Az MR1 Kossuth Rádió - 2012.augusztus 29-i Ütköző c. adásának audio linkje – hangtar.radio.hu


A lejátszáshoz kattintson az időpontra (12:30)!

Az MR1 Kossuth Rádió 2012. augusztus 29-i Ütközőjének (12:30) vendégei voltak: Bidló Judit, Hankó Zoltán és Molnár Márk Péter, a műsort Náray Balázs szerkesztette, a gyógyszerkassza helyzetéről valamint a témával kapcsolatos aktualitásokról a stúdió vendégeit Halász Zsuzsa kérdezte.

hangtar.radio.hu


MR1-Kossuth Rádió – Ütköző - 2012. augusztus 29. - 12:30

 

Halász Zsuzsa műsorvezető:
„Kilyukadt a gyógyszerkassza, 70 milliárd forintos gyorssegélyre lenne szükség az év végi összeomlás elkerüléséhez”- adta hírül a minap a Népszabadság. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azonnal cáfolta a megjelenteket, amely szerinte minden alapot nélkülöz. A lap egy, a költségvetési törvényben előre meghatározott átcsoportosítást tüntetett fel hiányként. Szakértők ugyanakkor állítják, a gyógyszerkassza túlköltése tényleg nagyobb az időarányosan tervezettnél, ez azonban meg sem közelíti a sajtóban napvilágot látott 70 milliárdot.

 

Köszöntöm a hallgatókat, Halász Zsuzsa vagyok, a mai adás szerkesztője Náray Balázs. Vendégeink pedig itt a stúdióban Hankó Zoltán, a Gyógyszerészi Kamara elnöke, és Molnár Márk Péter, az OEP korábbi gyógyszerügyi főosztályvezetője, a Corvinus Egyetem oktatója, és itt van velünk telefonon Bidló Judit, az OEP Ártámogatási Főosztályának vezetője.

Jó napot kívánok!

 

- Elsőként Bidló Judithoz fordulok, hogy akkor most lyukas-e végül is a gyógyszerkassza, avagy sem. Időarányosan akár egy forinttal is túlköltekeztek-e eddig?

-Bidló Judit: A gyógyszerkassza jelenleg egyensúlyban van, ezt örömmel jelenthetem, pusztán egy technikai megoldásról van szó. A gyógyszertámogatás úgy épül föl, hogy a gyógyszergyártói befizetések fedezik a kiadások egy részét, a költségvetés logikájából adódóan azonban ezt időról időre át kell csoportosítani, a bevételi oldalra érkezett bevételeket a kiadási oldalra, úgyhogy mindösszesen egy ilyen technikai intézkedésről van szó.

- Mv: Önöknek erről?

- Molnár Márk Péter: Ez teljes mértékben...

- Mv: Elfogadható.

- Molnár Márk Péter: Így van, ahogy a főosztályvezető asszony mondja.

- Mv: Akkor hadd kérdezzem már meg, mert az emberek nagy része egyébként nem nagyon érti, hogy ez a technikai átcsoportosítás voltaképpen mire való. Itt arról van szó, hogy ezek a befizetések később történnek meg, mint ahogy a költségvetést megtervezik, ezért kell átcsoportosítani, vagy mi ennek a...?

- Bidló Judit: A befizetések értelemszerűen később történnek meg, mint a tervezés. A befizetések, azok a támogatással eladott forgalom alapján történnek a gyógyszergyártók részéről, ezért amennyi egy hónapban értékesítésre kerül, annak adott részét fizetik be a gyógyszergyártók a kasszába. Így folyamatosan, ami bevételként beérkezik, azt évente két vagy három alkalommal át kell csoportosítani a kiadási oldalra.

Talán ez, ami nem érthető teljesen, ez a költségvetésnek a logikája, az nem csak annyira egyszerűen működik, mint egy családi kassza, hogy ha van bevétel, akkor azt rögtön ki is lehet adni, külön oldalon szerepelnek a bevételek, és külön oldalon szerepelnek a kiadások, ezért kellett a technikai transzfert meglépni időről időre.

- Mv: Akkor ezt jó, hogy tisztáztuk, mert nyilvánvalóan az újságírókat is ez szokta időről időre megzavarni.

