A köztestületiség értéke kézzelfogható
Â
- A Magyar Gyógyszerészi Kamara életéből mire kell emlékeznünk, ha a következő évszámokat halljuk: 1989., 1994., 2006?
- A személyes emlékeim keverednek a ma már történelemnek számÃtó, lényeges eseményekkel. A rendszerváltás lázában az elsÅ‘k között alakult meg a gyógyszerészkamara, holott akkor még csak az egyesületi törvény adta jogokkal rendelkezhetett a testület. A Nagyvárad téri nagyterem utolsó sorában vettem részt 1989 júliusában az alakuló ülésen; az elsÅ‘ sorokban olyan személyiségek voltak, mint például Nikolics Károly és Bayer István professzorok, és olyan gyakorló gyógyszerészek vettek részt az alapÃtás munkájában, mint pl. Gara István, aki most is felügyelÅ‘bizottsági elnök. Aztán néhány hónappal késÅ‘bb felkértek a Gyógyszerészi HÃrlap szerkesztésére. Nagyon büszke voltam a HÃrlap elsÅ‘ számára, de Vincze Zoltán akkori elnök csak annyit mondott: „Ez jó, de a következÅ‘nek szebbnek kéne lennie”. Emlékszem, hatalmas lelkesedés volt akkor a gyógyszerészek körében, éveken át úgy vártuk a törvényalkotásról érkezÅ‘ hÃreket, mint a gyerekek a Szentestét. Szabó Sándor akkori elnöknek, Pokorny Endre parlamenti képviselÅ‘nek és Grabarits Pistának sokat köszönhet a gyógyszerész társadalom, és nagyon sok kollégánknak rengeteg munkája volt abban, hogy 1994-ben köztestületként ismerték el a kamarát. Ezzel erkölcsileg rehabilitálták a hivatásunkat, és ez volt a záloga annak is, hogy a patikaprivatizációval az anyagi rehabilitáció is megtörténjék. Az igazán sorsfordÃtó pillanatokat általában sok munka elÅ‘zi meg.
2006-ra, mint a teljes összeomlás évére emlékezem. A liberalizációra, a gyógyszerészi kompetenciák lenullázására és a kamara köztestületiségének kiüresÃtésére egyszerre került sor, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a gyógyszertárakat 1950-ben államosÃtották. Egyszerre törölték fel a padlót a gyógyszerészekkel és a kamarával is. A történések elemzése már megtörtént – erre alapozta a kamara az elmúlt évek kármentÅ‘ programját –, az oda vezetÅ‘ út feltárásával azonban még adósak vagyunk egymásnak.
Â
-  Mire kell most fókuszálni – 2011. második felében?
-  A jogszabályok szintjén a 2006-os ámokfutás következményeit már felszámoltuk. Ebben a kamara méltó partnere volt a politikának, s ennek – ha majd eljön az emlékirat készÃtés ideje – a legdöntÅ‘bb momentumai is a nyilvánosság elé kerülhetnek. Azért, hogy a deliberalizáció – a világban egyedülálló módon – Ãgy sikerült, óriási köszönet illeti azt a több ezer gyógyszerészt, akik a reménytelennek tűnÅ‘ idÅ‘kben is kiálltak a kamara mellett, és tagsági viszonyuk fenntartásával „őrizték a lángot”. A gazdasági, szakmai, erkölcsi és mentális következmények felszámolása azonban még elÅ‘ttünk áll. Ennek a sikere elsÅ‘sorban rajtunk, gyógyszerészeken múlik. Ehhez a feltételeket meg kell teremteni, majd a ránk mért munkát el kell végezni.
Â
- Mit kapott a kamara a köztestületiséggel, és milyen felelősséggel jár mindez?
- A köztestület – a definÃció szerint – jogi személy, amely önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezik, tagságához, illetve a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatokat lát el, és létrehozását törvény rendeli el. Amikor tehát a köztestületiség helyreállÃtásáról és arról beszélek, hogy a kamara a közhatalmi rendszer részévé vált, nemcsak a kötelezÅ‘ tagság helyreállÃtására gondolok, hanem azoknak a jogoknak és feladatoknak a kamarához kerülésére is, amelyek ténylegesen megalapozzák és tartalommal töltik meg a szakmai érdekvédelmi és az önkormányzati kötelezettségeinket. Az elÅ‘zÅ‘ gondolatmenet kontextusában viszont a köztestületiség helyreállÃtása azt jelenti, hogy a ránk váró újjáépÃtÅ‘ munkában a kamarának kell az élen járni, s ezért a munkáért a felelÅ‘sség elsÅ‘sorban Å‘t terheli.
Â
- Kinek, kiknek van tennivalója a gyógyszerészet jövőjéért?
