Interjú Hankó Zoltánnal, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökével - mgyk.hu


Az elmúlt években számos jogszabály, rendelkezés módosította a gyógyszertári betegellátást, a gyógyszerészek munkáját. Új jogkörök és lehetőségek jelentek meg vagy régiek éledtek újjá több év után. Április 1-jétől például a patikus betekinthet a betegek korábbi gyógyszerhasználatába, a nyár elejétől pedig megnyílik számukra a patikaalap. A kamara elnökével április 8-án beszélgettünk ezekről a kérdésekről.


Tavaly decemberben jelent meg, de csak április eleje óta van hatályban az a rendelkezés, amely szerint a gyógyszerész betekinthet az OEP adatbázisába, ha az expediálás során tudni szeretné, hogy a beteg korábban milyen gyógyszereket váltott ki, és ezzel a beteg egyetért. Mi volt az indoka az időbeli különbségnek?

-  Az egyik ok az volt, hogy a patikák és az OEP közötti kapcsolat technikai feltételeinek kiépítéséhez időre volt szükség. Ez megtörtént és már minden gyógyszertárban adottak a feltételek az OEP adatbázisba való betekintéshez. Ráadásul a számítógépes rendszergazdák különböző fejlesztésekkel segíthetik a gyógyszerészeket az adatok felhasználóbarát megjelenítésével. A másik ok, hogy ez alatt az idő alatt el kellett készíteni azt a szakmai irányelvet, amely részben az említett betekintéshez, részben a szolgáltatásfejlesztési díjhoz kapcsolódó elvárásokat és az egységes eljárásrendet rögzíti. Az államtitkárság egyértelmű elvárása volt, hogy készüljön egy ilyen szakmai irányelv, és ennek az előkészítésére tavaly decemberben felkérte a köztestületünket. Mivel ez tipikusan olyan feladat, amelyet csak szakmai konszenzussal lehet elvégezni, januárban bevontuk a munkába a társszervezeteket, így az MGYT-t és a MOSZ-t, a szakmai kollégium lakossági gyógyszerellátási tagozatát és a Gyógyszerészi Gondozás Szakmai Bizottságát. Komoly segítséget jelentett, hogy a bizottsággal és a kollégiummal közösen előkészített expediálási protokoll-tervezetek már évek óta készen voltak. Az államtitkárságnak február közepén adtuk le a szakmai javaslatot, amelynek felhasználásával a GYEMSZI-vel közösen elkészítették az irányelvet. Ez március végén jelent meg a GYEMSZI honlapján. Úgy tudom, hogy áprilisban még az Egészségügyi Közlönyben is közzéteszik.

 

A gyógyszerbiztonsági ellenőrzés bevezetése kapcsán tapasztalható némi averzió. Kifogásként vetődik fel, hogy a rendelkezés szembeállíthatja az orvost a gyógyszerésszel, közvetve a beteggel is.

- Szeretném azt a félreértést eloszlatni, hogy a gyógyszerbiztonsági ellenőrzés az orvos gyógyszerrendelésének az ellenőrzését célozná. A gyógyszerész azt ellenőrzi ugyanis, hogy egyszerre több azonos hatású, vagy egymással kölcsönhatásba lépő gyógyszert szed-e a beteg. Hiszen a vényköteles gyógyszereket kiváltó betegek jelentős többségét rövid idősávon belül több orvos is kezeli, és csak a vénykiváltás során nyílik meg annak a lehetősége, hogy akár a párhuzamos gyógyszerelést – amely különösen a generikus programmal összefüggésben fokozódott –, akár az interakciókat kontrollálni lehessen. Ugyanis az egyik orvos nem feltétlenül tud arról, hogy mit írt fel a másik ugyanannak a betegnek. Az OEP adataiból látszik, hogy a klinikailag releváns interakciók szempontjából legnagyobb kockázatokat hordozó véralvadás-gátló készítményből a legnagyobb a forgalom, évente jóval több mint hárommillió dobozzal. Az OEP toplistáján a második helyen pedig egy sok gyógyszerrel helyettesíthető készítmény áll. A gyógyszerbiztonsági ellenőrzés tehát a beteget akarja védeni a gyógyszer-kölcsönhatásoktól és a párhuzamos gyógyszerszedés kockázataitól. A kockázatok csökkentése pedig a beteg-együttműködés javításának az alapja. Ez utóbbi is fontos, hiszen mit sem ér a jó diagnózis és a megfelelő gyógyszerválasztás, ha a beteg nem vagy nem úgy szedi a gyógyszereit, mint ahogy azt az orvosa előírja. Minden vény a patikában fut össze, ezért az ilyen kockázatokra a gyógyszertár tud a leghatékonyabban figyelmeztetni.