---

Viszont most akkor a további beszélgetésünket meghatározandó, Náray Balázs összeállítását fogjuk meghallgatni. Náray Balázs (a műsor szerkesztőjének) összeállítása:

- Vajon miként lehet megtalálni az egyensúlyt, hogy a költségvetés hosszú távon is képes legyen fedezni, míg a betegek a lehető legkevesebbet érezzék a gyógyszertámogatás csökkenéséből?

Erre a bonyolult képletre kell megoldást találni az egyik legfontosabb állami kiadás átalakításakor. Tehát fenntarthatóság és racionalitás. És ami a számokat illeti: a költségvetési források fokozatosan mérséklődnek, míg tavaly még mintegy 360 milliárd forintot fordított az állam a gyógyszertámogatásra, addig idén 277 millárd a keret, jövőre pedig a tervek szerint 200 milliárd alá csökken. És itt a kérdés, vajon megoldható-e, hogy ebből a betegek lehetőleg semmit ne érezzenek. A gyártóknak, kereskedőknek, patikusoknak vajon mennyit kell lenyelniük a támogatás csökkenéséből? Tehát lehet-e az árakat szinten tartani vagy éppen csökkenteni, és a választékot is megtartani? Sokak szerint a feladat egyenlő a lehetetlen küldetéssel, bár a hírek szerint októbertől számos gyógyszer ára csökkenhet. De nézzük az eszközöket, amivel az állam megpróbálja mégis elérni a hiánytalan gyógyszerkasszát, árcsökkenés mellett.

Ettől az évtől élesben is működik az úgynevezett vaklicit, ennek lényege, hogy a gyártók árat ajánlanak a különböző hatóanyagokra, persze úgy, hogy nem ismerik a versenytársak ajánlatait. A legalacsonyabb ajánlat lesz a referencia és ez alapján egy következő licitkörben derül ki, mely készítmény mekkora ártámogatásban részesül majd a következő félévben, illetve, hogy egyáltalán részesül-e támogatásban. Vak licitet évente kétszer tartanak, így két alkalommal változhat a gyógyszerek ára, a beérkezett ajánlatok függvényében.

Ezzel kapcsolatban persze két kérdés felmerül. Elképzelhető-e az összebeszélés a vak liciten résztvevő gyártók között? És vajon végtelenségig csökkenhet-e a gyógyszerek ára az így kialakuló verseny révén?

Nézzük a következő fontos eszközt az állami gyógyszerkiadások csökkentésére. Ez a generikus program, aminek lényege: a gyógyszerésznek kötelessége, hogy két azonos hatóanyagú készítmény közül az olcsóbbat ajánlja a betegnek.

Ez pedig azt jelenti, hogy az olcsóbb gyógyszer után a gyógyszerkasszának kisebb lesz a kiadása. Ez ugyanakkor hátrányos a patikusoknak. Hiszen az olcsóbb generikus készítmények árrése kisebb, mint az eredeti, szabadalmi oldalom által védetté. A gyógyszerészek kompenzálására, idén több mint két és fél milliárd forint áll rendelkezésre, egyes szakértők szerint viszont ez csak a veszteség harmadát fedezi.

És itt jön a következő kérdés. Vajon mekkora árréssel kell dolgozniuk a patikusoknak és a gyógyszergyáraknak. Lehet-e fair a patikusok és a gyártók haszna?

---

Mv: Nos, hogy erről a témáról beszélgetünk, ez nyilvánvalóan azt jelzi, hogy senki sem érzi jól manapság magát ebben az ügyben. Sem a gyártók, sem a nagykereskedők, sem a gyógyszerészek. Nárai Balázs már megfogalmazta a kérdést, hogy lehet-e kétszázmilliárd alatti összegből úgy gazdálkodni, hogy a betegek ebből ne érezzenek meg semmit?

Nem tudom, hogy ki szeretne először válaszolni.

Molnár Márk Péter, volt vezető, OEP Gyógyszerészeti Főosztálya:

- Köszönöm szépen! Az az igazság, hogy szerintem az első és legfontosabb kérdés az az, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy sokat, vagy eleget, vagy keveset költünk Magyarországon gyógyszerekre és leginkább erről szóltak az elmúlt években a polémiák.

- A 2013-as sarokszámok mentén gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy nagyon nehéz olyan szakmai kapaszkodót találni, ami, ami azt mutatja, hogy ennyi elég lehet vagy ez egy racionális célkitűzés lehet.

-Mv: Hát, Ön egy nyilatkozatában a fejlődő országok szintjére való süllyedéshez hasonlította ezt a helyzetet. Ezt fenntartja?

