Tisztelt Küldöttközgyűlés, Kedves Kollégák!
Tegnap óta a Magyar Köztársaságnak új kormánya van. A Nemzeti Ügyek Kormánya. A Fidesz-KDNP pártszövetség elsöprő választási eredménye után munkába kezdhet a rövid időn belül létrejött kormány. Helyzete egyszerre nagyon előnyös és nagyon hátrányos is: a kétharmados többség nagy lehetőségeket nyit meg a cselekvés, a változtatás előtt, a szorongató gazdasági helyzet és az égető társadalmi bajok viszont erős kényszert, korlátokat és kényszerpályákat jelentenek.
A legnagyobb potenciált az jelenti, hogy ilyen felhatalmazás mellett a kormánynak lehetősége van paktumok és kényszerű kompromisszumok keresgélése helyett a közjó szolgálatával új irányba fordítani az ország szekerét. Tiszteletre méltó módon a győztes nem igazát, hanem feladatát keresi és hangsúlyozza. A feladat pedig nagy. Érezzük mindannyian.
A helyzet egy kicsit olyan, mint egy baleseti ambulancián, éjszaka, valahol Magyarországon: vérző fejű, sérült emberek hosszú sora várja, hogy végre sorra kerüljön. A türelmetlenül várakozó, fájdalmakkal és félelmekkel küzdő betegek mellé a mentők újabb és újabb áldozatokat hoznak. Közben nincs elég orvos, műtő, kötszer és gyógyszer. Szinte megoldhatatlan helyzet. Először a súlyos sérültek kerülnek sorra és az első segély keretében a további állapotromlást kell meggátolni. A kormányprogram éppen ezért prioritásokat fogalmaz meg, a kormány pedig igyekszik olyan problémákat előre venni, amelyek sokakat érintenek és fajsúlyosak.
Azt írtam januárban a Hírlapban, hogy " Elég volt".
És persze- nemcsak nekem, hanem nagyjából mindenkinek elege volt. Elegünk lett abból, hogy évek hosszú során át - minden józan érv és minden tiltakozás ellenére - a megszorításokat leépítések követték, pontosabban a működő rendszerek lerombolása, szétszedése, széthordása. Ne felejtsük el ennek az időszaknak a tanulságait, akkor sem, ha - reményeink szerint - hamarosan magunk mögött hagyhatjuk. Tudjuk, hogy aki nem tanul saját történelméből, az arra van ítélve, hogy megismételje saját hibáit. Az elmúlt évek - és egyelőre a gyógyszerész-társadalom jelene is - számos olyan tapasztalattal gazdagított minket, amelyeknek még hasznát vehetjük, de amelyekről szívesen lemondtunk volna. Láttuk, hogy a szakmai és emberi szolidaritáson hogyan üt - olykor halálos - sebet, a piaci verseny. Láttuk, hogy az etika, ha nem támogatják kötelező normák, milyen kevés védelmet nyújt az anyagi érdekek nyomásával szemben. Megtapasztaltuk, hogy a jogszabályok és a tulajdonosi pozíciók védelme nélkül a hazai kisvállalkozások elvesznek, és azt is, hogy a közgazdasági felkészültség hiánya hogyan gyorsítja fel romlásukat. Láttuk, hogy a gyógyszerész-társadalom is rétegzett, céljai és szándékai sem egységesek. Az etikus gyakorlat alapját képező elvek számos gyógyszerész számára irritáló, felesleges korlátot jelentenek. Az ismert érdekkörök egyre inkább szervezeti formát is öltenek és szakmai és közérdekként artikulálják önös érdekeiket. A hét közepe óta van már hálózati gyógyszertárak szövetsége is. A tanulságokat még le kell vonnunk, és be kell őket építeni a jövő stratégiájába.
A magunk számára megvontuk az elmúlt évek mérlegét.
2006 végétől a paradoxonok jellemezték hivatásunkat. A források csökkentek - a patikák száma nőtt. Gazdasági szempontból csődhelyzetbe került a hálózat harmada - és nem zártunk be patikákat. Morális válság alakult ki - nem voltak etikai eljárások.