 

Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen ellenőrzés?

- A gyakorlatot majd az élet alakítja, de az esetek nagy részénél nem számítunk arra, hogy a gyógyszerbiztonsági ellenőrzés az eddigiekhez képest érzékelhető időnövekedéssel járjon. Egyrészt az eddigi tapasztalatok szerint az OEP adatbázist ugyanolyan gyorsan lehet elérni, mint a közgyógy vények kiváltásakor, másrészt a betegek jelentős hányada két-három recepttel megy, többnyire ugyanabba a patikába, ahol évek óta ismerik őt és a beállított gyógyszerelését is. Ha viszont probléma adódik, a gyógyszerész az eddigieknél hatékonyabban kapcsolódhat be az elhárításába.

 

Vannak, akik azt mondják, hogy a szakmai irányelv bonyolult és az előírásai túlzottan részletezők.

- Az irányelvnek az elvileg szóba jöhető összes szempontra ki kell térnie, az adott szituációban azonban a gyógyszerésznek lehetősége van mérlegelni, hogy mindebből a betegének mire van szüksége. Biztos vagyok abban, hogy a gyógyszerészek döntő többsége felkészült arra és a hivatásának is tekinti, hogy csökkentse a gyógyszerszedés kockázatait és javítsa a beteg-együttműködés feltételeit. Az egésznek ez a lényege. 

 

Kimondta a kulcsszót: gyógyszerész. Ám a beteg gyakran nem vele, hanem a szakasszisztenssel találkozik a patikában, még akkor is, ha nem tud róla.

- Egyfelől jó lenne, ha a névkitűzőt végre minden kollégánk használná, hiszen már tizenhat éve hatályban van az ezt előíró rendelkezés. Másfelől a jogszabály és az irányelv is hangsúlyozottan figyel arra, hogy a kritikus döntési helyzeteket a gyógyszerész oldja meg. A jogszabály konkrétan meg is fogalmazza, hogy melyek azok a pontok, ahol a gyógyszerésznek be kell avatkozni.

 

Ősztől a gyógyszertárban dolgozók létszámát is új rendelet szabályozza majd. Miért?

-  Az egészségügyi törvény 1997 óta előírja az egészségügyi szolgáltatóknak a létszámszabályozás szükségességét. Tehát a rendelet egy évek óta meglévő jogalkotási mulasztást számol fel. A rendező elv a rendelet 2011-es elfogadásakor az volt, hogy a heti nyitva tartási idő és a patika vényforgalma jelentse a normatív alapot. Mivel ez a szabályozás új követelményeket támasztott, a rendelkezés hatályba lépésekor már működő gyógyszertárak két év türelmi időt kaptak a megfelelésre: az előírásokat 2013 szeptemberétől kell teljesítenünk. A rendelet az akkor elérhető 2009-es adatbázisra támaszkodva írta elő a gyógyszertárak személyi minimumfeltételeit, és az államtitkárság akkori tájékoztatása szerint ennek a követelménynek a gyógyszertárak 95%-a megfelelt. Ám akkor még nem lehetett pontosan látni, hogyan alakul a helyzet 2013-ig, ezért a tárgyalások végén abban állapodtunk meg az államtitkársággal, hogy a hatályba lépést megelőzően néhány hónappal, a legfrissebb adatokra támaszkodva közösen felülvizsgáljuk a jogszabályt.

 

Sor kerül-e a beígért egyeztetésekre?

- Az államtitkárság a múlt héten közleményben jelezte, hogy készülnek az egyeztetésekre. Nem hiszem, hogy bárkinek is érdeke lenne, hogy a gyógyszertáraknak tömegesen be kelljen zárni, mert képtelenek teljesíteni az előírásokat, és az sem lehet cél, hogy pusztán a létszámnorma miatt az egyébként jól működő gyógyszertárak gazdaságilag ellehetetlenüljenek. Ugyanakkor az sem vállalható, hogy a szakmai vagy munkajogi előírásokat kirívóan sértő gyakorlat fennmaradjon, mert az nem jó sem a betegeknek, sem a szakmának.

