„A magam részéről mindig próbáltam gyógyszerészkén a helyi közösségért is feladatot vállalni. Ma is ezt teszem” – mondja dr. Gara István, aki március 15. alkalmából magas állami kitüntetést, a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át.
– A kitüntetésre való felterjesztésében ez áll: „Dr. Gara István a kamara alakulásától a mai napig önzetlenül szolgálja a gyógyszerészi közösséget. Tevékenységével példát mutat arra is, hogy a gyógyszerész hogyan lehet a környezetéért felelős értelmiségi is”.Mit gondol, a Magyar Arany Érdemkereszttel elsősorban melyik tevékenységét, a hálózatban végzettet vagy a kamarait értékelték?
– Kitüntetésemet az indoklás szerint a Magyar Gyógyszerészi Kamarában végzett munkámért kaptam. AlapÃtó tag vagyok, részt vettem az országos és a megyei szervezetek létrehozásában is.  Az elmúlt 26 évben a Kamara vezetÅ‘ testületeiben tevékenykedtem különbözÅ‘ választott tisztségekben. Az elsÅ‘ két rövid ciklusban elnökségi tag voltam, majd a megyei szervezet erÅ‘sÃtése volt a fontos, de küldöttként volt rálátásom az országos helyzetre is. Ezután hét év felügyelÅ‘bizottsági elnökség következett, majd ismét elnökségi tagság. Az utóbbi tÃz évben megyei elnök voltam, és ilyen minÅ‘ségemben a Megyei Elnökök Értekezlete elnöki teendÅ‘it láttam el. Hála Istennek, Somogyban új, fiatal elnököt sikerült választani, Ãgy most megyei elnökségi tag és országos küldött vagyok. Természetesen minden tisztségemben a szakma és a gyógyszerész kollégák érdekeinek szolgálatára törekedtem.
– Miért lett gyógyszerész, volt esetleg családi indÃttatás is abban, hogy ezt választotta? Â… és persze azt is meg kell kérdeznem e kitüntetés kapcsán, hogy van-e a családban olyan, aki folytatja a hivatását?
– Gyógyszerész családból származom, édesapám is patikus volt és az öcsém is az. Én 1966-ban érettségiztem a győri Bencés Gimnáziumban, majd 1973-ban fejeztem be az egyetemet Budapesten. A feleségem, dr. Tóka Anna is gyógyszerész, a lányunk is ezt a pályát választotta, az unokám pedig most készül felvételire, ha sikerül, ő lesz az ötödik generáció a családban, aki ennek a hivatásnak kötelezte el magát. Kezdettől fogva Nagyatádon dolgozunk feleségemmel, kezdetben az „állami” gyógyszertárban, majd 1995. óta privatizált patikánkban.
– Hogyan látja a szakma jelenlegi helyzetét? Mit gondol, 2010 óta milyen irányban haladnak a dolgok?
– Mivel vidéken dolgozom 43 éve, azt látom, hogy a vidéki értelmiség egyre fogy, és ez vonatkozik a lakosságra is. A gyógyszertár gazdasági vállalkozás is, ezért nem mindegy, hogy egy adott lakosságszám tudja-e biztosÃtani a vidéki gyógyszertárak működÅ‘képességét. Az elöregedÅ‘ vidéki kollégák helyét csak akkor veszik át fiatal kollégák, ha meg is tudnak élni a gyógyszertárukból. A kormányzati segÃtség megszerzéséért a kamara vezetése az utóbbi években sokat tett, de véleményem szerint sokkal szélesebb körű komplex vidékfejlesztésre lenne szükség!
– Véleménye szerint napjainkban milyen a szakma megbecsülése, presztÃzse megközelÃti-e az államosÃtás elÅ‘ttiét? Ha nem, hogyan szerezhetÅ‘ ez vissza?
– Manapság úgy hiszem, a szakma presztÃzse jobb, mint az elmúlt rendszerben, hiszen most mindenki maga dönt arról, hogy milyen mértékben vesz részt a társadalom életében, mennyire teszi „ismertté” magát. Két ciklusban voltam városi képviselÅ‘, alpolgármester. Nagyatád város dÃszpolgára is vagyok. A magam részérÅ‘l mindig próbáltam gyógyszerészként a helyi közösségért is feladatot vállalni, a gyógyszerész jelenlétét mutatni a város életében.
B. Zs.Â
Â