- Mindenkinek, aki része a gyógyszerészetnek, tehát a gyógyszerészeken túl a szabályozásban és az ellenÅ‘rzésben, vagy az oktatásban részt vevÅ‘knek is. Mindenkinek más a feladata, de a szekeret csak a közösség érdekében szabad húzni, még akkor is, ha a személyes érdek a közérdekkel ütközik. Számomra ez az egyik örök érvényű tapasztalata a 2006 elÅ‘tti szakmapolitikának. A közös akaratnak a legfÅ‘bb terepe újra a kamara, ezért mindazoknak, akik pozÃciót vállalnak, ennek figyelembe vételével kell a teljes gyógyszerészközösség és a társadalom érdekét, azaz a közjót szolgálniuk. Ez mindenkitÅ‘l felelÅ‘sségteljes magatartást igényel.
Â
- Eszköz lehet a kamara a jóra?
-  A kamarának csak a jót, a gyógyszerészközösség és a betegeink érdekét szabad szolgálni, és a szolgálatot csak jól szabad végezni. Ezt szerettük volna az elmúlt években, és én személy szerint is arra törekedtem, hogy a kamara a közösség érdekét és az igazságot képviselje. Azonban egy ennyire leamortizált és önérdekvezérelt közegben, mint amilyenné a gyógyszerellátást tették, sem az egység, sem az igazság nem képviselhetÅ‘ konfliktusok nélkül. Sokan kérték már számon, hogy miért ütközöm pl. a nagykereskedÅ‘kkel, amikor a gyógyszerészek ennyire kiszolgáltatottak, vagy a láncokkal, ahol a kollégáink dolgoznak. Mindig a gyógyszertárak érdekében cselekedtünk, és a láncok esetében is a kollégáink szakmai és egzisztenciális önállóságáért mentünk harcba. Ezt szolgálják az új törvényi rendelkezések is. Néhány hete pl. azt kifogásolták, hogy miért használtam kemény szavakat a patikatulajdonosok kamarai szervezkedése láttán, pedig nyilvánvaló evidencia, hogy aki nem kamarai tag, ne szóljon bele a kamarai választásokba. Ma hosszú idÅ‘n át beszélgettem egy fiatalabb kollégánkkal, aki kiborult azon, amit a saját megyei szervezete küldöttválasztó közgyűlésének az elÅ‘készÃtése és lebonyolÃtása során tapasztalt. Jogosan szegezte nekem a kérdést: hogyan lesz itt megújulás, ha olyanok akarnak pozÃcióhoz jutni, akik az elmúlt négy évben hátat fordÃtottak a kamarának, vagy semmit sem csináltak, sÅ‘t tudatosan a kamara és a gyógyszerészet ellen politizáltak? Körvonalazódik egy hatalmi harc a kamara elfoglalásáért, s ilyenkor a nemes szándékot könnyen felülÃrják a nyers érdekek.
Â
-  Milyen képet rajzol a gyógyszerésztársadalom magáról, és milyent képes rajzolni az országnak?
-  Ez az elkövetkezÅ‘ években dÅ‘l el. A lehetÅ‘séget megkaptuk, hogy a képet mi formáljuk. Korábban az volt a szakma kérése, hogy a politika rólunk ne döntsön nélkülünk. Ma az a kérdés, hogy képesek leszünk-e megÅ‘rizni az elmúlt években kialakult véleményt, miszerint nem is érdemes rólunk dönteni nélkülünk. Képesek leszünk-e megÅ‘rizni a patikáinkat? Önállóakká lesznek-e a személyi jogos gyógyszerészek, és sikerül-e gyógyszerészi tulajdonba venni azokat a gyógyszertárakat, amelyek ma még „idegen” tulajdonban vannak? Legalább ennyire döntÅ‘, hogy érvényt tudunk-e szerezni a jogszabályoknak, és a betegeink hasznát látják-e a deliberalizációs intézkedéseknek? Képesek leszünk-e integrálni a kamarába mindazokat, akik néhány hete még ellenérzésekkel Ãrták alá a belépési papÃrjukat, hiszen sem nélkülük, sem az akaratuk ellenére nem lehetünk eredményesek? Tovább tudjuk-e erÅ‘sÃteni a kompetenciákat, és rendet tudunk-e teremteni szakmai és etikai vonatkozásban? Nagy kihÃvások ezek a szakmának és a kamarának egyaránt.
Â
- Megragadható a feladat?
- Igen! És hogy minél hamarabb neki lehessen látni a következÅ‘ ciklus feladatainak, november végén „Köztestületi napok” cÃmmel konferenciát szervezünk, ahol a fenti kérdésekre keressük a választ, és ahová sok gyógyszerészt várunk. Reményeim szerint eljön valamennyi kamarai küldött és tisztségviselÅ‘ is. Remélem, hogy a programok során mindenki szembesül azzal: mit jelent ma a köztestületiség a gyógyszerészetben, és a késÅ‘bbiekben pedig mindenki meg is tapasztalhatja, hogy a köztestületiség értéke kézzelfogható.
Â
Â
A témával kapcsolatban honlapunkon eddig megjelent Ãrások:
- Új konferencia! - KÖZTESTÜLETI NAPOK 2011 - MGYK
- A gyógyszerészet egy hivatás … - A Magyar Gyógyszerészi Kamara új konferenciájának meghirdetése kapcsán kérdeztük dr. Horváth Tamás elnököt - mgyk.hu
Program elérhető ide kattintva!
Jelentkezési lap elérhető ide kattintva!
Â