 

Milyen álláspontot fog képviselni az MGYK?

- Több szempontot kell figyelembe venni. Nem kérdés, hogy legyen létszámszabályozás, hiszen azt 1997 óta törvény írja elő. Figyelni kell arra, hogy az ágazat gazdasági működőképessége ne sérüljön és a betegjogok is kellően érvényesüljenek, tehát kellő számú és felkészültségű szakember vegyen részt a betegellátásban. Figyelni kell arra is, hogy a kirívóan szabálytalan gyakorlat megszűnjön, különben a szakmai követelményeket nem lehet érvényre juttatni.

 

Konkrétabban?

- Még számolunk, de azt már most látjuk, hogy nem vállalható egyik sávban sem olyan módosítás, amely a jelenlegi jogszabály-szöveghez képest többletkövetelményeket támaszt. Sőt szakértő kollégáimmal egyeztetve úgy tűnik, hogy egy-két ponton szükség lehet egy jó kompromisszumra.  És egyeztetünk, a 2011-es tárgyalásra történt felkészüléshez hasonlóan. Megtárgyaljuk pl. a megyei elnökök értekezletén is, akiket már egy évvel ezelőtt megkértünk arra, hogy figyeljék a saját megyéjük adatait. Két évvel ezelőtt is felelősen alkottak véleményt, biztos vagyok abban, hogy most is így lesz. Szeretnénk megismerni a legfrissebb OSAP jelentés adatait és figyelnünk kell a gyógyszerészek foglalkoztatására is, mert a gyógyszerészek kamarája vagyunk. A végleges álláspontunkat a belső egyeztetések lezárását és a friss adatok megismerését követően alakítjuk ki.

 

Nem csupán a patikákra vonatkozik, de új követelmény, hogy a termékeket és szolgáltatásokat értékesítők minden epizódról egyidejűleg jelentést tegyenek. Ehhez alkalmas pénztárgépek kellenek. Hogy állnak ezzel?   

- Két héttel azután, hogy megjelent a nemzetgazdasági tárca rendelete, leültünk a rendszergazdák szövetségével egy egyeztetésre. Az első kérdésünk az volt, hogy érinti-e a gyógyszertárakat a pénztárgépekre előírt június 30-i határidő, tehát vannak-e olyan pénztárgépek, amelyeket le kell cserélni, mert nem felelnek meg az új előírásoknak. A rendszergazdák pár nap alatt összegezték, hogy kb. kilencszáz pénztárgépet kell majd lecserélni, ami kb. 350-400 gyógyszertárat érinthet, köztük szép számmal olyanokat, amelyek fiókgyógyszertárat is működtetnek. Egy nappal később a kormányzati szervekhez fordultunk, hogy segítséget kérjünk. Ebben az előterjesztésben több javaslatot is tettünk a várható költségektől való mentesítésre illetve csökkentésre. Nem tartanám ugyanis jónak, ha az egyik oldalról a kormányzattal közösen mindent megteszünk azért, hogy a gyógyszertáraknak pluszforrásokat biztosítsunk, a másik oldalon viszont hasonló ütemben folyna ki a pénz. Bár még hivatalos választ nem kaptunk, azt már tudjuk, hogy kormányülésen is foglalkoztak a pénztárgépek kérdésével.

 

Végül térjünk rá a legérzékenyebb kérdésre, a patikaalapra. Mit lehet most tudni róla?

- Jogszabály írja elő, hogy a gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban a gyógyszerészeknek 2014-ig több mint huszonöt, 2017-ig pedig ötven százalékot meghaladó tulajdoni hányaddal kell rendelkezniük. Volt már ilyen előírás korábban, a többségi tulajdoni hányadot 2006 végéig kellett volna elérni. Két nappal korábban lépett hatályba a gyógyszer-gazdaságossági törvény, amely nemcsak ezt az előírást törölte, hanem a szabályok megkerülésével ezt megelőzően kialakított struktúrákat is legalizálta. Kimondható tehát, hogy a 2001 és 2006 közötti szabályozás elve került vissza 2010-ben a gyógyszer-gazdaságossági törvénybe.