-Molnár Márk Péter: Egy oldalról, ha nézzük a dolgot és ez a GDP-arányos közkiadások mértéke, akkor gyakorlatilag a 2013-ra várható gyógyszerkiadási szint a hazai GDP arányában azzal gyakorlatilag Mexikó szintű országokra, Mexikó szintű országokkal összehasonlítható mértékűre tudja csökkenteni a gyógyszer közkiadások arányát Magyarországon. Én azt gondolom és itt a felvezetőben a fenntarthatóság hívószó hangzott el, hogy lehet, hogy ideig-óráig fenn lehet tartani egy olyan helyzetet, amikor nem csökken a gyógyszerellátás színvonala, nem mennek tömegesen csődbe gazdasági szereplők, mint gyógyszertárak, nagykereskedők, gyógyszergyártók a piacon, de tartósan biztos, hogy nem lehet ezt a kiadási szintet anélkül fenntartani, hogy érezhető változások lennének.

 

Mv: Az látszik, hogy a kormányzat elkötelezett amellett, hogy a betegekre, legalábbis ezen az időhorizonton, amíg vizsgálódunk, ne hárítson többlet terheket, ugye ez annál nagyobb problémát jelent a többi szereplőnek, hiszen csökken ez az idő, amíg elviselik ezt az irreális helyzetet, vagy ezt a túlfeszített helyzetet.

Mv: Bidló Judit szerint is irreális a helyzet?

-Bidló Judit, vezető, OEP Ártámogatási Főosztálya: Két dolgot szeretnék ehhez hozzátenni.

Az első és talán a legfontosabb, hogy a kormányzat elkötelezett abban, hogy a rendelkezésére álló pénzeszközt, ami a járulékbevételeket jelenti, hiszen ebből kell finanszíroznunk az egészségügyet, ezt a lehető leghatékonyabban használjuk föl.

Egy dolog talán kimaradt az összeállításból, ez a hatékonyságnak a növelése. A versenyt azok között a termékek között hirdettük meg, amelyek ugyanolyan hatóanyagúak, tehát a vak licit ez azokra a termékekre vonatkozik, ahol egy hatóanyagból több fajta készítmény is rendelkezésre áll, tehát a beteg nyugodtan válthat az egyes készítmények között.

Ezeket próbáltuk megkeresni. Emellett voltak még olyan intézkedések is, ami azt jelentette, hogy másfajta finanszírozási technikát alkalmazunk bizonyos készítményeknél. Ennek a részleteibe talán nem feltétlenül kell belemenni, az lenne a cél, hogy ott történjen a készítmény finanszírozása, ahol a felhasználása is van. Tehát a kórházi készítmények a kórházban kerüljenek finanszírozása, és nem a patikából kelljen adott esetben millió forintos doboz áru gyógyszereket elvinni, hogy utána a kórházban infúzióként megkaphassa a beteg.

Azt gondolom, hogy ezekkel az intézkedésekkel fenntarthatóvá válik a finanszírozás. Egyfajta racionalizálásnak kellett történnie, és nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a gyógyszergyártók nagyon jelentős összeggel járulnak hozzá a költségvetéshez.

Itt elhangzott, hogy 360 milliárd forint volt a gyógyszertámogatás kiadása a tavalyi évben, de ebből tudni kell, hogy közel hatvanmilliárd forintot a gyógyszergyártók befizettek a központi költségvetés részére.

- Mv: Hankó Zoltán bólogat.

- Hankó Zoltán: Igen, azokat az adatokat néztem a jegyzeteimben, amit a főosztályvezető asszony mondott, és meg tudom erősíteni, hogy ezek az adatok nálunk is valós és jó adatoknak tűnnek. És a másik, amire bólogattam, hogy a hatékonyságnak a növelése egy ilyen szituációban, vagy a hatékonyságnak a fenntartása azt gondolom, hogy nem csak az egészségpolitikának, hanem ugye a gyógyszerpiac valamennyi szereplőjének egy fontos szempont lehet, mert hiszen, hogyha kevés a pénz, akkor nagyon-nagyon meg kell gondolni azt, hogy mire és hogyan költjük el.

Egyébként, ha már itt az egyetértésekről van szó, Molnár Márkkal is egyetértek abban, hogy ugye a 2012-es gyógyszerkassza még többé-kevésbé úgy néz ki, hogy rendben van és finanszírozható lesz, ugyanakkor a 2013-as terveket a kamarában mi is hát nagyon-nagyon túlfeszítettnek érezzük.

