Esetismertetés XVI.: Vállalunk – de kinek a kontójára?


2010 óta többször tettünk közzé esetismertetést. Mindegyik alkalommal valamilyen általunk anomáliának tartott esetet ismertettünk, amellyel célunk a normarendezés és a normakövetés elősegítése volt. Ez most, a XVI. alkalommal sincs másként. (A január 4-én közzétett cikk megújított változata.)

Vállalunk – de kinek a kontójára?

 Egyik városunk lakosságszáma oly mértékben megnövekedett, hogy – kezdeményezésre – 2018 tavaszán új gyógyszertár létesítésére írt ki pályázatot az OGYÉI. A pályázatot – több pályázó közül – az nyerte el, aki napi 24 órás nyitva tartást vállalt az előírt öt éves idÅ‘tartamra.

Az új gyógyszertár 2018-ban az utolsó negyedévben meg is nyílt. Emiatt okafogyottá vált a város régebb óta működő gyógyszertárainak rotációs elven történő ügyeleti szolgálata. Ennek megfelelően, az addig ügyelő gyógyszertárak személyi jogos gyógyszerészeinek közös kérelmére, a hatóság rövid időn belül hatályon kívül helyezte az addigi ügyeleti rendet, hiszen a folyamatosan nyitva tartó gyógyszertár mellett erre már nem volt szükség.

Igen ám, de jött a karácsony, és a gyógyszer-gazdaságossági törvény 53/A § (3) bekezdésére tekintettel, amely szerint „a gyógyszertár működtetÅ‘je a gyógyszertár működtetését naptári évente legfeljebb 21 napig szüneteltetheti”, az újonnan létesült, öt éven át napi 24 órás folyamatos nyitva tartást vállaló gyógyszertár működtetÅ‘je bejelentette a hatóságnak, hogy ezeken az ünnepi napokon a gyógyszertár működtetését szünetelteti. A hatóság pedig – mivel mérlegelési jogköre az ilyen esetekben nincs – nem lévén más megoldás, a város gyógyszertárai közül kijelölt kettÅ‘t, az egyiknek december 25-én, a másiknak pedig december 26-án kellett ügyeletet teljesíteni.

Lehet azon töprengeni, hogy a működését ezekre a napokra szüneteltetÅ‘ gyógyszertár a gyógyszer-gazdaságossági törvény 53/A § (4) bekezdésének előírása szerint milyen okot jelölt meg a bejelentésben és az valódi ok volt-e. Lehet azon is töprengeni, hogy mi történt volna abban az esetben, ha a kijelölÅ‘ határozatot – néhány nappal az ünnep elÅ‘tt – nem sikerül a karácsonyi ügyeletre kötelezett gyógyszertáraknak átvenni. De azon még inkább el kell gondolkodni, hogy ennek a megoldásnak a megismétlésére mondjuk húsvétkor, pünkösdkor, Szent István király ünnepén, vagy bármely jeles napon nem kerülhet-e ismét sor?

MeggyÅ‘zÅ‘désem, hogy a jogszabályi előírások korrekciója indokolt. És itt nemcsak az ügyeleti szabályozás régóra késlekedÅ‘ normatív rendezésére gondolok, amelynek részleteibe most nem megyek bele. Tisztázni kell azt is, hogy tartalmilag, ellátási szempontból, mit jelent a „24 órás nyitva tartás” ötéves idÅ‘tartamra? Egyáltalán jó-e még az a megoldás, hogy minden egyéb szemponttól függetlenül, a 24 órás nyitva tartást vállaló pályázó nyer és ehhez a vállaláshoz semmilyen garanciát nem kell adnia? Másként fogalmazva: hogyan lehet ténylegesen érvényre juttatni a pályázat elnyerése érdekében önként vállalt kötelezettséget?

Meggyőződésem az is, hogy az ilyen ügyek etikai szempontú mérlegelésére is szükség van! Ezt a gyógyszerész-társadalom nem várhatja el sem a jogalkotótól, sem a hatóság embereitől. Ez a mi ügyünk.

 

Budapest, 2019. január 4.

Dr. Hankó Zoltán
elnök