Mit kÃván a magyar gyógyszerész?
A fenti cÃmmel kerül sor 2010. február 19-21. között a Kamara III. Vándorgyűlésére Debrecenben. Az áthallás-szerű történelmi utalás nem véletlen: a Kamara vezetÅ‘i a rendezvényt nyÃltan programalkotó összejövetelnek tekintik.
Az elmúlt években folytatott „kármentő” szakmapolitikai tevékenység során – a stratégiai célkitűzéseket nem feledve – csupán olyan korrekciók kezdeményezésére nyÃlt lehetÅ‘ség, amelyek a neoliberális doktrÃna mentén végrehajtott erÅ‘szakos liberalizálás során kialakÃtott struktúra alapvetÅ‘ megváltoztatására nem adtak lehetÅ‘séget. Ennek ellenére kezdeményezéseinkkel a politikai döntéshozók nem vagy csak korlátozottan voltak hajlandóak foglalkozni, s ha történt is megállapodás egyes részkérdésekben, a koalÃciós alkudozás vagy a gyakran hangoztatott „politikai realitás” következményeképpen a legvégsÅ‘ pillanatban is képes volt a liberális lobby a saját álláspontjának az érvényesÃtésére és a liberális ámokfutás következményeinek a konzerválására.
A változó politikai erÅ‘tér a változtatás esélyét hordozza. Egyrészt azért, mert ma már mindenki láthatja, hogy a neoliberális elvek érvényesÃtésének több a kára, mint a haszna. Másrészt azért, mert a politikai erÅ‘tér változása a közszolgáltatásokkal kapcsolatos politikai elvárások hangsúlyait is átrendezheti. A lehetÅ‘ség azonban csak lehetÅ‘ség marad, ha a szakma nem képes megadni a változtatás irányát és e mögé nem képes egységesen felsorakozni.
A Kamara a Vándorgyűlést a programalkotás jegyében hirdeti meg. Négy szekcióban tekintjük át a helyzetünket és a teendÅ‘ket. Mindegyik szekció vitaindÃtó elÅ‘adásait követÅ‘en fórumot szervezünk, melyek végén összegezzük az álláspontunkat és a teendÅ‘ket.
A Kamara vezetői kérik a tagságot, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a rendezvényen. Húsz év után ismét teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy „rólunk ne nélkülünk” szülessenek döntések.
Â
Programtervezet
A pénteken délben kezdődő és vasárnap délben befejeződő rendezvény négy témacsokor megvitatására vállalkozik.
1. Az állam szerepe a gyógyszerellátásban A gyógyszerellátásban az állam szerepe és feladata megkerülhetetlen. Ez alkotmányossági megfontolásokkal is igazolható. A gyógyszerellátás rendszerét meghatározza az állam, a szakma és a gyógyszerész közötti feladat- és felelÅ‘sség-megosztás elve és gyakorlata. EbbÅ‘l a szempontból vizsgálva több modell is megvalósult az elmúlt évtizedekben: a gyógyszerellátás a rendszerváltásig állami (önkormányzati) vállalati formában működött, majd egy szociális piacgazdasági modell kiépÃtésére került sor, ahol a szereplÅ‘k között klasszikus feladat- és felelÅ‘sség-megosztás érvényesült és az igazgatási/hatósági feladatok ellátására a korábbi magyar hagyományokra épülÅ‘ jogkörű és szervezetű intézményrendszer jött létre. A liberalizáció során az állam is „öncsonkÃtást” hajtott végre, ami nemcsak az állami jogkörök leépÃtését (és részben decentralizálását) jelenti, hanem az állam az igazgatási/hatósági feladatokat ellátó, engedélyezÅ‘, ellenÅ‘rzÅ‘ szervezeteit is leépÃtette. Ennek a következményei ma már egyre jobban láthatók. Emiatt indokolt összegezni, hogy (1) melyek az új szabályozási modell tapasztalatai, (2) milyen tapasztalatok szűrhetÅ‘k le az átszervezésbÅ‘l és (3) hogyan érinti a gyógyszerellátást az állami szerep változása.
2. A gyógyszerellátás helyzete A gyógyszerellátás helyzetében bekövetkezett jól ismert változások részben a liberalizációval, részben a konvergencia-programmal magyarázhatók. Ezek a változások vizsgálhatók szakmai, gazdasági, társadalompolitikai és érdekvédelmi szempontból. Mivel az elmúlt években szakmai, gazdasági és érdekvédelmi szempontú elemzések is születtek, érdemes a gyógyszerellátás helyzetének társadalompolitikai szempontú elemzése, s ennek során vizsgálni (1) az új tÅ‘ketulajdonosok szerkezetét, mozgató rugóit, (2) a gyógyszerellátó struktúra változásainak hatását a betegellátás biztonságára, gazdaságosságára és szÃnvonalára, (3) a gyógyszerellátó struktúra hatását az egészség- és gyógyszerpolitikai célkitűzések érvényesülésére.
3. Képzés és kompetenciák a liberalizált gyógyszerellátás rendszerében A gyógyszerellátásban működÅ‘ szakemberek képzésével szemben több elvárás fogalmazható meg. Ilyen pl. a megfelelÅ‘ létszám, a megfelelÅ‘ tudás/felkészültség/készségek és a megfelelÅ‘ szemlélet biztosÃtása. A továbbképzések rendszerét pedig az idÅ‘közben bekövetkezett változásokhoz kell igazÃtani úgy, hogy a különbözÅ‘ életkori sajátosságokkal és előélettel rendelkezÅ‘ szakembereknek is lehetÅ‘séget biztosÃtson a napi feladatok megfelelÅ‘ ellátásához. Az elvárások reálisan csak a rendelkezésre álló források és a kompetenciák függvényében vizsgálhatók. A megújuló és új gyógyszerészi kompetenciák is új feladatokat támasztanak, továbbá az asszisztensek és szakasszisztensek képzése és továbbképzése sem harmonizál a jogszabályban rögzÃtett kompetenciakörükkel. A program célja a szakember-ellátottság mennyiségi és minÅ‘ségi problémáinak a feltárása és megfelelÅ‘ megoldások kialakÃtása.
4. Érdekvédelem A kamara/kamarák funkciójának értelmezése körül sok félreértés tapasztalható, továbbá a liberalizálás rendszere a kamara működésére nagy kihatással volt. A programban célszerű tisztázni, hogy mit jelent a „szakmai” érdekvédelem, továbbá hogyan tud a kamara megfelelni a közhatalmi és szakmai önkormányzati feladatoknak. *** Valamennyi téma megvitatására a szakterület vezetÅ‘ képviselÅ‘it kérjük fel. Valamennyi témacsokor tudatosan több témát jelenÃt meg, mint ahány kellÅ‘ mélységű körbejárására a konferencia keretei lehetÅ‘séget nyújtanak. Ez a választás kényszerét és a súlyozás lehetÅ‘ségét hordozza. Az egyes témacsokrokat fórum keretében vitatjuk meg: a vitaindÃtókat követÅ‘en érdemi konzultációkat tervezünk, hogy a konferencia zárásaként egy tézisgyűjtemény álljon a rendelkezésünkre.
A rendezvény akkreditálása megtörtént. Pontérték: 10 pont (C tÃpusú). A részletes program és a jelentkezési lap csatolva található.