- Mv: Igen, mert az ugye a mostanihoz képest még körülbelül mínusz nyolcvanmilliárd, a körül.

- Hankó Zoltán: És, hát lehet, hogy annyi, lehet, hogy valamennyivel kevesebb, egyszerűen nem látjuk azokat a támogatáspolitikai lehetőségeket, amelyekkel ez az összeg megtakarítható lenne. Úgy, hogy mindeközben azok az elvek is érvényesüljenek, amelyek megfogalmazódtak ugye, hogy térben és időben kiegyensúlyozott és a jelenlegi színvonalú ellátást egyfelől biztosítani kell, másfelől pedig a betegeknek a terhei nem nőhetnek.

- Mv: Elképzelhető, úgy fenntartani a gyógyszerkasszát jövőre, kérdezem Bidló Judittól, hogy a gyógyszerek ára nem növekszik meg nagyon, tehát a betegek terhei nem nőnek?

- Bidló Judit: Mindenképpen elkötelezettek vagyunk abba, hogy a betegterhek ne növekedjenek, sokkal inkább szeretnénk egy olyan irányba elmozdulni, hogy azt vizsgáljuk, hogy az alkalmazott készítmény az valóban hat-e a betegnek. Eddig erre nem nagyon volt példa, nem nagyon nézték azt, hogy tényleg beszedi-e a beteg a gyógyszereit, nem nagyon vizsgálták azt, hogy valóban hozza-e azt a hatékonyságot az adott készítmény, amit a befogadási eljárás során ígért.

Most ez egy nagyon fontos mérföldkő lesz a jövő év során, hogy ezt nagyon fokozottan kell vizsgálnunk, minden egyes gyógyszernél meg kell nézni, hogy ténylegesen azt a hatékonyságot biztosítja-e, mint amit elvárunk, akár az ára, akár a befogadáskor ígértek alapján.

- Mv: Egyébként hogy lehet a betegeket arról meggyőzni, hogy azonos hatóanyagú gyógyszerek közül az olcsóbb is használ neki, nagyon sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy hát nyilván a drágább gyógyszerek jobban hatnak a betegségünkre.

- Bidló Judit: Sajnos ez egy nagyon nagy félreértés, hogy a gyógyszerek áraiban jelentkezne bármifajta különbség az azonos hatóanyagú készítmények között.

Nagyon fontos elmondani, hogy nem kötelezzük a betegeket arra, hogy az olcsóbb készítményt válasszák. Megtartjuk a választás lehetőségét. Amennyiben azt gondolják, hogy ők szeretnék megtartani a korábbi gyógyszereiket, akkor erre van lehetőség.

- Mv: Igen csak ebben a patikák ellenérdekeltek, ugye mert ők akkor járnak jobban, hogyha az olcsóbb, a generikus készítményt sikerül letolniuk úgymond a beteg torkán?

- Bidló Judit, vezető, OEP Ártámogatási Főosztálya: Egészen biztosan van olyan kör, akinek az olcsóbb készítmény kiadása jogos és indokolt, és maga a beteg is azt választja. Tehát szerintem az egyensúlyt kell megtalálni. Mv: Akkor most nézzük pillanatra ezt a vaklicitet, ugye mert hogy itt már az októberi csökkentésnek a gyógyszer fönt vannak azt hiszem, talán a kamara honlapján is.

-  Hankó Zoltán, elnök, Magyar Gyógyszerészi Kamara: Hát egy részük.

- Mv: Igen, bőséges. Az a gyógyszerhalmaz, amelynek csökkenek az árai.

- Hankó Zoltán: 484 gyógyszernek árcsökkentésére tettek ajánlatot a gyógyszergyártól az augusztus 20-i, 21-i határidőig. És ahogy nézzük, ebből a 484-ből körülbelül 260 olyan készítmény van, ahol az árcsökkentés meghaladja a tíz százalékot, de lesz még egy második forduló is az október elseji határidőt megelőzően, ahol további készítményeknek az árcsökkentésére várható ajánlat, legalábbis az eddigi két vaklicitnek az eredménye ezt valószínűsíti.

- Mv: Mit lehet tudni erről, hogy a gyógyszergyártók mit gondolnak a vaklicitről, hiszen ők korábban már jelezték azt, hogy ők már nem tudnak lejjebb menni az áraikkal.

