A közelmúltban bejelentett részleges egészségügyi béremelés kapcsán a napokban nagy sajtóvisszhangot kapott a háziorvosok – egyébként köztestületünk álláspontja szerint is teljesen jogos – elégedetlensége annak okán, hogy valamennyi háziorvost, házi gyermekorvost, illetve alapellátásban közfinanszÃrozottan tevékenykedÅ‘ fogorvost, valamint az alkalmazásukban álló szakdolgozói kart (hozzávetÅ‘legesen mintegy 30 ezer embert) kihagytak a bérrendezésbÅ‘l.
A Magyar Orvosi Kamara ismételten és nyomatékosan kÃvánja leszögezni, hogy a bértárgyalások során mindvégig a leghatározottabban képviselte azt az álláspontot, hogy az „egészségügy elsÅ‘lépcsÅ‘s alakulatát” nem lehet és nem szabad kihagyni a bérrendezés folyamatából még akkor sem, ha az alapellátó orvosok vállalkozási tÃpusú körülményei között az alapbér kérdése különféleképpen értelmezhetÅ‘. Sajnos tiltakozásunk ebben a formában eredménytelen maradt.
Emlékeztetni kÃvánjuk a nyilvánosságot és valamennyi döntéshozót, hogy a Kamara szervezésében 2007. február 6-án több ezer érintett részvételével lebonyolÃtott nagygyűlés alkalmával tételes számÃtásokkal alátámasztva bizonyÃtottuk (és azóta számtalanszor hoztuk ismételten az aktuálisan felelÅ‘sök tudomására), hogy már az akkori költségszinten is a háziorvosi praxisok bevételének azonnali megduplázására lett volna szükség annak érdekében, hogy az e területen dolgozók vállalkozásaikból saját maguk és alkalmazottaik számára legalább az Å‘ket egyéb esetben kor és képzettség szerint megilletÅ‘ közalkalmazotti bérminimumot biztosÃtani tudják. (Ennek alapján számÃtható mindenki számára nemcsak a leendÅ‘ nyugdÃja, de az esetleges táppénze, rokkantnyugdÃja is!)
A nagygyűlés óta eltelt öt esztendÅ‘ben gyakorlatilag nem történt semmi. Ma az alapellátók ugyanazon a finanszÃrozási szinten kötelesek biztosÃtani a gyógyÃtó szolgálatot, amelyrÅ‘l öt éve is nyilvánvalóvá tettük, hogy elégtelen a célra. Vajon ki gondolhatja komolyan, hogy ilyen körülmények között az érintett 30 ezer egészségügyi munkavállalótól további türelmet várhat? Vajon ki az, aki még nem tudja ebben az országban, hogy a háziorvos kar átlagéletkora közelÃti a nyugdÃjkort, az alapellátást napról napra biztosÃtó orvosok több, mint 25% már ma is nyugdÃjkoron túl gyógyÃt, miközben Európa szerte a legkeresettebb specialitás a háziorvoslás?
Amikor örvendetes tényként dokumentáljuk, hogy az elmúlt idÅ‘szakban nem jelentéktelen forrást nyitottak meg a gyógyÃtó munka technikai körülményeinek fejlesztése érdekében, ezúton is hangsúlyozni kÃvánjuk, hogy ezzel – legyen az akár 10 Milliárdos keret is – sem a rendszerben dolgozók megélhetési gondjait, sem pedig a praxisok mindennapi működtetése során keletkezÅ‘ veszteségeket nem lehet orvosolni! Azonnali, jelentÅ‘s, kifejezetten a havi működtetést és a rendszerben dolgozók bérjellegű juttatásának növelését eredményezÅ‘ forrásbevonásra van szükség. EllenkezÅ‘ esetben az alapellátás belátható idÅ‘n belül elégtelenné válik a rázúduló feladatok teljesÃtésére, minek következtében az éppen jelenleg zajló intézményi reform eredményezte karcsúbb szakellátó rendszer is veszélybe kerül az óhatatlanul átterhelÅ‘dÅ‘ ellátási igények folytán. Az alapellátás mellÅ‘zése tehát az egész egészségügyi ellátórendszer jövÅ‘jét komolyan veszélyezteti!
A Magyar Orvosi Kamara a továbbiakban is részt vesz a háziorvosi kar sorsát érintÅ‘ valamennyi pénzügyi tárgyaláson szorgalmazva, hogy ilyenre haladéktalanul kerüljön sor, és egyúttal támogatásáról biztosÃtja az érintetteket reprezentáló rétegszervezetek követeléseit, aktivitását.
Â
Budapest, 2012. március 27.
Â
A Magyar Orvosi Kamara
Â