A gyógyszertári elsősegélynyújtásról – Beszélgetés dr. Felkai Péterrel 2.


Mindnyájan tapasztaljuk, hogy a betegek igen gyakran az orvoshoz fordulás helyett is a patikában keresnek gyógyulást. A járókelők, ha hirtelen rosszul lesznek és nincs a közelben orvosi ellátás, nem egyszer a közeli gyógyszertárba futnak segítségért. A gyógyszerész így gyakran találkozik sürgős beavatkozást igénylő kórképekkel is – tartja dr. Felkai Péter, akinek az Életveszélyes állapotok ellátása a gyógyszertárakban című, a Medicina gondozásában megjelent könyve nélkülözhetetlen a patikusok számára.


A gyógyszertári elsősegélynyújtásról – Beszélgetés dr. Felkai Péterrel 2.– Európában ez az első olyan könyv, ami a gyógyszertári elsősegélynyújtással foglalkozik… bátran mondhatjuk, hogy hiánypótló művet olvashat az érdeklődő.

– A gyógyszertárakban előforduló gyakori rosszullétek miatt szinte minden országban kötelező a elsősegélynyújtási minimumismeret elsajátítása a patikusok számára – ráadásul ez az ismeretanyag hazánkban meghaladja a minimumkövetelményeket. A könyvvel az volt a célom, hogy ezt a tudásanyagot aktualizáljam, hogy ismétlődő tanulmányozásra alkalmas formában jusson el a gyógyszerészekhez, a mindennapokban előforduló életveszélyes, sürgősségi esetekre nyújtsak ellátási útmutatót. Tehát hogy olyan ismereteket adjak a gyógyszerészek számára, amelyek egyrészt felölelik a gyógyszertárakban leggyakrabban előforduló rosszulléteket, sürgős beavatkozást kívánó kórképeket, ugyanakkor olyan leírást is kapjon az érdeklődő, amely a tünettanra koncentrálva ad útmutatást az egyes sürgősségi kórképeknek – a gyógyszerész által elvárható tennivalóira vonatkozóan.

– E könyv azonban sokkal magasabb színvonalon ad útmutatást, mint az egyszerű elsősegélynyújtást ismertető könyvek...

– Nyilvánvaló. A gyógyszerész neve előtt nemhiába van a doktor megnevezés. Nem laikus tehát, hanem egészségügyi szakember, akinek jóval több ismerete van az egyes betegségekről és azok kezeléséről.  Megfelelő segélynyújtást, jó tanácsot azonban csak megfelelő ismeretek birtokában lehet adni. Úgy tapasztalom, hogy a gyógyszerészek segítőkészségében nincs hiány, a határokat csak a jogi és kompetenciahatárok, illetve a gyógyszerész tudásszintje szabja meg. Ismerni kell a gyógyszerészi elsősegélynyújtó tennivalók és tanácsok kompetenciahatárát is: nem csak jogi, de a józan észen alapuló megfontolások is ezt diktálják. A könyv szerkesztése során természetesen szem előtt tartottam a gyógyszerész lehetőségeit.

– Végeztek-e előzőleg valamilyen felmérést azzal kapcsolatban, hogy van-e igény egy ilyen műre?

– Eleinte féltem, hogy nincs igénye a gyógyszerészeknek erre a fajta tudásanyagra. Aztán megkerestem egy fiatal gyógyszerészcsapatot, akik egy kérdőívet küldtek körbe az interneten, amelyre kétszáz válasz érkezett. Tudom, ez nem reprezentatív felmérés, de jelezte, hogy a gyógyszerészek ( minden korosztályból) találkoztak már a patikában rosszullétekkel és a maguk módján segítettek is. Leírták a leggyakrabban előforduló eseteket és az általuk alkalmazott terápiát. Kiderült: Mindnyájan szeretnének többet tudni a tennivalókról, mert az eddig alkalmazott beavatkozásuknál többre van igényük. Tehát kell egy ilyen könyv, a gyógyszerészek sokkal többet szeretnének tudni például a vérzések elállításáról, vagy a pánikbetegekről, az ájult beteg ellátásáról, a patikában előforduló allergiás reakciók, hirtelen rosszullétek alkalmával szükséges tennivalókról. A felmérés eredményét, a gyógyszerészek javaslatait természetesen figyelembe vettem a szerkesztésnél.

– Ön köztudottan a gyógyszerészeket is mindig doktornak szólítja…

– Úgy gondolom, a doktori cím kötelez. Egyre inkább arra tart a világ, hogy a patikustól fognak minden olyat kérdezni, ami az orvoslással összefügg, és csak végső esetben fordulnak orvoshoz. ennek elemzése azonban messze vezetne. A könyvben leírt ismeretek jól kiegészítik a gyógyszerészi gondozási területeket… és gyógyszerésznek tudni kell cselekedni, ha valaki összeesik a gyógyszertárban.

– Milyen volt a szakma reagálása?

– A kamara és az MGYT is messzemenően támogatott. Javaslataik, buzdításuk hatalmas motivációt jelentett nekem. A gyógyszerészek igénylik a tudást. Szükségük van az sürgős esetekben való tennivalókat ismertető továbbképzésre, az egyetemi és posztgraduális képzések erre csak módjával adnak lehetőséget – ezért is született a könyv. Egyébként már 2 éve szervezem az egyetemi képzéseket és a posztgraduális képzéseket, hiszen az egyetemet végzett gyógyszerészdoktoroknak is ismerniük kell az életveszélyes állapotokat elhárító, azonnali beavatkozást kívánó, a laikus elsősegélynyújtást jóval meghaladó ismereti szinteket, azok korszerű technikáját és eszközeit. Ezzel a tudással lesz igazán doktor a gyógyszerész.

B. Zs.