- Molnár Márk Péter, volt vezető, OEP Gyógyszerészeti Főosztálya: Ez egy nehéz kérdés, nyilván nem tudok arra válaszolni, hogy mit gondolnak a gyógyszergyártók. Azt tudom felidézni, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt ugyanebben a stúdióban hasonló körben azon méláztunk, hogy milyen kockázatai lehetnek annak, hogy ha egy ilyen öngyilkos-szerű árversenybe kényszerülnek a gyógyszergyártók. Nyilván az ő oldalukról nézve itt az a tét a jelen szabályrendszer mentén, hogy ha nem viszik le az árjaikat, akkor nem tudják eladni a gyógyszereiket, ha leviszik, akkor meg lehet, hogy nem sikerül megfelelően ellátniuk a piacot, vagy nem tudják biztosítani azt a folyamatosságot. Akkor arról beszélgettünk, hogy valószínűleg az árak szempontjából az eltervezett rendszer az igen hatékony lesz, és le fog törni számos hatóanyag esetében az árakat - a kérdés az volt, amire nyilván egyikünk se tudott előre válaszolni, hogy mennyiben fogja ez érinteni az ellátás minőségét, folyamatosságát, lesznek-e hiányzó gyógyszerek, lesznek-e minőségi problémák. Én azt gondolom, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban nagyon sokan olvashattak az újságok hasábjain olyan történeteket, hogy ne adj isten rozsdás volt az adott tabletta, ami kikerült egy dobozból, vagy olajos volt, vagy égett volt, vagy más volt benne, egyszerűen, mint az adott dobozban. Mint ahogy olyan esetekkel is találkozunk, ahol ezek a bizonyos licitáló referenciatermékek akár hónapokra is eltűnnek a piacról, mert egyszerűen nem tudják úgy felkészíteni a gyártókapacitásaikat, ahogy egyébként a licit végeredménye később kiderül vagy kívánta volna.

- Mv: Ezzel azt mondja, hogy akkor már most vannak ellátási nehézségek?

- Bidló Judit: Ezt azért hadd egészítsem ki egy-két adattal, csak hogy megfelelő kontextusba helyezzük ezeket a problémákat. Körülbelül 1600 gyógyszert érint ez a licitrendszer, azok azok, amik azonos hatóanyagot tartalmaznak, többféle formában. Az 1600 gyógyszerből öt gyógyszer esetén volt bármilyen ellátási probléma az elmúlt fél évben. A tavalyi év második félévében egyáltalán nem volt ellátási probléma.

- Mv: Hankó Zoltán?

- Hankó Zoltán: A gyógyszertárakat vagy a gyógyszerészeket a vaklicittel kapcsolatos kérdéskör három szempontból érinti.

Az egyik az, hogy azoknak a gyógyszereknek az árai, amelyeket csökkentenek, magukkal vonják egyfajta árréscsökkenésnek a kockázatát - ez a gyógyszertáraknál a későbbiekben kiesést jelent.

Másfelől azok a készletek, amelyek a gyógyszertárban vannak a fordulónapon, leértékelődnek, ez egy újabb veszteséggel jár, és a harmadik szempont, amit nekünk figyelembe kel venni, az ellátásnak a biztonsága, ennek a rendszernek a működése kapcsán megmarad-e.

Most az árrés csökkenésnek, egyfajta kompenzációját célozza az a bizonyos generikus ösztönző, ami ez év január 1-jén került be a rendszerbe. Nekünk a számításaink alapján úgy néz ki, hogy tulajdonképpen a tavaly októberi vaklicit bevétel kiesései nagyjából ezzel kompenzálódtak. Ugyanakkor az áprilisi, illetve a mostani októberi vaklicit árcsökkentésével járó árrés kiesés, még valahol egy kicsit a levegőben lóg. De hát ugye itt folynak a kormányzattal tárgyalások. Nagyon bízom abban, hogy az augusztus elsejei árrés korrekciót követően talán jövő év első negyedévében is valamilyen kompenzációs elem bekerülhet a rendszerbe.