És éppen ekkor, források nélkül, lenullázott kompetenciák mellett szakmai progresszióba kezdtünk. Ebben, a reményteljesnek éppen nem nevezhető helyzetben, képzavarral azt is mondhatnám: az alagút mélyén, mégis stratégiai fordulatot hajtottunk végre. Köztestületünk reális célokat tűzött ki, ehhez hatékony eszközöket talált, tárgyalási potenciálja megnőtt, eredményessége mégis csak korlátozott lehetett. Nagy érdekérvényesítő erővel rendelkező egyéb szereplők is megtalálták a maguk hatékony eszközeit és használták is. A felelőtlen és hiteltelen kormányzattal szemben egyfajta bizalmi válság alakult ki, amiben végül az egyeztetésnek nem csak a tárgya, hanem már az értelme is kérdésessé vált. A zárómérleget mindenki ismeri. A politika, a kormányoldal és az ellenzék egyaránt. Folyamatosan tájékoztattuk őket. Kollegáinkat is. Kétszer körbejártuk az országot, heti hírlevelet hoztunk létre.
Aztán az idei év elején lezártuk a paradoxonok korát. Debreceni Vándorgyűlésünkön tizenkét pontba foglaltuk a változások szükségességét, meghatározva azt a szakmai és társadalmi minimumot, amelyben a társadalom, a beteg és a hivatás közös érdeke valósul meg. Ezt a Tizenkét pontot a társadalom tudomására hoztuk, de azt is tudtuk, hogy kívánságaink - bármennyire is jogosak -, csak akkor találnak nyitott fülekre, ha nem kizárólag a magunk nézőpontjából, saját érdekeink alapján fogalmazzuk meg őket. Meg kellett találnunk a kívánt változások azon közös halmazát, amely mindhárom szereplő (gyógyszerész, beteg, társadalom) számára egyformán fontos, és amely mindegyik számára valamilyen "nyereséget", előnyt, eredményt kínál.
Új korszak kezdődik hamarosan - írtam márciusban. Már a választási kampány idején is alapvetően a Fidesz gyökerei, polgári értékrendje volt az a bázis, amelyre egy országformáló társadalmi együttműködés reményét építhettük. Mára körvonalazódik az új társadalmi szerződés, amely a megosztottság helyett az együttműködésre, a magánérdekek érvényesítése helyett a közjó szolgálatára, a jogok és kötelességek egyensúlyára épül. Ebben a vonatkoztatási rendszerben kell keresnünk azokat a politikai és szakmai találkozási pontokat, amelyeken keresztül hivatásunk érdekeit érvényesíteni tudjuk.
Az új korszak már a küszöbön áll, sőt, el is kezdődött.
A helyzetértékelés, a változás irányainak kijelölése után most a feladatokat kell összegezni. Nyitómérlegre van szükség. Számba kell venni a feladatokat. Részben ezt szolgálja a XII. Magyar Gyógyszerész Napok rendezvénye és a tavaszi küldöttközgyűlés is.
"A győztesnek nem igaza, hanem feladata van". A Nemzeti Ügyek Kormánya programjában feladatokat tűzött ki maga elé a gyógyszerellátás terén, a lakosság biztonságos gyógyszerekhez juttatása és a minőségi betegellátás érdekében. Az Európai Közösség Bírósága iránymutatásának figyelembe vételével újra kívánja szabályozni a gyógyszertár-létesítést és működtetést, biztosítva a többségi gyógyszerész tulajdont a gyógyszertárakban. Meg kívánja őrizni a vidéki gyógyszerellátás működőképességét. Módosítja a gyógyszerforgalmazás szabályait a biztonság és a minőség garantálására. Helyreállítja a gyógyszerészi kompetenciákat és a szakmai etikai szabályozást. Működőképes köztestületeket hoz létre az egészségügyben. - Ehhez nem tudok mást hozzátenni, mint azt, hogy "így legyen".
