A beteg érdeke és a patikusszakma


Sokan vannak, akik lelki alkatuknál fogva vagy feladatkörükb?l adódóan mostanában mérlegre teszik az utóbbi éveket: mi volt jó és mi nem, mit sikerült elérni és melyek voltak a kudarcok. A gyógyszerellátásban is szükséges a mérlegkészítés. Az elmúlt évek sajátos viszonyrendszere és a történések szakpolitikai területeken túli kihatásai miatt ennek ki kell terjednie az állam és a szakma viszonyának elemzésére is. Ehhez szeretnék most néhány adalékkal hozzájárulni.

Err?l a viszonyról sajnos nem sok jó mondható. Kezd?dött azzal, hogy az akkori kormányf? a 2006-os választási kampány hevében egy sokszázezres olvasottságú patikai magazinban kifejtette: elégedett a gyógyszerészek teljesítményével, nem fogja a gyógyszerellátást liberalizálni.

Majd néhány hónappal kés?bb Molnár Lajos szétverte azt, ami addig jól m?ködött. Ahhoz, hogy megkérd?jelezhetetlen legitimációval rendelkezzék, a neoliberális versenypiaci szabályozást uniós normákra és kötelezettségekre hivatkozva vezette be. Az uniós bíróság kés?bb megcáfolta a volt minisztert, és ítéletben mondta ki, hogy Európában fontosabb az élet és az egészség védelme annál, hogysem a gyógyszerellátást a szabadpiaci versenyre rá lehetne bízni. Id?közben azonban a hajó már elment. A magyar Alkotmánybíróság ugyanis megállapította, hogy az etikai szabályozást közjogi érvénytelenségre okot adó módon sikerült szétverni, azonban a jogellenes molnári törvények alkotmányellenességét a visszavonással járó esetleges jogbizonytalanságra hivatkozva már nem merte kimondani.

Molnár Lajos nemcsak neoliberális szemléletével, az el?írásokat figyelmen kívül hagyó jogalkotási technikájával és az igazsághoz való sajátos viszonyulásával hozott újat az államigazgatásba, hanem konfliktusgeneráló tárgyalási stílusával is.

Képtelen volt felfogni, hogy a gyógyszerellátásban nem a versenyt, hanem a hatékonyságot kell növelni. Képtelen volt belátni, hogy az élet nem a minisztériumban zajlik, hanem az orvosi rendel?kben és a patikákban, ezért megeshet, hogy a saját szakterületéhez a szakember jobban ért, még akkor is, ha a mindenkori miniszter hivatalból a legokosabb. És képtelen volt elfogadni, hogy a szakmai köztestület a közhatalmi rendszer része, és nem az osztályharcok végeláthatatlan folyamatában kialakult m?intézmény, amelyet mindenáron le kell gy?zni. Félreértés ne essék, nem Molnár Lajost (és közvetlen utódát) tartom els?sorban felel?snek azért, ami történt. Nagyobb a felel?ssége azoknak, akik - az idejekorán elhangzott figyelmeztetések ellenére - a kinevezési javaslatot megfogalmazták, a döntést meghozták, majd az adott, mentálisan alkalmatlan vagy szakmaiatlan személyeket bársonyszékbe ültették.

Az uniós bíróság gyógyszerpiaci határozatának ismeretében a rendszer korrekciójáról 2009-ben új egyeztetések kezd?dtek a szabad demokraták halálos öleléséb?l kiszabadult minisztérium vezetésével. Belátták, hogy változásra van szükség. Sikerült is a kamarának tavaly ?sszel olyan kompromisszumot kötni a kormánnyal, amely ha nem is volt alkalmas a felgyülemlett problémák megoldására, a helyzet további romlását megakadályozhatta volna. A parlamentben is bejelentett megoldást a patikalétesítés szabályainak korrekciójára a törvényalkotás utolsó utáni fázisában mégis titkos alkuk írták felül, amely - politikusok egybehangzó megnyilatkozásai szerint - néhány ellenérdek? gyógyszerpiaci cég fellépése és a szabad demokraták újabb zsarolása miatt történt meg. Míg a titkos alku el?tt a szigorítást a liberalizáció tapasztalataival és a gazdasági helyzettel indokolták, az alku után megváltozott álláspont szerint a törvénykezéssel a piaci várakozásokhoz kell igazodni. Az újra megváltozott kormányálláspont szerint a gyógyszerellátás liberalizációja hasznos volt, a gyógyszerellátás rendszere pedig "biztonságos" és "gazdaságos", ahogy a törvény címében is írva van. A magánbeszélgetésekben persze a valóság mindig felfeslik valahol, és a reálpolitikai kényszer is valós értelmet nyer. Csak a közérdek t?nik el a rendszerben. Csak az nem érdekel senkit, hogy a hatóság érvényt tudjon szerezni a szakmai el?írásoknak, a beteg megkapja a gyógyszerét, a patikák rohamos eladósodása álljon meg, és végül: hova vándorol a közpénz.

A hitelességgel kapcsolatban is vannak problémák. A Gyurcsány-kormány még 2007-ben döntött arról, hogy a generikus program patikai támogatására hárommilliárd forintot különít el.

El?ször nem találtak jogcímet ennek az összegnek a kifizetésére. Miután ez megoldódott, a különböz? kormányzati szervek képvisel?i az érdekvédelmi szervezetek jelenlétében kezdtek vitatkozni arról, hogy ki mekkora összegre emlékszik. Amikor ez is tisztázódott, a kormány vette le a napirendr?l a kérdést... Nem jobbak a tapasztalatok gyógyszerautomata-ügyben sem. Az érdekelt cégek vezet?i 2007 nyarán üzleti tárgyalásaikon azt jósolták, hogy az üzemeltetést lehet?vé tev? jogszabály néhány hónapon belül megjelenik. A jóslat beteljesedett: Horváth Ágnes miniszter asszony a befektet?kkel megállapodott, a szakmával viszont nem is egyeztetett. Így történhetett meg, hogy a patikákat kizárta az automataüzemeltetésb?l, a boltoknak viszont nem kellettek az automaták. Ezért a téma 2009-ben újra el?került, de most már a befektet?k - okulva a történteken - a patikákban szeretnének automatákat üzemeltetni. Hiába hívta fel a figyelmet a kamara a különböz? szabályozási és szakmai anomáliákra, hiába kötelezte el magát a miniszter a sajtó nyilvánossága el?tt arra, hogy ilyen körülmények között nem fog az automatákról jogszabályt alkotni, a rendelet tavaly decemberben mégis megszületett és ma is hatályban van.

A felel?tlenség térnyerése, a közérdek háttérbe szorulása és a hiteltelenség bizalomvesztést okozott. Pedig csupán felel?s minisztériumra és jól m?köd? hatóságokra, egymással együttm?köd? államra és köztestületre lett volna szükség ahhoz, hogy a hitelesség és a bizalom megmaradjon. Ma is hiszek abban, hogy a politika és a szakma céljai összehangolhatók. A beteg érdekében.