A készlet leértékeléssel, illetve az ehhez kapcsolódó ellátási, potenciális ellátási problémákkal kapcsolatban már a tavaly októberi vaklicitet megelőzően a Gyógyszerészi Kamara részéről megkerestük az érintett gyógyszergyártókat, és a nagykereskedőket abban, hogy a fordulónapot megelőző néhány napban segítsenek a gyógyszertáraknak, ezeknek a készletezési problémáknak az áthidalásában. Hogy ne legyen egyfelől egy készlet…, egy komoly készlet leértékelési veszteség, másrészt az átállás napjaiban ugye a betegeknek az ellátása biztosított maradjon. Úgy érzékeltük, hogy a tavaly októberi indulást követően az ez év áprilisi vaklicithez kapcsolódóan mind a gyógyszergyárak, mind a nagykereskedők döntő többsége nagyon együttműködő volt. És én arra számítok, hogy most október elsején ezt fogjuk tudni folytatni tovább, és a harmadik kérdés ugye a biztonság. Olyan jogszabályi korrekciókra került itt az elmúlt néhány hétben sor, ami az ellátás biztonságot valamilyen szinten erősítheti majd. Ugye nem automatikusan válik referencia készítménnyé az a gyógyyszer, amelyik a legalacsonyabb árat, amelyiknek a gyártója a legalacsonyabb árat adta meg. Egyéb kritériumok is bekerültek a rendszerbe és szigorításra kerültek. Az úgynevezett preferált sávba kerülő gyógyszereknek a száma októbertől valószínű megnövekedhet, mert az eddigi öt százalékos sáv ugye fölmegy tíz százalékra.

- Mv: Az öt százalékos eltérés.

- Hankó Zoltán: És az úgynevezett delista korlátnak is egy harminc százalékról ötven százalékra történő emelésére kerül sor. Ami praktikusan azzal a reménnyel tölthet el itt mindnyájunk, hogy azok a problémák, amelyeket itt a Molnár doktor előbb mondott, azokat októbertől reményeim szerint magunk mögött tudhatjuk majd.

- Mv: Eközben Molnár doktorba az előbb belefolytottuk a szót, úgy hogy most visszaadom.

- Molnár Márk Péter, volt vezető, OEP Gyógyszerészeti Főosztálya: Köszönöm szépen. Én szerintem a legegyszerűbben úgy tudják ezt a hallgatók elképzelni, amikor egy ilyen generikus gyógyszerszabályozás kialakításra kerül, hogy vagy szélsőségesen az árakra fókuszálunk, és száz százalékos hatékonysága van a rendszernek olyan szempontból, hogy nagyon gyorsan, nagyon olcsók lesznek ezek a gyógyszerek. Vagy száz százalékosan arra koncentrálunk, hogy legyen biztonságos az ellátás, mind ahhoz a márkanevű készítményhez, amit eddig szedett, hozzájusson. Gyakorlatilag, amikor a szabályozás változik, akkor ebben a zónában kell meghatározni, hogy hol jelöljük ki az optimumot. Egy évvel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy talán egy picit eltolódtunk az ár felé. És ahogy főosztályvezető asszony is említette, nem óriási számban, de nyilván, ha tragikus végkimenetele van egy ilyen gyógyszerminőségi problémának, akkor lehet az egy is sok. Láthatóan szaporodtak ezek az esetek. Most a kormányzat is ott is valószínűleg hasonlóan értékelte ezt a jelenséget, és hogy elnök úr említette, lazított a szabályozáson. Az ennek a helyzetnek a nehézsége, hogy mindig utólag tudjuk meg azt, hogy a rendszer valójában hogy működik. Nyilván az a cél, hogy mindenki, akinek ez a dolga, monitorozza azt, hogy mennyire kockázatos és mennyire hatékony, és ennek alapján lehet utólag eldönteni, hogy sikerült-e megtalálni egy optimumot. Bízok benne, hogy ez a szabályváltozás elvezet oda, hogy az árcsökkenések folytatódnak megfelelő mértékben, ha nem is olyan radikálisan mint eddig, viszont meg fognak szűnni, vagy jelentősen csökkennek a minőségi problémák.

- Mv: Bidló Judit?

- Bidló Judit: Egy dolgot hadd tegyek hozzá, amit mindenképpet el szeretnék mondani, picit úgy tűnik talán, hogy minek ez a sok szabályozás, és csak bonyolítjuk mindenkinek az életét. Azért azt nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez az egész azért van, hogy minden betegnek tudjuk biztosítani a lehető legkorszerűbb gyógyszereket is. Mindenhol a világon alkalmazzák azt az eszközt, hogy ahol az azonos hatóanyagú gyógyszerek között több is rendelkezésre áll, ott versenyt hirdetnek, hiszen ezzel lehet biztosítani a felhasználásnak a racionalizálását, ezzel lehet biztosítani az áraknak a csökkentését, és ez tudja megteremteni annak a lehetőségét, hogy az új technikai vívmányokat jelentő gyógyszereket is be tudjuk fogadni, és tudjuk biztosítani a betegek részére.

