A C-62/09. sz. ügyben hozott Ãtélet - Association of the British Pharmaceutical Industry kontra Medicines and Healthcare Product Regulatory Agency
A hatóságok nyújthatnak pénzügyi elÅ‘nyöket az orvosoknak, hogy ösztönözzék az olcsóbb gyógyszerek felÃrását.
E hatóságok azonban egyrészt kötelesek meggyÅ‘zÅ‘dni arról, hogy ezen ösztönzÅ‘ rendszer objektÃv, hátrányos megkülönböztetéstÅ‘l mentes feltételeken alapszik, másrészt pedig kötelesek nyilvánossá tenni – többek között – a rendszerre vonatkozó terápiás értékeléseket.
Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekrÅ‘l szóló irányelv1 tiltja, hogy a gyógyszerek orvosok vagy gyógyszerészek számára történÅ‘ reklámozása keretében pénzbeli vagy természetbeni elÅ‘nyt nyújtsanak, Ãgérjenek vagy ajánljanak fel.
A gyógyszerekre fordÃtott közkiadások csökkentése érdekében az Angliában és Walesben a közegészségügyért felelÅ‘s nemzeti hatóságok pénzügyi ösztönzÅ‘ rendszert vezettek be, hogy az orvosok betegeiknek az azonos terápiás osztályba tartozó gyógyszerek közül az olcsóbbat Ãrják fel. Ugyanakkor az a tény, hogy egy eltérÅ‘ hatóanyagú gyógyszer került kiválasztásra, bizonyos esetekben hátrányos következményekkel járhat a betegre nézve. A jelen ügyben elsÅ‘sorban a koleszterin-szintet csökkentÅ‘ sztatinok felÃrása vitatott.
A High Court of Justice (England and Wales) azt kérdezi a BÃróságtól, hogy a pénzügyi ösztönzÅ‘knek az irányelvben elÅ‘Ãrt tilalmával ellentétes‑e az Angliában és Walesben alkalmazott rendszer.
A tegnapi napon hozott Ãtéletében a BÃróság megállapÃtja, hogy az irányelvben foglalt tilalom elsÅ‘sorban a gyógyszeripar reklámtevékenységére vonatkozik, és arra irányul, hogy megakadályozza az orvosoknak a gyógyszerfelÃrás során történÅ‘ gazdasági jellegű befolyásolására alkalmas reklámmagatartásokat.
Ezzel szemben e tilalom nem vonatkozik a közegészségüggyel megbÃzott nemzeti hatóságokra, amelyek maguk is hatáskörrel rendelkeznek az irányelv alkalmazásának felügyeletére és a közegészségügyi politika prioritásainak meghatározására, különösen ami az e politikával kapcsolatos közkiadások ésszerűsÃtését illeti.
E tekintetben a BÃróság rámutat, hogy a valamely tagállam által meghatározott egészségügyi politika és az e területre vonatkozó közkiadások nem követnek semmiféle nyereségszerzési vagy kereskedelmi célkitűzést. Következésképpen, az e politikához tartozó, az ügyben vizsgált pénzügyi ösztönzÅ‘ rendszer nem minÅ‘sÃthetÅ‘ a gyógyszerek kereskedelmi reklámozására irányuló rendszernek. Továbbá, e rendszert illetÅ‘en, nem állapÃtható meg semmiféle kockázat a közegészség tekintetében, mivel az elÅ‘nyben részesÃtett gyógyszerek terápiás értékét folyamatosan ellenÅ‘rzik a hatóságok.
E körülményekre figyelemmel e hatóságok számára megengedett, hogy a gyógyszerek terápiás értékének áruk költségvetésre gyakorolt hatásának függvényében történÅ‘ vizsgálata alapján meghatározzák, hogy egy adott hatóanyagot tartalmazó bizonyos gyógyszerek a költségvetés szempontjából elÅ‘nyben részesÃthetÅ‘k‑e az ugyanazon terápiás osztályba tartozó, de más hatóanyagot tartalmazó egyéb gyógyszerekkel szemben.
A BÃróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a hatóságoknak a gyógyszeripar szakemberei rendelkezésére kell bocsátania az azt bizonyÃtó információkat, hogy a szóban forgó rendszer objektÃv feltételeken alapul, és nem történt hátrányos megkülönböztetés a nemzeti és a más tagállamokból származó gyógyszerek között. E hatóságoknak tehát nyilvánossá kell tenniük e rendszert, és e szakemberek rendelkezésére kell bocsátania a rendszer részét alkotó terápiás osztályba tartozó, rendelkezésre álló hatóanyagok terápiás egyenértékét megállapÃtó értékeléseket.
E megfontolások összességére figyelemmel a BÃróság úgy Ãtéli meg, hogy a vizsgált pénzügyi ösztönzÅ‘ rendszer összeegyeztethetÅ‘ az irányelvvel, továbbá nem érinti hátrányosan a gyógyszert felÃró orvosok objektivitását.