Ezzel a változással egyetértettünk, sőt a kezdeményezői voltunk, és széleskörű egyetértés volt a szakmán belül a liberalizáció leállításában és a többségi gyógyszerészi tulajdon előírásában. Ezért a kamarának erkölcsi kötelessége volt olyan segítséget keresni, amellyel a gyógyszerészeknek ténylegesen elérhetővé válik az előírt tulajdonhányad megszerzése, hiszen például üzletrészek vásárlására nincsenek a kereskedelmi bankoknál megfelelő hitelkonstrukciók, másrészt a kamatterheket is mérsékelni kell. Ezt célozza a patikaalap.

Ehhez hasonló hitelkonstrukciók a patikaprivatizációkor is voltak. A helyzet most annyiban bonyolultabb, hogy nem az önkormányzat értékesít, hanem két „magánszemély” tárgyal egymással. Olyan kedvezményes konstrukció lehetőségét kértük a kormánytól, amelyik a szereplők önkéntes részvételére alapozva a gyógyszerész számára minimalizálja a kamatfizetési kötelezettséget, türelmi idővel és hosszú távú futamidővel kerül meghirdetésre. Erre ígéretet kaptunk. A kormány már háromszor tárgyalt a konkrét megvalósításról, legutóbb március végén. Arra számítunk, hogy az eredeti ütemezésnek megfelelően a második félévtől elindulhat a patikaalap és 2017-ig segítheti a többségi gyógyszerészi tulajdon kialakítását.  Azt remélem, hogy a részletek néhány héten belül tisztázódnak és elindulhat az operatív munka.

 

Hallani olyan véleményt, hogy sok gyógyszerész nem is akarja megvenni a patikát, vagy fél, hogy nem tudja majd törleszteni a hitelt. Mi a véleménye, képes megnyugtatni őket?

- Tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik bizonytalankodnak, hasonlóképpen a másfél évtizeddel ezelőtti privatizációhoz. Ebben sok minden közrejátszik az információhiánytól kezdve, a hitelfelvételtől való ódzkodáson át az ágazat jövőjétől való félelemig. Emlékszem, hasonló érzések voltak a privatizációkor is a gyógyszerészek egy részében. És arra is emlékszem, hogy az elmúlt évtizedekben nem volt olyan időszak, amikor a gyógyszerészeknek egy része ne rettegett volna attól, hogy holnap tönkre fog menni. Persze nem volt soha sem egyszerű a helyzet, mégis itt vagyunk, és azok többsége, akik belevágtak a privatizációba, nem bánta meg. Nem hiszem, hogy ma nehezebb lenne, mint a kilencvenes években volt. A mi családunk 21 éve működteti a gyógyszertárunkat. Sok munkával jár – különösen a feleségemnek –, de a szakmai önállóságunk és az anyagi függetlenségünk nagyon sokat ér.

 

Ismerek olyan aggodalmat is, hogy a kedvezményes hitel óhatatlanul segíthet a szindikátusi szerződésekkel működő patikáknak és a hitelt majd felveszik, de a gyógyszerészi tulajdont nem fogják rendezni.

- Engem pedig sok helyről hívnak, hogy a tulajdonosuk ingyen felajánlja a huszonöt százalékot, csak hogy a tulajdonosi jogokat az eddigiek szerint gyakorolhassa tovább. Ha pedig a gyógyszerész így nem akar szerződni, felmondással fenyegetik.

Mindkét jelenség ismert. Egyfajta biztosítékot jelenthet például, ha a hitel felvételének előfeltétele a jogsértő szindikátusi szerződés tilalma, másfelől a többségi tulajdonhányad eléréséhez szükséges hitel már 2013-ban is igényelhető lesz. És említettem már, hogy szeretnénk, ha a patikaalap 2017. januárig lenne lehívható, hiszen 2014-től már a többségi tulajdonban kell gondolkodni. Ez újabb biztosítékot jelenthet. Ha a patikaalap ebben a formában megvalósul, a kamara teljesítette az erkölcsi kötelezettségét. 

 

Niczky Emőke




2013.04.11.