyugdíjaskorúak és a nyugdíj el?tti éveikben lév?k aránya. A munkaer?hiány a bérigény növekedését és a fluktuáció felpörgését is eredményezi, valamint olyan patikai tevékenységek elhanyagolását, amelyek a nagy munkaer?igény mellett veszteségesek (pl. magisztrális gyógyszerkészítés).

A gyógyszertár szakmai tevékenységével szemben támasztott követelmények ma már messze meghaladják a gyógyszerbiztonsági el?írások és a logisztikai jelleg? feladatok teljesítésének kötelezettségét: a társadalom joggal várja el a min?ségi ellátást, hogy a beteg a patikában az orvosságokkal kapcsolatos valódi többletinformációkhoz jusson, tanítsák meg a különleges készítmények használatára, figyelmeztessék a lehetséges kockázatokra, sz?rjék ki az egymással nem szedhet? medicinákat, azaz a gyógyszerész a gyógyszeres terápia valódi irányítójává váljék. Az egészség- és a gazdaságpolitika pedig joggal várja el, hogy a több százmilliárd forintos támogatás költséghatékony módon kerüljön utalványozásra, aminek az el?feltétele a beteg együttm?köd? készségének (szaknyelven compliance-ének) biztosítása.

A gyógyszerész megfelel? tevékenységével érhet? el, hogy a beteg ne csak megvegye, hanem adekvát módon használja fel orvosságait. Jogos elvárás, hogy a gyógyszerész kapcsolódjon be az egészséges életmód promóciójába, a prevencióba, valamint a krónikus betegek gondozásába. Ennek a tevékenységnek a végzését a különösen a városokban kialakult szakemberhiány ma már komolyan gátolja.

A szaklétszám, a felkészültség és a min?ség közötti összefüggés világos. A gyógyszertári szolgáltatás min?ségének többet kell jelentenie a csillogó officinánál és a villogó reklámoknál: a felkészült szakembereket is megfelel? létszámban kell tudni biztosítani. A szakember-ellátottság alakulását nyilván másként ítéli meg a patikalétesítésben érdekelt vállalkozói-befektet?i kör, az államigazgatás és a szakma. Abban azonban minden felel?sen gondolkodó szerepl? egyetérthet, hogy gyógyszerész nélkül a patika nem m?ködhet, mert a betegnek szüksége van rá. A patikaliberalizáció hatásainak elemzésekor és a szükséges korrekciók tervezésekor ezt a szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni.

 

 

 

A szerz?k: dr. Bodrogi József közgazdász (ELTE Egészséggazdasági Kutató Központ) és Hankó Zoltán alelnök (Magyar Gyógyszerészi Kamara)

 

 

 

A patikai gyógyszerforgalmazás néhány adata

 

 

Forrás: HPH

 

 

Patikai piac

 

 

2004

 

 

2005

 

 

2006

 

 

2007

 

 

2008. I?VII.

 

 

Forgalom, M Ft (nagyker. áron)

 

 

343 820

 

 

407 689

 

 

458 670

 

 

426 596

 

 

261 670

 

 

Forgalom, M doboz

 

 

301,4

 

 

300,0

 

 

304,2

 

 

283,5

 

 

168,7

 

 

Kisker. árrés (%) (kisker. árra)

 

 

15,27

 

 

14,54

 

 

14,00

 

 

13,92

 

 

13,32