- Mv: Akkor most nézzük meg még ezt az árrés rendeletet is egy picikét közelebbről, ugye itt hárommilliárd forintról van szó, amit a nagykereskedőktől a rendelet átcsoportosít a kiskereskedők felé, vagyis a gyógyszertárak felé. Hát picit úgy tűnik nekem, mint hogyha ez a rendelet szembeállítaná a két szereplőt. Rosszul látom?

- Molnár Márk Péter: Hát ugye egy igen jelentősen csökkenő tortát osztanak ezek a szereplők, és ahogy az elején jeleztük, a betegek részéről valószinűleg tehernövekedés nem várható, vagy ez a kormányzat úgy tűnik, hogy a kormányzat elkötelezett e mellett, tehát a maradék szereplő el kell hogy ossza egymás között ezt a kisebb tortát, tehát ilyen szempontból nyilván van egy érdekkonfliktus.

- Mv: Hankó Zoltán. Ön ugye a minap azt nyilatkozta, hogy itt össze kell fogniuk a gyógyszertáraknak, hogy ez a hárommilliárdos árrés ez megmaradjon, merthogy a nagykereskedőkről azt tudni, hogy csökkentik a gyógyszertárak felé nyújtott kedvezményeket, ami a fizetési határidőkben meg a szállítási feltételek megváltoztatásában kristályosodik ki.

- Hankó Zoltán: Egyetértek azzal amit itt Molnár doktor előbb említett, hogy érdekkonfliktus van a gyógyszernagykereskedők és a gyógyszertárak között ebben az ügyben, mert hiszen azt gondolom, hogy nincs a világon egyetlenegy olyan gazdasági szereplő sem, amelyik örül annak, hogyha az ő pénzéből elvesznek, vagy az ő mozgásterét szűkítik, ugyanakkor nincs olyan szereplője a gyógyszerpiacnak, amelyik hogyha egy nem szerencsés jogszabálynak valamilyen korrekciós irányú változására sor kerülne, hogy erre ne mondana igent. Tehát ez az érdekkonfliktus létezik, nyilván a nagykereskedők lényegesen komolyabb erőpozicióval rendelkeznek ezen a piacon, mint a gyógyszertárak, mert hiszen az országos ellátást annak a 93-93 százalékát három piaci szereplő biztosítja a nagykereskedelemben, ugyanakkor a gyógyszertáraknak a száma 2400, és majdnem ugyanennyi gazdasági szereplőt jelent a három nagykereskedővel szemben. Az érdekérvényesítő erők közötti különbséget elsődlegesen a gyógyszertáraknak az összefogásával lehet egy ilyen szituációban erősíteni. Eddig is voltak már ilyen gyógyszerészi kezdeményezések, gyógyszertári kezdeményezések. Mi a kamarával úgy döntöttünk, és ezt most már elnökségi határozat is megerősíti, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segíteni fogjuk a közeljövőben a gyógyszertárakat abban, hogy olyan beszerzési társulásokat, együttműködéseket hozzanak létre, ami a két piaci szereplő közötti érdekérvényesítő erőkülönbséget csökkenteni fogja. De ez egy viszonylag hosszabb folyamat, én nem számítok arra, hogy itt egyik hétről a másikra drámai változások következnek be, egy pár hónapra szükség van ahhoz, hogy ezek az együttműködési megállapodások, összefogások létrejöjjenek valamikor a jövő héten, vagy az azt követő héten. Mi a Kamarában a potenciálisan együttműködő szereplőkkel egy megbeszélést is kezdeményeztünk annak érdekében, hogy ugye a lehető legtöbb előre látható buktatót el tudjuk majd kerülni ennek a szervezőmunkának a során.

- Mv: Mert, hogy… konkrétan itt arról van szó, hogy a gyógyszerészek azt mondják, hogy az átcsoportosítás révén nyert haszon az elveszik a kedvezmények megvonása kapcsán. Az OEP tud ebben valamit tenni, hogy a két piaci szereplő között békét teremtsen?