Pénteken Réthelyi Miklós a nemzeti erőforrások minisztere az egészségügyi bizottságban kiemelte: módosítjuk a gyógyszerforgalmazás szabályait és hatékonyabbá tesszük az ellenőrzést, hogy a lakosság biztonságos gyógyszerekhez jutását garantálni lehessen. Egyszerűsítjük és igazságosabbá tesszük a közgyógyellátás rendszerét, hogy minden rászoruló hozzájuthasson a szükséges gyógyszereihez. Az Európai Bíróság határozatával összhangban megállítjuk a gyógyszerpiac liberalizálását, újraszabályozzuk a gyógyszertár létesítést és működtetést, hogy az a valós szükségletekhez igazodjon. Megerősítjük az egészségügyi szakmai kamarákat.
Ezek koherens programok.
A tegnapi napon itt tartott plenáris előadást Mikola István, aki az új parlament egészségügyi szakbizottságának az elnöke lett. Kinevezése után azonnal meghívtam ide. A tegnapi napig ő volt az egyetlen kinevezett egészségügyi tisztségviselő, így a választások óta a XII. Magyar Gyógyszerész Napok az első szakmai rendezvény, ahol az új döntéshozó szakpolitikusa felszólalt. Előadásában megismételte a kormányprogram vonatkozó részeit és gyors lépésekre hívta fel a figyelmet. A liberalizációt megfékező moratórium képviseletére az egészségügyi bizottság nevében is javaslatot tett. Itt is koherencia van, hiszen a patikalétesítési moratórium május eleje óta a kormány illetve az új egészségügyi kormányzat jogalkotási programjának a része. Réthelyi miniszter úr a bizottsági meghallgatáson közvetve utalt is rá. Mindezek után hétfőn az új egészségügyi vezetéssel és az egészségügyi bizottság elnökével is egyeztetést kezdeményezünk.
Más irányokat is megjelölt, például az általános bürokrácia és adminisztratív teher csökkentés szándékát is. Ehhez a mi területünkről másfél héttel ezelőtt kértem szakértő kollegáinktól elemzést, így ebben az ügyben is felkészülten foghatunk feladataink elvégzéséhez.
A magunk feladatait is ismerjük. A gyógyszerész hivatás köztestületét alkalmassá kell tenni az új helyzetnek megfelelő feladat- és hatáskör ellátására. Ez szervezeti és hivatali átalakításokat is jelent. A politikai és államigazgatási kapcsolatok további kialakítására, elmélyítésére is szükség van. A társszervezetekkel korrekt együttműködést kell fenntartani közös céljaink érdekében, szem előtt tartva a kamara hivatásrendi köztestületi identitását és felelősségét.
Tisztelt Küldöttközgyűlés!
Örömmel tájékoztatom a Jelenlévőket, hogy 16 év után ismét van gyógyszerész országgyűlési képviselő. Dr. Kiss Sándor, aki a Jobbik frakciójának tagja. Kollégánkat a május 19-i megyei elnökök értekezletén már volt szerencsénk üdvözölni. Munkájához sok erőt és hitet kívánok az eredményes együttműködés reményével, a kamara felelősségteljes munkájához minden segítséget meg fog adni.
Néhány szó a ma előttünk álló feladatokról.
A beszámolók és jelentések után döntenünk kell a kamara 2009. évi gazdasági mérlegéről. Itt most elöljáróban annyit, hogy megfontolt gazdálkodás ellenére pénzügyeinkben is beérett Molnár Lajos vetése.
Az első félévi rendes közgyűlés kötelező napirendi pontjain kívül három eseti napirendi pontunk van.
Javaslatot teszek az Oktatói Állandó Bizottság létrehozására és felhatalmazást kérek a Gyógyszerészi Gondozás ügyét segítő Panacea nonprofit Kft. a Magyar Gyógyszerésztudományi társasággal és a Magángyógyszerészek országos szövetségével közösen való alapítására.
Kedves Kollégák!
Van új kormány és kormányprogram. Van új miniszter és miniszteri program. Új egészségügyi ágazati vezetés is lesz, amely ismerkedik a helyzettel. Okosabbak leszünk, de még semmi nem dől el. Nem lesznek még olyan intézkedések, amelyek az ágazatot teljes egészében rendbe teszik. Ehhez a legjobb felkészülés mellett is idő kell.
A mi részünkről pedig - a szakmai munka folytatása mellett - hit és remény.
Köszönöm a figyelmet!