- Bidló Judit: Megpróbál mindenféleképpen. Azonban viszonylag kevés eszközünk van a beavatkozáshoz hiszen ez a gyógyszertár és a nagykereskedők közötti szerződés szabályozza ezt a területet. Tehát mi hatóságilag nem nyúlhatunk ebbe bele, és nem is szeretnénk ebbe belenyúlni. Még megjegyezném azért, hogy minden ilyen intézkedést elég sok egyeztetés előzött meg, és továbbra is azon leszünk hogy folyamatosan egyeztessünk mind a Kamarával, mind a nagykereskedőkkel, és természetesen a kassza betarthatóságára vonatkozóan a gyógyszergyártókkal is.

- Mv: Molnár Márk Péter -

- Molnár Márk Péter: Hát az fontos lehet még a történetben, hogy két nagyon nehéz helyzetben lévő szereplő között csoportosítunk át a szűkös forrásokból. Tehát ez egy lehetetlen helyzet önmagában nézve. Most ha a kiskereskedelmet vesszük, akkor tulajdonképpen, ha az időhorizontot egy picit kitágítjuk, akkor 2000 óta - a degresszív árrés bevezetése óta - egy egyre romló gazdasági környezetben működnek a gyógyszertárak, nyílván ezt súlyosbította a 2006-os új gyógyszertárak nagyszámú megjelenése a generikus programnak az egyre jobban történő kiteljesedése, illetve a gyógyszerkassza csökkenése önmagában.

A nagykereskedők ugyanúgy elmondhatják ezeket az érveket, hiszen ha mást nem mondunk, akkor logisztikai szolgáltatást végző szereplőként csupán az üzemanyag költségeket, ha kiragadjuk, vagy a generikus program kapcsán a tételszám jelentős emelkedését kiragadjuk, akkor nyilván őnekik sem jobb az életük sokkal, mint ezelőtt mondjuk pár évvel. Egészen egyszerűen sokkal rosszabb. Hogyha most arról beszélünk, hogy hogy lehet közöttük átcsoportosítani, akkor nyilván, nyilván valakinek nagyon fáj, nyilván valakinek egy kicsit javíthat az amúgy is rossz helyzetén. Ez egy nagyon nehezen megoldható feladat. Nyilván a nagykereskedők az egyébként az elmúlt években bevezetett, és kiterjedt kedvezményrendszerüket módosítják abban az esetben, hogyha a szabályozás az ő jogszabálynál fogva járó árrésüket csökkenti. Szerintem az nehezen felróható, hogyha egyébként ők is igen nehéz gazdasági környezetben vannak. Tehát én azt gondolom, hogy ez egy olyan gesztus értékű változás, amivel a legkisebb patikák alapból jobb helyzetbe kerültek kevéssel, a patikák jelentős részén viszont nem változtat érdemben. Hiszen egy eddig kedvezményben megkapott összeget most a jogszabály erejénél fogva fognak megkapni.

- Mv: Hankó Zoltán -

- Hankó Zoltán: Én nagyon röviden még annyit, hogy volt a múlt héten a Kamara vezetőinek egyeztetése a nagykereskedők szövetségének a vezetőivel, és ott is megfogalmaztuk azokat a szempontokat, amelyeket itt az elkövetkező időszakban fontosnak tartunk. A kis forgalmú gyógyszertárak szállítási feltételeihez ne nyúljanak hozzá, a régi vásárlóikat és azokat, akik jól fizetnek, az új szerződések megkötésekor preferálják, hogyha fizetési határidőben vissza akarnak lépni, akkor mindenképpen figyeljenek arra, hogy a gyógyszertárnak a likviditása maradjon meg, tehát emiatt ne dőljön be gyógyszertár, és remélem, hogy a folyamatnak a végén minden patika pozitív szaldóval fog tudni kijönni ebből a változásból.

Erre vonatkozóan néhány javaslatot is megfogalmaztunk a nagykereskedőknek, amivel ezt előre lehet segíteni.


- Mv: Akkor ma ide tesszük a pontot. Mindhármuknak: Bidló Juditnak, Hankó Zoltánnak és Molnár Márk Péternek köszönöm, hogy az Ütköző vendégei voltak. Munkatársaim Szilágyi Magdolna, Farkas Szilvia és Gyurmán Gábor és Szirmai Balázs nevében is búcsuzom, Halász Zsuzsát hallották, viszonthallásra.